Meggy esetében egy korszerű ültetvény megtervezésekor és kivitelezésekor a termesztési cél és a betakarítási mód ismerete a legfontosabb, ehhez alkalmazkodva kell a fajtákat és a művelési rendszereket megválasztani. A piacon való értékesíthetőség, az egyes felhasználási célokra való alkalmasságot összefoglalóan a meggyfajták áruértékével jellemezhetjük. A termesztők számára meghatározó termesztési tulajdonságokat a fajták termesztési értékével tudjuk megadni. A cseresznye esetében az alábbi szempontokat kell igencsak részletesen figyelembe venni a helyes fajtasor kialakításához:
• Áruérték: az előre meghatározott termesztési célra való alkalmasság, gyümölcsminőségi tulajdonságok;
• Termesztési érték: a kiválasztott termesztéstechnológiára való alkalmasság, növekedési tulajdonságok, alanyokkal szembeni kompatibilitás, betakaríthatóság;
• Fajtatársítás – fenológia, megporzás és termékenyítés, érési sor;
• Ökológiai igény, alkalmazkodóképesség;
• Kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló-képesség.
Termesztési célra való alkalmasság. A meggyet világszerte, mint feldolgozó ipari alapanyagot ismerik. Hazánkban is ez az elsődleges felhasználási iránya. A hazai meggyfajták íz-zamat anyagaikban és savtartalmukban eltérnek a külföldön termesztett ’Montmorency’ és
’Schattenmorelle’ fajtáktól, azoknál magasabb cukortartalmuk, íz és zamatanyagaik révén kiválóan alkalmasak frissfogyasztásra is. A gyümölcsminőséget és áruértéket meghatározó paraméterek a következők: gyümölcsméret; gyümölcsalak, pálhalevelesség, gyümölcsszín, lészín (festőlevűség), húsminőség.
A cseresznyéhez hasonlatban a meggyek gyümölcsméretét is a gyakorlatban a legnagyobb átmérő megadásával mm-ben szokták jellemezni. A pomológiai leírásokban a meggy esetében is átlagos gyümölcstömeg g-ban történő megadása az elfogadott. A gyümölcsméret a
cseresznyéhez képest kisebb és az alábbi méretkategóriákat tudjuk elkülöníteni: kicsi (3–4 g), középnagy (4–5 g), nagy (5–6 g) és igen nagy (6–8 g). Meggy esetében a friss piacon az exportkategória esetében ma már 22 mm körüli gyümölcsátmérőt írnak elő, ez durván 5-5,5 g-os gyümölcstömegnek felel meg.
8. táblázat. Hazai meggyfajták gyümölcsméret szerinti csoportosítása (G.Tóth, 2001. és Apostol, 2003 alapján)
K
Gyümölcsalak tekintetében a meggy esetében jóval kisebbek a fajták közötti különbségek, mint a cseresznye esetében, a gömb különböző változatai tudjuk elkülöníteni: nyomott gömb (’Érdi nagygyümölcsű’, ’Kántorjánosi’ ); lapított gömb (’Meteor korai’,’Favorit’, ’Maliga emléke’, ’Pándy’ klónok, ’Újfehértói fürtös’); megnyúlt gömb (’Csengődi’, ’Körösi korai’
szabályos gömb (’Cigánymeggy’, ’Korai pipacs’, ’Pipacs 1., ’ Érdi jubileum’).
A gyümölcsök hús- és lészíne meghatározó jelentőségű tulajdonság a felhasználási cél szempontjából. Ebből a szempontból két nagy csoportra oszthatjuk a meggyeket (1, 7):
• „Amarella” típusú meggyek, amelyek világos hússzínnel rendelkeznek gyümölccslevük pedig majdnem színtelen;
• „Morello’ típus, amelynek sötétpiros hússzíne, és festő a leve.
Az „Amarella” típusú meggyek kiválóan alkalmasak cukrászipari célfajtaként a torták díszítésére, míg a „Morelló” típusú meggyek frissfogyasztásra, feldolgozásra – mélyhűtésre, befőttnek, lének, dzsemnek, tejipar számára gyümölcsjoghurtokhoz és
fagylaltalapanyagokhoz – kiválóan alkalmasak.
A gyümölcshús jellemzője még az állománya. Húskeménység szempontjából három csoportra oszthatók a meggyfajták: puha, középkemény és kemény. A termesztett fajták húskeménységi csoportba való hovatartozására vonatkozó megjelölések a 4. összefoglaló táblázatban találhatók. A vizes közegben történő feldolgozásra (befőtt) azok a fajták előnyösek, amelyeknél a héj megrepedéséhez 150 g-nál nagyobb erőhatás szükséges, a gyümölcsalak megváltozásához szükséges erő pedig fajtáktól függően 100-350 g között változik.
9. táblázat. Magyarországon termesztett meggyfajták csoportosítása kocsányhosszúság alapján (G.Tóth, 2001. és Apostol, 2003 alapján)
r
A kocsány hosszúsága termesztéstechnológiai szempontból kevésbé jelentős, mint a cseresznye esetében, de a fajták beazonosítását, pomológiai leírását megkönnyíti.
Elkülöníthető csoportok: rövidkocsányú (30 mm alatti kocsányhossz), középhosszú kocsányú (30-40 mm közötti kocsányhossz) és hosszúkocsányú (50 mm feletti kocsányhosszúság).
Magyarországon termesztett meggyfajták kocsányhosszúság szerinti csoportosítását a 2.
táblázat tartalmazza.
A kocsányhosszúságnál lényegesen fontosabb tulajdonság, hogy a kocsány egy elválasztó pararéteg mentén szárazon válik-e el a gyümölcstől, avagy nem. Elsődlegesen a szárazon elváló fajták ajánlhatók gépi betakarításra, a többi fajta esetében a szárazon történő leválás a termesztéstechnológiába beépített vegyszeres kezeléssel érhető el.
• A kocsánytól szárazon elváló meggyfajták a hazai termesztésben: „Érdi bőtermő’,
’Újfehértói fürtös’, ’Kántorjánosi 3’, ’Debreceni bőtermő’, ’Pándy meggy’ klónok,
’Cigánymeggy’, ’Érdi jubileum’, „Korai pipacsmeggy’, ’Maliga emléke’, ’Piramis’,
’Oblacsinszka’
• Kocsánytól nem szárazon elváló, a hazai termesztésben megtalálható meggyfajták:
’Favorit’, ’Körösi korai’, ’Érdi nagygyümölcsű’.
A szárazon való elválás mellett a gépi betakaríthatóság szempontjából még meghatározó tulajdonság a gyümölcs kocsányról való leszakításához szükséges erő mértéke.
A kocsány hosszánál talán nagyobb jelentőségű értékmérő tulajdonság a kocsány pálhalevelessége.
• Pálhalevélel rendelkező fajták: ’Cigánymeggy’, ’Pándy meggy’, ’Debreceni bőtermő’,
’Kántorjánosi 3’, ’Újfehértói fürtös’, ’Kőrösi korai’.
• Pálhalevél nélküli, vagy csak alig pálhaleveles fajták: ’Érdi bőtermő’, ’Meteor korai’,
’Érdi jubileum’, ’Korai pipacsmeggy’, ’Pipacs 1’, ’Csengődi’, ’Maliga emléke’, ’Érdi nagygyümölcsű’.
A kocsány hosszának, tömegének és a pálhalevelesség mértékének akkor van szerepe, ha a feldolgozás részére kocsánnyal szüretelt gyümölcsöket használnak fel.
Bármilyen felhasználási cél esetében előnyt jelent az alacsonyabb mag-hús arány. A kis kőmag arány (8% alatti) abban az esetben fontos értékmérő tulajdonság, ha a meggy magozott formában (magozott befőtt, lé, szesz, dzsem, aszalvány) kerül feldolgozásra. A magas
kőmagarányú, nagyméretű meggy gyümölcsöknél a magozott befőtt fajlagos előállítási költsége magasabb (5).
Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy esős szüreti időszakban nem csak a cseresznye gyümölcsei lehetnek hajlamosak az esővíz okozta gyümölcsrepedésre, hanem jó néhány meggyfajta is. A repedésre hajlamos gyümölcsök befőtt készítésre sem alkalmasak, ugyanis ez ronthatja a késztermék minőségi jellemzőit. A hazai meggytermesztés fajtái valamint néhány fajtajelölt gyümölcsrepedési hajlamát a 3. táblázat mutatja be.
10. táblázat. Hazai meggyfajták gyümölcsrepedési hajlam szerinti besorolása.
(Simon és tsai, 2006.)
A meggy gyümölcsével szemben támasztott minőségi követelmények a felhasználási céloknak megfelelően (pl. lé, befőtt, gyorsfagyasztás, szeszipar, édesipar, kozmetikai ipar stb.) eltérőek lehetnek. A fontosabb termékek előállításával kapcsolatos gyümölcsminőségi követelmények és elvárások az alábbiakban foglalhatók össze (5):
befőtt (maggal vagy magozva): közepes kiegyenlített méret, szabályos gömbölyded alak, kemény állományú és világospiros színű gyümölcshús, kedvező hús-mag arány, a befőzést követően is megfelelő alaktartás (a magozott gyümölcsök ne essenek össze), a magvas termékek esetében repedésmentesség a befőzés után is;
szirupos meggy: nagyon kemény hús, igen kicsi kőmag, gömbölyded alak, 22 mm-nél nem nagyobb gyümölcs, alaktartás feldolgozás után is,
lé: festőlevű legyen, magas antocián-tartalommal rendelkezzen (legalább 1000 mg/l), megfelelő cukortartalom (minimum 13 Brix%), alacsony pH-érték, a titrálható sav megfelelő mennyisége 3 ezrelék körüli legyen, színtartóssága legyen megfelelő (ne legyen barnulásra hajlamos);
gyorsfagyasztás: kiegyenlített gyümölcsméret és gyümölcsalak, legalább 20 mm-es gyümölcsátmérő, magas antocián-tartalom, a friss fogyasztásnál is fontos minőségi paraméterek (alak, szín, sav, vitamin stb.) a fagyasztás alatt és a fogyasztás előtti felengedéskor is megmaradjanak;
bonbonmeggy: inkább kisebb gyümölcsméret (16-18 mm-nél ne legyenek nagyobbak a gyümölcsök), kiegyenlített gömbölyded alak, közepes savtartalom és pH-érték.
cukrászipar számára: a cukrászipar két formában használja a meggyet, az egyik a rétesek tölteléke, a másik a torták díszítése. A töltelékhez felhasznált meggyeknél a méret lényegtelen tulajdonság, fontos viszont a megfelelő ízharmónia, a sütés utáni színtartósság, és ne engedjen túl sok levet. A díszítésre úgynevezett tortameggyeket használnak, amelyeknél elvárás a kiegyenlített méret és szabályos gömbalak, világospiros gyümölcsszín, világos színű és kemény gyümölcshús, a festőlevű fajták erre a célra alkalmatlanok.
aszalványnak: közepes, kiegyenlített gyümölcsméret (18-20 mm), megfelelő sav és cukortartalom, magasabb antocián-tartalom – ennek megfelelően erőteljesebb gyümölcs és hússzín. Fontos, hogy az aszalás során ne barnuljon meg a gyümölcs, megfelelő színtartóssággal rendelkezzen. Lényeges tulajdonság a könnyű magozhatóság, valamint energia befektetési szempontból a nem túl vastag gyümölcshéj.
Friss piaci értékesítésnél az elvárások eltér őek. A friss gyümölcsfogyasztási céllal létesítendő ültetvényekben a minőségi termesztésnek több speciális követelménye van (5):
• elsődleges szempont az érési idő és a nagyobb gyümölcsméret. Korábban már a 20 mm, vagy a feletti átmérővel rendelkező gyümölcsöket tekintették megfelelőnek, mára az igények fokozódtak ennek megfelelően az igényes exportpiacokon a 20-22 mm-es kategória (5-6 g-os gyümölcstömeg) az elvárt.
• gyümölcskocsányok pálhalevél-mentessége;
• kompakt növekedésű, kedvező növekedési típusú fák, intenzív koronaformákra történő alakíthatóság;
• az intenzív cseresznyetermesztésben már bevált gyenge növekedésű alanyok meggy esetében történő alkalmazhatóságának a tisztázása.
A hazánkban termesztett főbb üzemi meggyfajták fontosabb értékmérőit a 4. táblázat ismerteti.
11. táblázat. A hazai termesztésben megtalálható meggyfajták fontosabb
A kiválasztott termesztéstechnológiát meghatározó tényezők:
A fajták növekedési erélye és természetes koronahabitusa eltérő és jellemző fajtabélyeg (1, 7).
A meggy csonthéjas gyümölcsfaj lévén külön hajtás és külön virágrügyekkel rendelkezik. A csúcsrügyei minden esetben hajtásrügyek, míg a szórt állású oldalrügyek lehetnek virág, illetve hajtásrügyek is. Termőrészei a kisebb nagyobb eltérésektől eltekintve a cseresznyééhez hasonlók: termőnyárs, bokrétás termőnyárs, középhosszú és hosszú termővessző. Növekedése és termőrészképzése alapján a hazánkban termesztett fajták három nagy csoportra oszthatók:
• erős növekedésű, felfelé törő habitusú, jól elágazódó és termőrészekkel – főként bokrétás termőnyársakkal és termőnyársakkal – egyenletesen berakódó termőfelületet kialakító fajták (pl.: ’Érdi nagygyümölcsű’, ’Piramis’, ’Meteor korai’);
• középerős növekedési erélyű, kevésbé felfelé törő, jól elágazódó, kevésbé felkopaszodó, termővesszőket, termőnyársakat és bokrétás termőnyársakat egyaránt kinevelő fajták (pl.: ’Érdi bőtermő’);
• ostorosodásra és felkopaszodásra hajlamos zömében termővesszőkön és nyársakon termő fajták (pl. ’Cigánymeggy’ klónok, ’Pándy meggy’ klónok,
’Újfehértói fürtös’). Az ostorosodás azért jelentkezik, mert egyes meggyfajtáknak csak a csúcsrügye hajtásrügy, a vesszők oldalán pedig zömmel virágrügyek és kihajtás nélkül lepergő hajtásrügyek találhatók. Így az elágazódás gátolt és csak a hosszanti növekedés biztosított, amely a felkopaszodó és ostorszerűen lecsüngő termőgallyrészek megjelenésében nyilvánul meg.
A termőrészképzési-, elágazási- valamint a felkopaszodási hajlam a termesztéstechnológiában, a korona és a termőfelület fenntartó metszésében meghatározó szerepet játszik. A felkopaszodó, ostorosodó tulajdonságú fajták nagyobb odafigyelést igényelnek a metszés során, az ide sorolható fajták esetében a 2-3 évente történő rendszeres felügyeleti, és ifjító metszések elengedhetetlenek.
25. ábra. Meggyfajták természetes koronahabitusa (Forrás: G. Tóth, 2001)
A fajtákat természetes koronahabitusa alapján négy kategóriába sorolhatjuk be (1. ábra):
• feltörő kúp alakú (pl. ’Érdi nagygyümölcsű’, ’Meteor korai’, ’Piramis’).
• sátorozó (pl. ’Pándy meggy’ klónok)
• szétterülő gömb (pl. ’Érdi bőtermő’, ’Kántorjánosi 3’, ’Korai pipacsmeggy’, ’Érdi jubileum’)
• lecsüngő gömb (pl. ’Cigánymeggy’ klónok)
Alanyokkal szembeni kompatibilitás. A meggy esetében hazai körülmények között a sajmeggy (Prunus mahaleb L.) a leggyakrabban használ alanyfajta. A termesztett fajták a sajmeggyel jól összeférhető, kompatibilis kombinációkat alkotnak. Fontos, hogy a sajmeggy a talajban jól rögzíti a fákat, így azok a gépi betakarításra is alkalmasak. Más alany választására akkor kerülhet sor, ha intenzív körülmények között üzemeltethető, kis térállású, nagy tőszámú ültetvényeket kívánunk telepíteni. Csak most tesztelik, hogy az egyes törpítő hatású alanyok, amelyeket a cseresznye esetében már sikeresen alkalmaznak, melyik meggyfajta esetében és milyen feltételek között alkalmazhatók. Az alanyokkal kapcsolatos részletes ismeretek a termesztéstechnológiát bemutató fejezetben találhatók meg.
Betakaríthatóság. Ahogy a korábbiakban már ismertetésre került, a meggy elsősorban ipari alapanyag, friss fogyasztása csak szezonális. Ennek megfelelően a termésmennyiség zömét rázógéppel takarítják be, vagyis a szárazon való elválás alapfeltétel. A hosszan felkopaszodó, laza ágrendszerű fákon kevésbé jut el a rázás frekvenciája a gallyvégi termőrészekhez. Az ott található gyümölcsök a leválásukat kiváltó rezgő mozgás helyett csak enyhén belengenek, vagy ostorozó mozgást végeznek, ami elégtelen a gyümölcsök leváláshoz. Az ilyen koronaszerkezetű fajták esetében a metszésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni és a termőfelületet az idősebb koronaelemek közelében tartani.
Fajtatársítás – fenológia, megporzás és termékenyítés, érési sor.
A meggy vegetációs ideje (rügypattanástól lombhullásig) a cseresznyéhez hasonlóan, fajtától és évjárattól függően 200–240 nap között változik (1, 7). A fontosabb fenológiai szakaszok átlagos hazai menetét az „1.5. Cseresznye fajtái” fejezetben bemutatott 3. ábra szemlélteti. A meggy a középkorán virágzó gyümölcsfajok közé tartozik, a csonthéjas fajok közül a legkésőbb virágzó, átlagos évjáratokban április 15. és május 2. között virágozik. Virágzási idejük alapján a fajták 3 csoportba sorolhatók: korai, középkorai és kései (5. táblázat).
12. táblázat. A hazai termesztésben szereplő meggyfajták csoportosítása virágzási időcsoportok szerint (Apostol, 2003 alapján)
k
állományokba is telepíthetők. Bár vannak külföldi visszajelzések, hogy hazai nemesítésű öntermékeny meggyfajták a hazaitól eltérő ökológiai körülmények között (Németország, USA) blokkosan telepítve nem kielégítő termésmennyiséget hoznak, ezért más fajtákkal társítják őket. Az öntermékeny meggyfajtákhoz a 6. táblázatban ismertetett pollenadók ajánlhatók társításra.
Ahhoz hogy a meggy esetében gazdaságos termésmennyiséget tudjunk elérni és szüretelni, a virágok 25-30%-ának kell kötődnie és gyümölcsöt hoznia. Egyes vélemények alapján még az öntermékenyülő fajták öntermékenyülésének mértéke is változik ezért a biztosabb termékenyülés és a 30% körüli kötődési arány biztos elérése érdekében még az öntermékeny fajtásk is társíthatók más fajtákkal.
A meggynél a tetraploidia miatt az S-allélos inkompatibilitási mechanizmus csak ritkán nyilvánus meg. A meggy esetében az S-allélcsoportok kutatása napjaink feladata, még nem ismerjük pontosan ezeket a csoportokat, de számos szakirodalmi forrás utal a létezésükre.
A ’Pándy meggy’ esetében a hímsterilitás figyelhető meg, stöbb fajtával interinkompatibilitást tapasztaltak. Ismert tény, hogy az Észak- Kelet magyarországi fajták (’Újfehértói fürtös’,
’Debreceni bőtermő’ és a ’Kántorjánosi 3’) a hazánkban termesztett idegentermékenyülő fajtákkal inkompatibilisek, így ezekhez pollenadóként nem alkalmazhatók (1, 9).
13. táblázat. A hazai önmeddő meggyfajtákhoz ajánlható pollenadók (Tóth és Békefi, 2009; Apostol, 2003 alapján)
Cseresznye Meggy
Érdi nagygyümölcsű kései Carmen
Germersdorfi 3 Pándy meggy 48 középkorai Germersdorfi 3
Solymári Gömbölyű Pándy meggy Bb 119 középkorai Germersdorfi 3
Solymári Gömbölyű
Pándy meggy 279 középkorai Cigánymeggy 7
Cigánymeggy C 404 Cigánymeggy 59 Csengődi Favorit
A meggy estében is elengedhetetlen a fajták érési sorba történő üzemen belüli telepítése. Egy-egy fajta 5-7 napaig szüretelhető, tehát az érési időszak széthúzása és a szüreti munkacsúcsok elkerülése végett 3-4 fajta telepítése ajánlható. Így mintegy 5-6 héten keresztül végezhető a szüret. Az üzemekben megtalálható meggyfajták érési idejét a 2. ábra tartalmazza.
Ha friss fogysztási céllal telepítünk meggyet akkor az áruérték mellett érdemes a fajta érési idejéis figyelembe venni és lehtőleg a korábbi fajtákat érdemes választani.
Jelenleg már vannak július közepe után érő, új , kiváló áruértékű hazai nemesítésű fajtajelőltek is (’Éva és ’Petri’), de ezek már július közepe után érnek ennek megfelelően a feldolgozó ipar már nem vagy csak igen nehezen fogadja az ezekből származó tételeket, mert a gépsorokat a kajszi feldolgozásához állítják át.
26. ábra. Jelentősebb cseresznyefajták érési ideje.
(Forrás: Tóth és Békefi, 2009)
Hónap május június július
Fajta dekád 1 2 3 1 2 3 1 2 3
Meteor korai Érdi jubileum Érdi nagygyümölcsű Korai pipacsmeggy Cigánymeggy klónok Érdi bőtermő
Pándy klónok Debreceni bőtermő Újfehértói fürtös Kántorjánosi 3
Ökológiai igény, alkalmazkodóképesség:
A meggy a cseresznyéhez viszonyítva kevésbé igényes, kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfaj. A hazánkban termesztett gyümölcsfajok tekintetében a „kedvező” relatív termésbiztonsági csoportba tartozik, vagyis Magyarországon a talajvizsgálati paraméterek miatt termesztésből kizárt területek kivételével csaknem mindenütt telepíthető. Ez indokolja az utóbbi évek széleskörű hazai meggytelepítéseit is. (11, 12)
Rezisztencia, tolerancia. A fajtaválasztásnál az áru- és termesztési érték mellett ma már kiemelkedő jelentőségű szempont a különböző kártevőkkel és kórokozókkal szembeni tolerancia vagy rezisztencia. A kórokozók esetébe a meggyfajták megválasztásánál a blumeriellás (Blumeriella jaapi) levélfoltossággal, a gombás- (Cytospora cincta) és baktériumos ágrákosodással (Pseudomonas syringae) és gyümölcsök moníliás betegségével (Monilinia fructigena és Monilinia laxa) szembeni ellenálló képességet vizsgálják (13).
A ma termesztett meggyfajtáink közül néhányat lehet kiemelni, amelyek említésre érdemes toleranciával vagy rezisztenciával rendelkeznek az abiotikus és biotikus tényezőkkel szemben (10):
• Meteor korai –a moníliás fertőzésekkel és a kaliforniai pajzstetűvel szemben toleráns,
• Csengődi csokros –a blumeriellás levélfoltossággal és a moníliával szemben ellenálló,
• Érdi jubileum - a vesszőket fertőző moníliás ágelhalással szemben toleráns fajta,
• Cigánymeggy klónok – a különböző adottságú termőhelyekhez kiválóan alkalmazkodó kozmopolita fajták,
• Pipacs 1. – moníliás fertőzéssel szemben toleráns fajta,
• Újfehértói fürtös ökológiai alkalmazkodóképessége kiemelkedő, a monília mérsékelten károsítja, blumeriellás levélfoltosságra közepesen fogékony fajta.
C.) A termesztésben megtalálható meggyfajták rövid bemutatása