A körte hagyományos fajtáinak többsége a körte két legveszélyesebb betegségével (tűzelhalás, ventúriás varasodás) és a kártevőkkel szemben nem rendelkezik megfelelő ellenálló képességgel. A fő üzemi fajták, valamint a hagyományos régi fajták a 6. táblázatban közöltek szerint csoportosíthatók a varasodással szembeni fogékonyságuk szerint. A táblázatból látható, hogy a hazánkban legjelentősebb fajták közül a ’Hardenpont téli vajkörte’
és a ’Bosc kobak’ a varasodásra nagyon fogékony, a ’Clapp kedveltje’ fajtának közepes a fogékonysága, s a többi fajta esetében a kisebb fogékonyság révén a varasodással szembeni védekezés általában nem jelent nagy problémát.
8. táblázat: Főbb üzemi és hagyományos körtefajták ventúriás varasodással szembeni fogékonysága növényszerveinek fogékonyságát a tűzelhalással szemben. Eredményei alapján a 9. táblázat szerint csoportosíthatók a legfőbb hazai üzemi és hagyományos fajták. Megállapítható, hogy a
hagyományos és a hazai üzemi termesztésben elterjedt fajták többségénél nagy gondot jelenthet a tűzelhalás, ezért a jövőben nagyobb figyelmet érdemelnének a különböző külföldi kutatóhelyeken nemesített rezisztens fajták, melyek hazai termesztőtájakon való tesztelésére nagy szükség lenne.
9. táblázat: Főbb üzemi és hagyományos körtefajták tűzelhalással szembeni fogékonysága az egyes növényszervek vizsgálata alapján (2001-2005)
Forrás: 5 Növényszerv Mérsékelten
rezisztens
Közepesen
fogékony Nagyon fogékony Igen erősen fogékony Virág Avranchesi jó Lujza Clapp kedveltje Hardy vajkörte Dr. Guyot Gyula
Ilonka Bosc kobak Conference
Packham’s Triumph Clapp kedveltje Conference Piros Vilmos
Papkörte Dr. Guyot Gyula
Tongre Vilmos
Megjegyzés: a dőlt betűkkel szedett fajták gyümölcseinek fogékonysága évenként eltérő volt
Kérdések:
21. Melyek Európa és Magyarország legelterjedtebb körtefajtái?
22. Milyen szempontokat kell figyelembe venni a körtefajták kiválasztásánál?
23. Mikor kezdődik, és meddig tart a körtefajták szüreti időszaka Magyarországon?
24. Csoportosítsa a körtefajtákat szüreti idejük szerint!
25. Milyen paraméterek határozzák meg a körtefajták gyümölcsminőségét?
26. Jellemezze az augusztusban szüretelhető körtefajtáik gyümölcsminőségét!
27. Jellemezze a szeptemberben szüretelhető körtefajtáik gyümölcsminőségét!
28. Jellemezze és hasonlítsa össze a Packham’s Triumph és a Hardenpont téli vajkörte gyümölcsminőségét!
29. Soroljon fel legalább három sokoldalúan felhasználható (friss fogyasztás és többféle élelmiszeripari cél) körtefajtát!
30. Csoportosítsa a körte árufajtákat növekedési erélyük szerint!
31. Csoportosítsa a körte árufajtákat a korona sűrűsége szerint!
32. Melyek a körtefajták legjellegzetesebb koronaalakjai? (2-2 példával)
33. Soroljon fel 4 olyan körtefajtát, amelyből nagy tőszámú (2500-3000 fa/ha), intenzív ültetvénybe alkalmas kisméretű korona nevelhető!
34. Hogyan csoportosíthatók a főbb üzemi körtefajták pára- és csapadékigényük szerint?
35. Jellemezze a körte hőmérsékleti és fényigényét!
36. Csoportosítsa a körtefajtákat varasodásra való ellenállóságuk szerint!
37. Sorolja fel a tűzelhalásra kevésbé fogékony, hazai üzemi termesztésre is ajánlható körtefajtákat!
38. Csoportosítsa a körtefajtákat virágzási idejük szerint!
39. Ajánljon megfelelő pollenadó fajtákat a ’Vilmos’ és a ’Bosc kobak’ fajtákhoz!
40. Ajánljon megfelelő pollenadó fajtákat az ’Abate Fetel’ (Fétel Apát) és a ’Packhams Triumph’ fajtákhoz!
41. Nevezzen meg két természetes parthenokarpiára rendszeresen hajlamos körtefajtát!
Felhasznált irodalom:
1. Bubán T. 1998. A gyümölcstermő növények növekedési tulajdonságai. in Soltész M.
(szerk.): Gyümölcsfajtaismeret és –használat. pp. 75-97.
2. Göndör Jné. 1993. Körtefajták termesztési- és áruértéke. Kandidátusi értekezés. MTA Budapest.
3. Göndör J-né Körte. in Tóth M. (szerk.) 1997. Gyümölcsészet. Primom Kiadó.
Nyíregyháza.
4. Göndör J-né (szerk.) 2000. Körte. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
5. Honty K. 2010. Körtefajták tűzelhalással
szembeni ellenállósága és a betegség folyamatának jellemzése néhány biokémiai paraméter vizsgálatával. PhD értekezés. BCE Kertészettudományi Doktori Iskola, Budapest.
6. Nyéki J. 1980. Gyümölcsfajták virágzásbiológiája és termékenyülése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
7. Nyéki J., Soltész M., Szabó Z. 2008. Morphology, Biology and Fertility of Flowers in Temperature Zone Fruits. Akadémiai Kiadó, Budapest.
8. Soltész M. 1997. Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda Kiadó Kft. Budapest.
9. Soltész M., Benedek P, Nyéki J. 1997. Horticultural Science. (Kertészeti Tudomány).
29(3-4): 137-140.
10. Soltész M. (szerk.) 1998. Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
11. Soltész M. 2004. Körte. In. Papp J. (szerk): Gyümölcsök termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
12. Tóth M. (szerk.) 1997. Gyümölcsészet. Primom Kiadó. Nyíregyháza.
13. Tóth M. (szerk.) 2001. Gyümölcsészet. Átdolgozott és bővített kiadás. Primom Kiadó.
Nyíregyháza.
14.Tóth M. (szerk.) 2009. Gyümölcsfaj- és fajtaismeret. BCE Kertészettudományi Kar és Inkart Kft. Budapest.
1.5. A cseresznye fajtái Simon Gergely
Cseresznye (Prunus avium L. syn Cerasus avium L.)
Tárgy: A tanelem célja a cseresznye magyarországi üzemi fajtahasználatának bemutatása, a termesztett fajták értékelése termesztési és felhasználási szempontok figyelembevételével.
Kulcsszavak: cseresznye, fajtaválasztás szempontjai, cseresznye fajtatársítás, virágzási- és érési idő, felhasználhatóság, áru- és termesztési érték.
Génforrások és elterjedés
A cseresznye a Rosaceae család Prunoidae alcsaládjának Prunus nemzetségébe sorolható. A cseresznyefélékhez több mint 30 faj tartozik, s ezek többsége Európában és Ázsiában őshonos.
A kultúrfajták szülőfaja valószínűleg a madárcseresznye (Prunus avium L.). A cseresznye általában diploid (2n = 16), bár triploid (3n = 24) és tetraploid (4n = 32) változatok is előfordulnak. Az alapfaj elsődleges géncentruma az "elő-ázsiai" központ. A másodlagos géncentrumának az "európai" központ tekinthető. Többen feltételezik, hogy az „európai központban” - keletkeztek a félkultúr- és kultúrfajták. A vadcseresznye alakköre igen gazdag, botanikailag a következőképpen osztályozhatók (1.):
• ssp. avium (sylvestris, actiana) – valódi madárcseresznye;
• convar. juliana – szívcseresznyék,
• convar. duracina – ropogós cseresznyék.
A termesztett taxonok a vad alakoktól származnak.
Világszerte a gyakorlatban a cseresznyefajták egy másik - a gyümölcsszín szerinti - csoportosítása terjedt el (2.):
• Fekete cseresznyék – sötét, lilás-fekete héjszín, festőlevűség;
• Tarka cseresznyék – tarka, bordópiros héjszín, világos piros gyümölcslé;
• Sárga cseresznyék – sárga héjszín és világos gyümölcslé.
Jelenleg a cseresznyét a mérsékelt égövben szinte mindenütt, de legnagyobb arányban Európában termesztik. A hűvösebb, csapadékosabb klímájú területeken a puhább húsú, repedésre nem – vagy kevésbé hajlamos fajtákat (pl. ’Merton’ sorozat) termesztenek. Ennek az esővíz okozta gyümölcsrepedés elleni védekezés a célja. A szárazabb vagy kontinentális klímájú országokban – így hazánkban is – a keményebb húsú, ún. ropogós fajtákat (pl.
‘Germersdorfi’, ’Linda’, Katalin’) kedvelik a fogyasztók és ezeket is termesztik. Az utóbbi évtizedek fajtairányzatairól elmondható, hogy a nyugat-európai országokban nemcsak a sötétpirosra színeződő, hanem a világos és élénkpiros színű ropogós cseresznyéket (pl. a Bigarreau előnevű fajták) is kedvelik fogyasztók. A feldolgozóipar számára pedig egyre
nagyobb mennyiséget termesztenek a sárga alapszínű, úgynevezett konzervipari célfajtákból is (pl. ’Vega’) (1.).
Közép- és Kelet-Európában a frissfogyasztási piacokon elsősorban az éretten sötétpirosra színező ropogós cseresznyéket részesítik előnyben. Az USA-ban és Franciaországban a fogyasztói igények eltérőek, ennek megfelelően jelentős a tarka cseresznyék (pl. ‘Bigarreau Napóleon’, ’Emperor francis’ és ’Rainer’) aránya a termesztésben, bár legnagyobb arányban a ma már hagyományosnak tekinthető sötétpiros ropogós ‘Bing’, ’Lapins’ és a nem ropogós
‘Lambert’ fajtákat termesztik.
Hazánkban hosszú ideig ‘Germersdorfi óriás’ volt az uralkodó fajta. Az árugyümölcsösökben a 70-es évek elejéig kb. 70% körüli volt az aránya. A második és harmadik helyet a termesztésben a ‘Jaboulay’ és a ‘Hedelfingeni óriás’ foglalta el. A ’90-es évektől az arányok lényegesen megváltoztak. A ‘Germersdorfi óriás’ aránya még mindig 15 és 25% között van, a
‘Bigarreau Burlat’ és a ’Van’ 10-10% körüli az ültetvényekben. A ‘Margit’-‘Linda’-‘Katalin’
hármas aránya eléri a 25-30%-ot.
Az újabb hazai hibrid fajták (’Carmen’, ’Vera’, ’Alex’) és a külföldről behozott nagy gyümölcsű fajták (pl. ’Regina’, ’Red Giant’, ’Canada Giant’, ’Skeena’, ’Techlovan’,
’Krupnoplodnaja’) aránya pedig az újabb telepítéseknek köszönhetően évről évre emelkedő tendenciát mutat.
A fajtaválasztás szempontjai
Cseresznye esetében egy korszerű ültetvény megtervezésekor és kivitelezésekor a fajták és a hozzájuk alkalmazkodó művelési rendszerek helyes megválasztására helyeződik a hangsúly.
A piacon való értékesítésre, az egyes felhasználási célokra való alkalmasságot összefoglalóan a cseresznyefajták áruértékével jellemezhetjük. A termesztők számára meghatározó termesztési tulajdonságokat a fajták termesztési értékével tudjuk megadni. A cseresznye esetében az alábbi szempontokat kell figyelembe venni a helyes fajtasor kialakításához:
• Áruérték: az előre meghatározott termesztési célra – friss fogyasztás, vagy ipari feldolgozás - való alkalmasság, gyümölcsminőségi tulajdonságok;
• Termesztési érték: a kiválasztott termesztéstechnológiára való alkalmasság, növekedési tulajdonságok, alanyokkal szembeni kompatibilitás, betakaríthatóság;
• Fajtatársítás – fenológia, megporzás és termékenyítés, érési sor;
• Ökológiai igény, alkalmazkodóképesség;
• Kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóképesség.
Termesztési célra való alkalmasság. Ma a cseresznyénél két fő termesztési célt jelölnek meg:
friss piaci értékesíthetőség, valamint ipari feldolgozhatóság. Hazánkban azok a cseresznyefajták értékesíthetők legjobban a friss piacokon, amelyek nagyméretű, ropogós, jól színeződött és ízletes gyümölcsökkel rendelkeznek. A gyümölcsminőséget és áruértéket meghatározó paraméterek a következők: gyümölcsméret; gyümölcsalak, kocsányhosszúság gyümölcsszín, húsminőség. A hazánkban termesztett főbb üzemi cseresznyefajták fontosabb értékmérőit a 2. táblázat ismerteti.
A cseresznyék gyümölcsméretét a gyakorlatban a legnagyobb átmérő megadásával mm-ben szokták jellemezni. A pomológiai leírásokban azonban az átlagos gyümölcstömeget g-ban adják meg. A gyümölcsméret lehet: kicsi (3–5 g), középnagy (5–7 g), nagy (7–9 g) és igen nagy (9–12 g). Méréseink alapján az export kategóriánál minimumként előírt 26 mm-es átmérőt általában a 7–8 g-os gyümölcsök haladják meg. A változó fogyasztói igényeknek köszönhetően várható, hogy az exportkategóriába rövidesen csak a 28 mm, vagy annál nagyobb gyümölcsátmérőjű fajták tartoznak majd. A fontosabb cseresznye üzemi árufajták gyümölcsméret szerinti csoportosítását a 1. táblázat ismerteti.
1. táblázat. Cseresznyefajták gyümölcsméret szerinti csoportosítása alakú (pl. ‘Kavics’) és megnyúlt (1. c. pl. ‘Stella’,
‘Kordia’). Néhány fajta gyümölcse oldalról jellegzetesen lapított (pl. ‘Bigarreau Burlat’). A kocsány hosszúsága alapján megkülönböztetünk hosszú (2. a) kocsányú (pl. ‘Germersdorfi’
klónok, ‘Linda’, ‘Katalin’), középhosszú (2.b) kocsányú (pl. ‘Margit’, ‘Kavics’) és rövid (2. c) kocsányú (pl. ‘Van’, ‘Szomolyai fekete’) fajtákat (3.).
A kocsányhosszúság elsősorban a gyümölcsök betakarítási módjára van hatással. A rövid kocsányú fajtákat kézzel szinte lehetetlen leszedni. Fontos pomológiai jellemző még a gyümölcsnek a kocsányhoz történő ízesülése.
Erre két példa említhető meg: a kocsányhoz
szinte laposan ízesül pl. a ‘Katalin’ fajta, s a kocsánynál a gyümölcs kissé bemélyed a
‘Germersdorfi óriás’ esetében. Az ízesülési típusnak szerepe van a gyümölcsök esővíz okozta repedésében is, mert a bemélyedt ízesülésű fajták esetében a mélyebb kocsányöbölben az esővíz megállhat. A hosszabb ideig itt megálló esővíz az ozmózis révén kerül felvételre a gyümölcsbe növelve a gyümölcshéjra belülről ható feszítő erőt. Friss piacra szánt fajták esetében a kocsánnyal kapcsolatban az is értékmérő tulajdonság, hogy minél hosszabb ideig őrizze meg a tárolás során az élénkzöld színét. A tárolt és kocsánybarnult gyümölcsök értékesíthetősége az igényes exportpiacokon limitált. A betakarítás szempontjából ugyancsak fontos tényező, hogy a kocsány szárazon válik-e el a gyümölcstől. A szárazon való elválás feltététele a kocsány és a gyümölcs közötti elválasztó pararéteg kialakulása. Megfelelő pararéteg esetén ennek mentén történik a gyümölcs és a kocsány elválása. Ha a pararéteg nem alakul ki megfelelő mértékben az elváló kocsány a gyümölcshúsból és a héjból is kisebb – nagyobb darabokat téphet ki. Ezek a gyümölcsök a későbbiekben a szállítás és tárolás során jóval nagyobb eséllyel indulnak romlásnak, mint a sérülésmentes társaik. Ha tehát egy fajta szárazon elváló (pl. ’Margit’, ’Solymári gömbölyű’, ’Linda’, ’Kavics’, ’Katalin’), akkor ez a tulajdonsága alkalmassá teszi a fajtát a gépi betakarításra is. A hazánkban termesztett cseresznyefajták fontosabb gyümölcsminőségi paraméterei a 2. táblázatban találhatók.
1. ábra. Cseresznye gyümölcsalakok (1) és a kocsány hosszúsága (2)
(Forrás: Tóth, 1997)
Az újabb külföldi irodalmi források a cseresznyefajtákat gyümölcsszín alapján két fő csoportra – sötét és sárga cseresznyék – különítenek el. A jelenleg hazánkban termesztett fajtákat figyelembe véve a sötét cseresznyéken belül két alcsoport, piros (pl. ‘Germersdorfi óriás’) és fekete (pl. ‘Szomolyai fekete’) cseresznyék különíthetünk el. A fekete cseresznyék festőlevűek, a piros cseresznyék között festőlevű és nem festőlevű fajták is vannak. A sárga cseresznyéken belül is léteznek egyöntetűen sárga színű fajták (a hazai termesztésben most nem szerepelnek) és ún. tarka cseresznyék, amelyeknek az egyik felén halvány rózsaszín bemosottság vagy foltosság található (pl. ‘Vega’, ’Rainer’ és ’White Gold’).
2. táblázat. A Magyarországon termesztett üzemi cseresznyefajták főbb gyümölcsminőségi paraméterei
(G. Tóth 2001; Apostol, 2006 adatai alapján)
FaFajjttaa GyGyüümmööllccssmméérreett GyGyüümmööllccssaallaakk HHúússkkeemméénnyysséégg KoKoccssáánnyyhhoosssszz RReeppeeddééssii
középnagy széles tompakúp középkemény – ropogósba hajló
középhosszú érzékeny
Carmen igen nagy lapított gömb kemény közepesnél
hosszabb Kavics középnagy tompa szív nagyon kemény középhosszú közepesen
érzékeny Kordia
(Attika) középnagy szív alakú kemény - ropogós középhosszú mérsékelten ellenálló
Linda nagy nyomott gömb kemény hosszú NA
Margit nagy lapított gömb kemény középhosszú NA
Rita középnagy conical round középkemény középhosszú nagyon érzékeny Solymári
gömbölyű
középnagy tompa szív középkemény középhosszú közepesen érzékeny Valerij
Cskalov
középnagy tompakúp középkemény -
nem ropogós középhosszú érzékeny
Van középnagy lapított gömb kemény - ropogós rövid mérsékelten NA* a forrásmunkákban nem volt fellelhető adat
A gyümölcshús minősége szerint két fő csoport különíthető el: ropogós cseresznyék (kemény húsállományú) és puha vagy más néven szívcseresznyék (puha húsú, bőlevű).
Belföldi friss piaci értékesítésre elsősorban azok a fajták alkalmasak, amelyek vagy a korai, vagy a késő szezonban érnek, gyümölcsük nagy méretű, elérik vagy meghaladják a 25-26 mm-t, színük fénylő bordópiros, vagy sötétbordó, húsállományuk középkemény – kemény, ropogós cseresznyék, az ízük édes savas, harmonikus. Az export piacokon szigorúbbak a méretkövetelmények, itt már csak a legalább 26-28 mm gyümölcsátmérőt elérő fajták értékesíthetők sikerrel. Gyümölcsalak tekintetében az egyes országokban a fogyasztói szokások eltérhetnek.
A feldolgozó ipar számára történő alkalmasság eldöntéséhez ismernünk kell, hogy a feldolgozó ipar melyik ágában kerülnek felhasználásra a cseresznye gyümölcsök, mert ennek megfelelően az igények eltérhetnek. Az egyes feldolgozási irányok szerinti részletes követelményeket a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza. A legfontosabb feldolgozási terület a befőtt készítés, a hazánkban feldolgozott cseresznyének mintegy 60%-ából készítenek befőttet. Erre a célra a legalább középnagy, kiegyenlített mérettel rendelkező gyümölcsök a legoptimálisabbak. Az optimális gyümölcsök színe bordópiros (pl. ’Germersdorfi óriás’,
’Linda’, ’Kordia’), de a sárgás alapszínű tarkacseresznyék (pl. ’Vega’, ’Rainer’) is jól mutatnak az üvegben. Dzsem- és lekvárkészítésre a cseresznyéket önállóan nem használják, általában meggyel társítva készíthetők belőle a legízletesebb dzsem és lekvár. Lényeges szempont, hogy a hőhatás következtében a gyümölcsök ne veszítsék el a színüket, ne barnuljanak meg. Lé- és színezőanyag gyártására a festőlevű úgynevezett fekete cseresznyék alkalmasak. A hűtőipar esetében a gyümölcsök sötétebb színnel kell, hogy rendelkezzenek, állományuk kemény legyen és lehetőség szerint beltartalmi értékeik – elsősorban szárazanyag tartalmuk is magasabb legyen. Fontos, hogy a fagyasztási és kiolvasztási periódust követően a színagyagiak jelentősen ne csökkenjenek, ne barnuljanak meg, valamint a kiolvasztást követően ne essenek össze a gyümölcsök, konzisztenciájukat tartsák meg. Ezek figyelembevételével a hazai fajtaszortimentben a ’Szomolyai fekete’, ’Kordia’ és a ’Kavics’
fajták, melyek a hűtőipar számára a legmegfelelőbbek. Légyártás esetében fontos, hogy a gyümölcsök festőlevűek és bőlevűek legyenek (pl. ’Szomolyai fekete’. A fogyasztási szezon meghosszabbítására adnak lehetőséget az aszalványok, melyek száraz körülmények között jól tárolhatók, önmagukban és müzli-keverékek formájában hosszú ideig fogyaszthatók.
Aszalványkészítésre azok a fajták alkalmasak, amelyek íz-, zamat- s színanyagokban gazdagok, valamint ezeket az aszalási folyamat során is megtartják. Energia felhasználás szempontjából nem elhangolható tényező, hogy a gyümölcshéjon keresztül milyen gyorsaságú a vízvesztés az aszalás során. Alkalmas fajták: ’Szomolyai fekete’, ’Katalin’, ’Kavics’. Nem elhanyagolható a szeszipari feldolgozás sem, hiszen a hazánkban megtermelt és feldolgozásra kerülő cseresznye csaknem negyedéből pálinkát készítenek Szeszipari felhasználásra is a magasabb cukortartalmú fajták a legkedvezőbbek (’Szomolyai fekete’ és ’Kordia’), de itt nincsenek egyéb elvárások a gyümölcsökkel kapcsolatban.
3. táblázat. A hazánkban termesztett fontosabb cseresznyefajták csoportosítása felhasználási irányaik alapján
A termesztéstechnológiára való alkalmasság. Az adott termesztéstechnológiára való alkalmasságot legnagyobb mértékben a fajta növekedési tulajdonságai (növekedési erély;
természetes koronahabitus, elágazódási hajlam, ágrendszer) határozzák meg. A fenti tulajdonságokba a nemes fajta mellett természetesen az eltelepített cseresznyeoltványok gyökérrészét adó alanyok is hatást gyakorolnak. A betakarítás szempontjából még lényeges tulajdonság a gyümölcsök leválásának módja – lehetőleg szárazon váljon el a kocsánytól -, valamint a leváláshoz szükséges erőhatás.
Növekedési tulajdonságok. A cseresznye tipikus akroton elágazás-rendszerű gyümölcsfaj. Ez fiatal cseresznyefák esetében úgy nyilvánul meg, hogy a vesszőkön szinte kizárólag csak a csúcsi részen fejlődik csúcs- vagy végálló hajtás és 3–4 erősebb oldalhajtás. Az alsóbb rügyek csak rövid hajtásképleteket (nyársat és bokrétás termőnyársat) hoznak, vagy ki sem hajtanak.
Ez a jellegzetes, népi nyelven "tyúkláb képződés"-nek nevezett sajátosság alannyal, vegyszeres növekedésszabályozó anyagok alkalmazásával (pl. benziladenin hatóanyagú Paturyl 10WSC) kezeléssel vagy speciális metszési beavatkozásokkal mérsékelhető, de a beavatkozás hatásosságát a fajta genetikai tulajdonságai határozzák meg.
A növekedési erély és habitus tekintetében a fajták között lényeges eltérések mutatkozik.
Szakirodalmi forrásmunkák alapján a cseresznyefajták növekedési erélyük négy kategóriába sorolhatók be (3):
• igen erős (pl. ‘Germersdorfi 1’);
• erős (pl. ‘Germersdorfi 3’, ‘Hedelfingeni óriás’, ‘Bigarreau Burlat’, ‘Kavics’,
’Kordia’, ’Solymári gömbölyű’, ’Valerij Cskalov’);
• középerős (pl. ’Linda’, ‘Katalin’, ‘Alex’, ‘Vega’, ’Vera’, ’Rita’, ’Margit’);
• gyenge–középerős (pl. ’Carmen’);
• gyenge (pl. ‘Napoleon Compact’, ‘Nero II. C1’, ‘Compact Stella’, ‘Compact Lambert’).
A csoportok között közel nincs akkora különbség, mint az őszibarack esetében. A standard növekedésű cseresznyefajták a többi gyümölcsfajhoz képest viszonylag későn (5-6 évben) fordulnak termőre. A mutációval vagy hibridizációval előállított spur típusú, a gyenge növekedésű csoportba besorolható cseresznyefajták az igen erős fajtákhoz viszonyítva fajtától függően 50–60%-os koronaméretet fejlesztenek. A mutációval létrehozott spur fajtákra jellemző még a korábbi termőre fordulás, a rövidebb ízköz és az alapi terméshozás. Genetikai instabilitásuk miatt a termesztőkben csalódást keltettek ezek a spur típusú fajták, mivel sok esetben az ültetvényekben a visszafelé lezajló mutáció miatt standard növekedési erélyű egyedeket kaptak, s ez lerontotta az állomány egyöntetűségét és az azonos termesztéstechnológia kivitelezhetőségét.
A termesztési célnak célszerű összhangban állnia a választott fajta növekedési erélyével. Ha friss piacra termeljük az árut, akkor ez magával hozza a kézi szüret szükségességét.
Gazdaságos kézi szüretet pedig maximum 3-3,5 m-es famagasságig lehet elvégezni. Tehát kézi betakarítású intenzív ültetvények számára elsősorban azok a fajták előnyösek, amelyek növekedési erélye középerős, vagy annál gyengébb (pl. ’Carmen’, ’Vera’, ’Linda’, Katalin’).
Természetesen ezeknél erősebb növekedési erélyű fajtákból is nevelhetők kisebb fák, de itt az alanyválasztással, esetlegesen növekedésszabályozó anyagok alkalmazásával vagy speciális metszési eljárásokkal érhettük el a kellő mértékű növekedésmérséklő hatást.
A növekedési erély mellett fontos tulajdonsága a fák természetes koronahabitusa. A cseresznyefajták a fák természetes koronahabitusuk alapján a következő három típusba sorolhatók be (2. ábra):
1. feltörő ágrendszerű (pl. ‘Bigarreau Burlat’, ’Germersdorfi óriás’, ’Sándor’, ’Carmen’,
’Aida’, ’Alex’);
2. széthajló ágrendszerű (pl. ‘Linda’, ’ Valerij Cskalov’);
3. lecsüngő ágrendszerű (pl. ‘Vera’, ‘Rita’, ‘Kordia’).
A feltörő ágrendszerű fajták esetében a vázágak a sudárral hegyes szöget zárnak be, szűk az ágtorok, ami megnehezíti a koronaalakítást, és erőteljesen lecsökkentheti a fák élettartamát. A szűk ágtorkú fák esetében idősebb korban az ágtorokban meginduló korhadás és a gépi rázás hatására a vázágak lehasadhatlak. A lecsüngő ágrendszerű fajtáknak mérsékeltebb a csúcsi elágazódási hajlama. Gyümölcseiket többnyire hosszan lelógó gallyak oldalán levő bokrétás termőnyársakon fejlesztik, ami a nehezebb gyümölcsleválással párosulva a gépi betakarítás hatékonyságát ronthatja. A hosszú termőgallyak végén levő termőrészek nem képesek átvenni
a rázógép által átadott rezgést, ezek a részek csak belengenek vagy csak enyhe ostorozó mozgást végeznek, amely nem elegendő a gyümölcsök leválásához.
2. ábra. Cseresznyefajták természetes koronahabitusai (Forrás: Tóth, 1997) A korona alakja változatos lehet (3.):
• sok fajtánál gömb alakú (pl. ‘Vera’, ‘Kordia’, ’Margit’);
• vannak kúpszerű koronát nevelő fajták (pl. ‘Van’, ‘Katalin’, ‘Paulus’, ’Solymári gömbölyű’, ’Germersdorfi óriás’, ’Szomolyai fekete’, ’Sándor’, ’Aida’);
• vannak kúpszerű koronát nevelő fajták (pl. ‘Van’, ‘Katalin’, ‘Paulus’, ’Solymári gömbölyű’, ’Germersdorfi óriás’, ’Szomolyai fekete’, ’Sándor’, ’Aida’);