A börtönügy fejlődése szerves kísérője volt a büntetőjog tudományának. A büntetőjog-tudo-mány kései jelentkezéséhez képest a börtönügyi tudobüntetőjog-tudo-mányosság alig könyvelhet el némi késést, sőt előkészítettsége a praktikus kényszerek okán talán még megalapozottabb volt.
Finkey a börtönügyi tudomány megalapozójának John Howardot tekinti, még ha el is ismeri, hogy munkája inkább felmérő-rögzítő volt, s jelentősége sokkal inkább rejlett hatalmas moz-gósító erejében, mint tudományos eredményeiben 25 A börtönügy népszerűsítését civil filant-rópok, büntetőjogászok és nem kevésbé politikusok végezték el, kiépülése ennél fogva talán még gyorsabb volt, mint a büntetőjog-tudományé. A büntetőjog-tudomány dinamikus hajtó-ereje a filozófusok érdeklődése mellett a kodifikáció volt. A börtönügyben kialakult kény-szerhelyzet a politikai erők és a társadalmi mozgalmak felfokozott figyelmét váltotta ki.
A börtönügyi tudomány első képviselői nem elsősorban a közvetlen büntetés-végrehaj-tás szakmai köreiből kerültek ki, mint láttuk azt John Howard és Jeremy Bentham esetében is. Kitűnő példa erre a – Mittermeier és Lucas mellett – a börtönügyi tudomány megalapító-jának tartott Nikolaus Heinrich Julius (1783–1862) pályafutása. Julius26 Heidelbergben orvosi tanulmányokat folytatott, doktori fokozatát Würzburgban szerezte. 1815-től orvosként dolgozott. Keveselve az orvosi tevékenységet, figyelme a börtönök nyomorultjai felé fordult.
Többéves európai úton ismerkedett meg a kontinens államainak büntetés-végrehajtásával, börtöneivel, azok állapotával éppen úgy, mint a börtönügy haladásával, a reformtörekvések eredményeivel
Julius professor az 1827. esztendő tavaszi szemeszterében a berlini egyetemen kurzust hirdetett a börtönügyről, melynek előadásai „a börtönök javításáról, a fogvatartottak lelki megjobbításáról, az elbocsátott és a fiatalkorú bűnelkövetőkről, a bűnöző gyermekekről”, egyszóval egy, a később megalapítandó börtöntudományról szóltak (Vorlesungen über die Gefängnisskunde). Ezzel a programmal és a nem sokkal később kiadott könyvformátumú előadásanyaggal kezdetét vette a börtönügyi tudományosság Németországban. Írásai és te -vékenysége felkeltették a porosz fejedelem érdeklődését, aki ettől kezdve pártfogója lett
24 korinek László: Kriminológia I. Budapest, 2010. 36. o.
25 Finkey Ferencz: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909. 365. o.
26 Beneke, Otto: Julius, Nicolaus Heinrich. In Allgemeine Deutsche Biographie. Band 14. Leipzig, 1881. 686–689. o.
Mezey Barna
Juliusnak csakúgy, mint az általa szorgalmazott börtönügyi reformnak. Ennek köszönhe-tően Julius hivatalos miniszteriális megbízatással járhatta végig Poroszország börtöneit. Fel-kérést kapott a börtönügyi reform irányaira vonatkozó javaslatok és tervezetek elkészítésére is. Fáradhatatlan aktivitása és küzdelme a büntetés-végrehajtás megújításáért a börtönügy re formját életművévé avatta. 1829 és 1833 között jelentek meg gondozásában a „Jahrbücher der Straf- und Besserungsanstalten” kötetei, s ezidőtájt érdemelte ki a „börtönügyi tudomány atyja” (Vater der Gefängnißkunde) elnevezést, melyet szerte a kontinensen használtak Julius tiszteletére
1834-ben Amerikába hajózott a morális állapotok, az oktatás- és börtönügy tanulmányo-zására. A gyakorlatban látta működni az auburni börtönmodellt és az akkor már legendásnak számító magánzárkarendszert Pennsylvaniában 27 A tanulmányút eredményeit az Észak-Amerika erkölcsi viszonyai című munkájában tette közzé.28 Közismert volt, hogy amerikai utazása után még a hallgatórendszer felé hajlott, de későbbi tapasztalatai a magánrendszer hívévé tették.29 Négy hamburgi alkotóév után IV. Frigyes Vilmos hívására ismét Berlinbe utazott, ahol a büntetés-végrehajtás meghatározó főszereplőjeként vezényelte a börtönügyi reformot. 1842 és 1849 között Nöllnerrel és Varrentrapp-pal együttműködve ismét kiadták a büntetés-végrehajtás évkönyveit. Julius, a magánrendszer elkötelezett híve, akinek óriási befolyása volt IV. Frigyes Vilmosra, rábírta uralkodóját, hogy a jövőben építendő új börtön-épületet Pentonville mintájára, a magánelzárás rendszerének kiszolgálására építsék meg.30 Sokak szerint neki köszönhető a híres berlini Moabit felépülte, majd Münster, Ratibor és Breslau magánrendszerű építkezéseinek megkezdése.31 Élete végéig kitartott a magánelzá-rás rendszere mellett 32
Heinrich Balthazar Wagnitz,33 a Zucht- und Arbeitshaus zu Halle fogvatartottjainak lelki gondozója és prédikátora (1755–1838) ugyancsak a magánrendszer intézményesítése mellett kötelezte el magát. A javító célt tűzte ki maga elé, amikor reformelgondolásainak
27 Die amerikanischen Besserungssysteme. Erörtert in einem Gendschreiben an Herren W. Craford General-Inspector der Großbritannischen Gefangnisse. Leipzig, 1837.
28 Nordamerikanische sittliche Zustände. Nach eigenen Anschauungen in den Jahren 1834, 1835 und 1836 Bd I–II Leipzig, 1839.
29 Die Gefängnißverbesserung insbesondere Bedeutung und Durchführung im Zusammenhange mit dem Besserungsprinzip nach den Erfahrungen der verschiedenen Strafanstalten. Erlangen, 1858.
30 julius, Nicolaus Heinrich: England’s Mustergefängniss in Pentonville: in seiner Bauart, Ein -richtung und Verwaltung. Aus den Berichten des Major’s Jebb Ober–Bau–Ausehers der britischen Gefängnisse und des Pentonwilleschen Verwaltungsrathes. Mit 8 grossem Tafeln abbildungen.
Berlin, 1846.
31 liszT, Franz von: Das Deutsche Gefängniswesen seit 1830. Preussen. In Handbuch des Gefängnis-wesens, I. Hamburg, 1888. 163. o.
32 Der gegenwärtige Zustand der Gefängnißfrage mit Ansicht auf die neuesten Leistungen der Ge-setzgebung und Erfahrungen über Gefängnißfrage mit besonderer Beziehung auf Einzelhaft. Er-langen, 1860.
33 Moeller, Bernd – jahn, Bruno (Hrsg.): Deutsche biographische Enzyklopädie der Theologie und der Kirchen. Band 2. München, 2006.
Az európai börtönügyi tudományosság a 19. század kezdetén
középpontjába a fogvatartottakat állította.34 Húsz évet szánt a foglyok „erkölcsi javulásának”
tanulmányozására és gyakorlati elősegítésére. A John Howard inspirálta fogházjavító műve nagy lendületet adott a német börtönök reformjának.35 A neki köszönhető változások, melye-ket a fegyház rezsimjében vezettek be, Németföld egyik legjobb intézetévé tették a Zucht- und Arbeitshaus zu Hallét 36 Talán legfontosabb eredménye az volt, hogy írásaival jelentősen hozzájárult a nyilvánosság érdeklődésének felkeltéséhez, a börtön ekkortájt meglehetősen érdektelen kérdéskörének népszerűsítéséhez. Wagnitz kérlelhetetlen kritikusa volt37 a rosz-szul működő vagy alkalmatlan berendezésű büntetés-végrehajtási intézményeknek, az igaz-gatás hibás struktúráinak, a büntetés-végrehajtás finanszírozási és gazdasági rendszereinek.
Sokat foglalkozott a börtönhivatalnokok és az őrszemélyzet kiválasztásának problémáival, alkalmasságával, szakmai képzéssel 38 A javító nevelés jegyében írt a fogvatartottak meg-felelő elhelyezéséről és ellátásáról, foglalkoztatásáról és oktatásáról.39 Erősen hangsúlyozta a börtönszemélyzet fontosságát a büntető cél megvalósításában. Ezért a büntetés-végrehaj-tási reformra vonatkozó javaslatai során két fő szempontot hangsúlyozott: az alkalmas bünte-tőintézetek létrehozásának és az ott dolgozó személyzet megfelelőségének fontosságát.
Julius és Wagnitz javító elképzeléseivel szemben a börtönügyi praxisban inkább a po -rosz miniszter, Albrecht Heinrich v. Arnim (1744–1805)40 által képviselt irányzat érvényesült.
Az államot Arnim – még a kanti gondolatok utóhatásaként – a társadalom jogszerű állapotá-nak biztosítójaként értelmezte 41 Vagyis nem foglalkozott a javítás irányába tett lépésekkel, sőt megengedhetetlennek tartotta azokat, nem tekintvén állami feladatnak. Megelégedett a külsőleg megfelelő, jogszerű viselkedés kikényszerítésével. „Alapjában véve nincsen más, mint a megszelídített akarat.” Ennek megfelelően a büntetés-végrehajtás feladata, az általa jegyzett 1804-es porosz program szerint, szigorú rend segítségével létrehozni „a külsődleges jogszerűség” mechanikus tudomásulvételét és az annak megfelelő magatartás kikénysze-rítését 42
34 rüPing–jerousChek: Grundriss der Strafrechtsgeschichte. 96. o.
35 Historische Nachrichten und Bemerkungen über die merkwürdigsten Zuchthäuser in Deutschland:
Nebst einem Anhange über die zweckmässigste Einrichtung der Gefängnisse und Irrenanstalten.
Halle, 1792. 2. 1.
36 Über die moralische Verbesserung der Zuchthaus-Gefangenen. Halle, 1787.
37 sChidorowiTz, Monika: H. B. Wagnitz und die Reform des Vollzugs der Freiheitsstrafe an der Wende vom 18. zum 19. Jahrhundert. St. Augustin, 2000.
38 Ideen und Plane zur Verbesserung der Policey- und Criminalanstalten: dem neunzehnten Jahr-hundert zur Vollendung übergeben. Halle, 1802.
39 sChiManski, Kerstin: Der Hallenser Strafvollzugs Reformer Heinrich Balthasar Wagnitz (1755–
1838). Halle, 2017.
40 g. V. a.: Arnim, Albrecht Heinrich von. In Allgemeine Deutsche Biographie. Band 1. Leipzig, 1875. 566. o.
41 arniM, Albrecht Heinrich von: Bruchstücke über Verbrechen und Strafen, oder Gedanken über die in den Preußischen Staaten bemerkte Vermehrung Verbrecher gegen die Sicherheit des Eigen-tums. Frankfurt–Leipzig, 1803. 2. o.
42 rüPing–jerousChek: Grundriss der Strafrechtsgeschichte. 97. o.
Mezey Barna
Franciaországban Charles Lucas (1803–1889) tevékenységének eredményeképpen indult meg a 19. század első negyedében a börtönügy tudományos kutatása.43 Lucas ügy-védként közelebb állt a büntetőjoghoz, mint eredetileg Julius. Közszereplői, közírói, köz-igazgatási szakértői, politikusi feladatai teljesítése során került kapcsolatba a börtönüggyel.
Eredetileg a halálbüntetés eltörlésének vitái révén sodródott a büntetés-végrehajtási viták fókuszába. 1826-ban két, a halálbüntetés jogosságának, illetve hatékonyságának elemzését kitűző pályázaton is részt vett. Abolicionista pályamunkájával44 mind a genfi, mind a pári-zsi pályázatot megnyerte. Munkájában határozottan képviselte álláspontját, hogy ti. a halál-büntetés a szabadságvesztés-halál-büntetéssel megfelelőképpen helyettesíthető.45 Nem kevéssé a halálbüntetés-ellenes programtevékenységének köszönhetően nevezték ki a francia börtö-nök felügyelőjének, mely tisztséget még további 35 esztendeig viselte. 1833-ban javaslatára jön létre Strasbourgban az a társaság, segélyező egylet, melynek tagjai a la maison d’éducation correc tionelle de la Seine-ből szabaduló fogvatartottak becsületes és munkás életvitelét segítő programot valósítottak meg. Lucas nevéhez fűződik a Mettray rehabilitá-ciós intézet életre hívása is Tours közelében. Lucas tevékenységéhez köthető a korrekrehabilitá-ciós házak (maisons correctionelles) létrehozása, sokat tett a börtönügyi szakemberek, börtön-felügyelők szakmai szervezeteinek létrehozásáért is. A halálbüntetés eltörlésének esetére, a hivatalos állásponttal szemben, mely az angol transzportációs modell átvételét szorgal-mazta, a börtönbüntetés átalakításával és kibővítésével foglalkozott.46 A transzportáció helyett átfogó börtönreformot javasolt.47 A magánelzárás híveként dokumentálta az európai és amerikai börtönfejlődés eredményeit.48 Nemzetközi elismertsége is jelentős, együttmű-ködött külföldi börtönügyi szakértőkkel és tudósokkal, a jogalkotói szféra prominenseivel, hazai és külhoni politikai vezetőkkel, hogy a lehető legtöbbet tehesse a börtönügy fejlesz -téséért 49
A heidelbergi ügyvédet és jogászprofesszort, publicistát és politikust, Carl Joseph Anton Mittermaiert50 a szakirodalom a 19. századi jogtudomány legjelentősebb alakjainak egyike-ként, és a 19. századi büntetőjog legnagyobb tudósaként tartja nyilván. 1821-ben került
43 luCas, Charles: De la reforme des prisons ou de la theorie de l’emprisonnement. Paris, 1836.
44 Du système pénal et de la peine de mort.
45 Du système pénal et du système répressif en général, de la peine de Mort. Paris, 1827.
46 Appendice à la théorie de l’emprisonnement, ou Réponse aux écoles opposantes en général, et à l’école pennsylvanienne en particulier; suivi de Quelques mots sur la réforme des prisons de la France. Paris, 1838.
47 Conclusion générale de l’ouvrage sur le Système pénitentiaire en Europe et aux États-Unis; suivie de la Deuxième pétition aux Chambres sur la nécessité de l’adoption du système pénitentiaire.
Paris, 1830.
48 luCas, Charles – FouCheT, Leon: De l’emprisonnement individuel sous le rapport sanitaire et des attaques contre lui. Paris, 1844.
49 Exposé de l’état de la question pénitentiaire en Europe et aux Etats-Unis… Suivi d’observations MM. de Tocqueville, Ch. Lucas et Bérenger. Paris, 1844.
50 sChröder: Jan Karl Joseph Anton Mittermaier. In kleinheyer, Gerd – sChröder, Jan (Hrsg.):
Deutsche und Europäische Juristen aus neun Jahrhunderten. Heidelberg, 1996.
Az európai börtönügyi tudományosság a 19. század kezdetén
a heidelbergi jogi karra, amely végül is élete végéig munkahelye maradt.51 Itt került köze-lebb a politikához és a közélethez.52 1826-tól a badeni törvényhozás kodifikációs bizottságá-nak (Gesetzgebungskommission) tagja volt. Több cikluson keresztül parlamenti képviselő, a Landtag elnöke volt 1833-ban, 1835-ben és 1837-ben is. A frankfurti elő-parlament elnöké-nek választották, utóbb a nemzetgyűléselnöké-nek is tagja lett. Jelentősége abban a hatásban mér-hető, melyet Mittermaier a törvényhozásra gyakorolt, s amely közvetítette a kor leghaladóbb téziseit és megoldásait a törvényalkotó politikai körökbe is 53 Mittermaier életművére a sok-oldalúság a legjellemzőbb kifejezés. Tudományos munkájában a hangsúly a büntetőjogra és a büntető perjogra esett. Mittermaier, akit nem lehetett a dogmatikus iskolához tartozónak tekinteni, pragmatikus és összehasonlító jogi módszerek alkalmazásáért szállt síkra. Mivel egyedüli büntető célnak a bűnelkövető megjavítását tartotta, elutasította a halálbüntetést,54 kiállt a magánelzárás mellett,55 a feltételes szabadlábra helyezésért és az elbocsátottak szer-vezett gondozásáért 56 Az anyagi büntetőjog területén a német büntetőtudomány elévülhetet-len érdemének tartja Anselm Feuerbach büntetőjogi tankönyvének 12 és következő kiadásait, melyet jogi, jogtörténeti és összehasonlító jogi megjegyzésekkel egészített ki.57