Befektetett tárgyi eszközök tervezése

A termelő vállalkozások erőforrásainak jelentős hányada befektetett eszköznek minősül. A befektetett eszközöknek – a Számviteli törvény alapján – három fő csoportját különböztetjük meg:

 immateriális javak;

 befektetett tárgyi eszközök;

 befektetett pénzügyi eszközök.

A három csoporton belül a tárgyi eszközök képviselik a befektetett eszközök döntő hányadát.

Az üzleti tervezés szempontjából a tárgyi eszközök tervezése jelent feladatot. A tárgyi eszköz milyenségét – érthető módon – a termelőtevékenység jellege határozza meg. Más az eszközigénye egy cukrászdának, a bányászatnak, a mezőgazdaságnak, a könnyűiparnak stb.

Ezen sajátosságokból adódóan az erőforrás-igény és a kapacitáskihasználás tervezése sajátos feladatot jelent.

A tárgyi eszközökre jellemző, hogy behatárolják a termelhető és értékesíthető termékek, szolgáltatások körét, mennyiségét, összetételét, minőségét. Egy része (például gépek, berendezések, szerszámok) közvetlenül hat az emberi erőforrásokra, azok hatékonyságára, míg más része (például ingatlanok) közvetetten hat a hatékonyságra. A tárgyi eszközökkel kapcsolatos tervezési feladatok jelentős része a közép távú (esetleg hosszú távú) tervek készítéséhez tartozik. Például eszközállomány kialakítása, bővítése, fejlesztése, amely az innovációs tervben, beruházási tervben kap helyet. Ugyanakkor az eszközök felhasználása, alkalmazása a működés során már operatív kérdés (Kresalek, 2003)!

A kapcsolódó tervezési munkák során – amely részben tágabb vagy adott esetben szűkebb feladatkört foglal magában, mint a Számviteli ismeretek és a Mezőgazdasági üzemtan I. c.

tantárgyak kapcsolódó ismeretanyaga – alapvető célként fogalmazható meg, hogy biztosítsuk ezen eszközök optimális kihasználását.

A tárgyi eszközökkel – főleg a műszaki gépek, berendezések – kapcsolatos tervezési feladatok alapvetően az eszközök teljesítőképességének kifejezésére, valamint annak kihasználására irányulnak. Ezek alapján meghatározható az adott eszköz kapacitása, átbocsátóképessége,

6.1.1. A kapacitás számszerűsítése

Az erőforrások rendelkeznek egy elméleti kapacitással, amit nevezhetünk teljesítőképességnek, termelőképességnek is. Az elméleti kapacitás az erőforrás maximális teljesítményét jelenti, amelynek elérése optimális feltételek mellett lehetséges. A kapacitásszámítás célja a termelőképesség maximumának meghatározása, és a technikai lehetőségek maximális kihasználásának biztosítása a nyereség növelése érdekében. A kapcsolódó számítások célja tehát a termelőképesség meghatározása, a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásának biztosítása. Hosszú távon a tervezett feladatokhoz kell igazítani a kapacitásokat. Rövid távon az éppen rendelkezésre álló kapacitás szab határt a termelésnek.

Ez utóbbi esetben az optimális kihasználás biztosítása a tervezési feladat (Kresalek, 2003;

Pupos, 2010).

A kapacitás mérhető:

 természetes mértékegységben (db, kg, t stb.);

 gazdaságtechnikai mérőszámokkal (tonnakilométer stb.);

 számított mértékegységben, (ellátási nap, adagszám stb.);

 munkamennyiségben (normaóra, munkaóra, munkanap stb.);

 gépi időráfordításban (gépóra, üzemóra);

 értékben.

6.1.2. Az átbocsátóképesség számszerűsítése

A kapacitás, mint elméleti teljesítőképesség mellett meghatározóbb az átbocsátóképesség, mint effektív, tényleges kapacitás, amely a tényleges gépi – gyakorlatban érvényesülő – teljesítménylehetőséget, illetve teljesítőképességet fejezi ki, azaz a tervezhető műszaki, gazdasági feltételek melletti teljesítőképességet jelenti (Kresalek, 2003). Több szakirodalom és a gyakorlat is sok esetben ezt nevezi kapacitásnak, s kizárólag ezt a tényleges teljesítményt használja a kalkulációk során.

Az átbocsátóképesség függ az üzemképes gépek számától, a gépek, berendezések műszaki, technikai színvonalától, a vállalkozás munkarendjétől, illetve az elérhető, megvalósítható munkaszervezési színvonaltól.

6.1.3. Kapacitás-kihasználás

Ahogy erre már korábban utalás történt, a kapacitáskihasználás nagymértékben befolyásolja a vállalat eredményének alakulását, a kapcsolódó állandó költségek miatt növeli a működés kockázatát. A kapacitás-kihasználás megmutatja, hogy a tervezett termelőképességet milyen mértékben hasznosítják a tervidőszakban, számszerűsítése az alábbi összefüggés alapján történik.

100

 Névleges kapacitás kapacitás vett

Igénybe (%)

s kihasználá

-Kapacitás

6.1.4. Átbocsátóképesség kihasználása

Az átbocsátóképesség kihasználása tervezett termelés és a reálisan elvárható, tervezhető teljesítőképesség viszonyának értékelésére szolgál. Gyakorlatilag a termelés gépi erőforrás-szükségletének és -fedezetének egybevetését jelenti. Ugyanakkor a tervezésnél figyelembe kell venni olyan feladatokat is, amelyek a termelési tervben nem szerepelnek, viszont végrehajtásukhoz gépekre van szükség, azaz a termelés korrigált erőforrás-szükségletéről beszélhetünk.

Célunk, hogy a termelés és az átbocsátóképesség egyenlő legyen. Ha a termelés nagyobb, mint az átbocsátóképesség, az adott eszköz tekintetében szűkös erőforrásról beszélünk, aminek feloldására az alábbi megoldások adódnak:

 gépek számának növelése (üzemképtelen gépek beüzemelése, beruházás);

 átlagos műszakszám növelése, ezáltal növekszik a kapacitáskihasználás és további munkaerő felhasználás;

 veszteségidők csökkentése (munkafegyelem, munkaszervezés);

 átlagos teljesítményszázalék növelése (munkaerő tanulási görbéje, begyakorlottság fokozása);

 a termékek, tevékenységek fajlagos gépidő-igényének csökkentése (innováció);

 bérmunka igénybevétele;

 tervezett termelési volumen csökkentése (Kresalek, 2003).

Amikor a termelés alatta marad az átbocsátóképességnek, az adott eszköz bő termelési keresztmetszetnek minősül. Ennek feloldására az alábbi lehetőségek állnak előttünk:

 bérmunka vállalása;

 gépek bérbeadása;

 műszakszám csökkentése;

 a még megfelelő műszaki állapotú gépek értékesítése;

 a már nem megfelelő műszaki állapotú gépek selejtezése (Kresalek, 2003).

A tárgyi eszközök tervezése során megoldandó feladatokat Pupos (2010) az alábbiak szerint foglalja össze:

 Fel kell mérni, meg kell határozni a rendelkezésre álló tárgyi eszközök kapacitását.

 Meg kell határozni a szükséges eszközök állományát (mennyiségét) és átbocsátóképességét.

 El kell készíteni az erőforrás-mérleget, azaz a szükségletet össze kell vetni az átbocsátóképességgel.

 Erőforráshiány esetén – a kapcsolódó gazdasági számítások eredménye alapján – dönteni kell a szükséges beruházásról, vagy egyéb megoldásokat kell alkalmazni a hiány megszüntetésére. Fel kell hívni ennek kapcsán a figyelmet arra – ahogy ezt a pénzügyi tervezéskor majd látni fogjuk –, hogy a választott megoldásnak alapvető hatása lesz a pénzügyi tervre.

 A tárgyi eszközök tervezésével párhuzamosan történik a munkaerő, mint erőforrás tervezése is. Tekintettel kell lenni arra, hogy az eszközök üzemeltetéséhez megfelelő számú, szakmai felkészültségű stb. munkaerő rendelkezésre áll-e.

 A szükséglet és az átbocsátóképesség egyensúlya esetén meg kell tervezni az üzemelés költségeit is. A vállalatvezetés döntési kompetenciája, hogy a költségek tervezésére