4. AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÉS TOVÁBBFEJLSZTÉSE
4.2. A konszolidált irányelv és bírósági gyakorlata
A fent részletezett öt biztosítási irányelvet foglalta egységes szerkezetbe a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv vagy konszolidált irányelv), mely lényegét tekintve új rendelkezést nem tartalmaz, ennek megfelelően az irányelv végén a végrehajtásra, tagállami átültetésre vonatkozóan sem található szabályozás.466
Ezen irányelvvel kapcsolatban pusztán azt érdemes kiemelni, hogy az Európai Bizottság 2010.
december 9-én a Hivatalos Lapban megjelent közleménye467 szerint a biztosítási fedezet minimális mértéke változott. A felülvizsgálat eredményeképpen az irányelvben meghatározott összegek személyi sérülés esetében 1 000 000 euróról 1 120 000 euróra, 5 000 000 euróról 5 600 000 euróra, illetve anyagi kár esetében 1 000 000 euróról 1 120 000 euróra nőttek.
Az Európai Bizottság 2016. május 10-i közleménye468 értelmében a biztosítási fedezet legalacsonyabb mértéke ismételten módosult. A felülvizsgálat következtében az irányelvben meghatározott összegek személyi sérülés esetében 1 120 000 euróról 1 220 000 euróra, 5 600 000 euróról 6 070 000 euróra, illetve anyagi kár esetében 1 120 000 euróról 1 220 000 euróra emelkedtek.
Említést érdemel még a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjármű-felelősségbiztosítás ellenőrzésére vonatkozó alkalmazásáról szóló, 2011. november 22-i 2011/754/EU bizottsági végrehajtási határozat, melynek 1. cikke kimondja: „2012. január 1-jétől a tagállamok tartózkodnak a gépjármű-felelősségbiztosítás ellenőrzésétől a rendszerint Szerbia területén üzemben tartott és az Európai Gazdasági Térség tagállamai és más társult államok nemzeti biztosítási irodái közötti megállapodás 1. függelékének hatálya alá tartozó járművek esetében.”
466 Ernst Stiefel – Karl Maier – Oskar Riedmeyer: Kraftfahrtversicherung. München, C. H. Beck, 2010. 3. Főrész 3. Fejezet 4. pont.
467 HL 2010/C 332/01.
468 COM/2016/0246 final
176
Ami az Európai Bíróság ezen irányelvvel kapcsolatos joggyakorlatát illeti, az alábbi ügyet szükséges megemlíteni.
Spedition Welter GmbH ügye
A C-306/12. számú ügyben469 a kárrendezési megbízott hatáskörével kapcsolatban merült fel kérdés, melyre az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében adott választ. Az alapügy tényállása értelmében 2011. június 24-én a Spedition Welter GmbH egyik tehergépkocsijának egy franciaországi közlekedési balesetben kárt okozott egy másik, a francia Avanssur Biztosító által biztosított gépjármű. A Spedition Welter GmbH az első fokon eljáró német bíróság előtt kártérítés iránt nyújtott be keresetet. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem az Avanssurnak, hanem az általa kijelölt németországi kárrendezési megbízottnak, az AXA Versicherungs AG-nek kézbesítette. Az elsőfokú bíróság elfogadhatatlannak nyilvánította a keresetet, mivel annak az AXA Versicherungs AG részére történő kézbesítése nem volt érvényes, mivel az AXA Versicherungs AG nem rendelkezett kézbesítési megbízotti jogkörrel. A Spedition Welter GmbH fellebbezést nyújtott be e határozat ellen a kérdést előterjesztő Landgericht Saarbrücken előtt. A német bíróság egyrészt azt a kérdést tette fel, hogy úgy kell-e értelmezni a konszolidált irányelv 21. cikkének (5) bekezdését, „hogy a kárrendezési megbízott jogköréhez hozzátartozik a biztosítóintézet érdekében fennálló kézbesítési megbízás, és így a károsult által a biztosítóintézet ellen a balesetből eredő károk megtérítése érdekében indított peres eljárásban a bírósági kézbesítés hatálya a biztosítóintézettel szemben kiterjed az általa kijelölt kárrendezési megbízottra is.” A második kérdésében a német bíróság ezen érintett irányelvi rendelkezés közvetlen hatályára kérdezett rá. Az Európai Bíróság 2013. október 10-én meghozott ítéletében megállapította, hogy a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a kárrendezési megbízott hatásköre a képviselt biztosító elleni kártérítési perben a kézbesítési megbízotti feladatok ellátására is kiterjed. Ami a közvetlen hatállyal kapcsolatos kérdést illeti, az Európai Bíróság abból indult ki, hogy az alkalmazandó német jogszabály, vagyis a Versicherungsaufsichtsgesetz 7b. § (2) bekezdése szinte szó szerint átvette a vonatkozó irányelvi rendelkezést, így a második kérdésre olyképpen válaszolt az Európai Bíróság, hogy a nemzeti jogot az irányelvi rendelkezéssel összhangban kell értelmezni.
469 ECLI:EU:C:2013:650
177
Ezen európai bírósági döntés révén jelentősen könnyebbé vált a károsultak igényérvényesítése, mivel a keresetlevelet nem kell lefordíttatni és azt nem kell külföldre kézbesíteni, mellyel idő és pénz spórolható meg. Ugyanakkor szükséges arra rámutatnom, hogy a kárrendezési megbízott passzív perbeli legitimációval nem rendelkezik, vagyis mindig az adott (külföldi) biztosítónak kell az alperesi pozícióban lennie, vagyis a kárrendezési megbízott a kártérítési per alperese nem lehet, hanem a külföldi biztosító alperes kézbesítési megbízottjaként jelölendő meg a keresetlevélben.470
ERGO Insurance SE és Gjensidige Baltic AAS egyesített ügye
A C-3591/14. és C-475/14. számú egyesített ügyekben471 az Európai Unió Bírósága 2016.
január 21-én hozott ítéletet. Az alapügyek tényállása szerint a Litvániában nyilvántartásba vett vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvényekkel Németországban balesetet okoztak.
Mindkét litván vontató felelősségbiztosítója a károsultak kárát megtérítette, azonban a vontató felelősségbiztosítói a kifizetett kártérítési összeg 50%-a erejéig megtérítési igénnyel éltek a pótkocsik felelősségbiztosítójával szemben. A kérdést előterjesztő litván bíróságok azt kívánták tisztázni előzetes döntéshozatali eljárás keretében, hogy a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv 14. cikk b) pontja kollíziós jogi szabályként értelmezendő-e, valamint arra kívántak választ kapni, hogy a megtérítési igényre a Róma I rendelet472 vagy a Róma II rendelet473 szabályai az irányadók.
Jelen dolgozatom szempontjából a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelvre vonatkozó kérdés bír jelentőséggel. E tekintetben a Bíróság azt a választ adta, hogy a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv hivatkozott rendelkezése nem tartalmaz kollíziós jogi szabályt.
470 Ami a hazai szabályozást illeti, a Gfbt. 3. § 20 pontja a kárrendezési megbízott fogalmát a következőképpen határozza meg: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosító székhely szerinti tagállamától eltérő tagállamban működő megbízottja, aki a biztosító által biztosított gépjármű üzemeltetésével kapcsolatban felmerült kártérítési igényeket a károsult lakóhelye (székhelye) szerinti tagállamban kezeli és rendezi, valamint a biztosítót a károsulttal szemben képviseli. Míg a Gfbt. 37. §-a a kárrendezési megbízott eljárásával kapcsolatban határoz meg szabályokat. Álláspontom szerint a Gfbt. 3. § 20. pontja és a 37. §-a összhangban van a konszolidált irányelv 21. cikkével, különösen annak (5) bekezdésével, tehát a kárrendezési megbízottra vonatkozó szabályok átültetése a nemzeti jogba megfelelő. Ebből következően a Gfbt. alapján sincs annak semmi akadálya, hogy a felperes a külföldi biztosító ellen magyar bíróság előtt indított perben a keresetlevélben a kárrendezési megbízottat mint a keresetlevél átvételére jogosult személyt jelölje meg, elkerülve a keresetlevél fordításával összefüggésben és a külföldi kézbesítésből adódó többletköltséget és időveszteséget.
471 ECLI:EU:C:2016:40
472 A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról („Róma I”) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet
473 A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II”) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet
178
Tekintettel arra, hogy az alkalmazandó jog kérdése nem tárgya jelen értekezésemnek, így a bírósági ítélet ezen részével nem kívánok itt foglalkozni.
179