A kötődés-fókuszú kriminológiai kutatások lehetséges módszertana nem könnyű terepe a kriminalitás-vizsgálatoknak, több okból kifolyólag sem. Egyfelől olyan területről van szó, ahol a szakmai kutatói kvalitás igényli a pszichológiai elméleti tudást, mind specifikusan, a kötődésteóriára vonatkozóan, mind általános és komplex módon abból kifolyólag, hogy maga a kötődés több más pszichológiai és szociálpszichológiai jelenséghez kapcsolódik.
Célcsoportját tekintve egyértelműen a tettesek (és mikrokörnyezetük) elérését célozza meg, melyek elérhetősége (különösen a fogva tartás körülményei között) nem minden esetben
42 Uo.
43 Győry: Kontrollelméletek. 183. o.
44 Uo.
45 györgy: Az antiszociális személyiség. 99. o.
46 solT: Támogató és gyengítő faktorok a kriminális érintettség kialakulásában. 315. o.
A kötődéselmélet kriminológiai vonatkozásai, különös tekintettel a fiatalkorú bűnözésre
könnyű (szemben a szakértői, áldozati vagy általános lakossági alanyokhoz képest). Ráadá-sul a kiskorúak esetén további kutatási engedélyezések szükségesek.
A kötődés vizsgálatok jellegzetes munkamódszere a kérdőív-technika. A pszichológiai kutatásokban széles körűen elterjed felmérések alapjai standard nemzetközi és hazai adaptá-cióikra épített pszichológiai kérdőívek,47 felvételük és kiértékelésük bizonyos pszichológiai és módszertani szakértelmet igényel
Az általánosan elterjedt kötődési kérdőívek használata mellett a mélyreható kötődésvizs-gálatok – különösen a fiatalkorúaknál – a módszerek sokféleségét igénylik. A kérdőívkutatá-sok jellegzetesen a konkrét kötődési magatartákérdőívkutatá-sokat tárják fel. Az interjúkkal azonban a belső kötődési reprezentációk is vizsgálhatók48 (események, élmények, belső narratívák, reagálások stb.). Közülük leginkább az élettörténeti interjúk és a narratív interjúk a legalkalmasabbak a kötődési kapcsolatok vizsgálataira. A kötődésvizsgálat alatt – a téma jellegéből adódóan, mivel pszichológiai, lélektani elemekbe, a személyiség struktúrájába és az egyén életébe vezetnek be – a kutatónak odafigyelő, meghallgató, értő és reflektáló „emberként” is jelen kell lennie. Ehhez több kell a puszta kutatói kvalitásnál. A kötődések determinisztikus vagy időben esetlegesen alakuló jellegére tekintettel longitudinális kutatások a leghatékonyabbak.
Az interjútechnika kevésbé elterjedt kriminológiai kutatási módszer, nehézsége, hogy egyedi esetekkel dolgozik,49 és az egyedi esetfeldolgozás megnehezíti az általánosíthatóságot is.50
Kiegészülhetnek az interjútechnikák a résztvevő megfigyelés módszerével is, elsősor-ban a fiatalkorú elkövető mikrokörnyezetében tapasztalt (és mikrokörnyezetére irányuló) viselkedésének vizsgálatával, és fordítva, a fiatal mikrokörnyezete reakcióinak és viselkedé-sének megfigyelésével – ezek a konkrét, látható kötődési magatartásokra mutatnak rá.
A kriminológiai szempontú kötődésvizsgálatok további nehézsége a felhasználási lehe-tőségében rejlik. A kriminológiai oksági kutatások egyfelől a bűnözés valóságára vonatkozó kriminológiai tudás gazdagítására, a bűnözés megértésére, a bűnelkövetést formáló tényezők feltárására szolgál.51 Másfelől a kriminológiai vizsgálatok hosszú távú célja az eredmények felhasználási lehetősége a bűnözés társadalmi kezelésére és megelőzésére vonatkozóan.
Ebben az értelemben a kriminológia „feladatának tekinti, hogy a kriminalitással összefüggő jelenségekre vonatkozó ismereteket – [beleértve az okkutatás eredményeit is] – a kri mi nál -politika szolgálatába állítsa” 52 A kötődésvizsgálatok eredményeinek visszacsatolási lehetősége
47 Lásd például Felnőtt Kötődés Skála (AAS), Kötődési Stílus Kérdőív (ASQ), A közvetlen kapcsola-tok élményei – kapcsolati struktúrák kérdőív (ECR-RS) stb.
48 koMároMi Éva: Szülői traumatizáció – gyermeki addikció. In deMeTroViCs Zsolt (szerk.): Az ad -dik tológia alapjai. Budapest, 2009. 105–128., 110. o.
49 korinek László: A kriminológiai kutatási módszerek In gönCzöl Katalin – kerezsi Klára – korinek László – léVay Miklós (szerk.): Kriminológia – szakkriminológia. Budapest, 2006. 203–
218., 208. o.
50 Bár az általánosíthatóságnak akadálya lehet egy nem megfelelően összeállított mintára épülő kér-dőíves vizsgálat is.
51 BorBíró Andrea: Problémafelvetés: mivel foglalkozik a kriminológia? In BorBíró Andrea – gönCzöl
Katalin et al. (szerk.): Kriminológia. Budapest, 2016. 29–56., 43. o.
52 BorBíró: Problémafelvetés: mivel foglalkozik a kriminológia? 50. o.
Rosta Andrea
és hatékony beavatkozások kiépítése a kötődési nehézségek és következményeik elhárítása tekintetében túlmutat a kriminálpolitika lehetőségein, és messze nincs köze a büntetőpoli-tika eszközeihez. Csak a társadalompolibüntetőpoli-tika egyéb szakterületeinek összefogásával (család-politika, oktatás(család-politika, egészség(család-politika, mentálhigiéné stb.) lehet a kötődési nehézségek és káros következményei tekintetében beavatkozni
Záró gondolat
Munkánkban a kötődésteóriára úgy tekintettünk, mint egy lehetséges oksági magyarázatra a fiatalkorú bűnözés kapcsán. Fontos azonban azt is szem előtt tartanunk, hogy önmagában ez az egy motívum nem magyarázza meg a fiatalkori normasértéseket, ellenben jelentősé-gére tekintettel kihagyhatatlan vizsgálati szempont. A kötődésteória számos releváns össze-függésre világít rá a fiatalkorúak magatartását, viselkedését tekintve, így nem mondhatunk le arról, hogy a kötődésperspektívát átfogóbb koncepcióba integráljuk. Nem állítjuk, hogy a kötődési problémák önmagukban okozzák a fiatalkori bűnelkövetést, de mint lényeges, folyamatosan ható összetevők mindenképpen hozzájárulnak ennek kialakulásához és fenn-maradásához.
A kötődésvizsgálat egyfelől diagnosztikus szerepű a fiatal, a fiatal és környezete állapo-tának, kapcsolati viszonyának felmérésében. Másfelől egy beavatkozási irány a normasér-tésre adott „kezelés” tekintetében, illetve ahogy a kontrollelméletek is rámutattak, a megelő-zés tekintetében sem lehet számításon kívül hagyni a társas kötelékeket. Kétségtelen, hogy jelen állapotában a fiatalkorúakat érintő hazai igazságszolgáltatás intézményi rendszere és szakembergárdája nem áll készen egy ilyenfajta beavatkozásra, sőt elképzelhetően sokan meg is kérdőjelezik, hogy ez a feladat ide tartozhat-e. Nyilván jogos a kétkedés és a kérdés is, ugyanakkor nem mehetünk el azon tapasztalás mellett sem, hogy a korai gyermekkori kötő-dési sérülések halmozottan jelentkeznek azoknál a fiatalkorú elkövetőknél, akik jellemzően bűnismétlők, visszaesők, így jó eséllyel intézeti fogva tartásra ítélik őket. Jelen munka szer-zője kihagyott lehetőségnek tartaná, ha a formális keretek között tartott fiatalok kapcsán nem indulna el a kontrollmechanizmusok mellett egy ilyen irányban elmozduló segítő, támo-gató munka. Természetesen ebben a munkában nem lehet nélkülözni a szociális rendszert sem, hiszen a családok megszólításában nekik vannak kompetenciájuk, az igazságszolgálta-tás alrendszerei (talán a pártfogás kivételével) kevésbé tudják elérni a családot, és kevésbé képesek főleg annak működésére kontrollt gyakorolni és segítő támaszt nyújtani. Előrelépé-sek már történtek; említhetjük például az igazságszolgáltatás azon speciális lehetőségét, hogy fogva tartási intézmények falain belül lehetőség van fiatalkorú elkövetők esetében csa-ládkonzultációs és családterápiás szolgáltatásra 53 Ezek bevezetésének indoka szerint
„kiemelt gondot kell fordítani a családi és más pozitív külső kapcsolatok fenntartására és
fej-53 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabály-sértési elzárás végrehajtásáról. 194. §.
A kötődéselmélet kriminológiai vonatkozásai, különös tekintettel a fiatalkorú bűnözésre
lesztésére, amely a hagyományos családi kötelékek fenntartása és erősítése mellett személyi-ségfejlesztő és konfliktuskezelő funkcióval is bír”.54 Az új lehetőség eddigi vizsgálatát te -kintve megállapításra került, hogy „a büntetőintézetben végzett családterápia mint program nem csupán a fogva tartásban lévő fiatalkorú kezelésére fordít figyelmet, hanem a bűnismét-lés megakadályozása terén remélt hathatós eredmények elérése érdekében a szülőket is be kívánja vonni. E lehetőség széleskörű alkalmazása a hazai büntetésvégrehajtásban, […] túl -nő a szervezet személyi és anyagi lehetőségein”.55 A fiatalkorú elkövetők (és családjuk) ilyen formájú támogatásának keretei kiforratlanok, nincs megfelelő és elegendő szakember, és főleg idő a sebek gyógyítására, és egy új fejlődési állomásra való áttérésre. Ha erre nem adunk teret, helyet, időt és embert, akkor továbbra is a felszínt „kapirgáljuk”, de nem vetünk magot.
A gyermek- és fiatalkori kötődések meghatározzák a felnőttkor alapjait. Ugyanakkor ez az alap nem eleve elrendelt sors, hanem egy fontos kiindulópont. A múlt árnyait azonban felülírhatják a jelen pozitív tapasztalatai. A kötődési mintázat nem megváltoztathatatlan adottság (lásd az ún. szerzett kötődési biztonságot), a kötődési sérülések be tudnak gyógyul ni.
Ez adhat reményt azon fiatalkorú elkövetők kapcsán is, akik nem előnnyel, hanem hátrány-nyal indultak el az úton. A kötődés létfontosságú, hiszen kapcsolatban sérülünk és kapcsolat-ban gyógyulunk. Nem oda figyelni rá nagy hátrány lehet az építkezésben és újra épít kezésben egyaránt
54 A Bv törvény tervezetének indokolása
55 sziTka Szabolcs: Új lehetőségek felkutatása a fiatalkorúak büntetésvégrehajtásában, reszo ciali zá-ciójuk elősegítése érdekében. Börtönügyi Szemle, 27. (2008) 3., 13–20., 19. o.