3. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE
3.3. A második fejlődési szakasz szabályai és jelentősebb módosításai
3.3.6. A bonus-malus rendszer bevezetése és módosításai
Az 1991. évi Korm. r. mellékletét képező gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételeinek (a továbbiakban: ÁSZF) 10. § a bonus-malus145 rendszer (kármentesség díjengedmény, illetve az okozott balesetek számához igazodó pótdíj)146 bevezetésére utalt147, azonban ekkor még nem kormányrendelet tartalmazta ennek részletes szabályait, hanem először az Állami Biztosításfelügyelet által kötelezően alkalmazni rendelt biztosítási díjszabás, majd pedig egy pénzügyminiszteri rendelet148 részletezte ezt.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjkalkulációjának és eredményelszámolásának rendjéről, valamint az 1992. július 1-jétől 1992. december 31-ig terjedő időszakra érvényes díjszabásról és a biztosítási díjról szóló 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet (a továbbiakban: R.)
141 Bálint 1998: 28. o.
142 Bálint 1998: 31. o.
143 Lásd a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjemelésének mértékéről szóló 35/2000. (X. 13.) PM rendelet 1. §-át, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjemelésének mértékéről szóló 35/2000. (X. 13.) PM rendelet módosításáról szóló 33/2001. (IX. 14.) PM rendelet 1. §-át.
144 Forgács 2003: 15-16. o., valamint Kovács Norbert: Gépjármű-biztosítási tendenciák 1995-2006, Biztosítási Szemle, 2009. évi 1. szám, 27. o.
145 A bonus-malus rendszer franciaországi változásival kapcsolatban lásd: Zavodnyik József: A bonus-malus rendszer változásai 1971-1992 között a francia gépjármű-felelősségbiztosításban, Biztosítási Szemle, 1995. évi 6-7. szám 44-46-7. o.
146 A bonus-malus rendszer elvi kérdéseivel kapcsolatban lásd: Boos, Andrea: Effizienz von Bonus-Malus-System, Gabler Verlag, Wiesbaden, 1991.
147 Az Alkotmánybíróság előtt kifejezetten a bonus-malus rendszer szabályait megtámadták. Az indítványt az Alkotmánybíróság a 104/B/1992. AB végzésében visszautasította.
148 A 29/1992. (XII. 15.) PM rendelettel módosított 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet.
50
címéből kitűnően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjkalkulációjának és eredményelszámolásának a rendjét, valamint a biztosítási díjak mértékét tartalmazta, illetve 1993. január 1-jei hatállyal a bonus-malus rendszer szabályait149.
Ezen rendelet 3. számú melléklete szerint a bonus-malus rendszer ekkor még csak a személygépkocsikra vonatkozott úgy, hogy az alap díjkategórián felül 10 bonus kategóriát és négy malus kategóriát hoztak létre. A B10 kategóriába tartozó üzemben tartónak az alapdíj felét kellett megfizetnie, míg az M4 kategóriába tartozó üzemben tartó az alapdíj dupláját fizette. Ha a megfigyelési időszakban a szerződő kármentes volt, a besorolása egy osztállyal javult, egy okozott kár esetén kettő, két okozott kár esetén négy, három okozott kár esetén hat osztállyal romlott. Ha négy vagy több kárt okozott a megfigyelési időszakban, akkor minden esetben az M4 osztályba került.
A bonus-malus rendszer hiányosságait Bálint Györgyi és Dögei Sándor abban látta, hogy a rendszer csak a személygépkocsikra terjedt még ki ekkor, így egyéb járműkategóriákban nem tudta kifejteni a visszatartó szerepét, így a szerzők szerint több esetben előfordult, hogy a bonus-malus rendszerbe nem tartozó gépjárművek üzemben tartói elismerték a felelősségüket meg nem történt balesetért akár szívességből, akár ellenszolgáltatás fejében, ugyanis nem kellett azzal számolniuk, hogy magasabb biztosítási díjat kell fizetniük. Ezen felül a flottaszerződéseket150 sem volt képes kezelni ez a rendszer, továbbá a díjnemfizetés miatti megszűnés a malus fokozatok elvesztését is magával vonta151, tehát egy új szerződéskor A0 kategóriával indított az üzemben tartó, valamint a szerzők kitérnek arra is, hogy a biztosítók üzleti érdekből jobb kategóriába sorolták be az ügyfeleket.152
Megjegyzendő, hogy 1993. január 1-jétől a 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet már csak a díjkalkuláció rendjét határozta meg.153,154
149 A 29/1992. (XII. 15.) PM rendelet 2. számú melléklete módosította a 17/1992. (VI. 10.) PM rendelet 3. számú mellékletét, mely módosított melléklet tartalmazta a bonus-malus rendszer szabályait.
150 Flottaszerződésről akkor van szó, amikor egy biztosítási szerződés több (legalább öt) gépjárműnek a biztosítását fogja át. Lásd Bálint 1998. 18. o., valamint Forgács 2003 37. o.
151 Bata Zoltán: Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, Cégvezetés, 1995. évi májusi szám, 54. o.
152 Bálint 1998: 17-18. o.
153 Báger G. et al.: Insurance in the middle of the 90es, Perfekt, Budapest, 1995, 47-48. o.
154 A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1993. január 1-jétől 1993. december 31-ig terjedő időszakra érvényes díjszabásáról és a biztonsági díjról szóló 29/1992. (XII. 15.) PM rendelet az 1993. évi biztosítási díjakat határozta meg.
51
Az Alkotmánybíróság előtt a bonus-malus rendszert is megtámadták. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozatlannak találta, ugyanis a határozat III. pontjában kifejtette: „A szerződéses viszony természetével és a szerződési szabadsággal áll összefüggésben a biztosítási díj differenciált meghatározása.”155 Hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor az Alkotmánybíróság ezen indítványokról döntött, akkor a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet volt már hatályban, azonban e tekintetben lényeges változás nem következett be.
A 2000. évi Korm. r. 2. számú melléklete a gépjármű kategóriákat tartalmazta. A 2000. évi Korm. r. 3. számú melléklete (a továbbiakban: 3. sz. melléklet) pedig a bonus-malus rendszer szabályait állapította meg, ami a korábbi szabályozást némileg pontosította, kiegészítette.156 Az új szabályozás azt jelentette, hogy 2001. január 1-től a bonus-malus rendszer többek között már az autóbuszokra, tehergépjárművekre is alkalmazandó volt. Azonban ez a megfogalmazás némileg pontatlanra sikeredett, mivel így most már a forgalmi rendszámmal nem rendelkező gépjárművekre is kiterjedt ez a szabályozás szó szerinti értelmezés szerint, ugyanakkor ez a 3.
sz. melléklet többi szabályából viszont nem következett.
A korábbi szabályoktól eltérően a 3. sz. melléklet 1. § (2) bekezdése már csak azt határozta meg, hogy „[a] biztosító a megfigyelési időszakban négy figyelembe vett kárnál több kárt okozó biztosított biztosítási díját legfeljebb az M4 osztály díjának kétszeres összegében határozhatja meg.”
A 3. sz. melléklet 6. § (6) bekezdése értelmében ha a szerződés díjnemfizetés miatt szűnik meg, akkor a bonus fokozat nem vihető tovább, a malus besorolás viszont érvényben marad, ha a szerződő egy éven belül új szerződést köt.157
155 989/B/1993. AB határozat a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X.
13.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról.
156 Forgács Zoltán utal arra, hogy a rendelet megalkotásakor felvetődött az a kérdés, hogy az Európai Unióba történő belépésünket követően a liberalizált közösségi piacon jogszabály előírhat-e minden biztosító számára kötelezően alkalmazandó bonus-malus rendszert. Végül az a megoldás született, hogy a bonus és malus fokozatok egységes mértéke kikerült a jogszabályból. Lásd Forgács 2003: 43. o.
157 Ezzel a jogalkotó bezárta azt a kiskaput, hogy a díjnemfizetés miatt történő szerződésmegszűnés a malus fokozatok elvesztését is magával vonta.
52
A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 198/2002. (IX. 14.) Korm. rendelet pontosította, hogy a bonus-malus rendszer csak a forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművekre vonatkozik.
Ami a 2004. évi Korm. r. szabályait illeti, a bonus-malus rendszerben lényeges változás nem következett be, pusztán annyiban pontosította a jogalkotó ezen rendszer szabályait, hogy csak az egyedi szerződésekre terjed ki. A gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet módosításáról szóló 134/2007.
(VI. 13.) Korm. rendelet 2007. július 1-jei hatállyal a bonus-malus rendszert is módosította ez a kormányrendelet. Legfontosabb változás, hogy módosult a megfigyelési időszak fogalma, ami a biztosítási évet közvetlenül megelőző biztosítási időszakkal (naptári évvel) egyezik meg;
vagyis most már nem az az időszak, amely az adott biztosítási évet két évvel megelőző július 1-jétől a biztosítási évet megelőző év június 30-áig tart.