3. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE
3.3. A második fejlődési szakasz szabályai és jelentősebb módosításai
3.3.27. A fizetésképtelenné vált biztosítóval kapcsolatos kérdések
3.3.25. A biztosítási fedezet fennállásának ellenőrzése
A 134/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet szintén az ötödik gépjármű-biztosítási irányelv szabályainak az átültetése érdekében határozta meg azt, hogy a biztosítás fennállása hogyan ellenőrizhető külföldi gépjármű esetében, miszerint az erre feljogosított szervek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést akkor végezhetnek, ha az nem rendszeres és nem megkülönböztető jellegű, és nem csak a biztosítás ellenőrzésére irányul.181
3.3.26. A biztosítási szerződés díjnemfizetés miatti megszűnésével kapcsolatos bírói gyakorlat ingadozása
A Debreceni Ítélőtábla Pf. I. 20 412/2007/6. szám alatt meghozott ítéletében kimondta: „A felek a biztosított javára eltérhetnek attól a jogszabályi rendelkezéstől, amely az esedékes biztosítási díj meg nem fizetésének jogkövetkezményeit szabályozza. Ha a biztosító egymást követően többször is elfogadja a késedelmesen fizetett díjat és egyidejűleg igazolja a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás fennállását, részéről nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha utóbb attól függően tekinti megszűntnek vagy fennállónak a jogviszonyt, hogy felmerült-e a helytállási kötelezettsége.” Jelen döntés BDT 2008. 1785. szám alatt került közzétételre. BDT 2010. 2301. számon megjelent döntésében a Debreceni Ítélőtábla nem tartotta fenn az előző eseti döntésben ismertetett álláspontját, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság időközben hatályon kívül helyezte a BDT 2008. 1785. szám alatt megjelentetett ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező döntésében azzal érvelt, „hogy a díj 30 napon belül történő megfizetésének elmulasztása esetén a biztosítási szerződés a jogszabály erejénél fogva szűnik meg, az pedig a kártérítés körébe tartozó védekezés, hogy a biztosító a késedelmesen megfizetett díjakat elfogadta, és annak alapján kiállította a nemzetközi gépjármű-biztosítási kártyát, valamint megküldte a következő díjfizetési időszakra vonatkozó számláját.” Tehát a Legfelsőbb Bíróság igen szigorúan értelmezte a biztosítási szerződés megszűnésének a szabályait, s álláspontom szerint nem értékelte megfelelően a biztosító ilyen esetekben kifejtett magatartását. A BH 2011.
134. számú eseti döntésben pedig a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a korábbi álláspontját.
3.3.27. A fizetésképtelenné vált biztosítóval kapcsolatos kérdések
181 Ezen szabály lényege az, hogy a külföldi gépjárművek esetében a biztosítási fedezet ellenőrzése csak a vezetői engedély, forgalmi engedély stb. ellenőrzésével együtt végezhető el.
63
A MÁV Általános Biztosító Egyesület fizetésképtelenné válásával és felszámolásának elrendelésével számos jogi probléma került elő, mely korábban nem merült fel. A bírói gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a károkozó a felelősségbiztosítójával egyetemlegesen marasztalható-e, illetve amennyiben a felelősségbiztosító nem teljesít (bármilyen okból kifolyólag), akkor az egyébként hatályos felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkező üzemben tartónak kártérítést kell-e teljesítenie a károsult felé.
A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 17.G.XXIII.20393/2009/15. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes károkozó a felperes biztosító megtérítési igényét köteles kielégíteni. Ezen ügyben a felperes egyáltalán nem indított pert a MÁV Általános Biztosító Egyesület ellen. Ezzel egyezően foglalt állást a Pesti Központi Kerületi Bíróság 37.G.300.110/2010/9. sorszámú ítéletében, vagyis az alperes károkozó üzemben tartó köteles a casco biztosítónak megtéríteni a kifizetett biztosítási szolgáltatási összeget. Ezen ítéletet a Fővárosi Bíróság 4.Gf.76.323/2010/5. sorszám alatt meghozott ítéletével helybenhagyta.
Ezen állásponttal ellentétesen foglalt állást a Pesti Központi Kerületi Bíróság 39.P.93.218/2008/15. számú ítéletében és a fellebbezési eljárás során a Fővárosi Bíróság 41.Pf.641.035/2009/4. számú ítéletében, melyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a balestet okozó II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, pusztán csak a MÁV Általános Biztosító Egyesület I. r. alperest marasztalta. Ezt a döntést a II. fokú bíróság helybenhagyta. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 39.P.93.218/2008/15. számú ítéletében kifejtette, hogy a balesetet okozó személy éppen azért kötött gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést a 2004. évi Korm.
r. 2. § (1) bekezdése alapján, hogy az I. r. alperes MÁV ÁBE a perbeli gépjármű üzemeltetése során okozott anyagi károkra fedezetet nyújtson. Ezzel az indokolással a Fővárosi Bíróság 41.Pf tanácsa is egyetértett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.133/2011/3. sorszámú ítéletében a Kunszentmártoni Városi Bíróság 3.P.20.096/2009/70. sorszámú ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy mellőzte az I. r. alperes, vagyis a károkozó egyetemleges marasztalását, tehát csak a II. r. alperes biztosítót kötelezte kártérítés megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság ezen jogkérdést az EBH 2011. 2401. szám alatt közzétett eseti döntésben182 válaszolta meg, miszerint nincs jogi akadálya annak, hogy a károsult (vagy a vagyonbiztosítója) a felelősségbiztosító mellett a kötelező gépjármű felelősségbiztosítással
182 Legfelsőbb Bíróság Pfv. VI. 20.493/2011.
64
rendelkező károkozót is perelje az okozott kár megtérítésére. A károkozó és a felelősségbiztosítója - mint egyetemleges kötelezettek - egyetemlegesen felelnek.183
A BH 2013. 93. szám alatt közzétett ügyben184 ugyanakkor a Kúria úgy foglalt állást, hogy a hazai Nemzeti Irodaként eljáró MABISZ nem a károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával kerül jogviszonyba akkor, amikor a belföldi kötelező gépjármű felelősségbiztosítók szervezeteként, a Nemzetközi Zöldkártya Egyezmény alapján, megtéríti a külföldi Nemzeti Iroda azon kiadásait, amelyek a Magyarországon üzemben tartott gépjármű külföldön történt károkozásával kapcsolatban merültek fel. Ezért az ezzel felmerült költségei megtérítését nem az érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező belföldi károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával szemben érvényesítheti.
Egyetértek Fuglinszky Ádámmal abban, hogy a felelősségbiztosítás nem változtatja meg magát a felelősségi jogviszonyt, vagyis a károsult indíthat kártérítési pert a károkozó ellen, vagy egyetemlegesen a károkozó és a felelősségbiztosító ellen.185 Gyakorlati tapasztalatom szerint azonban elegendő csak a fizetőképes felelősségbiztosító ellen kártérítési igénnyel fordulni.
Azzal a kérdéssel az értekezésem 4. fejezetben kívánok foglalkozni, hogy a közösségi gépjármű-biztosítási irányelvek alapján kötelező lett volna-e a 2009. évi LXII. törvény megalkotása előtt a fizetésképtelenné vált biztosítók helyetti helytállásra garanciaalapot létrehozni.
Azt fontos leszögezni, hogy a 2004. évi Korm. r. 14. és 15. §-ai csak az azonosítatlan és a biztosítással nem rendelkező üzemben tartó gépjárműve által okozott károkra határozták meg az irányelvek szóhasználata szerinti garanciaalap, míg a rendelet szóhasználata szerinti kártalanítási számla helytállási kötelezettségét. Tehát sem a korábbi, sem a 2004. évi Korm. r.
nem tartalmazott arra vonatkozósan szabályozást, hogy a garanciaalapot vagy egy másik alapot a fizetésképtelenné vált biztosítók helyett helytállási kötelezettség terhelte volna.
183 A döntés jelentőségére tekintettel BH 2012. 11. szám alatt is publikálták.
184 Kúria Pfv. VI. 22.227/2011.
185 Fuglinszky Ádám: Kártérítési Jog, HVG-ORAC, Budapest, 2015 (a továbbiakban: Fuglinszky 2015) 346-347.
o.
65
A biztosító fizetésképtelenné válása meglehetősen nehéz helyzetbe hozta az érvényes és hatályos felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkező károkozó üzemben tartókat, ezért többen az Alkotmánybírósághoz fordultak.
Az Alkotmánybíróság 2011. november 8. napján meghozott 83/2011. (XI. 10.) AB határozatában186 – véleményem szerint helyesen – megállapította, „hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta a 2010. január 1-je előtt felszámolás alá került biztosítóval kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésen alapuló kártérítési igényeknek a kockázatközösség elvén alapuló érvényesíthetőségét.” Az Országgyűlésnek 2012. június 30. napjáig kellett ezen jogalkotói feladatának eleget tennie.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó többféle megoldás közül választhatott, mellyel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kiküszöbölhető. Egyik megoldás az lehetett, hogy a gépjármű felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók befizetéseiből hoznak létre egy pénzalapot, másik lehetséges megoldás az, hogy a fizetésképtelenné vált biztosító biztosítottjai számára ír elő a jogalkotó pótbefizetési kötelezettséget, harmadik lehetőség pedig az, hogy az állam saját elhatározása alapján közvetlenül áll helyt.187
Az alkotmánybírósági határozathoz Bragyova András párhuzamos indokolást fűzött, míg Balsai István, Holló András, Lévay Miklós és Pokol Béla alkotmánybírók a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával kapcsolatban különvéleménnyel éltek.
Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság határozatának a MÁV Általános Biztosító Egyesülettel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéseken alapuló kártérítési igények érvényesítésével kapcsolatos szabályokról szóló 2012. évi CLXII. törvény megalkotásával188 tett eleget némi késedelemmel. Ezen törvény értelmében a MABISZ teljesít a MÁV Általános Biztosító Egyesület számára olyan összeget, ami elegendő ahhoz, hogy a MÁV Általános Biztosító Egyesület kártérítési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Ezzel a megoldással látszólag a MABISZ-ra terhelte a jogalkotó a költségek viselését, azonban azt nem szabad
186 Alkotmánybírósági ügyszám: 482/E/2010.
187 Alkotmánybírósági határozat 4.5. pontja.
188 2012. szeptember 9. napján hirdették ki a törvényt, vagyis a 2012. június 30-i határidőt elmulasztotta az Országgyűlés.
66
figyelmen kívül hagyni, hogy a MABISZ-t a tagbiztosítók finanszírozzák, míg a biztosítók a szerződő felek díjbefizetéseiből élnek, így végső soron a szerződő felek (biztosítottak) befizetései szolgáltak a költségek fedezetéül. Mindazonáltal azt gondolom, hogy még mindig kisebb teher egy-egy szerződő fél számára csekély összeget viselni, mint azoknak viselni az akár több millió vagy több tízmillió forint kártérítés-fizetési kötelezettség terhét, akik a MÁV Általános Biztosító Egyesületnél rendelkeztek felelősségbiztosítási szerződéssel. Az Országgyűlés ezzel a törvénnyel megoldotta a MÁV Általános Biztosító Egyesület fizetésképtelenné válásával összefüggésben felmerülő problémákat.