Mielőtt a tételes hazai és az uniós szabályozással foglalkoznék, célszerűnek tartom, hogy általánosságban kitérjek a felelősségbiztosítás alapvető kérdéseire, majd pedig a kötelező felelősségbiztosítás fogalmára, és megpróbáljam tisztázni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján az érintett felek közötti viszonyrendszert.
A biztosítás a kockázatkezelés egyik eszköze, a kockázat elporlasztása a kockázat által érintettek veszélyközösségében, vagyis sokan fizetik kevesek kárát.23 A biztosítás történelmi előzményeként lehet tekinteni a tengeri kölcsönre (foenus nauticum, későbbi elnevezése:
pecunia traiecticia), ami nagy kamatú kölcsönt jelentett, ugyanis a hitelező nemcsak a kölcsönnel, hanem a tengeri veszéllyel járó kockázatot is elvállalta. Ez pedig azt jelentette, ha a kölcsön vagy a helyébe lépett áru a tengeren elveszett, a hitelező nemcsak a kamatot, hanem a tőkét is elbukta.24
Ami a felelősségbiztosítás kialakulását illeti, ebben jelentős szerepe volt a XIX. századi jogfejlődésnek, vagyis a veszélyes üzemi felelősség megjelenésének és elterjedésének. E körben említést érdemel az 1838. évi porosz vasúti törvény25, majd pedig 1871-ben elfogadott Gesetz, betreffend die Verbindlichkeit zum Schadenersatz für die beim Betriebe von Eisenbahnen, Bergwerken etc. herbeigeführten Tödtungen und Körperverletzungen. Novotni Zoltán megemlíti, hogy a hivatkozott német törvényeknek is köszönhetően 1871-ben három, felelősségbiztosítással foglalkozó társaságot létesítettek.26
Felelősségbiztosítás esetében a biztosítás egy kárkötelemmel találkozik, amennyiben a biztosítási esemény bekövetkezik, ugyanis a biztosított egyben károkozó, aki felelős az általa okozott kárért. A felelősségbiztosítás szerepe az, hogy a kárkötelem kötelezetti oldalát erősíti
23 Takáts Péter részéről az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézete keretében szervezett biztosítási szakjogász-képzés 2012. október 2-i előadásán elhangzottak nyomán.
24 Novotni Zoltán: A biztosítási szerződések joga, ELTE JTI, Budapest, 1993 (a továbbiakban: Novotni 1993), 9.
o. 25 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002, 104. o.
26 Novotni 1993: 12. o.
15
meg az eredeti kötelemi viszony fennmaradása mellett, alanyváltozás nélkül olyképpen, hogy a biztosítás alapján és annak keretei között a biztosító teljesítsen a kötelezett helyett.27
A gépjármű mint veszélyes üzem is azt vonta maga után, hogy csekély figyelmetlenséggel jelentős összegű kárt okozhatott a gépjármű vezetője, illetve üzemben tartója.
A gépjárművel okozott károk fedezetére vonatkozóan egyrészt felmerülhet a „pénzügyi felelősség”28 rendszere, másrészt pedig a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere.
A „pénzügyi felelősség” szabályai azt jelentik, hogy az üzemben tartó gépjárművével abban az esetben lehet a forgalomban részt venni, ha az üzemben tartó igazolja, hogy viszonylag jelentős pénzösszeggel rendelkezik, ami alapján képes a károsult kárát megtéríteni. Ennek az egyik alváltozata szerinti csak azt vizsgálják, hogy az üzemben tartó meg tudná-e téríteni az első balesettel okozott kárt, míg a második alváltozat arra is tekintettel van, hogy további károkozás esetén is meg tudja-e téríteni az üzemben tartó az okozott kárt.29
Másik megoldás, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás30 rendszere vált elterjedtebbé az előző bekezdésben említett módszerrel szemben.
Kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás esetében, mely alapulhat elméleti szempontból biztosítási szerződésen (ez jelenleg a tipikus eset), jogszabályon (lásd a jogszabály alapján létrejövő biztosítási jogviszonyt) vagy tagsági jogviszonyon (például egyesületi tagsági jogviszony esetében), a biztosítás káresemény bekövetkezésekor akár szerződéses, akár szerződésen kívüli kárkötelemmel találkozik.31
Novotni Zoltán gondolatait alapul véve a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás biztosítottja tipikusan a gépjárművet üzemben tartó és a gépjárművet vezető személy, vagyis akik a gépjármű üzemeltetésével, forgalomban való részvételével a károsultnak kárt okozhatnak. A
27 Novotni 1993: 117. o.
28 Asztalos László György: Biztosítási kézikönyv, BOI, Budapest, 1997, 484. o.
29 Lásd az előző lábjegyzetet.
30 A kötelező biztosítást nemcsak a gépjárművel okozott károk fedezetére vezették be, hanem számos területen megfigyelhető az, hogy a károsultak védelme érdekében a jogalkotó kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötését írja elő például orvosok, ügyvédek, közjegyzők esetében, vagy például az atomkár megtérítése érdekében.
31 Novotni 1993: 117. o.
16
biztosítási esemény a biztosított jogellenes károkozó magatartása, ami cselekvés és mulasztás egyaránt lehet, mellyel káresemény következik be, vagyis a károsult kárt szenved. A biztosítási érdek a biztosított vagyonában a károkozás miatt előálló vagyoncsökkenés meggátlása.32 Tehát megállapítható, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében alapvetően három viszonyrendszer emelendő ki. Egyrészt a biztosító és a biztosított között létrejövő felelősségbiztosítási jogviszony, ami az esetek döntő többségében a gépjármű üzemben tartója és a biztosító közötti felelősségbiztosítási szerződést jelenti. A káresemény bekövetkezése esetén a károkozó, vagyis tipikusan az üzemben tartó és a károsult között jön létre kártérítési kötelem, ami talán az esetek többségében szerződésen kívüli jogviszonyon alapul, de éppen a károkozó és a károsult közötti szerződéses jogviszony is szóba jöhet. Míg az Európában általánossá vált közvetlen igényérvényesítési jog megteremtésével a károsult és a károkozó felelősségbiztosítója között is jogviszony keletkezik káresemény esetén a jogszabály erejénél fogva.
Fontos azt leszögezni, hogy kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, de általánosságban felelősségbiztosítás esetén a biztosító nem lesz jogutódja a károkozó biztosítottnak, hanem pusztán arról van szó, hogy a kötelezetti oldal erősödik meg alanyváltozás nélkül.33 A felelősségbiztosító a biztosítási jogviszony keretei között teljesít biztosítási szolgáltatást a biztosítási esemény bekövetkezése esetén, vagyis amennyiben a károkozó biztosított a biztosítási fedezeti összegnél nagyobb kárt okoz, akkor a biztosító csak azon összeghatárig térít, amíg a biztosítási fedezet tart, vagyis a biztosítási fedezetet meghaladó kártérítési összeget a károkozó biztosítottnak kell(ene) megtérítenie a károsult számára.34 Éppen ez az oka annak, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szabályozás általában rendelkezést tartalmaz erre az esetre, s valamilyen elosztási, illetve arányosítási szabályt vezet be.
Novotni Zoltán foglalkozott azzal, hogy a kezesség és a felelősségbiztosítás szabályait összehasonlítsa. Helyesen mutatott rá arra, hogy némi hasonlóság ugyan megállapítható a kezesség és a felelősségbiztosítás között, azonban számos különbség is megfigyelhető a két jogintézmény között, ugyanis a fizető kezes az általa teljesített összeget visszakövetelheti az
32 Novotni 1993: 117-118. o.
33 Novotni 1993: 117. o.
34 Ezzel ellentétes álláspontot képvisel Fazekas Katalin. Lásd Fazekas Katalin: Közvetlen károsulti igény a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás körében, Gazdaság és Jog, 2009. évi novemberi szám, 18-19. o.
Véleményem szerint Fazekas Katalin álláspontja téves.
17
adóstól, míg erre főszabály szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén nincsen lehetőség. Legfeljebb az irányadó jogszabályok alapján élhet a biztosító regressz igénnyel a biztosítottal szemben, mely esetek egy részében korlátozott az az összeg, amit a biztosító a biztosítottól visszakövetelhet.35
Ahogy említettem, a gépjármű-felelősségbiztosítás alapulhat jogszabályon, amire majd magyar biztosítási jogtörténeti példát hozok fel, tagsági jogviszonyon, valamint szerződésen. Manapság Európában a szerződéses rendszer a tipikus, vagyis a gépjármű üzemben tartója köteles a gépjármű üzemeltetésével okozott károkra, vagy némileg más megfogalmazásban a gépjármű forgalomban való részvétele során okozott károkra felelősségbiztosítási szerződést kötni és azt díjfizetéssel hatályban tartani.
A világ számos országában kötelező a gépjármű-felelősségbiztosítás, ami azt jelenti, hogy a gépjármű üzemben tartója tekintetében szerződéskötési kötelezettség áll fenn, sőt nem egy ország esetében a gépjármű-felelősségbiztosítónak ajánlat elfogadási kötelezettsége áll fenn, legfeljebb a nemzeti jogalkotó meghatározza azt, hogy az ajánlatnak milyen követelményeknek kell megfelelnie, vagy pedig néhány kivételt határoz meg az ajánlat elfogadási kötelezettség alól.36 A biztosítási kötelezettsége egyik célja az, hogy a károsult mindenképpen kártérítési összeghez jusson, vagyis a kár megtérítése ne függjön a károkozó fizetőképességétől. Másrészt pedig a biztosítási kötelezettség a károkozót is védi azáltal, hogy nem a károkozónak kell a nem egy esetben igen jelentős összegű kártérítést megfizetni.37
Az is megfigyelhető a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozásában, hogy általában a nemzeti jogalkotók igen részletes szabályokkal meghatározzák a gépjármű-felelősségbiztosítás alapvető szabályait, vagyis kisebb szerephez jut az, hogy a felek állapodjanak meg a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályaiban. Ennek természetesen az is az oka, hogy a jogalkotók a károsultak érdekei védelmét is figyelembe veszik.
Annak érdekében, hogy a biztosítottakat arra ösztönözzék, hogy ne okozzanak kárt, számos országban bevezették a bonus-malus rendszert, aminek a lényege az, hogy a több kárt okozók
35 Novotni 1993: 117. o.
36 Armando Zimolo: Normative and Management Characteristics of Motor Third Party Liability Insurance in the World, AIDA – AVUS, 2010, 55-57. o.
37 Zavodnyik József: A biztosítási szerződés, KJK, Budapest, 2000, 214. o.
18
pótdíjat kötelesek fizetni, míg a kármentes üzemben tartók a kármentesség időtartamától függően díjkedvezményben részesülnek. Emellett még egyes nemzeti jogokban a biztosított által önkéntesen vagy netán kötelezően vállalt önrész is szóba jöhet, ami azt az összeget jelenti, amit a szerződő fél, vagyis az üzemben tartó a káresemény bekövetkezése esetén a felelősségbiztosítójának megfizet olyképpen, hogy a károsultra az önrész vállalása nem hat ki.
Többek között ezen eszközökkel próbálják a jogalkotók azt a jelenséget oldani, ami a felelősségbiztosításból eredően a károkozó „felelőtlenségét” eredményezi, hiszen az esetek döntő többségében olyan magas a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fedezete, hogy a károkozó helyett teljes mértékben helytáll a biztosító.
A károsult és a károkozó biztosított közötti kárkötelem határozza azt meg, hogy a károsult milyen szabályok alapján követelhet kártérítést. Ez az egyes nemzeti jogokban igen eltérő, sőt akár az úgynevezett hibázástól független, vagyis no-fault rendszer is számításba jöhet, aminek a lényege az, hogy a személyi sérülést szenvedett károsult mindenképpen kártérítéshez jusson.38 Tekintettel arra, hogy jelen értekezésemben alapvetően a felelősségbiztosítási jogviszonnyal foglalkozom, a károsult és a károkozó között kárkötelem nem képezi dolgozatom tárgyát.
Ami a károsult és a felelősségbiztosító közötti jogviszonyt illeti, általános az, hogy a károsult a felelősségbiztosítóval szemben közvetlenül nem érvényesítheti az igényét. A 20. század folyamán azonban ráébredtek arra, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás károsultjainak a védelme érdekében célszerű jogszabállyal jogviszonyt létrehozni a károsult és a gépjármű üzemben tartójának felelősségbiztosítója között, ami alapján a károsult a károkozó tőkeerős felelősségbiztosítójával szemben érvényesítheti az igényét, vagyis közvetlenül pert indíthat a károsult a károkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítójával szemben. Azt azonban le kell szögeznem, hogy ez nem képezi annak akadályát, hogy a károsult a károkozó üzemben tartót és a gépjármű felelősségbiztosítóját egyetemlegesen perelje, vagy akár csak a gépjármű üzemben tartóját perelje. (Az persze más kérdés, hogy a károsultnak taktikus-e csak a gépjármű üzemben tartóját perelni.)
Tehát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozásában igen jelentős szerepet töltenek be a károsultak érdekei védelmére vonatkozó rendelkezések, hiszen általában kártérítési alapok, garanciaalapok szolgálnak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással nem rendelkező vagy
38 Asztalos László György: Biztosítási kézikönyv, BOI, Budapest, 1997, 486-488. o. és Lábady Tamás: Fejezetek a felelősségbiztosítás köréből, Szikra Nyomda, Pécs, 1989, 66-68. o.
19
ismeretlen károkozók által okozott károk megtérítésére, továbbá a fizetésképtelenné vált biztosítók helyetti helytállásra.
A fentiek alapján a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás általános fogalma a következőképpen határozható meg: Szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, ami alapján a biztosító köteles a gépjárművek üzemben tartóinak veszélyközösségét megszervezni, az ezzel kapcsolatos kockázatokat matematikai eszközzel felmérni, a biztosítás díját megállapítani és beszedni. valamint a gépjármű üzemeltetése során okozott károkra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a meghatározott szolgáltatást teljesíteni.39
39 A fenti fogalom meghatározásánál Takáts Péter biztosítás fogalomára vonatkozó meghatározásából indultam ki, amit a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra konkretizáltam. Takáts Péter részéről a biztosítás fogalmának a meghatározása az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézete keretében szervezett biztosítási szakjogász-képzés 2012. október 2-i előadásán hangzott el.
20