Morvaország elpártolása a szövetség ügyétől. Buquoy a morva határszélen. Thurzó Szaniszló futása.
Szakolcza eleste. Az osztrák és morva harcztér. A dunántuli harczok. Csepreg fordulása. Buquoy utolsó hadjárata. Pozsony meghódol. Széchy György foglalásai. Nyitra feladása. A bányavárosok meghódolnak Ferdinándnak. Thurzó Imre Trencsénben. Bethlen Kassáról táborba száll. Pálffyék megszalasztása. A zólyomi győzelem. Bethlen többi felvidéki sikere. A dunántúli harcztér. Magyar-Óvár, Sopron, Kőszeg eleste. Érsekujvár
ostroma. Buquoy halála. Lichtenstein Miksa, Buquoy utóda. Bethlen Érsekujvárt felszabadítja az ostrom alól. A guttai diadal. A Csallóköz elzárása. Bethlen Nagy-Szombatban. A sziléziai felkelés. A jägerndorfi őrgróf Bethlen
táborában. Pozsony ostroma. Foglalások Nyitra megyében. Batthyány Stiriában és Alsó-Ausztriában. A morvaországi hadjárat. Pfalzi Frigyes bujdosása. Bethlen tárgyalásai Frigyessel. Mansfeld sikerei. Velencze és a
magyarországi felkelés. A valtellinai kérdés. Frigyes követe Velenczében. Zengg átengedésének kérdése. Az alkudozások eredménye. Kereskedelmi összeköttetés Velenczével. A porta halogató politikája. Ali fővezér
halála. Bethlen aggodalmai. Deák Mehemed táborba száll. A török-lengyel háború. Bethlen küldeménye a chocymi török tábor számára. Toldalagi küldetése. A török sereg kivonul Lengyelországból. A török segitség
elmaradása. A békehangulat az országban. Rákóczy György hazatérése. Bethlent hivei a béke megkötésére unszolják. Forgách Zsigmond elpártolása. Az általa kieszközölt királyi amnestia. Bethlen a kegyelemlevél ellen.
Thurzó Szaniszló és biztostársai küldetése. A kassai gyűlés. Thurzó Imre békeközvetítése. Bethlen ujabb alkudozásai Nagy-Szombat elfoglalása után. Bethlen és a jezsuiták. Káldy György mint Bethlen közvetítője.
Erdődy Kristóf ajánlatai. A nikolsburgi tárgyalások. Thurzó Imre halála. A békekötés. Ferdinánd megerősiti a bécsi békét s az 1608-iki törvényeket. A békepontok végrehajtása. A korona átadása. Az átengedett vármegyék
tisztviselőitől kivánt eskü
A kűzdelemnek a haimburgi alku alatt sem volt szünete azon a területen, melyre a fegyverszünet nem vonatkozott. Morvaország elpártolása a szövetség ügyétől nagyon bántotta Bethlent. Buzditotta s fenyegette a morvákat, kérte tőlük a szövetséggel járó pénzbeli kötelezettségek teljesitését, mintha szava elég lett volna a fehérhegyi csata hatásának lerontására. De a morva határszélen táborozó Buquoy tétlenségében is elég erős volt arra, hogy elszakitsa a morvákat Bethlentől, sőt még arra is, hogy nyugtalanságot keltsen Bethlen táborában. Bethlen tehát meg akarta mutatni, hogy hivei ok nélkül félnek s hogy a morváknak volna oka megbánni hűtlenségüket.
1621 január kezdete óta a csatázások három nap „meg nem szűntenek” Buquoy hadával, mint Bethlen írja.1 Újév napján Egri István ezerkétszáz lóval Brünn tájékán meglepte a császári sereget. A császáriak meg sem gondolták, hogy a magyaroktól félniök kellene, úgy jöttek mind, mintha menyegzőbe indultak volna. A magyar lovasság sok ellenséget levágott, számos fogolylyal és szokatlanul gazdag zsákmánynyal tért vissza, ha Bethlennek hihetünk.2 Buquoy közeledtének hirére Bethlen átment Morvába s elfoglalta Szakolczát, Straszniczát, Wesselyt, Osztrát, Hradist és Magyar-Bródot. E környéken a magyar határ őrizetét a Straszniczában hagyott Thurzó Szaniszlóra bizta.3
Buquoy nem akarta tűrni, hogy a magyarok Morvaországban maradjanak. Január 23-ikán valamennyi lovasával, gyalogjával és lövő szerszámával megtámadta a magyarokat s visszafoglalta a nevezett morva helységeket, Thurzó Szaniszló cserbe hagyta katonáit, 23-ikán estve elmenekűlt Straszniczából és másnap délben megjelent Nagy-Szombatban. A béketárgyalások jobban érdekelték Thurzót, mint Buquoy hadi mozdulatai. Bethlen a generális csúfos futásának tulajdonitotta csapatai visszaszoritását, dicséri Kornis, Egri és Kún István vitézségét, de maga is kénytelen megvallani, hogy hadait a császáriak tüzérsége hátráltatta. A szakolczai katholikus polgárok hivására a császáriak január 25-ikén elfoglalták a várost ellenállás nélkül, mert Bethlen őrsége a polgárokhoz szegődött. Buquoy táborba szállitván csapatait, január 29-ikén Bécsbe érkezett.4
Thurzó Szaniszló tehát bátran maradhatott volna a határon; oktalan ijedtsége másokra is átragadt. Midőn Buquoy támadásának hire január 24-ikén reggel Nagy-Szombatba érkezett, Széchy György nagyon megréműlt. Bethlen megkinálta Thurzó Szaniszló tisztével, de Széchy Nagy Szombatban sem akart maradni, nemhogy a morva határon mert volna mutatkozni.
Hanem Thurzó Imre elvállalta a veszedelmesnek látszó feladatot.5
Most azután serényen látogatták a csaták Ausztriát és Morvaországot. Horváth István február elején körülbelül harmincz falut és várost fosztott ki Ausztriában.
Kornis Zsigmond és Petneházy átkelvén a Morva vizén, a morvák közt próbáltak derekas dolgot. Kemény tél volt, a magyar csapatok a jégen szabadon mehettek mindenütt. De Buquoy helyettese sem pihent. Február közepe felé Czobor Imre szolgái Holicsot átadták a császáriaknak. Súlyosabb csapás volt Bethlenre nézve az, hogy Tieffenbach Rudolf február 21-ikén elfoglalta Dévényt. Most a császáriak szabadon hajózhattak a Dunán Bécs és Pozsony közt. Néhány nap múlva Dévény falu is Ferdinánd hatalmába került. Bethlen hiában próbálta visszaszerezni e foglalásokat. Straszniczát sem szerette volna az ellenség kezén hagyni.
Kornis Zsigmond ezerszáz gyaloggal és vagy négyezer lovassal, a „hadnak szinével,” február 25-ikén éjjel megtámadta a morva várost.
A magyar gyalogság vitézül megvette a kaput, de a Fugger gyalogezred a piaczon csoportosúlva erős ellenállást fejtett ki. Bethlen szerint négy egész óráig hallatlan és csodálatos harczot állott a kétféle gyalog, melyhez hasonlót históriákban sem olvasott. De a Fuggerek visszaszoritották Bethlen gyalogságát, majd a kozákok üldözték a visszavonuló magyarokat. A magyaroknak talán száz halottja, de valamivel több sebesültje volt. Körülbelül annyira becsűlték a császáriak is saját veszteségüket. De maguk is elismerik, hogy több ház elpusztúlt s hogy a magyarok sok lovat és pénzt zsákmányoltak. Bethlen vagy ezerre teszi a császáriak veszteségét s felette gazdagnak mondja az övéi „nyereségét”.6
Túl a Dunán érezhető volt, hogy a béke még csak egyesek óhajtása. Frangepán Miklós bán február 9-ikén elfoglalta Grebent, Batthyány rosszul őrzött szlavóniai várát. Batthyány visszaadta a kölcsönt, mert a midőn Bánffy Kristóf és Zrinyi György márcziusban átkeltek a Murán, hogy a Kanizsa ellen való végeket foglalják, Egerszeg alatt nem boldogultak s Batthyány úgy intézte a dolgot, hogy a körmendi had megszalasztotta Zrinyit. Ezzel ugyan nem bosszulta meg Collalto vállalatát, a ki 1621 januárjában Batthyány jószágait dúlta. Útja közben Csepregben nyolczszáz magyar lovast akart meglepni, a lovasok elhagyták a helységet, a lakosok pedig a templomkeritésében védelmezték magukat. Collaltonak öt muskétása elesett s huszonöt embere megsebesült; ekkor a császáriak létrákat támasztottak a keritésnek, átugrottak rajta s levágtak több mint ezer embert. Iszonyú kegyetlenséggel dúlták fel Csepreget, a magyar protestáns műveltség egyik székhelyét. A csepregi hőstett után a császáriak jogtalanul panaszkodtak Horváth István, Kornis és társai dúlásai miatt.7
Buquoy a haimburgi alkudozások elmúlására s még inkább a tavaszi időre várakozott, hogy derekas vállalathoz fogjon. Különben is lassú mozgású hadvezér volt. Hiven követte a spanyol Mendoza tanitását, aki azt hirdette, hogy a hadvezér lassan s óvatosan, mintegy ólomlábon járva, bocsátkozzék ütközetbe.8 Április 21-ikén búcsúzott el Ferdinándtól.
A császár különös kegyelme jeléűl lehúzta keztyűjét, midőn a grófnak kezet nyújtott.
Nem sejtette, hogy utoljára látja tábornokát.9
Bethlen nem várta meg Buquoyt a határon, nagyobbitani s pihentetni akarta hadseregét. Attól is tartott, hogy egyfelől Buquoy s másfelől az elpártoltak két tűz közé fógják. „Elől, oldalul s hátúl gyújtott nagy tüzek miatt ott bátorságosnak lenni nem láttam,”
irja később ez elhatározásáról. Április 16-ikán tehát elindult Nagy-Szombatból Kassa felé.10 Buquoy útja szabaddá lett. Először is a magyar főváros ellen indult; katonái sorában az ifjú Cartesius is magyar földre lépett. Pozsony városa nem is gondolt az ellenállásra.
Körülbelűl április 20-ika óta alkudozott a nádorral. Április 28-ikán a pozsonyi polgárok egyességet kötöttek Ferdinánd biztosaival, másnap Buquoy a városban volt s ott fogadta
Nagy-Szombat hódoló küldöttségét.11 A várban Zay Lőrincz a csekély őrség élén megpróbálta az ellenállást. De midőn Buquoy bombáztatni kezdé a várat, Zay május 6-ikán kaput nyitott.
Az őrség magyar legénysége Érsekujvár felé, a morva gyalogság pedig hazájába vonult.
Récse, Szent-György, Bazin, Modor követték a pozsonyi s nagyszombati példát.12
Buquoy most egyenesen Érsekujvárnak tartott. Itt akarta megtörni Bethlen hatalmát.
Jól tudta, hogy Érsekujvár eleste hatalmasan támogatná Collalto s a Bethlentől elpártolt magyar urak vállalatait.
Midőn Széchy György Buquoy közeledtének hirére Nagy-Szombatból haza futott, nem az volt a szándéka, hogy Murányban Bethlen ügyét szolgálja. Már februárban megizente a nádornak, hogy Lipcse, Rozsnyó s négy falu árán hajlandó volna segiteni Ferdinándot. Az igéretet tettek követték. Bethlen még Nagy-Szombatban volt, midőn meghallotta, hogy Herencsényi, a ki Bethlen országgyűlésein Homonnay egyik várának védelme miatt már el volt itélve, de később kegyelmet kapott Bethlentől, április 9-ikén Füleknek felső várát meglepte és az őrséget Ferdinánd hűségére eskettette. Strucz Ferencz, a ki Váczot átadta a budai pasának, segitett Herencsényinek. Szécsény és Gyarmat is meghódoltak Ferdinándnak.
A nádorral egyetértő Széchy volt e foglalások vezetője.13
Úgy látszott, hogy nem elégszik meg a várak foglalásával. Midőn Rhédey Ferencz, Bethlen sógora, Nagyváradra utazott, hogy halála előtt még egyszer láthassa családját, Daróczy István április 10-ike körül Rima-Szombat alatt megtámadta s lefegyverezte a nagyváradi kapitány kiséretét. Ha arra számitott Daróczy, hogy Rhédeyt nagy áron váltják ki, csalódott, mert az agg hősnek már nem volt ereje a raboskodásra, a támadás izgalmai véget vetettek életének. Bethlen úgy hitte, hogy Széchy volt a gonosz kaland intézője. Murány ura visszautasitotta a vádat, de nehéz volt megbizni szavában, mikor csak egy nappal a füleki meglepetés előtt esküdözött, hogy ő nem caesareanus.14
Ez az embertelenség még inkább elkeseritette Bethlent a pártosok ellen. Rákóczy Györgyöt nagy erővel küldötte reájuk; Rákóczy április 20-ikán visszavette Szécsényt,15 de Fülek és Murány daczoltak Bethlen hatalmával.
Sőt mind tovább terjedt a császáriak foglalásának köre. Forgách nádor intő szavának a Pálffy Istvántól, Miklóstól, Koháry Pétertől és Bosnyák Tamástól vezetett magyar csapatok, továbbá Buquoy jelenléte nagy nyomatékot kölcsönöztek. „Nyitrán” – irja Bethlen május végén – „Litassy igen meggyalázta magát, mert ellenséget nem látott, hanem csak egy izenetire Forgáchnak feladta az várat. Pedig Litassy István szivesen védelmezte volna a várat, hanem a háromszáz főnyi őrség fellázadt ellene. Egy Dezső Bálint nevű nemes ember volt a lázadók vezére. Dezső egyebek közt azzal is izgatott, hogy Ferdinánd Magyarországnak törvényesen választott királya s hogy a korona nem illeti meg Bethlent.16
Fontosabb dolog volt az, hogy a két Pálffy és Koháry junius elején Beszterczebánya előtt termettek. Ennek következtében a selmeczi, körmöczi és beszterczebányai kamarák tisztviselői hűséget fogadtak Ferdinándnak.17 Korpona városa Zólyomban június 12-ikén esküdött meg a biztosok előtt arra, hogy a végszükségben is állandóan fog engedelmeskedni Ferdinándnak.18 Június 6-ikán jelentették Bethlennek Trencsénmegye elpártolását. Thurzó Imre Lietava várában újra kételkedett s a békét ajánlotta. Majdnem példátlan volt a breznóbányaiak hősiessége. A szegény polgárok megverekedtek Széchyvel és noha súlyos veszteséget szenvedtek, nem akartak átpártolni vallásuk üldözőinek táborába.19
Bethlen biztatta őket a sikerrel, mert maga is bizott. A hűtlenség s csüggedés jelei mintha aczélozták volna erejét. Serényebb, okosabb volt, mint valaha s bizni is jobban tudott.
„Ha az eszem el nem vész” – irja ekkortájt – „úgy igyekezem serénykedni, hogy markomban semmi ne szakadjon.” Midőn május 8-ikán Kassára érkezett, szabadságolta katonáit, a magyarországi hadaknak három hetet, az erdélyieknek négy hetet adott házuknál való mulatásokra, s hogy a sok prédától megüresitse őket. De azért maradt nála néhány ezer ember.
Biztosra vette, hogy jelentékenyen gyarapithatja seregét. Mert a keleti országrész buzgalma
nem hűlt le annyira, mint az északnyugati megyéké. S volt elég ember az országban, aki a zászló alá kivánkozott. Csak pénz kellett a jó kedv ébrentartására és Bethlen el volt szánva a legnagyobb áldozatokra.20
A mig serege gyülekezett, az alatt a pártosok vigan dolgoztak. De midőn Bethlen összeszedte magát, fordult a koczka. Június közepe körűl Abaffy Miklóst Révai Ferenczczel szép kopjás és lovas puskás seregek élén Trencsénmegyébe küldötte Thurzó Imréhez. Lietava ura a háromezer főnyi segitségre támaszkodva újra Bethlen hűségére téritette Trencsén vármegyét.21
Ekkor már Bethlen is elindult Kassáról mindinkább gyarapodó seregével. Bosnyák Tamás június 29-ikén Rima-Szécs körűl négy óra hosszat értekezett Bethlennel. A békéről vitatkoztak. Bethlen most nagyon kevéssé gondolt a békére s úgy hitte, hogy Bosnyák ép oly kevéssé őszinte vele szemben. Az a talán nem is alaptalan gyanúja támadt, hogy Bosnyák csak tartóztatni akarja, a mig a német segitség meg nem érkezik a magyar urak táborába.
Midőn Bosnyák visszatért füleki táborába, Bethlen Rima-Szombathoz szállott július elsejének hajnalán; Pálffyék megréműltek, eszeveszettül és rend nélkül még az nap délelőtt átmentek a fenyvesen Divénynél. Bethlen utánok eresztette Egri Istvánt valami tizenkétszáz lóval. Egri július 2-ikán találkozott Pálflyék utóhadával s elfogta az egészet Bosnyákkal együtt. Nyomon követve az ellenfélt Zólyom felé, 3-ikán reggel 7 órakor szemben állott Pálffyék táborával egy nagyon erős szorosnál, melyet gyalogság állott ell. Egri ostrommal vette meg a szorost, azután heves közeli harcz fejlődött. „Úgy össze kellett mennünk” – irja Egri – hogy kétszáz szál kopját el nem hoztak, mind összetörték.” Egri vitézül visszaverte a nagyobb számú ellenséget.
A sebesült Pálffy is Bethlen foglya lett. Július 5-ikén Szécsény, Gyarmat, Palánk, Végles, Zólyom és a hét bányaváros már ismét visszahajlott Bethlen hűségére. Korpona városa július 12-ikén ép oly „egész lélekkel” fogadott hűséget Bethlennek, mint egy hónappal azelőtt Ferdinándnak. Széchy György kegyelmet kért Bethlentől. Füleket Bethlen erősen lövette július 4-ikén, úgy hogy a „nem jámbor” Herencsényi alkudozni kezdett, de mivel nem remélt Bethlentől kegyelmet, nem merte feladni a várat.22
Ezalatt túl a Dunán is folyt a harcz Ferdinánd és Bethlen hívei közt. Pozsony elfoglalása után Magyar-Óvár is meghódolt Ferdinándnak s igy szabaddá lett a közlekedés Bécs, Győr és Komárom közt.23 Collalto elfoglalva Sopront, Kőszeg ellen indult. A polgárok megadták magukat, a várban Batthyány csekély őrséget hagyott. Collalto muskétásai benyomultak a várba s megölték a kis magyar csapatot. Hörmann Mihály várnagy, a ki öt tonna lőport a levegőbe röpitett, hogy az ellenség ne használhassa, menekülni akart azokkal, a kiknek Collalto szabad elvonulást biztositott. De észrevették, elfogták s Collalto május 28-ikán lefejeztette Hörmannt, mivel védelmezni próbált oly helységet, melyről tudhatta, hogy nem védhető.24 Collalto innen tovább indulva, Rohonczot és Körmendet szállotta meg, hogy katonáit Batthyány jószágain élelmezze. Mert a megyék késedelmeztek az élelem szolgáltatásával. A dunántúli nemesség nagy része, a végbeli vitézekkel együtt, Batthyány szavára hallgatva Bethlennel tartott. A pápai mezőn gyűlés volt, melyen a nemesek és katonák fejenként összeesküdtek, hogy Batthyánytól akarnak függeni.25
Collalto hiába várta Körmendnél a Kanizsa elleni végek hódolatát. Ahelyett éreznie kellett Batthyány boszúját. Batthyány Németújvár mellé csapatokat gyűjtött, segitségül hivta a végbeli törököket s innen magyar módra zaklatta Collaltot. A császári tábornok őrséget hagyva Kőszegen, kénytelen volt visszavonulni. Batthyány sikertelenül ostromolta a várost, katonái nem birtak várat foglalni, hanem elpusztitották a szőlőhegyeket. Kőszeg ez időtájt nagyon elromlott s elszegényedett a sok ostrom és dúlás következtében.
De nem csupán Kőszeg szenvedett Ferdinándhoz való hűségeért. Mikor Zrinyi György szolgái a Muraközből Collaltohoz indultak, Batthyány emberei július 5-ikén egy faluban kora reggel meglepték őket és reájuk gyújtották a falut. Sok horvát „fő ember” veszett itt el, köztük
Malagrudics Iván, a kit a krónikás „jeles próbált horvát vitéz embernek” mond. Collalto elvonulása után Batthyány visszavette Körmendet és Rohonczot.26
De nem a zólyomi győzelem, s nem is a dunántúli harczok döntötték el az 1621-iki hadjárat sikerét. Érsekujvár felé fordul mindenkinek figyelme. Az „ország főbástyájának”
védelme Thurzó Szanisztlóra volt bizva. Bethlen nem igen bizott a Straszniczáról elmenekűlt generális állhatatosságában. Azért Csúti Gáspárt, Thurzó Imre udvari főkapitányát Érsekujvárba rendelte még áprilisban, noha a fiatal gróf nem szivesen látta vén hivének távozását. De Bethlen azt hitte, hogy a könnyen hajlitható generális mellett Csúti jó szolgálatot tehet „eszével, sok szép intésével.”27 Az események nemsokára igazolták Bethlen bizalmatlanságát. Az Érsekujvárra vonuló németek felgyújtván Cseklészt és Szempczet, roppant kárt okoztak Thurzó Szaniszlónak. Úgy látszik, hogy Thurzó többi jószágainak megmentése végett megparancsolta Sempte önkénytes átadását, noha Bethlen remélte, hogy az őrség tartóztatni fogja Buquoyt a semptei hidnál. Az ujvári katonák azt állitották, hogy Balog Ferencz, a semptei kapitány nem merte volna átadni a várat Thurzó Szaniszló engedelme nélkül, mivel a kapitány felesége és leányai Érsekujvárban voltak. Megintették tehát a generálist „kemény szókkal,” hogy hirük nélkül ne alkudozzék az ellenséggel, mert el nem szenvedik senkinek. Követségben küldötték Bethlenhez Márkus Ádámot és Majthény Bertalant azzal az izenettel, hogy halomba rakatják magukat s feleségeiket, de meg nem adják a várat vallásuk kegyetlen ellenségeinek. Bethlen meg akarván jutalmazni az őrség érzelmeit, május közepén tizenötezer forintot küldött a vitézlő nép fizetésére. Most már a békét ajánlgató Thurzó Szaniszló is megizente, hogy megtartja a végházat majdnem háromezer katonájával együtt. Bethlen már akkor is megmondotta, hogy Érsekujvár az övé marad, ha az őrség nem árulja el. Úgy is történt. Az igaz, hogy Bethlen sem merte volna erős próbára tenni a vitézek hűségét; gondja volt arra, hogy Buquoy ne ostromolhassa zavartalanul Érsekujvárt.28
A császári hadsereg május 29-ikén szállott Érsekujvár alá. Buquoy tizenkétezer főnyi serege nem volt elég erős arra, hogy teljesen elzárja a nagy várat a környékkel való érintkezéstől, tekintve azt, hogy saját táborának védelmére is le kellett kötnie seregének egy részét. Egy tudósitás szerint az ostrom ideje alatt a várba „az élést mindennap Esztergom felől szintén olyan bőven hozták be elejétől fogva, mint akármikor békességes időben.” Ez nem Buquoy hibája volt, hanem a császári hadi kormányé. A kincstár sok katonáért fizetett zsoldot, a kik a táborban nem is voltak láthatók.29 Buquoy talán nem is mert volna Érsekujvárig menni, ha az udvar magyar hivei nem biztatják az ország elpártolásával. Bethlen visszavonulása Kassára igazolni látszott az udvar reményeit.
Buquoy nem volt ellátva könnyű lovassággal, noha nagy szüksége lett volna reá.
Bosnyák s a Pálffyék hada, mely elindult az ország hóditására s oly siralmasan veszett el Zólyomnál, jól elkelt volna az érsekujvári ostromlók táborában. Buquoy kozákokat sem fogadott, pedig ezek is megbénithatták volna Bethlen lovasságának működését. Lehetséges, hogy Buquoy nem akarta átengedni a zsákmányt s a dicsőséget olyféle katonaságnak, a minőnek ő a magyart s a kozákot tartotta.30 Az európai hirű büszke tábornok nagyon is lenézte a magyar lovasság harczmódját.
Buquoy még június közepén sem vethetett sánczot. Később három sánczból harmincz ágyúval lövette a várat. De a golyók nem sok kárt tettek a tüzérek hibája miatt is, de bizonyos, hogy a magyarok a tüzelést, a sánczok ásását minduntalan megzavarták s általában azon voltak, hogy megtörjék az ostromlók erejét.31
Június 2-ikán a vár őrsége kirohant, Bethlen értesülése szerint reggeltől tizenegy óráig harcolt, száznegyvenkét foglyot ejtett és tizennyolcz szekér élést vitt a várba. Június 13-ikán érkezett Horváth István a vár alá két nappal később Bornemisza János is egyesült vele. Ez a fölmentő sereg, melynek toborzása nagy gondjába került Bethlennek, vagy ötezer lovasból
Június 2-ikán a vár őrsége kirohant, Bethlen értesülése szerint reggeltől tizenegy óráig harcolt, száznegyvenkét foglyot ejtett és tizennyolcz szekér élést vitt a várba. Június 13-ikán érkezett Horváth István a vár alá két nappal később Bornemisza János is egyesült vele. Ez a fölmentő sereg, melynek toborzása nagy gondjába került Bethlennek, vagy ötezer lovasból