A bűnmegelőzés fontosságát a klasszikus büntetőjogi iskola neves képviselője, Beccaria hangsúlyozta először. Beccaria szerint az igazságos és mindenki által megismerhető jog-rendszer a legjobb módja annak, hogy egy társadalomban csökkenjen a bűncselekmények száma. Híres mondása szerint „jobb megelőzni a bűntetteket, mint büntetni azokat”.6 Né zete szerint a bűncselekményeket fel kell deríteni, az elkövetőket megbüntetni, továbbá a bünteté-seknek azonnalinak, gyorsnak és elkerülhetetlennek kell lenniük.7 Azonban a bűnözési hely-zet változásának hatására egyértelművé vált, hogy önmagában a büntetőjog és a büntető igazságszolgáltatás eszköztára nem elégséges a bűnözés elleni hatékony fellépéshez.8 Ennek
2 ligeTi Katalin: Kriminálpolitika In BorBíró A – kerezsi K. (szerk.): A kriminálpolitika és a tár-sadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. Budapest, 2009. 61. o.
3 BorBíró: Kriminálpolitika. 716–717. o.
4 Uo. 719–720. o.
5 ligeTi: Kriminálpolitika. 65. o.
6 BeCCaria, Cesare: A bűnökről és a büntetésekről. Máriabesenyő, 2012. 85. o.
7 Uo.
8 BorBíró Andrea: Társadalmi bűnmegelőzés és emberi jogok. Acta Humana, 15. (2004) 4., 49–77. o.
Inzelt Éva
következménye a bűnmegelőzés felértékelődése, valamint az átfogó bűnmegelőzési progra-mok kidolgozása
Az 1970-es évektől figyelhető meg a bűnmegelőzés mint önálló szakpolitika kialakulása, amelynek térnyerését számos nemzetközi szervezet, mint az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió, valamint az általuk kidolgozott dokumentumok is előremozdították.9 2000-ben az Európai Unió kialakította a tagállami bűnmegelőzési politikák alapját adó közös euró-pai Bűnmegelőzési Stratégiát. 2001-ben felállította az Európai Bűnmegelőzési Hálózatot (European Crime Prevention Network, EUCPN),10 melynek fő feladata a helyi jó gyakorla-tok és sikeres megoldások széles körű megismerésének elősegítése. Munkájuk során priori-tásként tekintenek a fiatalkori, a kábítószer- és a városi bűnözéssel kapcsolatos kérdésekre.
Az Európai Unió Tanácsa a 2001. május 28-án hozott döntése11 értelmében „bűnmegelő-zés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnö„bűnmegelő-zés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével”. E meghatározás alapján látjuk, hogy a bűnmegelőzést a bűn-elkövetés lehetséges elemeire figyelemmel, három dimenzión keresztül értelmezi, vagyis az elkövetőre, az áldozatra és a bűnalkalomra is fókuszálva. Ahogy arra Borbíró is rámutat, a bűnmegelőzés tartalmi kiterjesztésének és a három pillér elvének azért van jelentősége, mert a bűnmegelőzésnek rövid-, közép- és hosszú távon is eredményesnek kell lennie, mely csak komplex programok/eszközök révén lehetséges.12
A bűnmegelőzés gyakorlata kapcsán érdemes a főbb bűnmegelőzési tipológiákra kitérni.
Rosta az alábbi bűnmegelőzési tipológiát vázolta fel: elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzés; társadalmi bűnmegelőzés és bűnüldözés/büntető igazságszolgáltatás fókuszú megelőzés; szituációs vagy szociális bűnmegelőzési modell, továbbá a kommunális, orszá-gos és nemzetközi bűnmegelőzés.13 Borbíró a bűnmegelőzési tipológiákat a bűnmegelőzés beavatkozási szintjei, valamint a bűnmegelőzés lehetséges irányai alapján különböztette meg 14 A bűnmegelőzés háromszintű modellje a beavatkozás szintjeit az általánostól az egyedi felé haladva különbözteti meg.15 Az elsődleges megelőzés az egész társadalomra
9 Ilyen dokumentumok a teljesség igénye nélkül – a fiatalkori bűnözés megelőzésére koncentrál -va – a United Nations Guidelines for the Prevention of Juvenile Delinquency 44/112, 14 December 1990; a United Nations Rules for the Protection of Juveniles Deprived of their Liberty 45/113 of 14 December 1990; továbbá az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A fiatalkori bűnözés megelőzése. A fiatalkori bűnözés kezelésének módjai és a fiatalkorúakra vonat-kozó igazságszolgáltatási rendszer szerepe az Európai Unióban (2006/C 110/13).
10 Az EUCPN jelenleg a 2009/902/IB tanácsi határozat alapján működik.
11 2001/427/IB határozat.
12 BorBíró Andrea: Bűnmegelőzés. In BorBíró A – gönCzöl K – kerezsi K – léVay M. (szerk.):
Kriminológia. Budapest, 2016. 819. o.
13 rosTa Andrea: Fiatalkori bűnözés és megelőzés. Doktori értekezés. Miskolc, 2006. 85–104. o.
14 BorBíró: Bűnmegelőzés. 823–825. o.
15 BranTinghaM, Paul – FausT, Frederic L.: A conceptual model of crime prevention. Crime &
Delinquency, 22. (1976) 3., 284–296. o.
A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésének tendenciái…
kiterjedő beavatkozási formákat jelenti, amelyek célja a társadalom kiegyensúlyozott műkö-dését biztosító intézmények megerősítése, s így a bűnözést alakító – társadalmi, gazdasági, jogi – tényezők befolyásolása. Ide tartoznak többek között a szociális védelem, a gyermekvé-delem, az oktatási rendszer, a munkaerőpiac, a társadalmi integráció erősítése, a jól működő büntető igazságszolgáltatás, az átfogó társadalompolitikai védelem, s az ágazati politikák együttműködése, hiszen e területek működése alapvetően befolyásolja a bűnözést előidéző társadalmi folyamatokat.16 A másodlagos megelőzés már jóval fókuszáltabb: a még nem bűnelkövető, de már deviáns vagy kriminális szempontból veszélyeztetett egyénekre, cso-portokra, illetve bizonyos bűnözési szempontból magas kockázatú helyzetekre, körülmé-nyekre irányul. A beavatkozást indokolttá teheti a rossz családi környezet, az alkohol- és kábítószer-problémák, az iskolakerülés, de számtalan egyéb tényező is. Ezen problémák fel-színre kerülése érdekében szükséges jelzőrendszereket működtetni.17 A rövid- és középtávú bűnmegelőzési programok döntő többsége ezen a szinten valósul meg. A harmadlagos meg-előzés a már bűnelkövetővé váltak bűnismétlésének megmeg-előzését jelenti. Ez a beavatkozás – szemben az előzőekkel – már reaktív, azaz a megtörtént bűncselekményre reagál. A harmad-lagos megelőzés ezért döntően a büntető igazságszolgáltatás területére esik, például pártfogó felügyelet, börtönprogramok, reintegrációs programok megvalósulásával. Ehhez a szinthez szervesen kapcsolódnak a bűnmegelőzés olyan szereplői, mint például az egyházak, civil szervezetek, amelyek szerepet játszhatnak a bűnelkövetők társadalmi beilleszkedésének és a bűnözés nélküli élet fenntartásának a segítésében.18 A háromszintű modell rávilágít arra, hogy milyen összetett és sok szereplőre van szükség a megelőzéshez, továbbá kifejezi azt, hogy a bűnözés kialakulását, reprodukcióját folyamatként szükséges megközelíteni és kezelni.
A megelőzés egyes intézményei e folyamat különböző állomásaihoz kapcsolódhatnak.
E modell a megelőzés konkrét formáiról és eszközeiről nem ad iránymutatást. A bűnmegelő-zési eszközök sokszínűsége akkor válik egyértelművé, ha e szintekhez a bűnmegelőzés irá-nyait is társítjuk Borbíró19 szerint a bűnmegelőzés négy fő iránya Tonry és Farrington mun-kája alapján a büntető igazságszolgáltatáson keresztül megvalósuló prevenció, a közösségi megelőzés, a korai beavatkozás, illetve a szituációs és áldozatközpontú megelőzés.20 Ennek alapján a másodlagos megelőzési szinten közösségi bűnmegelőzési eszköz lehet közösségi szabadidős programok szervezése veszélyeztetett fiatalok számára, míg a harmadlagos pre-venció szintjén a büntető igazságszolgáltatás például az elítéltek számára kínált képzési prog-ramokkal tud beavatkozni
16 BorBíró Andrea: A magyar bűnmegelőzési stratégia előzményei. In BorBíró A – kerezsi K (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. Budapest, 2009. 141–149. o.;
BorBíró: Bűnmegelőzés. 823. o.
17 BorBíró: Bűnmegelőzés. 823–825. o.
18 BorBíró: A magyar bűnmegelőzési stratégia előzményei. 115. o.
19 BorBíró: Bűnmegelőzés. 824–825. o.
20 Tonry, Michael – FarringTon, David P.: Strategic approaches to crime prevention. In Tonry, M – FarringTon, D. P. (eds): Building a Safer Society: Strategic Approaches to Crime Prevention
Chicago, 1995.
Inzelt Éva
A bűnmegelőzésnek is meg kell felelnie a jogállamiság követelményének. A büntető igazságszolgáltatás funkciójából adódóan gyakorolja az állami büntetőmonopólium megtes-tesítését, így élhet a büntetőjogi kényszer lehetőségével. E rendszer a bűnözés mélyén húzódó indokok és motivációk, valamint ezek összefüggéseit nem tudja feltárni, de ez nem is fel-adata. Ezért van szükség egy, a büntető igazságszolgáltatáson kívüli megelőzési szemléletre, amely a társadalomba ágyazott folyamatokra, a deviáns magatartásokra koncentrál és korlá-tozottan él a kényszer eszközével. E különbségek fenntartása garanciális jelentőségű, hiszen jogállami keretek között csak így biztosítható, hogy a közbiztonsági érdek ne írja felül a jog-biztonsági és emberi jogi követelményeket 21 A bűnmegelőzési programot úgy kell megal-kotni és véghezvinni, hogy a prevenció bármely szintjén, bármelyik szereplő esetén tisztelet-ben kell tartani az alkotmányos jogállam elveit, az alapvető emberi jogokat, továbbá az alkotmányos követelményeket és kötelezettségeket 22
A hazai bűnmegelőzés rendszerében jelentős fordulatot a 2003-ban elfogadott Társa-dalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája (továbbiakban: TBNS) hozott.23 A stratégia célki-tűzése „az életminőséget javító közbiztonság megteremtése és a bűnözés csökkentése”.
A stratégia nagy hangsúlyt helyezett a büntető igazságszolgáltatás szereplőin túl a közösségi bűnmegelőzés olyan szereplőire, mint az önkormányzatok, a gazdasági élet szereplői, civil szféra, egyházak, szomszédság, lakóközösség és a magánszemélyek részvétele. Előmozdí-totta az olyan ágazati szakpolitikák együttműködését, mint az egészségpolitika, szociálpoli-tika és családpoliszociálpoli-tika, ifjúság- és sportpoliszociálpoli-tika, oktatáspoliszociálpoli-tika, kulturális poliszociálpoli-tika, gyermek-védelem, foglalkoztatáspolitika, a területpolitika, a környezet- és a természetvédelmi politika, valamint a romapolitika. E bűnmegelőzési rendszer koordinálására jött létre az Országos Bűnmegelőzési Bizottság (OBmB), mely pályázati úton nyújtott támogatást a helyi, komplex bűnmegelőzési programok megvalósítására. A TBNS öt prioritást határozott meg, ezek a gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése; a városok biztonságának fokozása; a családon belüli erőszak megelőzése; az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés és az áldozatok kompenzációja; valamint a bűnismétlés megelőzése. A stratégia végrehajtásához évenként kialakított cselekvési terv kapcsolódott
2013-ban a TBNS-t felváltotta a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia (továbbiakban: NBS),24 az OBmB utódja pedig a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (NBT) lett. Az új stratégia a települések biztonságának elősegítésére, a fiatalkori bűnmegelőzésre, az áldozattá válás megelő zé -sére és az áldozatnak való segítségnyújtásra, illetve a bűnismétlés csökkenté-sére helyezte a hangsúlyt. Az NBS általános célként az alábbiakat fogalmazta meg: „a közrend erősítése, a közterületek biztonságának fokozása, a bűnözés mennyiségi visszaszorítása és csökken-tése, a bűnözéssel okozott károk és negatív hatások enyhícsökken-tése, megfelelő védelem biztosítása a családok és egyének számára, végső soron az állampolgárok biztonságérzetének javítása”.
21 BorBíró: A magyar bűnmegelőzési stratégia előzményei. 113–114. o.
22 rosTa Andrea: A bűnmegelőzés elmélete. Budapest, 2006. 23–24. o.
23 115/2003. (X. 28.) OGY határozat.
24 1744/2013. (X. 17.) Kormányhatározat.
A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésének tendenciái…
Az alapvető célkitűzésekből és a beavatkozási területekből látszik, hogy az NBS a bűnelkö-vetések számának csökkentését tekinti céljának, és nem a bűnözést kiváltó okok megszünte-tését, illetve csökkentését. Elvi szinten kijelenti az NBS, hogy „a bűnmegelőzési szakpoliti-kát a kriminálpolitika részeként a többi társadalompolitikával összhangban kell értelmezni, kialakítani”, azonban a stratégiához kapcsolódó két évre szóló intézkedési tervben megjelölt programok sokkal inkább rendészeti eszközöket tartalmaznak és zömükben felvilágosító jellegűek. A stratégia fókuszában a társadalom biztonsága áll, a hangsúly a közösségi rendé-szet fejlesztésén, valamint az állampolgárok biztonságának javításán van. A bűnmegelőzés legfontosabb szereplőjeként egyértelműen a rendőrség van megjelölve. Ezen kívül kiemel-kedő szerepet kap az állampolgár is, mert az intézkedések többségében az önvédelmi képes-ség növelését és a bűnmegelőzési állampolgári tudatosság támogatását próbálja erősíteni.
Összességében ezek a programok az elsődleges beavatkozási szinten megvalósuló intézkedé-sek, mint például a DADA program vagy az ELLEN-SZER, melynek keretében rendőrök járják az általános és középiskolákat, és bűnmegelőzési előadásokat tartanak a fiatalok szá-mára. A NBT szintén ír ki pályázatokat bűnmegelőzési projektek megvalósítására.
Mind a TBNS, mind az NBS prioritásként foglalkozik a fiatalkorúak bűnmegelőzésével.
A 19. század óta tekintjük önálló társadalmi csoportnak a fiatalkorúakat. E korra datálható az a tudományos felismerés, hogy ezek a korosztályok bizonyos, csak rájuk jellemző szocio-lógiai és pszichoszocio-lógiai sajátosságokkal bírnak. Ilyen sajátos szocioszocio-lógiai jegyek, hogy a fiata-lok a gyerekek és a felnőttek között egy átmeneti társadalmi csoportot képeznek.25 A serdü-lőkort a pszichológia a testi érés és az identitás kiépülésével írja le, azaz a serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet.26 Ez a biológiai és testi érés időszaka.27 Ugyan-akkor fontos pszichés és szociális változások következnek be, megváltoznak a serdülők tár-sas kapcsolatai, elkezdődik a szülőkről való leválás, felértékelődik a kortársak szerepe, és elindul a szexuális érdeklődés is. A hirtelen és számos változás hatására gyakran hangulati labilitás, fokozott érzékenység jelentkezik, megváltozik a viselkedésük és ambivalens módon viszonyulnak a világhoz és saját magukhoz is.28 A fiatalok esetében a családi és társadalmi helyzetükből fakadó hatások és következmények erőteljesebben érvényesülnek, továbbá a szocializációjuk sem teljes. A fentieken kívül jellemző rájuk a kockázatkereső viselkedés, az irreális vagy hiányzó életcélok, az emberi kötődések felszínessége, a problémamegoldási képesség hiánya, a befolyásolhatóság.29
25 rosTa: A bűnmegelőzés elmélete. 103. o.
26 rosTa Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. Budapest, 2014. 44. o.
27 Uo. 56. o.
28 Uo. 55–67. o.
29 rosTa: A bűnmegelőzés elmélete. 104., 108. o.
Inzelt Éva