Nem szeretnék elfogult, sem szubjektív lenni megítélésemben, amikor e beszélgetést pályafutásom egyik szép emlékeként őrzöm. A Hidas házaspár Ady költészetéről alkotott vallomása - a költő születési évfordulója alkalmából méltó megemlékezés.
- Ezek után hadd valljon Hidas Antal költő. Mikor ismerte meg Ady Endre költészetét?
- Ady költészetével 1915-16 körül, középiskolás koromban ismerkedtem meg. Addig Csokonai, Arany János, Petőfi és Reviczky voltak a legkedvesebb költőim. Amikor a Nyugat által kiadott kis Ady-válogatás megjelent, illetve, amikor a kezembe került, egy egész új világ nyílt ki előttem. Lelkesen szavaltam a költő forradalmi verseit, amit a gimnáziumban nem néztek jó szemmel. Például az Új vizeken járok című versét. (szavalja)
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, / Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm, / Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.
Szállani, szállani, szállani egyre, / Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, / Szállani, szállani, szállani egyre.
Új horizonok libegnek elébed, / Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, / Új horizonok libegnek elébed.
Nem kellenek a megálmodott álmok, / Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj, hajóm, / Nem kellenek a megálmodott álmok.
Én nem leszek a szürkék hegedőse, / Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm, / Én nem leszek a szürkék hegedőse.
Tizennyolc éves voltam, amikor Ady Endre meghalt. Természetesen 1919. január 29-én elmentem a temetésére is. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában volt felravatalozva. Több ezren voltak jelen, köztük a kor legismertebb irodalmi és közéleti személyiségei. Ott láttam először Kassák Lajost a nagy kalapjában, hosszú hajjal.
- Miért hatottak Önre olyan nagy erővel Ady versei?
- Ady öntudata volt rám hatással, mert ő nem a parasztságnak, nem a munkásságnak és nem az értelmiségnek, hanem a lehető legjobb értelemben a haladó Magyarországnak volt az
univerzális költője, és éppen ezért egyetemes költője lett a világ költészetének. Ez az Ady Endre előttem és mindörökre a XX. század legnagyobb költője volt. Ady mindenről beszélt, mindent megújított, a költészet magaslatán állt. Nem hiszem, hogy csupán az volt az oka, hogy rendkívül tehetséges volt. Szerintem a kornak is megvolt a maga teljesítménye, és ez a korszak
megkövetelte, hogy nagy költője legyen. Ady a magyar forradalomnak valóban viharmadara volt. Nemcsak az én nemzedékem, hanem az előttem járó nemzedék is Adyn nevelkedett.
Ady volt a mi lelkivilágunknak a forradalmasítója.
Utána űr van, megint űr van, s aztán lehet felsorolni költőket az ő idejéből.
Ady azt írta a Kocsi-út az éjszakában című késői versében:
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött.
Valóban így történt. Ady halála után ez az univerzalitás a költészetben eltörött, és lettek különböző irányzatú költők. Vegyük például Kassákot, aki igen nagy költője a magyar költészetnek és a XX. századnak, az avantgardizmusnak feltétlenül első és legnagyobb képviselője, de univerzálissá ő már nem tudott lenni. Nem sorolom tovább a neveket. Sem a parasztírók, sem a falukutatók, sem az urbánusok, sem a proletár írók, sem mások nem tudták elérni azt a magasságot, azt az univerzalitást, egyetemességet, amit Ady elért.
Még egy megjegyzés Ady nagyságáról. A csillag nem irigyli a neonlámpát. A költők azonban harcban álltak egymással. Ez a harc azért volt, hogy önmagukat igeneljék. De amikor egyik-másik meghalt, például Kassák, akkor már másképp viszonyultak hozzá, mert már nem kellett önmagukat úgy igenelni, hogy a másikat tagadja. Ady nem ilyen volt. Ő sokkal magasabban állott ennél. Ha megnézzük a recenzióit, ismertetéseit, bírálatait, még egy középrendű költőről is olyan szépeket írt, úgy meg tudta simogatni, mert azt akarta, hogy legyen belőle valaki.
Az egyik versírónak a következőket írta: „Maga a xxx. században él és ír róla verseket, de higgye el nekem, hogy a xx. század sokkal fontosabb egy költőnek.”
Ady tele volt szeretettel, haragudni csak akkor tudott költőre, ha az illető ellene volt annak, hogy az ország és a glóbusz megváltozzon. De ha megérezte, hogy az illető bekerülhet a haladás áramába, akkor támogatta és azt mondta valósággal: „Fiaim csak énekeljetek!”
- Kun Ágnes gyermek- és fiatal-kora igen mozgalmas, küzdelmes volt.
Hogyan fért bele az Ady költészetével való megismerkedés?
- Gyermekkoromban, otthon hallottam róla, főleg édesapámtól, Kun Bélától, akinek
Ady egy ideig a házi tanítója volt Zilahon,valamikor 1892-96 között. Kapcsolatuk a lehetőségek szerint valamilyen formában megmaradt, hiszen apám a nagybeteg költőt még halála előtt is meglátogatta Budapesten, a Veres Pálné utcai otthonukban. Édesanyám mesélte, hogy a
lakásunkban egyetlen kép volt a falon, amit Ady ajándékozott nekik dedikálva. Később Ferenczi Béni szobrászművész beszélt nekem róla. Mégis, a nagyon nehéz években szerettem meg igazán költészetét. Akkor megszólalt nekem, különösen a Léda-versek állnak közel hozzám.
Hidas Antal: Ady számára Léda volt a nagy szerelem. A Léda versek olyanok, mint a láva, amely kitör és vörösen, forrón világít, s a következő vers már megint új lávatömeg.
Léda Párizsba hívta, sok mindenben támogatta és segített neki, hogy megismerje az új francia költőket. Adynak Léda nemcsak a gyönyörű, szépasszony volt, hanem lelki társa is. Ady a Léda zsoltárokban a férfi szerelmi érzéseit olyan újszerűen fejezte ki, amely addig ismeretlen volt Magyarországon. A Csinszkához írott versek azonban utánérzésekből születtek. Itt már csak emlékezett Ady arra a forró, piros, lángoló lávatömegre, a valamikori szerelemre. A versek megértéséhez azonban meg kell érteni mindazt, ami a sorok között van. Ezért olyan nehéz az ő költeményeit más nyelvre lefordítani.
- A Szovjetunióban töltött évtizedek alatt hogyan kapcsolódtak be az ottani irodalmi életbe, hogyan kezdődött a versek, prózai munkák műfordítása magyarról-oroszra és oroszról magyarra?
Hidas Antal: Amikor a feleségemmel, Kun Ágnessel emigrációban voltunk a
Szovjetunióban, megismerkedtünk a kor legjelesebb költőivel, íróival. Jó kapcsolat fűzött minket Nyikolaj Tyihonov költőhöz. A szilvesztereket náluk töltöttük. Ma is tart ez a barátság.
Barátság fűzött bennünket Martinovhoz, a legkiválóbb szovjet műfordítóhoz, aki Petőfinek kb. 14 ezer sorát fordította oroszra. És említhetném még Paszternákot is. De a költőkkel a feleségem, Kun Ágnes foglalkozott, ahogy én ezt mondani szoktam, én csak konzultáltam.
Kun Ágnes: Arra kértük a megismert költőket, műfordítókat, hogy foglalkozzanak Ady Endre verseivel is. De ez nagyon nehezen ment.
Az egyik legkitűnőbb műfordító Leonyid Martinov volt, akinek Petőfi, József Attila és más magyar költők versei után odaadtam Ady versei közül a Grófi szérűn, a Felszállott a páva és a Dózsa György unokája című költeményeket és nyersfordításaikat. Ő, aki annyira gyorsan, hévvel, teljes beleéléssel tudott fordítani, egész éjszaka töprengett és másnap vörös szemekkel, fáradtan jött el hozzánk. Hetekig nem tudott megbirkózni velük. Kissé elkeseredetten mondta, nem tudja, mi van vele. S akkor hirtelen eszembe jutott, Ady Eladó egy hajó című verse. Ez a gyönyörű vers bizonyos értelemben rezonált Martinovra. Azt könnyedén lefordította és azután már ment a többi vers oroszra való átültetése is.
Hidas Antal: Ezzel kapcsolatosan mesélem el a következő történetet. Martinov születésének 50. évfordulóját ünnepeltük. Ilja Ehrenburg volt az elnök. Én is felléptem az esten, Martinov munkásságáról beszéltem. Elmondottam, hogy milyen nehézségei voltak neki Ady verseinek fordításával. Azt is érzékeltettem, hogy az igazi műfordítónak tulajdonképpen egy szabálytalan, idegen edénybe kell, hogy bele bújjon és onnét nézze a világot, átalakuljon. Petőfibe belebújt egész testével, minden izmával, képességével, tehetségével, rímekkel, ritmusokkal ott volt.
Ezután kapta kézhez Ady verseit. Egészen más ritmusok, más nyelv és akkor neki oda kellett bebújni. Eltartott vagy két hónapig, rettenetes fájdalmak között törte magát bele ebbe az új edénybe. De végül sikerült Ady Endre verseinek fordításával megbirkóznia.
Kun Ágnes: Én magam elég nagy tapasztalatra tettem szert, hiszen fordítottam Petőfi, Arany János és Vörösmarty verseit. Majd megszerkesztettem a Magyar Költészet Antológiáját, amelybe oroszra fordítottam József Attila, Illyés Gyula, Simon István és Hidas Antal verseit. Készítettem nyers-fordítást több költő számára, miközben ott ültem mellettük, hogy megértsék
a költő gondolatait. Nekem úgy tűnik, hogy legkevésbé Adyt sikerült fordítani. Nem mondom azt, hogy Martinov versfordításai rosszak, sőt ő fordította legjobban Adyt. Még Tyihonov és Iszakovszkij is néhány versét egészen jól lefordította. De ez engem nem elégített ki soha.
Ady különleges költő, mert a sorokban sokkal sűrűbbek a szavai, a gondolatai, mint a szovjet versekben. Van egy pár jó fordítás, de ennek ellenére Ady még várja, hogy tökéletesen
lefordítsák oroszra. Mikor látták az én műfordításaimat, akkor azt mondták, hogy Ady egy zseni.
De amikor ők kezdték el fordítani, nem jött ki a zseni. Az Elbocsájtó szép üzenet című versén sokan felháborodtak, mivel nem értették meg. Hiába magyaráztam, hogy ez egy csodálatos vers.
Talán csak Martinov és Paszternák – akik a szimbolista költészeten nevelkedtek – ők értették meg. Úgy gondolom, hogy Ady annyira modern költő, hogy őt – mint az összes kortárs költőt – nagyon nehéz fordítani.
Befejezésül Hidas Antal Ady verseket szavalt gyönyörűen, messze-álmodón …, majd néhány könyvét nekünk dedikálta.
A Hidas Antal és Kun Ágnes, valamint Bieliczky Sándor és Bieliczkyné Éva (Kiss György Pál felvétele)
A dedikáció: Bieliczky Évának és Sándornak szívesen, jó emlékül:
1977. IV. 23. Hidas Antal
1./ Hidas Antal (1899 – 1980), Kun Ágnes (1915 – 1990)
2./ Mihail Iszakovszkij (1900 – 1973), Szergej Jeszenyin (1895 – 1925), Leonyid Martinov (1905 – 1980), Borisz Paszternak (1890 – 1960), Nyikolaj Tyihonov (1896 – 1979)