3. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE
3.2. A hazai kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás első fejlődési periódusának
3.2.2. Az 1970. évi kormányrendelet és főbb módosításai
3.2.2.1. A biztosítási fedezet kiterjesztése
A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: 1970. évi Korm. r.) 1. § (1) bekezdésében foglalt szabály előrelépésként értékelhető, miszerint ezen rendelet már nem tesz különbséget az állami intézmények, állami vállalatok által üzemben tartott, illetve a magánszemélyek által üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó felelősségbiztosítás között.64 Továbbra is megtartotta a jogalkotó azt a megoldást, hogy a biztosítási jogviszony ex lege jött létre. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint nem tartoztak ezen rendelet hatálya alá az ország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok külföldi rendszámú gépjárművei. Ebből következően ezeknek a csapatoknak a belföldi rendszámú gépjárműveire az 1970. évi Korm. r. hatálya kiterjedt.65
E tekintetben a problémát az okozta Olasz Nándor szerint, hogy azokra a gépjárművekre, amik ugyan rendszámtáblára kötelezettek, de a károkozás időpontjában ezzel valamilyen okból nem rendelkeztek, továbbá azon munkagép jellegű járművekre, amelyek Olasz Nándor álláspontját tekintetbe véve egyre kisebb számúak, de még rendszámtábla nélkül közlekedhetnek, nem terjedt ki a felelősségbiztosítás, így a szerző álláspontja az, hogy a felelősségbiztosítás hatályának a kiterjesztése szükséges.66 Sőt a szerző álláspontja az volt, hogy a segédmotoros járművek kötelező felelősségbiztosításának a kérdését is rendezni kellene.67
Az ország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok külföldi rendszámú gépjárművei által okozott károk rendezését illetően Olasz Nándor kifejtette, hogy ez a Magyar-Szovjet Vegyesbizottság előtt történt, mindazonáltal a szerző szerint ez a megoldás nem biztosította a
64 Olasz Nándor: A baleseti kártérítési felelősségre, valamint a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítására vonatkozó szabályok összefüggései a reparáció és a prevenció szempontjából, Magyar Jog, 1974. évi májusi szám, 286. o., valamint Novotni 1991. 264. o.
65 A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezéseknek a fegyveres testületek által üzembentartott gépjárművekre történő alkalmazásáról szóló 25/1971. (VI. 24.) PM rendelet kimondta, hogy a fegyveres erők által okozott gépjárműkárok rendezése az Állami Biztosító útján történik más üzemben tartók által okozott károk rendezéséhez hasonlóan. Lásd: Bárd Károly: A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás néhány nemzetközi vonatkozású kérdése, Külgazdaság, 1972. évi 3. szám 37. o.
66 Olasz 1975: 185. o.
67 Olasz 1975: 186. o.
30
hatékony kárrendezést, ezért javaslata az volt, hogy megállapodás útján az Állami Biztosítónak kellene ezen károk rendezését ellátnia.68,69,70
Az 1970. évi Korm. r. 2. § (1) bekezdésében található szabályozás lényegében megegyezett a Korm. r. 2. § (1) bekezdésének a rendelkezéseivel.71
Az 1970. évi Korm. r. 2. § (2) bekezdése a károsultak védelme érdekében kimondta, hogy az Állami Biztosító megtérítette a lopott gépjárművel okozott kárt is, a biztosított üzembentartó dologi kárának és a társadalombiztosítási szerv megtérítési követelésének a kivételével. Ez a szabályozás a károsultak védelmének az erősítését szolgálta, hiszen a korábbi rendelkezések szerint erre nem terjedt ki a biztosító helytállási kötelezettsége, s a károsultnak az igényét a gépjárművet eltulajdonítóval vagy jogellenesen használóval szemben kellett érvényesítenie, mely számára már akkor is idő- és költségigényes volt, nem beszélve a követelés végrehajtásának a problémáiról.72
68 Olasz 1975: 185-186. o.
69 E tekintetben Olasz Nándorral egyező álláspontot képviselt Balogh Imre. Lásd Balogh Imre: Az általános gépjárműbiztosítás jogi szabályozásának modellje, Biztosítási Szemle, 1976. évi 8-9. szám, 276-277. o. Lásd még Novotni Zoltán: A gépjármű üzembentartói felelősség néhány problémája, Biztosítási Szemle, 1976. évi 8-9. szám, 243. o.
70 Megjegyzendő, hogy Olasz Nándor cikkének megjelenését követően több mint 20 év múlva valósult meg az elképzelése, ugyanis a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek a Magyar Köztársaság területén történő tevékenységéről szóló Megállapodás, valamint az annak mellékletét képező Végrehajtási Megállapodások megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 1997.
évi XLIX. törvény a Megállapodás 6. Cikkét kiegészítő Végrehajtási Megállapodás a Közös Kárigény Felülvizsgálati Bizottság működésének rendjéről és az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek béketeremtő tevékenységéből eredő károk rendezéséről szóló 2. számú melléklet III. cikk 3.1. pontja kimondja: „3.1. A HM és a Magyar Biztosítók Szövetsége (Szövetség) 1996. március 8-án egyezményt kötött. Ezen egyezmény értelmében a Szövetség közvetlenül kártalanítja a kárigényt benyújtókat mindazokért a károkért, melyeket az Egyesült Államok Személyi Állománya szolgálati tevékenység ellátása során az Egyesült Államok Kormányának tulajdonában levő vagy általa üzemeltetett gépkocsik vezetése közben okozott. Ez alól csak azok a károk képeznek kivételt, melyekre a magyar biztosítási szabályok értelmében a biztosítás nem nyújt fedezetet. Ezen kivételt képező károkért benyújtott kárigényekkel kapcsolatban a jelen Megállapodás IV. Cikkében (Szolgálatteljesítés közben, nem gépjárművel okozott károk) foglalt eljárási rendnek megfelelően hoznak döntéseket.” (Ekkor hazánk még nem volt a NATO tagja, csak békepartneri státusban állt.) Ezt azt jelenti, hogy a NATO kontingens gépjárművei által okozott károkat a MABISZ rendezi, és majd a MABISZ számol el a HM-mel. A HM meg a NATO-val számol el, tehát valahol fenn még mindig létezik egy HM-NATO Vegyesbizottság.
71 Novotni Zoltán szerint az 1970. évi Korm. r. 2. § (1) bekezdése nemcsak a „fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójára vonatkozik”, hanem „[a]z üzembentartói minőség tehát a felelősségbiztosítási fedezet szempontjából szélesebb körű, mint a fokozott veszéllyel járó felelősség, mert magában foglalja mindazokat a károkozásokat is, amelyeket a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatban, tehát a ki- és beszállás, a szabálytalan tárolás, az országúti szerelés során okoznak.” Lásd Novotni Zoltán: A gépjármű üzembentartói felelősség néhány problémája, Biztosítási Szemle, 1976. évi 8-9. szám, 243. o.
72 Lábady Tamás: Fejezetek a felelősségbiztosítás köréből, Szikra Nyomda, Pécs, 1989, 74. o.
31
Az 1970. évi Korm. r. 2. § (4) bekezdése pontosította azon esetköröket, amikor az Állami Biztosító nem térítette meg kárt.73 Ezen szabályozásból látható, hogy sokkal szélesebb körű, mint a Korm. r. 2. § (3) bekezdésében foglalt szabály.
Szintén a károsultak érdekét szolgáló szabályt tartalmazott az 1970. évi Korm. r. 3. §-a, mely szerint az Állami Biztosító megtérítette a belföldön közúton vagy zárt telepen keletkezett kárt is, ha a kárt gépjármű okozta, de az üzemben tartó nem volt megállapítható.74 Az 1970. évi Korm. r. alapján elméletileg kizárható volt, hogy egy rendszámmal ellátott gépjármű ne rendelkezzen biztosítási fedezettel, legfeljebb az üzemben tartó a biztosítási díj megfizetésével eshetett késedelembe, ami akkor nem vonta maga után a biztosítás megszűnését. Azonban könnyen előfordulhatott, hogy nem volt azonosítható a károkozó gépjármű, ami azzal a következménnyel járhatott, hogy a károsult az őt megillető kártérítéshez nem tudott hozzájutni.
Az előbb említett szabályozás éppen ezen a problémán igyekezett módosítani.75 Ilyen esetekben azonban a biztosítás nem terjedt ki a gépjárművekben keletkezett károkra és a társadalombiztosítási szerv megtérítési követeléseire.
Az 1970. évi Korm. r. a tekintetben is előrelépett, hogy nem két külön kormányrendeletben szabályozta a magyar felelősségbiztosítás belföldi és külföldi vonatkozású kérdéseit, hanem egy rendeletben rögzítette ezen szabályokat.76
73 Ezen esetek a következők voltak: „a) a károkozó gépjárművön elhelyezett és nem az azzal közlekedők személyi használatára szolgáló tárgyakban keletkezett, / b) sugárzó-anyagok és készítmények hatása, vagy a közegészségügyi hatóság részéről a sugárzás ártalmas következményeinek elhárítása érdekében tett intézkedések folytán keletkezett, / c) a közút burkolatában a gépjármű balesete nélkül következett be, / d) gépjármű munkagépként való használata során keletkezett, / e) az álló gépjárműre, illetve arról való rakodás során annak következtében keletkezett, / továbbá azt a kárt, amelyért / f) verseny vagy arra való edzés során idézett elő a gépjármű, végül g) külföldi rendszámú gépjármű nem magyar állampolgárnak (jogi személynek) okozott.”
74 A gyakorlatban felvetődött az az eset, amikor egy ismeretlen gépjármű tolatás közben vasbeton oszlopnak ütközött és azt megrongálta, azonban a rendőrhatósági határozat azt nem állapította meg, hogy a betonoszlopban egy ismeretlen gépjármű okozott kárt. A Fővárosi Bíróság 41.Pf.25.238/1972/9. szám alatt meghozott ítéletében kifejtette, hogy a károsult nemcsak rendőrhatósági határozattal, hanem egyéb bizonyítékkal is bizonyíthatja a kárát.
Továbbá leszögezte a Fővárosi Bíróság, hogy az 1970. évi Korm. r.-nek a nyomozóhatóság határozatára vonatkozó rendelkezései elsősorban peren kívüli eljárásra vonatkoznak. A Fővárosi Bíróság ezen álláspontjával Nagy Miklós nem értett egyet. Lásd: Nagy Miklós: Az ismeretlen gépjármű által okozott káreset bizonyítása, Biztosítási Szemle, 1973. évi 11-12. szám, 414-146. o.
75 Felmerült a bírói gyakorlatban, hogy a gépjárműnek vagy az üzemben tartónak kell-e ismeretlennek lennie ahhoz, hogy a biztosító fizessen. Például a szemtanúk egybehangzó előadása szerint a kárt egy nagy kék, csuklós autóbusz okozta Budapesten, de annak rendszáma, száma, vezetője nem volt azonosítható. Ebben az esetben az üzemben tartó nem volt ismeretlen, hiszen a leírt járműveket csak a BKV üzemelteti. Ilyen esetben a kárt az Állami Biztosítónak az általános gépjármű-felelősségbiztosítási szabályok szerint kellett megtérítenie. Lásd A Polgári Törvénykönyv magyarázata [szerzők: Aradi Frigyes et al.; szerkesztő: Eörsi Gyula és Gellért György] KJK, Budapest, 1981, 2569. o.
76 Bárd Károly: A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás néhány nemzetközi vonatkozású kérdése, Külgazdaság, 1972. évi 3. szám 37. o.