Nemcsak a Móricz Zsigmond születésének közelgő századik évfordulója ösztönzött arra, hogy hírt adjak az író nyomában tett barangolásaimról, hanem a fiatal éveim óta műveivel szemben tanúsított szeretet, a valóság hű kor- és jellemrajz, a személye iránti tisztelet és végső soron lokálpatriotizmusom, hiszen az író huzamosabb ideig diákoskodott Debrecenben, s életében több ízben is megfordult Csokonai, Oláh Gábor, a tudomány városában.
Tizenkét évig voltam újságíró Debrecenben és szabadidőm nagy részét irodalmi emlékek gyűjtésére fordítottam. Anyagaim egy része még akkor megjelent a megyei lapban. Azóta eltelt tíz év. Nem tudom, azok közül, akikkel beszéltem, vajon még hányan élnek? A megszólaltatottak többsége idős ember volt. Vallomásos emlékeiket megőrizték jegyzetfüzeteim, emberi portréikat a fényképfelvételek.
Úgy érzem, hogy amiket közöltek velem, ha nem is irodalomtörténeti értékek, de kiegészítő momentumok Móricz emberi megértéséhez, portréjának még teljesebb megrajzolásához.
*
Tíz évvel ezelőtt, amikor Debrecenben a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában kutattam Móricz Zsigmond diákkori emlékeit, arra lettem figyelmes, hogy az iskolai okiratok adatszolgáltató rubrikáiba különböző időpontokat jelöltek meg az író születésnapjának.
A Magyar Irodalmi Lexikon szerint Móricz Zsigmond 1879. július 2-án, a Világirodalmi kisenciklopédia 1976-os kiadása szerint pedig június 30-án született Tiszacsécsén. Tehát a két lexikon adata sem egyezik.
A levéltári dokumentumok alapján Móricz Zsigmond 1890/1. iskolaévben a debreceni református főgimnázium I/a osztályába járt.
Előmeneteli bizonyítványa szerint 1879. június 31-én született.
Az 1891/2. iskolai tanévben bizonyítják, hogy július 6-án volt a születésnapja.
1893/4. tanévben pedig június 30. a dátum.
Móricz Zsigmond az 1899/1900. tanév első felében a debreceni teológia hallgatója volt.
A főnévkönyvben feltüntetett félévi eredményei mellett a származási adatai között születésnapjaként 1879. június 29. szerepel.
Ugyanannak a tanévnek második felében joghallgatóként folytatja tanulmányait Debrecenben. Az első éves joghallgatók főnévkönyvében születésének időpontjául június 6-át jelölték meg.
Tiszacsécsén Móricz-emlékeket gyűjtve láttam a református parókia anyakönyvében Móricz Zsigmond keresztelési jegyzőkönyvét. Eszerint 1879. július 6-án született.
Apja neve Móricz Bálint földműves. Anyja neve Pallagi Erzsébet helvét hitvallású.
A keresztatya neve Ács Lajos, keresztanya neve: Nagy Erzsébet.
A július 6-i dátumot valaki áthúzta és 2-át írta be helyette.
1921 - 47-ig Orosz Kálmán volt a csécsi református lelkész. 1929. június 29-én,
Péter-Pál napján nagy ünnepséggel, díszpolgárrá avatással ülték meg Csécsén az író ötvenéves születésnapját, ő volt az ünnepség előkészítője, fontos résztvevője. Az író igen sok könyvet dedikált és ajándékozott ezen a napon csécsi rokonainak, barátainak – a Harmatos rózsát Orosz Kálmánnak.
1939-ben, amikor mindenkinek igazolni kellett származását, Móricz Zsigmond a maga és testvérei nevében ezeket az igazolásokat Orosz Kálmántól kérte és kapta. Ebben az ügyben újra több levelet váltottak. Ezen a Péter-Pálon könyvet is küldött Orosz Kálmánnak, legújabb munkáját, az Életem regényét. Ennek érdekes dedikációja így szól:
„Orosz Kálmánnak, szülőföldem boldog papjának, milyen jó lehet csécsi papnak lenni.
Szeretettel üdv. Barátja Móricz Zsigmond. Leányfalu 1939. VI. 29. Ez a születésem napja, nem július 2. Az a keresztelés napja volt”
Vajon mikor született hát Móricz Zsigmond?
Talán ez az adalék is bizonyítja, hogy június 29-én, ahogyan ezt Czine Mihály és Nagy Péter Móricz-monográfiáiban olvashatjuk.
Ő mindhalálig azt mondta és írta, Péter-Pálkor.
Bieliczky Sándor
Száz évvel ezelőtt, 1879. június 29-én született Móricz Zsigmond, a magyar realista prózairodalom kimagasló egyénisége. Ebből az alkalomból kerestük fel László Anna írónőt, akivel arról beszélgettünk, hogy mennyire segítette Hevesi Sándor rendezői munkássága a Móricz-drámák színrevitelét és sikerét a színpadon?
- Május 14., 15. és 16-án Nyíregyházán
emlékünnepséget tartottak a drámaíró Móriczról. Itt az előbbi kérdés más témákkal együtt, de nagy súllyal szerepelt. Mivel mostanában gyakori a Móricz-emlékünnepség, néhányan féltek attól, hogy talán
protokolláris vagy unalmas is lesz a tanácskozás. Az ellenkezője történt. Magam azért tartottam nagyon jónak, mert összecsaptak a különböző vélemények. Tehát valódi vita volt, szenvedélyes, akkor is foglalkoztatta a résztvevőket, amikor befejeztük a napi eszmecserét. Ha ellentétes vélemények ütköznek, az mindig tisztázáshoz vezet.
- Hogyan lehet összefoglalni a nézetkülönbségeket?
- Két pontját említem. Az egyiket Móricz Virág képviselte, akinek az volt az álláspontja, hogy a Hevesi Sándorral való együttműködés Móriczot a könnyebb megoldások felé csábította.
Az író Hevesinél tanulta meg azt, hogy túlságosan nagy kompromisszumot kell kötni a közönségsiker érdekében. Én, mint a Hevesi-életmű monográfusa, természetesen mást érzek hangsúlyosnak. Mindenesetre az tény, hogy a Móricz-drámák regényeinél kevésbé élesek, a társadalombírálat bennük kétségtelenül halványabb. Ez azonban már a Hevesivel való együttműködés előtt is így volt – Móricz számos korábbi és későbbi drámájában.
Ha regényei hangvételéhez ragaszkodik: egyszerűen nem került volna színpadra. A különbség annyi – és ez nem csekély különbség - , hogy a Sári bíró kivételével, amelynek 1909-es bemutatója szenzáció volt, a Móricz-drámák soha nem értek el jelentős sikert a Hevesivel való együttműködés előtt.
Utána viszont óriási sikerré nőtt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Légy jó mindhalálig.
Mindkettő kiemelkedően nagy előadásszámot ért meg és a kritikai visszhang ugyanannyira, mint a nézők reagálása, különlegesen jó volt.
- Minek köszönhető ez?
- Elsősorban annak, hogy Hevesi a színpadszerűség, a „mesterség” követelményeire tanította meg Móriczot. Az író levelei, tanulmányai, nyilatkozatai egyaránt azt mutatják, ezt ő nyitott lélekkel fogadta és nagy örömmel nyugtázta.
Móricz és Hevesi kapcsolatát, a szó legnemesebb értelmében alkotónak lehet nevezni, és ugyanakkor rendkívül személyesnek is. A munka közös célért folyt, teljes odaadással egymás elképzelései iránt és baráti hangulatban, amit ugyancsak a Móricz-levelek tükröznek.
Ha az ő kettejük kapcsolatát vizsgálja az ember, akkor szinte nosztalgikus vágyat érez arra, hogy bár most is ilyen azonosulás alakulna ki író és rendező között, mert bizony, a mai színházban ez nagyon ritka. A társulat is képes volt teljes összefogásra egy közös cél érdekében. Valószínűleg ez adhatta a sokat hangoztatott boldogságérzést, amire Móricz többször is visszatért.
- Felmerül a kérdés, mennyire hatnak a Móricz-drámák a mai közönségre?
- A Móricz-drámák egy részének eleven hatóerejét mutatja, hogy az elmúlt években, évtizedekben közülük igen sokat játszottak Budapesten és vidéken egyaránt. Rendszerint nagy sikerrel. A bennük rejlő társadalomrajz miatt és mert magas írói szinten szórakoztatóak.
A Légy jó mindhalálig például örök sikerdarab, azért is, mert feléleszti az emberekben iskoláskoruk emlékeit és mély érzelmi rétegeket érint.
Drámáinak másik részénél talán meglep bennünket a bemutató idejének kritikusi lelkesedése, ezt mai szemmel nem érezzük mindig indokoltnak. Ilyenkor azonban, eszünkbe kell idéznünk, hogy az értékítélet az évtizedek során alaposan megváltozik. Természetesen az lenne az eszmény, hogy a művet századok se kezdhessék ki.
- Vajon miért nem sikerült a páratlan tehetségű Móricznak minden drámájában maradandó értéket létrehoznia?
- Az emlékülésen elhangzott az a vélemény, hogy amennyiben Móricz nem
fogadja magába a különféle befolyásokat és csak a saját eszméi szerint az íróasztalának dolgozik, akkor ma nekünk lenne egy nagy drámaírónk. Nekünk és ma! Ez az egyik oldal. A másik:
Móricz élete. A mindenkori napi élet, ami tökéletesen más közegben zajlik, mint egy emlékülés ötven év múlva. Az íróasztalnak dolgozni, az egy-két alkotásnál esetleg lehetséges. Sorozatosan nem. Németh László mondta: a remekmű is agyrémmé válik az íróasztalban. Tehát Móricz csak aközött választhatott, hogy bemutatják a színművét, ha elfogad bizonyos kompromisszumokat - vagy, ha a társadalmi vétkeket ostorozó mondanivalót szolgálja, akkor nem kerül színpadra.
Vitatható kérdés, hogy melyik a jobb, mindenesetre ez az ő számára önkínzó visszavonulás lett volna.
Hevesi igazgatása kezdetétől arra törekedett, hogy házi szerzőket gyűjtsön színházába. Nagy balszerencse volt, hogy nem akadtak méltó írók. Amikor pedig Móricz szóhoz juthatott a Nemzeti Színházban, az már az irányításának a vége felé történt. Néhány évvel később a
Nemzeti súlyos válságba került. De 1928-ban és 29-ben a színháznak még volt annyi ereje, hogy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Légy jó mindhalálig című művet sikerre vigye.
Bieliczky Sándor
Pesti Műsor (1979. május)