Az ország helyzete a portával szemközt és az erdélyi állapotok. Rákóczy Zsigmond lemondása. Báthory Gábor. Gyermekkora. Neveltetése. Ecsedi Báthory István. Az új fejedelem egyénisége. Hajlamai. A török athname megérkezése. A három évi adó elengedése. Bethlen Gábor a portán. Báthory viszonya Mátyáshoz. A
kassai szerződés. A hajdúk ügye. A kállói zendűlés. A kassai szerződés megerősítése. Illésházy jóindulata Báthory irányában. Khlesl erdélyi politikája. Törekvés a királyi fenhatóság megerősitésére. Alkudozások új
szerződés létrehozására. Daróczi erdélyi küldetése. A kállai hajdúk ügyének elintézésére. Daróczi második követsége. Bethlen Gábor és társai Pozsonyban. Thurzó György politikája Erdély irányában. Kendi és társai
összeesküvése. Kendi lakodalma. A széki éjjeli merénylet. Az összeesküvés felfedezése. A beszterczei országgyűlés. A megtorlás. A vallási ügy az országgyűlésen. A jezsuitákat kitiltó törvény megujitása. Az erdélyi
püspökség megszüntetése. A zsidók. Kendi Magyarországon. Forgách Zsigmond politikája. A kassai gyűlés. A hajdú kérdés megujítása. Báthory és Thurzó összejövetele. Kornis Boldizsár kivégeztetése. Ujabb gyűlés Kassán.
Imrefi magyarországi küldetése. A második kassai szerződés. Báthory követei Bécsben. Mátyás hangulata Báthory ellen. Báthory lengyelországi aspiratiói. A moldvai és oláhországi ügyek. A hajdúk betörése Lengyelországba. Kendi és társai készülődései. Báthory követe a portán. Hasszán budai pasa. Báthory hadi készülődései. A lengyelországi remények megujulása. Báthory viszálya a szászokkal. Szeben elfoglalása. A
szebeni országgyűlés. A havas-alföldi hadjárat. Radul menekűlése. Báthory Oláhországban. A vajdaság betöltésének kérdése. Nagyhatalmi tervek. Báthory terveinek hatása a portán. Michne Radul. Az erdélyi hadak visszavonulása. A két oláh vajda villongása. Serbán Radul győzelme. Weisz Mihály és Radul. A brassai ütközet.
Forgách Zsigmond hadjárata. A hajdúk elpártolása Báthorytól. Várad ostroma. Kolozsvár elfoglalása. Bethlen Gábor Forgáchnál. Nagy András árulása. Forgách egyesül Radullal. A megyesi tábor. A Székelyföld pusztitása.
Radul a szerzett zsákmánynyal hazatér. A török segitő csapatok megérkezése. Forgách Oláhországban.
Seregének bolyongása a moldvai havasok között. Forgách hazatérése. Hajdúlázadás. Fegyverszünet Báthoryval.
A brassai zendűlés. Weiss Mihály aspiratiói. Báthory Brassó megbékítésére indul. Giczy András támadása. A trónkövetelő Brassóban. Nagy András árulása és kivégeztetése. A földvári ütközet, és Weiss Mihály halála.
Brassó visszatér a fejedelem hűségére. Fordulat Báthory politikájában. A tokaji fegyverszünet megerősitése.
Béke II. Mátyás és Báthory között. Báthory viszálya Bethlen Gáborral. Bethlen Drinápolyban. Balassi Ferencz és Borsos Tamás portai követsége. A török hadak Erdélyben. Khlesl és az erdélyi politika. Az erdélyi közhangulat Báthory ellen. Báthory Váradra menekül. Forgách Zsigmond hadi vállalata Várad elfoglalására.
Báthory meggyilkoltatása. A kassai, eperjesi, trencséni részgyűlések. Az országgyűlés összehivása. A protestáns rendek kivánságai. A katholikusok sérelmei. A katholikus papok üldözései. A turóczi prépostság. A jezsuiták
téritései. Igazságszolgáltatási kérdések. Az alsó-ausztriai kamara és a bányavárosok. A pénzügyi bajok. A tizedügy és a főpapság sérelmei. A harminczadok rendezésének szüksége. A felső-magyarországi borkivitel. A
só kivitele behozatalának ügye. Gabonakiviteli tilalom. A felső magyarországi és pozsonyi kamara 1610-iki deficitje. A végvárak ellátása. Törekvés a pénzügyi helyzet javitására. Az adó. A végvárak fentartásához szükséges ingyenes munkák. Az 1608-iki törvények végrehajtásának kérdése. Mladossevith Péter és az ellenzék.
A német katonaság ügye. Ellentétek Thurzó György és az udvar között. Dóczy András szatmári főkapitány.
Kolonics érsekujvári főkapitány ügye. A nádor, a magyar tanács és a kanczellária hatásköréről szóló 1608-iki törvények megerősitése. Az erdélyi hadjárat ügye az országgyűlésen. Khlesl itélete az országgyűlésről. Mátyás
elégedetlensége
A frankfurti császárválasztó gyűlésen Mátyás érdekében nem csekély hatással emelték ki azt a körülményt, hogy mint magyar király, meg birja védeni a birodalmat a porta részéről fenyegető veszély ellen.
E tekintetben elsőrangú kérdés volt, hogy az erdélyi állapotok menynyiben gyöngitik vagy mennyiben erősitik a magyar királyság helyzetét a portával szemben.
1608 elején nagyjelentőségű trónváltozás történt Erdélyben. Az öreg Rákóczi Zsigmond lemondott. Szerette a fejedelmi czímet, de sokkal fáradtabb volt, semhogy felvegye a küzdelmet a mindenfelől reátámadó hatalmak ellen. Égi madarak módjára visszavágyódott ősi fészkébe, mint maga mondotta. Teljes ellentéte volt Somlyai Báthory Gábor, kit a kolozsvári országgyűlés Rákóczi kivonulása napján választott utódjává.
Tizenkét éves volt Báthory, midőn atyja, István király unokaöcscse 1601-ben meghalt.
Az ecsedi ág utolsó sarja. Báthory István országbiró örökbe fogadta az árvát Anna húgával
együtt. A hatalmas főúr gondosan nevelte fogadott fiát. Buzgó kálvinista. lévén, az árvának lelki üdvösségéről akart gondoskodni, midőn a katholikus vallásban szülöttet a „pápai tévelygésből” az „igaz keresztyén” hitre vezérelte. Még végrendeletében is szivére kötötte Gábornak a nagy Báthory nemzetség hagyományait s roppant örökséget hagyva reá, mintegy módot adott neki a hagyományok felélesztésére. Szóval az ecsedi vár ura, ki királya előtt sem szivesen hajolt meg s ugyancsak félvállról beszélt a „császár képével”, minden lehetőt megtett fogadott fiáért, csak a gyöngéd családi élet példájától fosztotta meg. Azt beszélték Ecsedi Báthory Istvánról, hogy feleségéhez öt esztendeig csak egy szót sem szólt. Midőn haldokolt, felesége bement hozzá és csak ennyit mondott: „vaj te kemény szivű.” Palocsay Horváth Anna, kit Báthory Gábor eltaszitott magától, talán ugyanezt mondotta férjéről.1
Az új fejedelem még nem töltötte be tizenkilenczedik évét, midőn 1608 virágvasárnapján (márczius 30-án) ünnepélyesen bevonult Kolozsvárra.2 Ifjúsága magyarázza és némileg menti is hibái jó részét. Junói gyermeknek nevezi az egykorú történetiró az ifjút, a kit testi ereje, szépsége, előkelő származása s úrias bőkezűsége miatt annyira megkedvelt a tömeg, hogy sokan mindvégig ragaszkodtak hozzá. Még a komolyabbak is sok jót vártak tőle eleintén. De csakhamar aggódva látták, hogy mértéktelen indulatai erőt vesznek jobb hajlamain. Nem tudott betelni a gyönyörökkel, az érzéki mámor tompitotta eszét és szivét.
Kicsiny volt neki Erdély: úgy látszik, hogy Bocskay és Báthory István egyesült hatalmáról álmodott. Volt elég ügyessége közel eső czélok elérésére. Minő fortélyokat használt, hogy az öreg Rákóczit kiforgassa trónjából. Meg tudta nyerni ekkor az esztergomi érseket, a prágai udvart, a hajdúkat, a törököt s az erdélyieket. A hatalomra jutva, kevésbbé volt óvatos, nem igen volt képes lassú kitartással, nyugodt, következetes és körültekintő erélylyel törekedni nagy tervei végrehajtására. Nagyon szivesen hallgatta meg hizelgő tanácsadóit, mikor veszélytelennek tudták feltüntetni előtte mindazt, a mi szenvedélyeinek kedvezett. Az erdélyiek nem ok nélkül gyűlölték „a hosszú nyakú, megfonnyadt” Imrefit, Báthory legbizalmasabb tanácsosát, a ki neje becsülete árán sem átallotta megvásárolni urának kegyét.3
Az új uralom szilárdsága mindenekelőtt a portától függött. Azért nagy örömmel fogadta Báthory a hirt, hogy Bethlen Gábor hosszas távollét után megérkezett a török követtel. 1608 november 29-én Szászsebesen vette át Báthory Gábor az Ahmet szultántól küldött athnamét a zászlóval és karddal együtt. Egykorú feljegyzés szerint az átadás nem nagy pompával ment végbe s az ajándékok sem voltak drágák, de annál becsesebb küldemény volt maga a szeptember 4-ikén kelt athnamé. A czikornyás hitlevélnek legnevezetesebb pontja az volt, hogy a szultán három évre elengedte az adót az új fejedelemnek. A török örült, hogy megbizható fejedelem uralkodik Erdélyben. Báthoryt nem csupán a tatár khán ajánlotta, hanem, a mi talán többet nyomott a portán, a hajdúvezérek küldötte is. Azt is tudták a törökök, hogy Báthoryt Bocskay is kedvelte. De ez alkalommal is legtöbbet köszönhetett a fejedelem Bethlen Gábor ügyességének és buzgalmának.4
Mikor Bethlen haza érkezett, Báthory már a másik hatalmas szomszéddal is szövetséget kötött, igy kivánván eleget tenni a márcziusi országgyűlés választási feltételei ötödik pontjának, melyben a rendek azt kivánták, hogy „ő nagysága mind az két császár között ügyekezzék hazánkat békességes állapotban megtartani.” Imrefi Jánost és Kornis Zsigmondot küldötte Kassára, hogy alkudozzanak Mátyás főherczeg biztosaival, a kiknek Illésházy volt a vezére. Illésházy bölcs mérséklete megkönnyitette az erdélyiek feladatát. Azt kivánta, hogy Báthory ne szakaszsza el Erdélyt a magyar koronától, ismerje el a bécsi békét és segitségre kötelezze magát Magyarország ellenségei ellen, a törököt kivéve. Ennyit mond az augusztus 20-iki szerződés első s leglényegesebb pontja. Igaz, hogy Illésházy a Magyarországgal való kapcsolatnak erősebb kiemelését kivánta a követektől, de engedett, mert nem akarta megneheziteni a fejedelem helyzetét s úgy hitte, hogy a további követelésekről egyelőre minden kár nélkül lemondhat. Előzékenységét az új fejedelem iránt azzal is kimutatta, hogy a szerződésben átengedte neki Nagybányát, melyet Erdély 1607-ben
vesztett el Homonnay Bálint és Rákóczi Zsigmond versenygése alkalmából. Sokat foglalkoztak az alkudozó felek a hajdúk ügyével. Midőn Bocskay a hajdúkat megnemesitette, hogy „hű székelyeinek szokása szerint” minél hasznosabb szolgálatokat tegyenek, egyebek közt Kálló városát is nekik ajándékozta. Bocskay halála után a lázongó hajdúkat 1608 áprilisában az a hitlevél nyugtatta meg, melyben Homonnay megigérte nekik, hogy az ország Bocskai adományaiban nem fogja őket háborgatni s hogy különösen Kállóra nézve teljesedik kivánságuk. Kállóban ugyanis csak a város volt a hajdúké, a várban Rákóczi Lajos parancsolt az őrségnek. Az őrséggel s a várkapitánynyal azonban nem fértek meg a hajdúk, azt beszélték Rákócziról, hogy egyszer el akarta fogatni vezéröket, Nagy Andrást. A hajdúk tehát azt várták Homonnaitól, hogy oly kapitányt fog Kálló várába küldeni, a ki jobb barátságot tart velök.
Rákóczi valóban nem maradhatott Kállóban. Ép midőn a hajdúk – Homonnay hitlevelébe bizva – már letették a fegyvert, a kállai őrség ágyúkkal lövöldözött a városbeli hajdúkra, valószinüleg a kapitány akarata ellenére. Rákóczi ekkor egy útról hazatérve, még nem volt a várban. A dühös hajdúk levágták kiséretét s őt magát is megsebesitették. Ezt az új zavargást Báthory közbelépése csillapitotta le, mert a mióta a hajdúk Báthoryt az erdélyi trónra segitették, sokat vártak tőle s hallgattak szavára. Igaz, hogy a barátságos viszonyt meg-megzavarták az apró félreértések. Ide számithatjuk a Báthory megbizásával Budára utazó Kornis Boldizsár balesetét, a kit a hajdúk Szolnok és Debreczen közt kifosztottak. Az ily vállalatok miatt gyűlöletessé lett a hajdú név az országban, kivált a nemesek előtt, a kik közt sokan úgy is lenézték a jórészt „pásztorokból, kocsisokból, lovasokból és parasztemberekből”
nemesekké lett katonaságot. Illésházy nem egészen igy gondolkodott róluk. „Ugyan nem kell azért megvetni ezeket,” – így nyilatkozott a hajdúkról – „az kik országunk szabadságáért felkötötték volt kardjokat.” S igy Kassán is hajlandó volt a hajdúk méltányos kivánságait teljesiteni. Különben is tekintetbe vette, hogy a Kállay család „nagy igazságot remél”
Kállóhoz, melynek érvényesitését már a bécsi béke megigérte; tekintetbe vette továbbá, hogy a hajdúk békés kitelepitése után Kátló tisztán királyi végvárrá lesz, melynek ügyeibe Báthory nem avatkozhatik s végül úgy gondolta, hogy a hajdúk majd kevesebbet garázdálkodnak, ha kedvük szerint való biztos lakást kapnak. Azért megegyezett az erdélyi követekkel abban, hogy a hajdúk hagyják el Kállót s kárpótlásúl az Erdélyhez tartozók Nádudvart vegyék át, a magyarországiak pedig Csegét.
A kassai szerződést az erdélyi rendek s a fejedelem esküjökkel erősitették meg az 1608-iki szeptemberi országgyűlésen. Ezután Sennyei Miklós és Kornis Zsigmond Pozsonyba utaztak s ott a fejedelem nevében előadott kivánságukra a XIX. törvényczikkben a király és a magyar rendek is megerősitették a szerződést.5
Ez eredményt is Illésházy jóindulatának köszönhették a követek, mert a király tanácsosai közt sok ellensége volt a kassai szerződésnek. Ezek Báthory Zsigmond idejét emlegették s hivatkoztak arra, hogy Erdély, Oláhország és Moldva hajdan Magyarországhoz tartoztak. Khlesl is szerette volna a régi állapotot életre ébreszteni, első sorban azért, hogy meggátolja a török terjeszkedését. De nem kevésbbé fontos volt neki az a másik szempont is, hogy a támadó politika Erdélylyel szemben módot ád a fegyveres erő gyarapitására a magyar területen. Már pedig e fegyveres erő megtörvén a protestáns és rendi ellenzéket Magyarországban és a vele szövetséges tartományokban, jelentékenyen emelte volna Mátyás tekintélyét.6 A király tanácsában a katholikus magyarok is az erdélyi fejedelem ellen fordultak, noha közülök csak kevesen követték volna Khleslt legvégső czéljáig. A zágrábi és boszniai püspökök határozottan kimondották, hogy az erdélyi fejedelem oly hűséggel tartozik a magyar királynak, mint régen a vajdák. Illésházy nem szerette volna megsemmisiteni Erdély önállóságát talán akkor sem, ha oly könnyen teheti, mint a tanácsadó püspökök képzelték.
Hanem attól tartott, hogy az ifjú fejedelem több engedményt tesz a töröknek. mint kellene s általában óhajtotta a királyi hatalom erősitését az ország keletén. Ezért folytatta Pozsonyban a Kassán megkezdett alkudozást s 1609 tavaszán az Erdélybe küldött Daróczit bizta meg azzal,
hogy új szerződést kössön Báthoryval. Az új szerződés első pontja az lett volna, hogy Erdély szövetsége Magyarországgal a török ellen is érvényes. Illésházy tehát engedett e pontra nézve az udvari hangulat nyomásának, de utólag megirta Daróczinak, hogy nem szükséges irásba foglalnia e pontot, úgy is megegyezett már arról az erdélyi követekkel. De ragaszkodnia kellett Daróczinak ahhoz a másik két követeléshez, hogy Báthory évi tiszteletdíjat fizessen a királynak s legalább tizezer főnyi segitséget igérjen neki. Viszont a nádor hajlandó lett volna a szabad fejedelemválasztás jogát elismerni a szerződésben.
Báthory azonban ily alapon nem akart alkudozni, a kassai szerződéshez ragaszkodott s annak lényeges változtatását határozottan megtagadta. Nem akarta elfogadni a szerződésről szóló királyi hitlevelet, melyet Daróczi hozott magával. Ebben ugyanis hivünknek volt nevezve a fejedelem, pedig Fráter István, ki 1608-ban Pozsonyba kisérte az erdélyi követeket, maga húzta át e megszólitást a hitlevél fogalmazványában. Báthory a serenissimus czímet kérte a királytól, de Daróczi azt felelte erre, hogy e czím csak az uralkodóház tagjait illeti meg.
Más dolgokban több eredménye volt Daróczi küldetésének. A kassai szerződésnek Kállóra vonatkozó részét nem hajtották végre, mivel sokféle nehézségbe ütközött Nádudvar és Csege átadása. A zavar azonban nem szünt meg Kállóban. Daróczi sürgetésére Báthory megigérte, hogy rendet csinál és kitelepiti a hajdúkat. Be is váltotta igéretét. 1609 szeptemberében Kálló városáért csere czímén százezer magyar forintban Böszörmény városát és Pród falut adományozta a hajdúknak.7
De a bécsi udvar ennél sokkal többet kivánt a fejedelemtől. Illésházy halála után Thurzó fentartotta a Daróczitól átadott követeléseket. Ekkortájt sok hamis hirt terjesztettek Báthory hadi készületeiről oly emberek is, a kik szolgálatkészségük fitogtatásával érdemet akartak szerezni. Mindenesetre tanácsosnak látszott bizonyos jóindulatot mutatni Báthory iránt. Daróczi 1609 őszének elején újra Erdélybe utazott s megvitte Báthorynak az illustrissimus princeps, vagyis a felséges czímet, egyszersmind értésére adván, hogy követeit szivesen látnák a pozsonyi országgyűlésen. Bethlen Gábor, Sennyei Miklós és Rhédey Ferencz valóban felutaztak Pozsonyba s ott a deczember 9-iki űlésen előadták kérelmüket a kassai szerződés megerősitése s egyes erdélyiek magyarországi birtokai ügyében. Igaz, hogy a követek meg voltak elégedve a fogadtatással, de a dolog lényegére nézve semmit sem végeztek. Az udvar részéről azt mondották nekik, hogy a kassai szerződés érvénytelen, mert az 1608-iki országgyűlés csak abban a hiszemben hagyta jóvá, hogy Báthory kötelezni fogja magát a török ellen való segitségre is, mint követei megigérték. Bethlenék kelletlenül fogadták a választ, hanem Thurzó azzal biztatta őket, hogy mihelyt dolgai engedik, Erdély felé fog utazni, a fenforgó ellentétek kiegyenlitése végett. Úgy is volt, mert mikor a nádor hazatért az 1610-iki bécsi gyűlésből, rögtön az erdélyi dolgok rendezésére gondolt. Mert újra rossz hireket kapott onnan. Erdély – irja ekkor a nádor – mint új Afrika a változások szörnyetegeit szüli. Igaz, hogy az erdélyi szörnyetegek mesebelieknek bizonyultak, de a nádor még sem mondott le utazó szándékáról. Daróczi Ferenczet és Dengelegi Miklóst is útnak akarta inditani, hogy a követség szine alatt biztos értesülést szerezzenek Báthory törekvéseiről s hogy előkészitsék a nádor alkudozását. Bicsén nem sokáig pihent Thurzó és a zsolnai zsinat eloszlása után, vissza nem rettenve a nagy hótól, sártól és az áradásoktól, Kassa felé indult.
Április 2-án Nagyfaluban új erdélyi tragédia hirét hallotta. De most valódi és véres tragédiáról, Kendi és társai szerencsétlen végű összeesküvéséről beszélt a hir.8
Egykorú elbeszélések szerint az összeesküvésnek az lett volna fő oka, hogy Báthory Gábor meggyalázta Kendi István és Kornis Boldizsár nejeit. Jósika Miklós regénye meglehetős népszerűséget szerzett e magyarázatnak, mely elég természetesnek látszott. Mert tudjuk, hogy Báthory nem kimélte alattvalói házas életének tisztességét. Ha a rossz nyelveknek hihetünk, akadt olyan erdélyi úr, a ki a fejedelmi jogok ily kiterjesztését derült philosophiával tűrte. Kendi és Kornis nem ilyen emberek voltak, hanem Kendinek nem is volt
oka bosszút állani a fejedelmen neje sértett becsülete miatt. Kendi csak 1610 elején utazott Parnóba mátkájához, a már meghalt Rákóczi Zsigmond leányához s ha márcziusban már Szamos-Ujvárra hozta is nejét, annyi bizonyos, hogy Báthory az összeesküvés kitörése előtt nem találkozhatott a fiatal asszonynyal. Hitelesebb feljegyzések tanúskodnak a Kornis Boldizsáron ejtett sértésről. Úgy látszik, hogy a fejedelem valóban üldözte a szép Kornisnét s hogy „a tisztaságszerető, tökéletes házastárs”, mint unokája nevezi, visszautasitotta az erőszakos udvarlót.9
Megengedjük, hogy az ily dolgok élesitették Kornisék gyülöletét a kicsapongó fejedelem ellen. Hanem más okoknak lényegesebb befolyást kell tulajdonitanunk az összeesküvés keletkezésére. Mindenekelőtt a vallási ellentétet kell kiemelnünk. 1607-ben Báthory megigérte Forgács bibornoknak, hogy támogatja a katholiczizmust, ha a trónra segiti.
Lehet, hogy az erdélyi katholikusok biztak a fejedelem őszinteségében. Pedig csakhamar kitünt, hogy Báthory nem a szülői ház, hanem az ecsedi udvar vallásos hagyományaihoz ragaszkodik. Kivánságára az 1608 szeptemberében tartott kolozsvári országgyűlésen azt határozták a rendek, hogy az unitárius Kolozsvár fogadjon be református papot, ki a fejedelemtől kijelölt helyen teljesitheti egyházi kötelességeit. A következő évben Báthory az óvári templomot ajándékozta a kolozsvári reformátusoknak, majd később a saját költségén felépitteté a romba dőlt régi egyházat s a fiscalis jövedelmekből alapítványt tett a pap s az iskola ellátására.10
Nem igy gondoskodott a katholikusokról. Nem akarta őket háborgatni, de régi hatalmuk visszahóditását nem tartotta kivánatosnak. Forró György jezsuitának megengedte, hogy Erdélyben tartózkodjék. A páter Kolozsvárt volt, midőn Báthory bevonult. Üdvözlő beszédében emlékeztette a fejedelmet arra, hogy mit köszönnek a jezsuiták a Báthoryaknak. A keresztyén fejedelmek – mondá Forró – azt reménylik, hogy az új fejedelem visszahivja majd a társaságot és elődeinek nyomdokaiba lép. Báthory nyájasan felelt és igéreteivel a katholikus vallás jövőjére nézve reményeket ébresztett. De semmi sem történt, a mi e reményeket igazolta volna. Az 1609-iki októberi országgyűlésen Forró ösztönzésére a katholikusok a jezsuiták visszahivását sürgették s az esetre, ha régi székhelyeikre vissza nem térhetnének, azt kivánták, hogy legalább a rendek a maguk birtokán tarthatnák őket. A rendek azonban a fejedelem beleegyezésével a „religio dolgát” a jövő országgyűlésre halasztották.11
E határozatot igen komoly összeütközés előzte meg. Kornis Boldizsár hevesen kifakadt a protestáns többség ellen. Körülbelül igy beszélt: Ti most örültök, mi meg búsulunk.
De mi is elegen vagyunk, vagy kilencz ezren, még visszanyeri a mise régi értékét s ti fogtok búsulni. Erre nagy lárma keletkezett, a fejedelem megtudta, mi történt s Imrefit küldé a rendek közé. Imrefi keményen megdorgálta Kornist. Szabad-e – úgymond – az országot fenyegetni?
Ily beszéd halált érdemel. A többség felzúdulása fokozta Imrefi beszédének hatását. A
Ily beszéd halált érdemel. A többség felzúdulása fokozta Imrefi beszédének hatását. A