Az Első Kiegészítés és a kiskorúak védelme

Az amerikai jogrend is kialakította a „gyermekekre veszélyes beszéd” kritériumát. A gyer-mekek védelme érdekében olyan közlés is korlátozás alá vonható, amely egyébként az Első Alkotmánykiegészítés²⁰⁵ (továbbiakban: Első Kiegészítés) védelmét élvezné.

„Ezen a területen, amióta világ a világ, az a szabály, hogy ha gyerekekről van szó, a kérdés nem igazán az, hogy a szabályozás túlságosan korlátozza-e a szólásszabadságot, hanem az, hogy a sza-bályozás nagyobb mértékben korlátoz-e, mint az szükséges volna […] Az egyetlen lényeges kérdés, vajon van-e kevésbé korlátozó módja ugyanazon – cenzúrát jelentő – cél elérésének. Ha nincs, a törvényt helybenhagyják.”²⁰⁶

Ugyanakkor, bár „kényszerítő érdek fűződik a gyermekek testi és lelki épségének védelméhez”, a kiskorúak védelmét szolgáló korlátozásoknak is kellően szűkre szabottaknak kell lenniük.²⁰⁷ Így például a kormányzat megtilthatja olyan anyagok kiskorúak számára történő árusítását, amelyek károsak rájuk nézve, viszont a korlátozás csak akkor alkotmányos, ha ezen anyagok a felnőttek részére továbbra is korlátozás nélkül árusíthatók. Ennek megfelelően alkotmányel-lenes az is, ha egy iskolai könyvtár azért távolítja el az „Amerika-elalkotmányel-lenes”, „keresztényelalkotmányel-lenes”,

„antiszemita”, vagy egyszerűen csak „erkölcstelen” könyveket, hogy a diákok ne férhessenek hozzá azokhoz. Csak az megengedett, hogy az ilyen könyveket elkülönítsék a többi könyvtől.²⁰⁸ Másrészt egy olyan közlés, amely kiskorúak vonatkozásában nem obszcén, és más tiltásnak sem tárgya, nem tiltható pusztán a célból, hogy megvédjék az ifj úságot olyan gondolatoktól vagy képektől, amelyekről egy törvényhozó testület úgy véli, hogy nem nekik valók.²⁰⁹

A Butler v. Michigan ügyben²¹⁰ Michigan állam törvényben tiltotta olyan nyomtatott anyagok publikálását, árusítását és terjesztését, amely „erőszakos, romlott vagy erkölcstelen cselekedetekre uszíthatja a kiskorúakat, nyilvánvalóan rombolhatja az ifj úság erkölcseit”. A Legfelsőbb Bíróság a tilalmat alkotmányellenesnek találta. Frankfurter bíró indokolásában kifejtette, hogy a törvény alapján Michigan felnőtt lakossága is csak azt olvashatná, ami gyer-mekeknek való, márpedig

205 „A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában;

nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.”

206 Lawrence Lessig: Hogyan szabályozzuk a szólást az interneten? Fundamentum, 1999/1. 6.

207 Sable Communications of California, Inc. v. FCC, 492 U.S. 115 (1989); Denver Area Ed. Telecommunications Consortium, Inc. v. FCC, 518 U.S. 727 (1996).

208 Board of Education v. Pico, 457 U.S. 853 (1982).

209 Erznoznik v. Jacksonville, 422 U.S. 205 (1975).

210 Butler v. Michigan, 352 U.S. 380 (1957).

„a jog nem kárhoztathatja a felnőtt lakosságot arra, hogy csak azt olvashassa, ami a gyermekek szá-mára megfelelő. […] Az állam nem tilthatja meg általános jelleggel a nagyközönség szászá-mára, hogy ilyen anyagokat olvasson vagy ilyenekhez jusson hozzá azon az alapon, hogy nem volna kívánatos, ha ezek az anyagok gyermekek szeme elé kerülnének.”

Az államnak nincs joga a tartalom alapján korlátozni a felnőttek hozzáférését a nem obszcén vagy sértő közlésekhez.

A Legfelsőbb Bíróság a Ginsberg v. New York ügyben²¹¹ azt is meghatározta, mi az ami a gyermekek számára „ártalmas anyagnak” (material harmful to minors) minősül. Az ügy előzményeként New York állam megtiltotta a kiskorúakra nézve ártalmas közlést tartalmazó anyagok 17 éven aluliak számára történő árusítását. A törvény „kiskorúakra ártalmasként”

határozta meg azokat az anyagokat, amelyek „bármely formában meztelenséget, nemi tevé-kenységet, szexuális izgalmat vagy szado-mazochista erőszakot írnak le vagy ábrázolnak”, ha:

1) az anyag elsősorban a kiskorúak kéjsóvár, megbotránkoztató, illetve morbid témák irán-ti érdeklődésére épít;

2) nyilvánvalóan sértő a felnőtt társadalomban kialakult azon normák alapján, hogy mely anyagok valók gyermekeknek;

3) semmiféle társadalmi jelentősége nincs a kiskorúak számára.

Az előírás következményeként az eladóknak ellenőrizniük kellett az ilyen anyagokat vá-sárlók életkorát. A Legfelsőbb Bíróság alkotmányosan elfogadhatónak vélte a törvényi kor-látozást, amely az obszcenitás gyermekekre nézve alkalmazott tesztje. A Ginsberg-ügy értel-mében tehát az államnak joga van ahhoz, hogy a kiskorúak védelértel-mében az egyébként védett közlést a tartalma alapján korlátozza. Vizsgálni kell ugyanakkor azt is, hogy a korlátozással nem túl nagyok-e azok a hátrányok, amelyek a felnőtteket érik. A gyermekek hozzáférését csak úgy lehet korlátozni a vitatott közlésekhez, ha a korlátozás nem akadályozza túlságosan nagy mértékben a felnőttek hozzáférését. Jelen esetben az életkor szerinti megkülönböztetés,

„a kiskorúaknak való árusítás tilalma nem akadályozza azokat a szülőket, akik meg kíván-ják vásárolni a magazinokat gyermekeik számára.” A Legfelsőbb Bíróság viszont később egy virginia-i törvény alkotmányosságának elbírálásakor kimondta, hogy az ilyen közlésekre is a Miller-tesztet²¹² kell alkalmazni.²¹³ Egy másik ügyben 1995-ben Kalifornia állam bűncselek-ménnyé nyilvánította a pornográf kiadványok automatákból történő árusítását [California Penal Code, Section 313.1 c)–2), h) pont.].²¹⁴ A törvény azt kívánta megakadályozni, hogy a gyermekek számukra „ártalmas anyagokat” is tartalmazó bulvárlapokat vásárolhassak olyan automatákból, amelyek a gyermekek számára is elérhetővé tették a pornográf anyagokat.

A törvényt a bíróságok arra hivatkozva találták alkotmányosnak, hogy a gyermekek

védelmé-211 Ginsberg v. New York, 390 U.S. 629 (1968).

212 Miller v. California, 413 U.S. 15 (1973): A Legfelsőbb Bíróság 5:4 arányban úgy döntött, hogy az obszcén anyagok nem élvezik az Első Kiegészítés védelmét, és a korlátozás új mércéjét határozta meg. Az ún. Miller-teszt alapján az a tartalom tekinthető obszcénnak, amely: (1) az átlagember kortárs, helyi közösségi normák alapján meghatározott mércéje szerint a közlés egészét tekintve, kizárólag a szexuális vágy, érdeklődés kielégítésére irányul („kéjsóvár érdekekre apellál” – appeals to a prurient interest in sex); (2) a mű – az állami jogszabály által pontosan meghatározott – szexuális tevékenységet nyilvánvalóan sértő módon ír le vagy ábrázol; (3) a mű egészében véve nem rendelkezik komoly irodalmi, művészi, politikai vagy tudományos értékkel.

213 Virginia v. American Booksellers Ass’n, 484 U.S. 383 (1988).

214 http://law.onecle.com/california/penal/313.1.html

hez fűződő érdek erősebb a felnőttek azon érdekénél, hogy ilyen anyagokhoz hozzáférhesse-nek.²¹⁵ A döntést a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta.²¹⁶

Érdemes kitérni a gyermekpornográfi a témakörére is, amely az amerikai felfogás szerint sem tartozik a véleményszabadság fogalmi körébe, az ilyen közlésekhez senkinek sincs joga.

A gyermekpornográfi át a szövetségi Büntető Törvénykönyv (Federal Criminal Code, Title 18, Section 2251–2260)²¹⁷ is bünteti. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a gyermek-pornográfi a egyáltalán nem élvezi az Első Kiegészítés védelmét, így az olyan pornográf ábrázolás, amelyen kiskorúak szerepelnek, korlátozás alá eshet akkor is, ha a Miller-teszt alapján egyébként nem minősülne obszcén tartalmúnak. A gyermekpornográfi a teljes egé-szében korlátozható, az állam tilthatja annak készítését, forgalmazását és fogyasztását is. A Bíróság a New York v. Ferber ügyben²¹⁸ egy New York állambéli törvény alkotmányossá-gát ítélte meg, amely tiltotta az olyan fotografi kus ábrázolások adásvételét és terjesztését, melyek 16 évnél fi atalabb gyermekek „szexuális előadását” mutatta be. A törvény szerint

„szexuális előadásnak” minősült minden olyan magatartás, amelyen 16 év alatti gyermek szexuális tevékenységet folytatott. A konkrét esetben egy könyvkereskedőt marasztaltak el, aki maszturbáló fi atal fi úkat bemutató fi lmet árusított. A Legfelsőbb Bíróság megálla-pította, hogy a gyermekpornográfi a tiltása nem értékelhető egy „speciális irodalmi téma cenzúrázásaként”, ezért a törvény nem alkotmányellenes, és kimondta, hogy az ilyen anya-gok a gyermekek jóléte szempontjából nem élvezhetik az Első Kiegészítés védelmét, mivel:

1) a gyermekek szexuális tárgyként történő felhasználása károsan befolyásolja a pszicholó-giai, érzelmi és mentális fejlődésüket;

2) a Miller-teszt nem elég a gyermekpornográfi a problémájának kezelésére;

3) a gyermekpornográfi ával való kereskedés és ezek hirdetése gazdasági érdekeket szolgál;

4) igen csekély értékkel rendelkeznek az olyan élő előadások és fotókiállítások, ahol gyere-kek folytatnak szeméremsértő mutatványokat.

A Bíróság hozzátette, az államnak kényszerítő érdeke fűződik a kiskorúak fi zikai és szellemi jólétének védelméhez, akkor is, ha alkotmányosan védett jogokat érintenek. A Legfelsőbb Bíróság szerint törvényes érdek annak megakadályozása is, hogy a piac a gyermekeket sze-xuálisan kizsákmányolja, ezért a gyermekpornográfi ával kapcsolatos anyagok birtoklása is alkotmányellenes.²¹⁹

A gyermekpornográfi a megelőzéséről szóló törvény, a Child Pornography Prevention Act of 1996 (CPPA) megtiltotta a pornográf képek, felvételek készítését gyermekekről. A törvény

215 Crawford v. Lungren, 96 F. 3d 380 (9th Cir. 1996); cert. denied, 117 S. Ct. 1249 (1997); lásd még: M. S.

News v. Casado, 721 F. 2d 1281 (10th Cir. 1982), Upper Midwest Booksellers Assoc. v. City of Minneapolis, 780 F. 3d 1389 (4th Cir. 1986): A bíróság mindkét esetben olyan rendelkezést tartott fenn, amelyik előírta, hogy a kiskorúakra való tekintettel az obszcén folyóiratokat címlapjukat eltakaró újságostartókba kell helyezni.

216 Lessig i. m. (206. lj.) 5–6.; Eugene Volokh: Freedom of Speech, Shielding Children, and Transcending Balancing. Supreme Court Review, Vol. 31., 1997. 141.

http://www2.law.ucla.edu/volokh/shield.htm;

Alan E. Garfield: Protecting Children from Speech. Florida Law Review, Vol. 57., 2005. 565–651.

http://www.floridalawreview.com/wp-content/uploads/2010/01/Garfield-BOOK.pdf 217 http://codes.lp.findlaw.com/uscode/18/I/110

218 New York v. Ferber, 458 U.S. 747 (1982); Frederick Schauer: Codifying the First Amendment: New York v. Ferber. Supreme Court Review, 1982. 285-317.

http://scholarship.law.wm.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=2006&context=facpubs 219 Osborne v. Ohio, 495 U.S. 103 (1990).

valamennyi olyan képet tiltott, amely 18 év alatti vagy látszólag 18 év alatti személyek valódi vagy színlelt szexuális tevékenységét ábrázolta. Ennek értelmében gyermekpornográfi -ának minősült a 18 évnél idősebb, de kiskorúnak látszó személyekről készült képek, illetve a csak szimulált nemi aktust ábrázoló, erotikus, de nem szeméremsértő képek terjesztése, forgalmazása is. A törvényt emiatt a Legfelsőbb Bíróság az Ashcroft v. Free Speech Coalition ügyben²²⁰ alkotmányellenesnek minősítette. Az indokolás szerint a vitatott rendelkezés nem írta elő, hogy az ábrázolásnak obszcénnak kell lennie, ezért az túlságosan széleskörűen és indokolatlanul korlátozta az Első Kiegészítés részét képező művészi alkotás szabadságát. A

„kiskorúnak látszó személy” fogalma pedig túlságosan homályos, szubjektív benyomáson alapszik, és ezzel a bűncselekmény sértettje valójában nem kiskorú, hanem felnőtt személy.

A kormányzat nem tilthatja meg a pornográf alkotásokat azon az alapon, hogy azok egy meghatározatlan időpontban növelni fogják a törvénytelen cselekedetek elkövetésének való-színűségét. A Bíróság szerint ezért a nem obszcén jellegű, illetve a kiskorúnak látszó felnőt-teket ábrázoló képek, felvételek készítésének és forgalmazásának büntetendővé tétele az Első Kiegészítésbe ütközik.²²¹

A döntést követően a Kongresszus 2003-ban elfogadta a PROTECT Act of 2003-t (kisko-rúak „kizsákmányolás elleni” védelméről), amely olyan ábrázolások hirdetését vagy terjeszté-sét korlátozta, amelyek „azt a hitet keltik”, hogy illegális gyermekpornográfi át tartalmaznak, illetve amelyek esetében a terjesztő szándéka arra irányult, hogy az ábrázolást gyermekporno-gráfi ának véljék. 2006 áprilisában egy kerületi bíróság a rendelkezést túlzottan szélesnek, így alkotmányellenesnek nyilvánította.²²² A Legfelsőbb Bíróság végül a United States v. Williams ügyben²²³ megváltoztatta a bíróság döntését, és helybenhagyta a jogszabály vitatott részét.²²⁴