A piros ribiszkét először kizárólag csak házikertben termesztették. Az intenzív fajták és a gépi betakarítás elterjedése lehetővé tette üzemi termesztését.
Házikerti termesztés
Házi kertekben a fajtaválasztást meghatározó jellemzők a következők:
• gyümölcstulajdonságok – külső megjelenés, íz és zamatanyagok, sokoldalú felhasználhatóság,
• termékenyülési viszonyok, öntermékenyülés mértéke,
• ökológiai adaptációs képesség – fagy, szárazság és hő stressz ellenállóság,
• kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képesség.
Házi kertekben a fajtaválasztásnál fontos szempont, hogy a telepített fajta minél sokoldalúbban – friss fogyasztásra, fagyasztásra, szörpnek, lének, lekvárnak és dzsemnek egyaránt – felhasználható legyen.
A házikertekben a szűkebb helykihasználás miatt fontos a fajták termékenyülési viszonyai. A piros ribiszkét a gyakorlatban öntermékenyülőnek tekintjük, ennek megfelelően a fajtákat önmagukban is telepíthetjük. A fekete ribiszkék a gyakorlatban önmeddők, bár az újabb fajták már jobban öntermékenyülnek, de ezeknél is termésmennyiséget és termésbiztonságot növelő hatással bír a megfelelő fajtatársítás. A kártevőkkel (üvegszárnyú ribiszkelepke, pajzstetű és ribiszke gubacsatka) és a betegségekkel (ribiszkerozsda, lisztharmat, levél foltbetegségek) szembeni ellenálló képesség elvárás a csökkentett számú házikerti növényvédelmi beavatkozások érdekében.
Üzemi árugyümölcs-termesztés
Az üzemi árugyümölcs-termesztés elsősorban a feldolgozóipart látja el nagymennyiségű alapanyaggal. Ezt csak a gépi betakarításon keresztül lehet biztosítani, ennek megfelelően itt a növekedési tulajdonságok, a bokorhabitus és megújuló képesség is szerephez jutnak.
Az üzemi ribiszkeültetvények esetében a fajtaválasztást meghatározó jellemzők a következők:
• gyümölcstulajdonságok – ipari feldolgozásra való alkalmasság,
• termékenyülési viszonyok, öntermékenyülés mértéke, fajtatársítás,
• érési időszak, érési sor kialakítása,
• gépi betakarításra való alkalmasság - a fajta növekedési tulajdonságai, bokorhabitus és megújuló képesség, egyszerre érés, a bogyók pergési hajlama,
• ökológiai adaptációs képesség – fagy, szárazság és hő stressz ellenállóság,
• kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képesség.
Mivel az üzemi ribiszke ültetvények nagy részét a tartósítóipar dolgozza fel, ezért a gyümölcsökkel, beltartalmi értékeikkel szemben támasztott elvárások megfelelnek a korábban már ismertetett tartósítóipari feldolgozás követelményeinek.
Üzemi körülmények között a termékenyülési viszonyok meghatározó jelentőséggel bírnak. A piros ribiszkéket jól öntermékenyülőnek tekintjük, később is virágoznak, mint a feketék, így üzemileg is akár fajtatiszta blokkokban telepíthetők. Az újabb fekete ribiszkefajták (’Fertődi 1’, ’Hidasi bőtermő’, ’Titania’, ’Aranka’, ’Dyana’) már kedvezőbb öntermékenyülési mutatókkal (30-50%) rendelkeznek, de a gazdaságos és biztonságos terméshozamokhoz
mindenképpen 2-4 fajta együttes telepítése ajánlható. Megfelelő fajtatársítással a terméskötődés mértéke 70-80% körüli értékre növelhető. A pollenadókat megfelelő virágzási átfedéssel válasszunk, lehetőség szerint az azonos virágzási időszakból. A fekete ribiszkék virágzási idejét és fajtatársítását a 1. ábra mutatja be.
60. ábra. Fekete ribiszke fajták virágzási ideje és fajtatársítása (Forrás: Dénes, 2001. /7.)
Mindkét ribiszke faj esetében a fajtatársítás kialakításánál figyelembe veszik az üzemi érési sor kialakítását. Ezzel az érési sorral a szedési, betakarítási munkacsúcsok megszüntethetők és az érési szezonon belül egy folyamatos áruellátást biztosítható. A hazánkban termesztett fajták esetében az egyes ribiszke fajokon belül, mintegy 3-4 hetes érési és szüreti időszak érhető el (61. ábra).
61. ábra. Fontosabb piros és fekete ribiszke fajták érési időszaka.
(Forrás: Kovács, 2009)
A gépi betakarításra való alkalmasság kulcsfontosságú az üzemi ribiszketermesztés szempontjából. A gépi betakarítású ribiszkeültetvények sövényművelésűek, ez teszi lehetővé a ribiszkekombájn alkalmazhatóságát. Sövényművelést azoknál a fajtáknál lehet sikeresen kialakítani, amelyek merevebb és felfelé törő – nem lehajló, törésre kevésbé hajlamos ágrendszerrel rendelkeznek, fontos a bokor jó megújuló képessége is. A bokorhabituson túl a bogyók leválasztásához szükséges erő mértéke határozza meg a gépi rázás hatásfokát. Azok a fajták a legkedvezőbbek a gépi betakarításra, amelyeknél a bogyók viszonylag kis erő hatására leválaszthatók a kocsányról. Ilyen szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírnak a következő fajták: ’Fertődi hosszúfürtű’ piros, ’Dyana’ és ’Aranka’ fekete ribiszke fajták.
A házikertek mellett az üzemi ültetvényekben sem elhanyagolható a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képesség. Ez különösen azokban az ültetvényekben igen fontos szempont, amelyekben integrált növényvédelmi technológiát folytatnak. A ribiszkéken kialakuló vírusbetegségek ellen védekezni nem lehet, itt csak a vírusmentes szaporítóanyag telepítése eredményezhet egészségesebb növényállományt.
A ribiszke legfontosabb gombabetegségei (10.):
• a ribiszke drepanopezizás levélfoltossága (kórok.: Drepanopeziza ribis f. sp. rubi, D.
ribis f. sp. nigri) a levéllemezen elszórtan jelentkező, szögletes, barna foltokat okoz;
• a ribiszke mikoszferellás levélfoltossága (kórok.: Mycosphaerella ribis) esetében a foltok középen kiszürkülnek, azokban apró, fekete piknídiumok vannak;
• a ribiszkerozsda (kórok.: Cronartium ribicola) világosbarna uredotelepei és teleutocsapjai szembetűnőek.
A fenti levélbetegségek közös jellemzője, hogy korai levélhullást okoznak, amely következtében a termés mennyisége lényegesen csökken.
• a ribiszke amerikai lisztharmata (kórok.: Sphaerotheca mors uvae) főleg a fekete ribiszkén, kisebb mértékben a piros ribiszkén fordul elő, a hajtásvégeket és a bogyókat károsítja;
• a ribiszke európai lisztharmata (kórok.: Microsphaera grossulariae) finom, lisztes bevonata csak a levél színén észlelhető, a nyár végén szórványosan fordul elő.
Az üzemi termesztés során jelentkező legfontosabb kártevők:
• a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) károsítása a fás részeken a leggyakoribb, gyengült hajtásnövekedést és vesszőkihajtást eredményez, az egész növény kondíciója leromlik.
• az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) legjelentősebb ribiszkekártevő, a károsított ribiszke vesszőn a levelek sárgulnak, olykor fonnyadnak, a termés kényszerérett és gyakran a vessző ill. ágrészek elhalnak.
• a levélpirosító ribiszke-levéltetű (Chryptomyzus ribis) pirosribiszkét károsító levéltetű fajok közül a levélpirosító ribiszke-levéltetű a leggyakoribb és egyben legjelentősebb faj. A levéltetvek ősanyáinak, majd a leánynemzedékeiknek szívogatása a leveleken a lombfakadást követően rendellenes alakváltozást, majd a levelek pirosas elszíneződését okozza. Az erősen károsított levelek a nyár folyamán elszáradnak és lehullanak. A nyár elején a kártevő gyomnövényekre vándorol.
• a ribiszke-gubacsatka (Cecidophyes ribis) a piros- és feketeribiszke gyakori kártevője, a kártétel a feketeribiszkén látványosabb, erősen megduzzadó rügygubacs formájában jelentkezik, a rügyek késve hajtanak ki vagy el is pusztulhatnak.
A ribiszke fajtanemesítői munkában a rezisztencianemesítés kiemelt jelentőségű. A nemesítők elsősorban a levél foltbetegségekkel (drepanopezizás és mikoszferellás
levélfoltosság, ribiszkerozsda), lisztharmatokkal és a rügy gubacsatkával szemben kevésbé fogékony, toleráns fajták előállítására helyezik a hangsúlyt.
F.) A hazai gyümölcstermesztésben szereplő fontosabb piros és fehér ribiszke fajták