3. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE
3.5. A hazai szabályozás továbbfejlesztésének kérdései
3.5.5. A díjnemfizetés és a biztosítási szerződés megszűnésének kérdései
A Gfbt. 21. § (4) bekezdése – ahogy a 3.4.6. pontban ismertettem –, meghatározza a biztosító kötelezettségét a díjfizetés elmulasztása esetén, vagyis a biztosítónak póthatáridő biztosításával kell fizetési felszólítást küldenie.
A gyakorlatban az a probléma merül fel, hogy mi a helyzet akkor, ha a szerződő fél a biztosítási díj megfizetését vitathatatlanul elmulasztotta, azonban a biztosító nem küldött fizetési felszólítást, sőt mi több a késedelmes díjfizetést elfogadta, a biztosítási szerződés megszűnéséről nem küldött értesítést, valamint a kötvénynyilvántartót sem értesítette a biztosítási szerződés megszűnéséről.
Lábady Tamás 1979-ben megjelent cikkében már úgy foglalt állás ezen problémakörrel kapcsolatban – nemcsak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra utalva –, hogy „a biztosítási szerződés társadalmi funkciójával rendszerint ellentétes az automatikus megszűnés, ha amögött csupán figyelmetlenség, enyhe gondatlanság vagy objektív akadályt jelentő tényállás rejlik.”
Továbbá Csabay Dezső és Zoltán Ödön is azt az álláspontot foglalta el, hogy a díjfizetés elmulasztása esetén a biztosítónak még egy figyelmeztetést kellene küldenie a biztosítottnak egy utólagos határidő tűzésével, figyelmeztetve a póthatáridő elmulasztásának a
295 A Gfbt. 2017. január 1-jétől hatályos 13. § (1) bekezdése rögzíti: „Egy biztosítási esemény vonatkozásában a károsultak számától függetlenül a biztosító dologi károk esetén káreseményenként egymillió-kettőszázhúszezer eurónak megfelelő forintösszeg-határig, személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként hatmillió-hetvenezer eurónak megfelelő forintösszeg-határig köteles helytállni, amely összegek magukban foglalják a káresemény kapcsán bármilyen jogcímen érvényesíthető követeléseket, az igényérvényesítés költségeit (beleértve a jogi képviseleti költségeket is), valamint a teljesítés időpontjáig eltelt időszakra járó kamatokat.”
103
következményeire. Pruberger Tamás pedig olyan megoldásra tett javaslatot, hogy ha a biztosítót is mulasztás terheli a biztosítási szerződés díjnemfizetés miatti megszűnésében, akkor is kötelezhetné a bíróság a biztosítót arra, hogy az ügyfélnek részben vagy egészben kártérítési összeget fizessen.296
Zavodnyik József tanulmányában297 felhívta a figyelmet arra, hogy a biztosítási díj fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1927. évi X. törvénycikk 5. §-a már ezen problémakörre részletes szabályozást teremtett – mely törvénycikk az 1875. évi XXXVII. törvénycikkbe foglalt kereskedelmi törvény kiegészítését és módosítását jelentette –, kimondva298: „Ha kárbiztosítás esetében a biztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat a kötelezett az esedékességkor vagy az e végre engedett fizetési halasztás elteltéig meg nem fizeti, a biztosító köteles a mulasztás következményeire - ezek között kifejezetten a szerződést megszüntető következményekre is - figyelmeztetéssel ajánlott levélben felhívni, hogy a díjat a felhívás kézhezvételétől számított és harminc napnál rövidebbre nem szabható határidő alatt fizesse meg. A felhívás elmaradhat, ha a biztosító a szerződő felet az esedékesség napját megelőző harminc napnál nem korábban a jogkövetkezmények megjelölésével az esedékesség idejére és fizetési kötelezettségére ajánlott levélben előre figyelmeztette s neki az utólagos teljesítésre az esedékességtől legalább harminc napi határidőt engedett. Ha a szerződő felet a díj megfizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom akadályozta, az utólagos teljesítésre szabott határidőbe az akadály időtartamát nem lehet beszámítani.
Ha az utólagos teljesítésre engedett határidő eredménytelenül telt el, a biztosítónak választása szerint joga van vagy a szerződés teljesítését követelni, vagy pedig díjköveteléséről lemondva, a szerződést rögtöni hatállyal felmondani és esetleges kárának aránylagos megtérítését követelni.
Ha a biztosító díjkövetelését az utólagos teljesítésre engedett határidő eltelte után további hatvan nap alatt bírói úton nem érvényesíti, a szerződést e határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni. Ha pedig a biztosító díjkövetelését e további határidő alatt bírói uton érvényesíti, a 4. § utolsó bekezdésének rendelkezései megfelelően irányadók.”
296 Az említett álláspontokra Zavodnyik József: Leltár biztosítási jogunk revíziójához című cikkében (Biztosítási Szemle, 1996. évi 9. szám 25-26. o.) hivatkozik.
297 Zavodnyik József: A biztosítási szerződési jog az új Polgári Törvénykönyvben – lehetőség és felelősség, Biztosítási Szemle, 2007. évi 1. szám 19-20. o.
298 A korabeli szakirodalomban is igen sokat foglalkoztak ezzel a témával. Lásd például: Gabrovitz József: A visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási díj jogi természete, Jogtudományi Közlöny 1914. évi 13. szám 131-133. o., Gold Simon: A biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdések, Jogtudományi Közlöny 1926. évi 24. szám 205-206. o., valamint Ujhelyi József: Biztosítási díj nemfizetésének hatása a biztosítási szerződések megszünésére, Jogtudományi Közlöny, 1930. évi 12. szám 110-112. o.
104
Egyetértek Pribula Lászlóval abban299, hogy amennyiben a biztosítási esemény bekövetkezése előtt kerül sor az utólagos díjfizetésre, és a biztosító magatartásából a biztosítási szerződés folyamatosságára lehet következtetni, vagyis például a díj befizetése után díjigazolást állít ki, a következő díjrészlet befizetéséhez számlát, csekket küld, a biztosítottat a szerződés megszűnéséről nem értesíti, akkor a helyes megoldás az, ha a bíróság a biztosítási szerződést hatályban lévőnek tekinti. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ez nemcsak a biztosítási esemény bekövetkezése előtti utólagos díjrendezésre alkalmazható, hanem abban az esetben is, ha a biztosítási esemény után kerül sor, azonban a biztosító a biztosítási eseményről tudva fogadja el a díjat és állít ki díjigazolást, valamint maga a biztosító folytatja le a kárrendezési eljárást.300
BH 2011. 134. szám alatti eseti döntésében az akkori Legfelsőbb Bíróság leszögezte: „A biztosítási szerződésnek a díj nem fizetése miatti megszűnése nem állapítható meg, ha a biztosító a késedelmes díjfizetés, és a biztosítási eseményről történt tudomásszerzése ellenére a szerződéses jogviszonyt fenntartotta, a károsultnak kifizetést teljesített.” Ez a döntés a régi Ptk.-n és a korábbi gépjármű-felelősségbiztosítási kormányrendelet szabályain alapul, azonban a Ptk. és a Gfbt. szabályozási környezetében is alkalmazandók azok az elvek, amiket a Legfelsőbb Bíróság kifejtett. Ezt az álláspontot erősítette meg a Legfelsőbb Bíróság a BH 2011.
223. szám alatt közétett eseti döntésében is.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P.104.551/2013/15. szám alatt meghozott ítéletében is akként foglalt állást, hogy díjfizetés elmulasztása esetén nem szűnik meg a biztosítási szerződés, ha a biztosító elmulasztott fizetési felszólítást küldeni, az időközben befizetett díjakat befogadta, az időközben bekövetkezett balesetből eredő kárt rendezte, a szerződő felet nem értesítette a biztosítási szerződés megszűnéséről, valamint a kötvénynyilvántartót nem tájékoztatta a biztosítási szerződés megszűnéséről. Ezt az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.639.167/2014/4. számú ítéletében helybenhagyta.
299 Pribula László: Automatikus kötelemszüntetés és a reaktiválás a biztosítási szerződésekben, Gazdaság és Jog, 2011. évi 5. szám 18-19. o.
300 Hasonló álláspontot képvisel az osztrák Legfelsőbb Bíróság, vagyis az Oberster Gerichtshof 7 Ob 220/09t szám alatt meghozott ítéletében.
105
A fent részletezett problémák jelentős részét a Gfbt. 21. § (4) bekezdése kiküszöbölte. Azonban tekintettel arra, hogy a Gfbt. 21. § (4) bekezdése a biztosítók gyakorlatában problémát vet fel, szükségesnek tartom a Gfbt. 21. § (4) bekezdését kiegészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy amennyiben a biztosító a fizetési felszólítás igazolható módon történő elküldését elmulasztja, akkor a fizetési késedelem ellenére sem szűnik meg a biztosítási szerződés.
E témában a másik problémakör ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy hogyan bírálandó el az, ha a biztosító nem küldött csekket a biztosítási díj megfizetéséhez vagy netán nem vonta le beszedési megbízás alapján a biztosítási díjat. Ugyan egy, az 1990-es évek elején meghozott fővárosi bírósági döntés301 értelmében a biztosítási szerződés érvényes felmondásának hiányában nem szűnik meg a biztosító helytállási kötelezettsége, ha a biztosított a díj fizetését a biztosító magatartása miatt nem tudta teljesíteni, azonban a Legfelsőbb Bíróság BH 2010.
246. számon publikált eseti döntésében302 kimondta: „A csekk megküldésének elmaradása sem mentesíti a biztosítottat a biztosítási díj fizetése alól, mert a díjfizetés a biztosító cselekménye nélkül is lehetséges.” Az vitathatatlan, hogy a régi Ptk. alapján helyes döntést hozott az akkori Legfelsőbb Bíróság, mely döntésben kifejtett elvek az új Ptk. esetében is irányadóak lehetnek.
A Gfbt. szerinti 60 napos határidő alatt pedig a szerződő féltől is elvárható, hogy az esetleges biztosítói mulasztást jelezze, és kérjen újabb csekket vagy más módon rendezze a biztosítási díjat.
Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az angol gyakorlatban felmerült olyan eset, hogy mi a helyzet akkor, ha a bank hibájából nem vagy hibásan kerül sor a biztosítási díj átutalására. Az angol bírósági gyakorlat szerint ez a biztosított hibájaként értékelendő, hiszen ő bízta meg a bankot a biztosítási díj átutalásával. Azonban amennyiben a biztosító hibájából nem történik meg a biztosítási díj beszedésére, ez nem járhat hátránnyal a biztosított számára, tehát a biztosítási díj késedelmes megfizetésének jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.303
3.5.6. A biztosító értesítési kötelezettsége a kötvénynyilvántartó szerv felé és a