A jelzett óvatos elmozdulás – ahogyan arra az ENSZ főtitkár-helyettese is utalt – döntően nem elméleti megfontoláson, hanem a korábbi gyakorlat tanulságainak a felismerésén alapul.
Mivel pedig a drogstratégia minden nemzetközi koordináció ellenére nemzeti keretek között valósul meg, célszerű röviden áttekinteni, mi történt az egyes államok szabályozásában és jogalkalmazásában a legutóbbi évtizedekben
Alapvetően azt lehet mondani, hogy a jogrendszerek többségében semmi: maradt az elsődlegesen represszív, ámde az elterelés, a segítségnyújtás különböző formáit lehetővé tévő szabályozás. Vannak azonban figyelmet, behatóbb tanulmányozást igénylő változások is.
a marihuána-foGyaSztáSbüntetőjoGifenyeGetettSéGénekmeGSzüntetéSe,
illetőleGkorlátozáSa
A nemzetközi szinten tapasztalható óvatosság jellemzi az egyes államok magatartását is. Jel-lemző mégis a könnyű drogok megítélésének változása.
Egyesült Államok
Az 1956-ban megszigorított szövetségi szabályozás (Narcotic Control Act, 7237. szakasz) súlyos börtönbüntetést helyezett kilátásba a drogok, így a marihuána birtoklása esetére. Az 1970-es évektől kezdődően enyhítették a szigort. Volt olyan felmentő ítélet is, amelyben
11 2012/C 402/01. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2012.402.01.
0001.01.HUN&toc=OJ:C:2012:402:TOC (letöltés: 2019.03.01.).
Korinek László
a bí róság kimondta, hogy a glaucomában szenvedő beteg részéről a fű termesztése és fo -gyasztása egészségügyi szükséghelyzet miatt nem büntethető.12
Kalifornia volt az úttörő a marihuána dekriminalizálása felé vezető folyamatban. 1996-ban az ottani választások egyben népszavazást is jelentettek (ami egyébként Ameriká1996-ban általánosan jellemző). Az eredmény az volt, hogy a javaslat elfogadásával törvénybe iktatták a marihuána egészségügyi alkalmazásának büntetlenségét. Orvosi javaslat beszerzésére volt szükség a jogszerű termeléshez, birtokláshoz és fogyasztáshoz.
Azóta az USA számos tagállamában született olyan döntés, hogy a „fű” használata a továbbiakban nem minősül bűncselekménynek. A dekriminalizálás nem feltétlen, hiszen zömmel a gyógyászati és rekreációs célú használatot emelték ki a legsúlyosabb következmé-nyeket alkalmazó jogág keretei közül. Az orvosi rendeltetés nem érdemel különösebb magya-rázatot. A „rekreáció” kifejezés arra utal, hogy az egészségi, szellemi állapot megőrzéséhez, az e téren jelentkező problémák kezelésénél folyamodik az ember az adott szerekhez. Enge-délyhez kötöttség hiányában azonban nem ellenőrizhető, hogy a használók mit tartanak rekreációnak. Így elmondható, hogy lényegében a fogyasztás dekriminalizációja történt meg az ilyen kereteket megjelölő rendszerekben. Ugyanakkor említést érdemel, hogy az engedé-lyezett használathoz a forgalmazás liberalizálása is járul, tehát már nem csupán dekri mi-nalizálásról, hanem korlátozott legalizációról beszélhetünk.
Colorado például 2012-ben egy népszavazás eredményeként módosította az alkotmá-nyát (64. sz. kiegészítés). Érdekes a törvény szövegében rögzített indokolás: a rendészeti célú források hatékony felhasználása, a közcélra fordítható bevételek növelése, valamint az egyéni szabadság biztosítása érdekében hajtották végre a változtatást, a továbbiakban a közegészség és a közbiztonság védelmét is említi a jogszabály. Ténylegesen a 21 éven felüliek részére vált legálissá a fű birtoklása és használata, az adózás pedig az alkoholnak megfelelően történik.
Ebből, de a módosítás szövegéből is következik, hogy a marihuána forgalmazása is törvényes bizonyos kötöttségek (fiatalkorúak részére való eladás tilalma, alapvető fogyasztóvédelmi rendelkezések betartása) mellett. Továbbra is tilos és büntetendő a marihuána hatása alatti járművezetés.
Hasonló rendelkezések születtek számos más államban. Mindezzel együtt egyelőre rendkívül vegyes a kép: a teljes tiltástól kezdve a különböző szintű és eltérő feltételekhez kötött dekriminalizálás, illetőleg korlátozott legalizálás egyaránt jelen van a szövetség tagja-inak szabályozásában. Megjegyzendő mindazonáltal, hogy népszavazási kezdeményezések azóta is napirenden vannak, tehát az eddigi eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a liberali-zálás folytatódik.
Uruguay
A dél-amerikai ország a világon elsőként vezette be 2013 decemberében a nem gyógyászati célú marihuána ellenőrzött keretek között megvalósuló legális forgalmazását. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás nem tiltott, az emberek saját maguk vagy közösségekben (klubokban)
ter-12 United States v. Randall, 171 F.3d 195, 1999 U.S. App.
Drogok és emberek
meszthetik a kannabiszt, amellett kereskedelmi forgalomban is beszerezhetik a szükségle-tüknek megfelelő anyagot. Korlátozások vannak, az utóbbi esetben például fejenként és hetente 10 grammot lehet vásárolni. Kiemelést érdemel, hogy az indokolás szerint az em -beri jogi szempontok jelentős szerepet játszottak a törvény megalkotásában. Ezt alátámasztja az a tény, hogy Uruguay már korábban, nemzetközi fórumokon is sürgette a jogoknak a drogpolitika területén történő határozottabb érvényesítését.
Kanada
A dekriminalizálási és korlátozott legalizálási irányzat legújabb követője Kanada, ahol 2018.
október 17-től nem büntetendő a marihuána rekreációs célú használata.13 Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 18 év felettiek 30 gramm szárított marihuanát tarthatnak legálisan; ezt más felnőttekkel is megoszthatják. Engedélyezett árusoktól a füvet beszerezhetik, amellett legfeljebb 4 – ellenőrzött magból vagy palántából származó – növényt termeszthetnek ház-tartásonként. Alapvetően ennyire terjed ki a szabadság, egyébként a kannabisz-törvény ren-delkezéseinek a döntő többségét tiltó és – nem csupán büntetőjogi – szankciókat kilátásba helyező előírások alkotják. Körültekintő és szigorú védelem alatt állnak a fiatalkorúak, amel-lett a minőség garantálása érdekében is számos norma megalkotására került sor.
a FogyaszTásálTalánosdekriMinalizálása – PorTugália
Az eddigi példák egyetlen szer – a marihuána – fogyasztásának, ahhoz kapcsolódóan pedig szigorúan behatárolt körben a fű termelésének és kereskedelmének a liberalizálásáról szól-nak. Portugália ezzel szemben valamennyi drog esetében büntetlenséget kínál a fogyasztóknak, persze nem feltételek nélkül.
A jelenlegi szabályozás és gyakorlat alapjául szolgáló nemzeti drogstratégiát 1999-ben fogadta el a portugál Minisztertanács (46/99. sz. határozat). A kormány megjelölte azokat az elveket, amelyek alapul szolgáltak a távlatos elképzelések kidolgozásához. Megemlítendő, hogy első helyen szerepel – a helyzet súlyosságából is adódóan – a nemzetközi együttműkö-dés szükségessége. Ezért a korábbi – represszív – megközelítés helyett arra van szükség az anyag szerint, hogy a nemzeti stratégiát a nemzetközi törekvésekhez igazítsák. Ez azért érdekes, mert a jelen írásban is említett dokumentumok jóval későbbiek (az ENSZ-anyag 2009-es, az európai stratégia 2012-ben készült el és 2013-tól alkalmazandó). Valójában azon-ban azok sem előzmény nélküliek, tehát Portugália kormánya az ezredforduló előtt jól érzé-kelte a változás igényét és irányát
Nagyon fontos a második elv: az új drogpolitika kidolgozói hitet tettek amellett, hogy a kábítószer-élvezőket betegeknek kell tekinteni, akik kezelésre szorulnak, még akkor is, ha bármely okból börtönben vannak. Harmadik elvként fogalmazódott meg az ártalomcsökken-tés célja mind az érintett személyek, mind a közegészség, mind pedig a biztonság területén.
A negyedik általános követelmény a megelőzés hangsúlyozása a következmények kezelése
13 Cannabis Act (S.C. 2018, c. 16).
Korinek László
helyett. Ötödik elvként pedig az illegális drogkereskedelem és a pénzmosás elleni fellépés erősítése olvasható az anyagban kívánatos fejlesztési irányként.
Ennek megfelelően a 30/2000. számú törvény úgy rendelkezett, hogy a fogyasztók – akik 10 napi adagot meg nem haladó mennyiségű kábítószert birtokolnak – nem büntethe-tők. Úgynevezett „lebeszélő bizottságokhoz” irányítják őket, ahol jogászok, orvosok és szo-ciális munkások igyekeznek meggyőzni az érintetteket a használat ártalmairól, veszélyeiről.
A portugál modell sajátossága, hogy nem csupán a könnyűnek nevezett drogok, hanem bármilyen kábítószer esetében büntetlenül marad az, aki csupán saját célra tartja azokat. A fo -gyasztás büntetőjogi üldözésének mellőzése nem jelenti a szigorú szabályozás és követke-zetes jogalkalmazás hiányát, hiszen a kereskedelem és más kapcsolódó tevékenységek változatlanul deliktumnak minősülnek, amellett a közigazgatási jog sokoldalúan keretek közé szorítja a drogokkal kapcsolatos magatartásokat
a hollandjogalkalMazás
Sajátos megoldást választott Hollandia. Az 1928-as – többször módosított – ópiumtörvény a teljes tiltás talajára helyezkedik minden kábítószerre vonatkozóan. A törvény 2. és 3. cikkei egyéb magatartások mellett jogszerűtlennek minősítik az anyagok előállítását és birtoklását is. A jogszabály büntetőjogi fenyegetettséget állapít meg a szabályok megszegői számára.
A könnyű drogokhoz való hozzáférés lehetőségéről, a coffee shopokban kapható marihu-ánáról szóló tudósítások mégsem teljesen alaptalanok. A holland kormány honlapján meg-található az a tájékoztatás, amely szerint a bűnüldöző hatóságok nem járnak el a könnyű drogok forgalmazóival és fogyasztóival szemben bizonyos feltételek teljesítése esetén. Ilyen például, hogy csak csekély mennyiségről lehet szó, valamint fiatalkorúak részére értékesíteni nem szabad 14
b) Az eredmények
Az Európai Bizottság értékelése15 szerint jelentős elmozdulás nem történt az Unió egészét tekintve Valójában a kínálat és a kereslet csökkentésének célja nem valósult meg, a koordi-náció, a nemzetközi együttműködés erősítése, a kutatás, a fejlemények figyelemmel kísérése, az információáramlás javítása és az értékelés terén vannak eredmények.
A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (European Moni-toring Centre for Drugs and Drug Addiction – EMCDDA) részletes jelentéseket és adatsoro-kat tesz közzé minden évben – országokra bontva is – a helyzet alakulásáról. Ezek értékes forrást jelentenek a kutatók és a szakpolitikusok számára is. Itt azonban terjedelmi okokból csupán annyit rögzítünk, hogy az egyes mutatók alakulása az intézkedések fényében fontos következtetésekre ad okot, mindazonáltal összességében jelentős elmozdulás nincs. A fo
-14 https://www.government.nl/topics/drugs/toleration-policy-regarding-soft-drugs-and-coffee-shops (letöltve: 2019.03.01.).
15 COM(2017) 195, Brüsszel, 2017.03.15.
Drogok és emberek
gyasztás és a terjesztés számai nem mutatnak érzékelhető csökkenést, de az ártalmak mér-séklése terén vannak figyelmet érdemlő eredmények, például Portugáliában.16
Meg kell mondani, hogy a kábítószer-politika értékelésére nincsenek általánosan elfoga-dott kritériumok Magyarul: maga a mérce is vitatott Nyilvánvalóan adódik a következtetés:
minél kevesebb kábítószer van jelen egy országban, minél kevesebb a fogyasztó, annál jobb a helyzet. Valójában azonban nem ilyen egyszerű a dolog. A kábítószerek egy része ugyanis orvosi célokat szolgál. Másrészt szinte ugyanazt a hatást igen sokféleképpen, a klasszikus drogok meglététől függetlenül is el lehet érni (gyógyszerek, esetleg alkohollal együtt, ragasz-tószerek stb.). Ha tudomásul vesszük az anyagok és a velük kapcsolatos magatartások teljes kiiktatásának a lehetőségét, akkor értelemszerűen az ártalmak csökkentése lehet az az értel-mes cél, amit érdeértel-mes kitűzni. Hozzá kell tenni: miként a bűnözésnél, a csökkentés, illetőleg a kevésbé veszélyes anyagok használatának irányába való elmozdulás szintén elfogadható, és nem irreális feladatmeghatározás. Valójában tehát ezek a szempontok jelennek meg azok-ban az értékelésekben, amelyek a jelzett változtatások hatásait mérik.
Portugál kutatók sokoldalú, kvantitatív elemzéseket alkalmazó vizsgálatuk eredménye-képpen jutottak arra a következtetésre, hogy a dekriminalizáció károkat nem okozott. Ez fontos, hiszen az ilyen megoldást ellenzők gyakran vetítik előre a katasztrofális következmé-nyek lehetőségét. Az is kétségtelen tény, hogy jelentős csökkenés a fogyasztásban nem követ-kezett be, azonban az eredmények itt sem lebecsülendők. A heroin- és kokainelkobzások terén például csökkenés figyelhető meg. Ugyancsak javulás észlelhető a kábítószerekkel kap-csolatos bűnözés és halálesetek körében, valamint a HIV-fertőzöttek arányát tekintve.17 Más elemzők arra mutattak rá, hogy az összességében (az ártalomcsökkentés számai alapján) sikeresnek mondható portugál gyakorlat nem kizárólag a fogyasztók büntetőjogi következ-mények alóli mentesítését jelenti. Az egész koncepció az egészségügyi megoldások előtérbe helyezését, a szolgáltatások javítását célozza, ennek érdekében sokat tettek. Lényeges tehát, hogy az egyáltalában nem lebecsülendő, nem félretolható büntetőjogi eszközök az egész rendszerbe illeszkedjenek, adott esetben akár az ultima ratio elv korábbi érvényesülési gya-korlata felülvizsgálatának eredményeképpen.18
Az USA 50 tagállama önálló kábítószer-politikát folytat, a marihuánát érintő de kri mi-nalizálás, illetőleg korlátozott legalizálás irányába elmozdult rendszerek között is jelentős különbségek vannak. Ezért Európához hasonlóan itt is nehéz általános értékelést adni.
A szövetségi kormányzati intézményként működő Nemzeti Egészségügyi Intézet publikációja szerint az biztató tény, hogy a fiatalok körében nem nőtt a fogyasztás, a felnőttek esetében azonban igen. Negatívum a drogos állapotban történő – egyébként mindenütt tiltott –
jármű-16 http://www.emcdda.europa.eu/countries_en (letöltve: 2019.03.01.).
17 Félix, Sónia – PorTugal, Pedro – TaVares, Ana: Going after the Addiction, Not the Addicted. The Impact of Drug Decriminalization in Portugal. Bonn, 2017. (IZA Institute of Labor Economics, Discussion Paper No. 10895.)
18 kundrod, Kathryn: Decriminalization of Drugs in Portugal: a Controversial Experiment for Pub-lic Health. Perspectives on Business and Economics, 33. (2015) 2.
Korinek László
vezetések számának növekedése. Egyébként gazdaságilag, a büntetőjog-alkalmazás körében és több egészségügyi mutató tekintetében javulásról lehet beszélni.19
Helyes az a megközelítés, amely szerint a kábítószer-politikában bekövetkezett változá-sokat nem pusztán a hatások statisztikai számaival kell mérni. Viszonyítási alap például az alapjogok tiszteletben tartásának közhatalmi feltételrendszere. Randy A. Barnett meggyő-zően támasztotta alá azt a következtetését, hogy a teljes tiltásra épülő gyakorlat romboló hatással van az alkotmányos szabadságokra.20 A kábítószerek birtoklásának eltitkolása gyakran vezeti a rendőröket olyan trükkök alkalmazására, amelyek jogokat sértenek.
Észszerű gyanú hiányában ugyanis házkutatásra és lefoglalásra nincs törvényes lehetőség, ezért előfordul, hogy a bűnüldöző hatóságok tagjai valamilyen ürügyet kreálnak, hogy az -után a „véletlen felfedezés” legalizálja a beavatkozást. Ezek közül a rendőrök közül aztán hamis vallomásokat tesznek a bíróság előtt. Többek között erre alakult ki a „testilying” (kb.
„kamuvallomás”) a „testifying” (tanúvallomás) kifejezés helyett, ami egyébként meglehető-sen elterjedt bíróság előtti magatartást jellemez.21