A cash flow kimutatás

Mivel az eredménykimutatás esedékesség elvű számvitelen alapszik, ezért az adózás utáni eredmény nem mutatja be ténylegesen a tevékenységek által előállított pénz mennyiséget.

Előfordulhat, hogy egy vállalkozás pozitív és növekvő adózott eredményt mutat ki, annak ellenére mégis fizetőképességi problémákkal küzd, mert nem került elegendő pénz előállításra a működési tevékenységekből. Az eredménykimutatásban a realizált bevételeket és kiadásokat mutatjuk ki, függetlenül azok pénzügyi realizálásától. A cash flow kimutatás elkészítése nagy fontossággal bír a cégek tevékenységének és kilátásainak az elemzésében. A cash flow kimutatás az eredménykimutatáson túli információkat biztosít:

 egy adott számviteli időszak alatt a vállalkozás pénz be- és kiáramlásai (pénzügyileg realizált bevételei és kiadásai),

 a vállalkozás működési, befektetési és finanszírozási tevékenységei,

 az esedékességi elvű számvitelnek a pénzáramlásokra gyakorolt hatásairól.

A cash flow kimutatás információt biztosít a likviditás (rövid távú fizetőképesség), a szolvencia (hosszú távú vagy folyamatos fizetőképesség) és a pénzügyi rugalmasság megállapításához. Egy elemző a cash flow kimutatást a következők meghatározásához használhatja:

 a szokásos tevékenységek elegendő pénzt hoznak létre a vállalkozás fenntartásához,

 elegendő pénz kerül-e előállításra a hitelek határidőre történő kifizetéséhez,

 van-e a vállalkozás pótlólagos finanszírozási igénye,

 képes-e váratlan kötelezettségeket teljesíteni,

 tud-e a vállalkozás élni az új üzleti lehetőségek kihasználásával, ha azok felmerülnek.

A cash flow kimutatás tételei két alapvető forrásból származnak 1. az eredménykimutatás tételei,

2. a mérlegszámlákban bekövetkezett változások.

155 A vállalkozás bevételei és kifizetései a cash flow kimutatásban vagy a működési, vagy a befektetési, vagy a finanszírozási tevékenységek közé sorolhatók.

Működési tevékenységekből származó cash flow (működési cash flow - CFO): tartalmazza mindazon pénz be- és kiáramlást eredményező tranzakciókat, amelyek hatással vannak a vállalkozás adózás utáni eredményére. Ez a vállalkozás pénz előállításának kulcs forrása. Ez az a pénz, amit a vállalkozás belsőleg állít elő, ellentétben a befektetési és finanszírozási tevékenységekkel, amelyeknél a források kívülről érkeznek.

Befektetési tevékenységekből származó cash flow (befektetési cash flow – CFI): tartalmazza mindazon pénz be- és kiáramlásokat hosszú távú eszközök és más befektetések megszerzése vagy eladása eredményez. A legtöbb esetben a befektetési tranzakciók pénz kiáramlásokat generálnak. A befektetők számára ebben a részben a legfontosabb tétel a tőkeberuházások, mert ez a pénzfelhasználás szükséges a vállalkozás fizikai eszközei megfelelő szintű fenntartásához, támogatva annak hatékony működését és versenyképességét.

Finanszírozási tevékenységekből származó cash flow (finanszírozási cash flow – CFF):

tartalmazza mindazon pénz be- és kiáramlást eredményező tranzakciókat, amelyek hatással vannak a vállalkozás tőkeszerkezetére. A kategória domináns elemei hitel és saját tőke tranzakciók, amelyekből az előbbihez kapcsolódó tranzakciók a gyakoribbak.

A pénzmozgással nem járó befektetési és finanszírozási tevékenységek nem kerülnek be a cash flow kimutatásba. Például, ha egy vállalkozás úgy szerez meg egy ingatlant, hogy azt az eladó finanszírozza, a vállalkozásnak akkor is kell befektetési és finanszírozási döntést hoznia, ugyanakkor az nem okoz pénzmozgást. A valóságban ez a tranzakció a vásárlási ár kölcsönvételének felel meg. Ugyanilyen helyzetet eredményez, ha hitelt kicserélünk saját tőkére, azaz csökkentjük az idegen tőkét és növeljük a saját tőkét. Mivel ez a tranzakció sem okoz pénzmozgást, nem fog szerepelni a cash flow kimutatásban. Ezeket a tranzakciókat is meg kell jeleníteni a kiegészítő mellékletben, mert az elemzőknek a megfelelő kép kialakítása érdekében tájékozottaknak kell lenniük ezekről a változásokról is.

A cash flow kimutatás elkészítéséhez kétféle lehetőség áll rendelkezésre, a direkt (közvetlen) és az indirekt (közvetett) módszer. A magyar számviteli törvény az indirekt módszert írja elő.

A két módszer közötti különbség a működési cash flow-ban jelentkezik, a cash flow kimutatás másik két része mindkét módszer esetén ugyanaz.

A közvetlen módszer esetén az esedékesség-alapú eredménykimutatás minden tétele pénzbeli bevételre és pénzbeli kifizetésre konvertálódik, figyelembe véve azt, hogy a bevétel és költség elismerés időzítése eltérhet a hozzákapcsolódó pénzáramok időzítésétől. Lehetne azt is mondani, hogy a közvetlen módszer az esedékességi alapú számvitel eredménykimutatása átalakításra kerül pénzalapú eredménykimutatássá. Ennél a módszernél a működési cash flow főbb részei a következők:

 + beszedett vevőkkel szembeni követelés

 – szállítói kötelezettségek kifizetése

 – működési költségek kifizetése

 – befizetett adók

A közvetett módszer alkalmazása esetén az adózás előtti eredmény kerül átkonvertálásra működési cash flow-vá. A kimutatás elkészítés kiindulási alapja tehát az adózás előtti eredmény, ami először korrigálásra kerül azokkal a tételekkel, amelyek hatással vannak az

156 eredményre, de nem járnak pénz kiáramlással (értékcsökkenés, értékvesztés, ezt követően a mérlegtételekben bekövetkezett változásokkal korrigálunk. A működési cash flow főbb tételei ennél a módszernél:

 adózás előtti eredmény

 + pénz mozgással nem járó költségek

 – növekedés a készletekben és a követelésekben

 + csökkenés a készletekben és a követelésekben

 + növekedés a rövid lejáratú kötelezettségekben

 – csökkenés a rövid lejáratú kötelezettségekben

 – társasági adó

 – osztalékfizetés

A működési cash flow értéke mindkét módszer esetén ugyanaz, csak annak kiszámításában, összeállításában van különbség. Azt is lehetne mondani, hogy a közvetlen módszer az eredménykimutatás tetejéről indul el, míg a közvetett módszer az aljáról. A közvetlen módszer fő előnye, hogy a vállalkozás működési pénz bevételeit és kiadásait mutatja be, míg a közvetett módszer ugyanezen bevételek és a kiadások nettó eredményét adja meg. Az előzőekből következően a közvetlen módszer több információt biztosít, mint a közvetett. A múltbeli bevételek és kiadások ismerete hasznos lehet a jövőbeni működési cash flow-k becslésében. A közvetett módszer fő előnye, hogy az adózás előtti (utáni) eredmény és a működési cash flow eltéréseire fókuszál. Ez a módszer jó kapcsolatot teremt az eredménykimutatással a jövőbeni működési cash flow előrejelzéséhez.

A cash flow kimutatás további részeinek meghatározása során először a befektetési cash flow-t haflow-tározzuk meg, ami lényegében a befekflow-teflow-teflow-tflow-t eszközökben beköveflow-tkezeflow-tflow-t válflow-tozások kiszámítását jelenti. Ebben a csoportban kell figyelembe venni a befektetett pénzügyi eszközök után kapott jövedelmeket is (részesedés, osztalék, kamat). Fontos tudni, hogy a magyar cash flow kimutatásban a könyv szerinti értéktől való eltérést a működési cash flow-ban kell figyelembe venni.

A cash flow kimutatás harmadik része a finanszírozási cash flow, amelyben a saját és idegen forrásokban bekövetkezett változások kerülnek kimutatásra.

Ha a cash flow kimutatás mindhárom része elkészült, azok összegzésével kiszámítható a teljes cash flow, ami a pénzeszközökben bekövetkezett összes változást mutatja ki.

14.7.1. Cash flow kimutatás elemzése

A hagyományos likviditási mutatókat a pontosabb helyzetelemzés érdekében célszerű lenne a cash flow kimutatáshoz kapcsolódó likviditási mutatókkal is kiegészíteni. Ebben a tekintetben kiemelt szerepe van a működési tevékenységből származó pénzáramlásoknak. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben az elemzésekbe sokkal nagyobb szerepet kellene kapniuk a cash flow (pénzáramlási) kimutatásra épülő mutatóknak, hiszen ez a kimutatás mutatja be hogyan alakult ki a mérlegben megjelenő pénzeszközváltozás. A 14.5. táblázatban szereplő mutatók használatával már a szakirodalomban is egyre gyakrabban lehet találkozni.

157 14.5. táblázat: Cash flow alapú likviditási mutatók

Működési cash flow arány Cash flow termelő képesség Működési szabad pénzáram

ségek kötelezett lejáratú

Rövid

pénzáram származó

Működésből

árbevétel Összes

pénzáram működési

Bruttó Működési pénzáram –

Befektetési pénzáram változás Forrás: Saját szerkesztés

A 14.5. táblázatban szereplő mutató lényegében a készpénz-szintű likviditási mutatónak feleltethető meg, de az az adott időszakban a tevékenységből előállított pénzeszközhöz viszonyít. A cash flow termelő képesség az egységnyi árbevétellel előállított bruttó cash flow-t muflow-taflow-tja, ahol a bruflow-tflow-tó cash flow a forgóeszköz és a rövid lejáraflow-tú köflow-telezeflow-tflow-tség válflow-tozással még nem korrigált működési pénzáramot jelenti. A harmadik mutató azt mutatja, hogy mennyi pénzt tud a vállalkozás előállítani a saját és az idegen tőkét biztosító befektetők számára.

Összefoglalás

A fejezetben a vállalkozások elemzésének kulcsterületeivel foglalkoztunk. Bemutatásra kerültek a forgótőke-menedzsment alapvető összefüggései, aminek keretében foglalkoztunk a likviditás mérésének és jelentőségének a kérdésével. Bemutattuk a működési és a pénzciklus kiszámítását, illetve használatának jelentőségét. Leírásra kerültek a főbb jövedelmezőségi mutatók, és bemutattuk azok Du Pont-féle felbontását is. A vállalati kockázathoz kapcsolódóan foglalkoztunk a kockázat egyik mérési lehetőségével, a működési és a pénzügyi tőkeáttétel fokával. Végezetül áttekintettük a cash flow kimutatással kapcsolatos főbb tudnivalókat.

Ellenőrző kérdések

1. A likviditási mutató értelmezése és az ahhoz kapcsolódó problémák.

2. A pénzkonverziós ciklus alapvető jellemzői.

3. A jövedelmezőségi mutatók.

4. A működési és a pénzügyi tőkeáttétel főbb jellemzői.

5. A pénzügyi tőkeáttétel jellemzői.

6. A cash flow kimutatás főbb jellemzői.

Kompetenciát fejlesztő kérdések

1. A likviditási mutató és a pénzkonverziós ciklus kapcsolata.

2. A jövedelmezőségi mutatók felbontása.

3. A tőkeáttételi mutatók és a vállalati kockázat.

4. Hogyan kombinálódik a működési és a pénzügyi tőkeáttétel?

5. Mi a cash flow kimutatás jelentősége?

Terminológiai szótár Általános likviditási mutató Árbevétel arányos jövedelem Átfogó likviditási index

Befektetett eszközök fedezeti mutatója

158 Beszedési időszak

Cash flow kimutatás

Cash flow termelő képesség Du Pont felbontás

Eszköz arányos jövedelem Forgótőke

Forgótőke menedzsment Készletezési időszak Készpénz szintű likviditás Kombinált tőkeáttétel Likviditás

Likviditási gyorsráta Módosított pénzciklus

Működési cash flow arány mutató Működési ciklus

Működési szabad pénzáram Működési tőkeáttétel Nettó forgótőke Pénzciklus

Pénzkonverziós ciklus Pénzügyi tőkeáttétel

Saját tőke arányos jövedelem Tartozási időszak

Tőkeáttétel

159 15. Hosszú távú gazdasági döntések megalapozása: Beruházások elemzése,

kockázatelemzés

A stratégiai döntéseken belül azokat, amelyek azzal foglalkoznak, hogy mi legyen a beruházás tárgya, hogyan kivitelezze azt a cég, és hogy mi szükséges hozzá beruházási vagy tőke költségvetési döntéseknek nevezzük. A beruházás tárgyától és méretétől függően ezek lehetnek rövid és hosszú távúk is. (Brealey-Myers, 2005)

A tőke azonos a vállalat összes eszközével, amely magában foglalja az összes tapintható (materiális) és nem kézzel fogható (immateriális) vagyont. Ezek körébe egyrészt dologi eszközök, javak (például föld, ingatlan, berendezés, felszerelés), másrészt tulajdonosi jogosítványok (például követelések, váltók, részvények, kötvények) tartoznak. Amikor tőkeberuházásokat említünk, akkor a vállalat ilyen eszközökbe irányuló befektetéseire utalunk. (Bélyácz, 2007)

A beruházási döntések hosszú távra szóló, jelentős pénzkiadással járó, a cég életét alapvetően befolyásoló döntések, amelyeknek jövőbeni eredményessége (megtérülése), kockázata nem becsülhető meg teljes bizonyossággal. Sok esetben a rossz beruházási döntés hatása visszafordíthatatlan, végzetes a cég jövőjére nézve; vagy a döntés eredményének megváltoztatása olyan terhet ró a vállalatra, amely veszélyezteti az addig elért piaci helyzetét.

A beruházások központi szerepet töltenek be a vállalat hosszú távú pénzügyi döntései között.

A beruházási döntések során a vezetés feltárja a jövedelmező befektetési lehetőségeket, és a finanszírozási döntések eredményeként forrásokat biztosít a megvalósításukhoz. (Pálinkó-Szabó, 2006)

Annak megállapításához, hogy érdemes-e megvalósítani egy beruházást, különböző számításokat érdemes elvégeznünk. A beruházás-gazdaságossági számításokat két fő csoportba, a statikus és dinamikus módszerek közé soroljuk. A statikus módszerek sajátossága, hogy a számítások során nem veszi figyelembe a pénz időértékét, valamint nem számolnak azzal, hogy az egyes pénzáramok idővel változhatnak. Célszerűbb azonban a dinamikus módszereket alkalmazni. A DCF (Discounted Cash Flow) módszerek számolnak a pénz időértékével. Ezen módszerek alkalmazásánál elsődleges és alapvető fontosságú feladat a tőkeköltségvetés helyes összeállítása és a beruházástól elvárt hozamráta meghatározása.

(Brealy-Myers, 2005)

A fejezetben nem tárgyaljuk a beruházás dinamikus hatékonysági mutatóit, mint; a beruházás nettó jelenértéke (NPV:Net Present Value), a belső megtérülési ráta (IRR: Internal Rate of Return) és a jövedelmezőségi index (PI: Profitability index), mivel ezek már ismertek.

Azokkal a kérdésekkel foglalkozunk csak, amelyek a beruházások kockázatával kapcsolatosak.

In document Gazdasági elemzés /Elméleti jegyzet/ (Pldal 155-160)