• Nem Talált Eredményt

A más tagállamokból származó médiaszolgáltatások korlátozása

In document GYERMEKVÉDELEM A MÉDIAJOGBAN (Pldal 127-133)

III. A kiskorúak védelme az Európai Unióban és egyes tagállamokban

3. A más tagállamokból származó médiaszolgáltatások korlátozása

A 89/552/EGK irányelv, a Televíziózás határok nélkül irányelv foglalkozott először a határo-kon átnyúló, a másik állam kiskorúak védelmére vonatkozó szabályait sértő műsortartalmak-kal is. Az irányelv a más országokból eredő műsorszolgáltatások korlátozására, a televíziós adások továbbközvetítésének ideiglenes felfüggesztésére is lehetőséget adott, ha:

a) egy másik tagállamból származó televíziós adás, mely nyilvánvalóan, súlyosan és nyomatékosan megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó előírásokat (22. cikk);

b) a megelőző 12 hónap során a műsorszolgáltató ugyanezt az előírást legalább 2 korábbi alkalommal megsértette;

c) az érintett tagállam írásban értesítette a műsorszolgáltatót és a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és abbéli szándékáról, hogy a továbbközvetítést korlátozni fogja, amennyiben ismét ilyen jogsértés következne be;

d) a műsorszolgáltató állammal és a Bizottsággal folytatott konzultációk nem vezettek baráti megállapodásra az értesítéstől számított 15 napon belül és az állítólagos jogsértés továbbra is fennállt.

A felfüggesztés közösségi joggal való összhangjáról a Bizottság gondoskodott, melynek során felkérhette az érintett tagállamot, hogy sürgősséggel vessen véget a közösségi jog-ba ütköző felfüggesztésnek [2. cikk (2) bek.]. Meghatározott feltételek fennállása esetén tehát tagállamok felléphettek a kiskorúakat súlyosan károsító vagy valószínűleg károsító tartalmakat sugárzó, de nem saját joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatókkal szemben, és ideiglenesen felfüggeszthették azok terjesztését. A más tagállamból származó televíziós adás közvetítésének korlátozását a Televíziózás határok nélkül irányelvet módosító 97/36/

EK számú irányelv is lehetővé tette, amennyiben a 22. cikk (1)–(2) bekezdésének kifejezett, nyilvánvaló és súlyos megsértéséről volt szó (2a. cikk).504

A rendelkezésre hivatkozva több tagállam is korlátozta a más országból eredő mű-sorszolgáltatásokat, megakadályozva azok továbbközvetítését. Az Egyesült Királyság például többször is sikeresen lépett fel a 2. cikk alapján olyan külföldi, másik tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatókkal szemben, amelyek kemény pornográfiát sugároztak.505 Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a műsorok tartalmának

erköl-503 Nyakas i. m. (19. lj.) 129–130.

504 Az Európa Tanács által 1989-ben elfogadott határokat átlépő televíziózásról szóló egyezménye szintén le-hetőséget ad a műsorszolgáltatás felfüggesztésére: ha a vélelmezett megsértés nyílt, komoly és súlyos természetű, fontos közérdekű témákkal függ össze és a 7. cikk 1. bekezdését érinti, továbbá, ha a tájékoztatást követő két hét elteltével továbbra is változatlanul fennáll, a vevő Fél ideiglenesen felfüggesztheti a kifogásolt műsorszolgáltatás továbbközvetítését [24. cikk (2) bek.].

http://www.europatanacs.hu/pdf/Televizio.pdf

505 Commission opinions C(96) 3933 fi nal in the „Rendez-Vous Télévision” case and C(95) 2678 fi nal in the

„XXXTV” case.

csi megítélése a tagállamokon múlik, amelyek elsődleges felelősséggel bírnak a jogható-ságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által közvetített televíziós műsorok engedélyezését vagy továbbításának tiltását illetően. A tagállamok felfogásától függ, hogy mely mű-sorszolgáltatás felfüggesztését kívánják, mert az meglátásuk szerint súlyosan ártalmas műsort közvetít, vagy mely tartalmakhoz nem engednek hozzáférést az adásidő nem megfelelő megválasztása vagy a kiskorúak távoltartását biztosító egyéb technikai esz-köz hiánya miatt. A Bizottság leszögezte, hogy a fogadó ország és a származási ország hatóságai másként vélekedhetnek egy adott műsor 22. cikket sértő jellegéről. Továbbá a fogadó állam által tett intézkedések nem érintik azokat az intézkedéseket, amelye-ket szükség esetén a műsorszolgáltató felett joghatósággal bíró állam tett. A Bizottság szerint ez nem jelenti a joghatóság átruházását, hanem kivételes lehetőséget biztosít a fogadó államnak, hogy vitathatatlanul súlyos esetben intézkedéseket hozzon érdekei védelmében. A Bizottság azt is leszögezte, hogy a tagállamok a 2. cikk alapján nem alkalmazhatnak hátrányosan megkülönböztető erkölcsi kritériumokat a műsorszolgál-tatók között. Így nem elfogadható, ha szigorúbban lépnek fel a területükre közvetített műsorokkal, mint azokkal a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatókkal szemben, amelyek külföldre közvetítenek.506

Az Egyesült Királyság egy harmadik esetben a Dániából sugárzott Eurotica Rendez-Vous Television csatorna vételét dekóderek árusításához kötötte, a műsorszolgáltató reklámozását pedig bűncselekménynek nyilvánította. 1998-ban az Európai Bizottság végül helybenhagyta az intézkedéseket, egyetértve azzal, hogy a műsorszolgáltatás nyilvánvalóan, súlyosan és nyo-matékosan megsértette az irányelv kiskorúak védelmére vonatkozó előírásait. A műsorszolgál-tató fellebbezéssel élt az Európai Bírósághoz, amely azonban elfogadhatatlannak nyilvánította a fellebbezést.507

Az Európai Bíróság 1998-ban egy tanácsadó véleményében azt is kimondta, hogy a televí-ziós műsort fogadó állam hatósága értékelheti – az állam védendő értékeivel és jogszabálya-ival összhangban –, hogy mely műsorok károsíthatják súlyosan a kiskorúak fi zikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését. A továbbközvetítés felfüggesztését lehetővé tévő indokoknak együt-tesen kell fennállniuk, fi gyelemmel az arányosság elvére is. A Bíróság ezzel gyakorlatilag sza-bad kezet adott a tagállamoknak a határokat átlépő tartalmak megítélésével és korlátozásával kapcsolatosan.508

A De Agostini és TV-Shop ügyekben509 Svédország olyan, az Egyesült Királyság területén letelepedett televíziós csatornák műsorainak közvetítése ellen kívánt fellépni, amelyek nem feleltek meg a gyermekek ártalmas kereskedelmi befolyásolással szembeni védelmét szolgáló svéd reklámkorlátozásoknak. A De Agostini cég a televíziós csatornákon Olaszországban

506 Bakos i. m. (3. lj.) 83.

507 Szilády i. m. (81. lj.) 1–2.; Stefaan Verhulst: United Kingdom. Eurotica Rendez Vous Proscribed. IRIS-Merlin, 1998/9.

http://merlin.obs.coe.int/iris/1998/9/article31.en.html;

T-69/99., Danish Satellite TV (DSTV) A/S (Eurotica Rendez-Vous Television) v. Commission of the European Communities [2000] ECR II-4039.

508 Advisory Opinion of the Court of 12 June 1998 in Case E-8/97 (Request for an advisory opinion from Oslo byrett): TV 1000 Sverige AB v. Th e Norwegian Government, represented by the Royal Ministry of Cultural Aff airs (Council Directive 89/552/EEC – Transfrontier television broadcasting – Pornography).

509 C-34/95., C-35/95., C-36/95., Konsumentombudsmannen (KO) v. De Agostini (Svenska) Förlag AB and TV-Shop i Sverige AB (1997) ECR I-3843.

nyomtatott gyermekeknek szóló folyóiratot kívánt reklámozni. A fogyasztóvédelmi ombuds-man kérte a versenybíróságtól, hogy tiltsa meg a folyóirat reklámozását, mivel a reklámok elsődleges célpontjai 12 év alattiak voltak, a svéd szabályok pedig tisztességtelen magatartás-nak minősítették a 12 éven aluli gyermekek számára sugárzott televíziós reklámokat. A svéd versenybíróság az Európai Bírósághoz fordulva előzetes döntéshozatalt kért abban kérdésben, hogy az EK 30. és az 59. cikke, valamint a Televíziózás határok nélkül irányelv tiltja-e va-lamely tagállamnak, hogy egy másik tagállamban bejegyzett televíziós szolgáltató által su-gárzott reklámokkal szemben intézkedéseket hozzon, illetve van-e akadálya a gyermekeknek szóló reklámok tilalmát kimondó svéd előírás alkalmazásának.

A Bíróság rámutatott arra, hogy az irányelv 2a. cikk (2) bekezdése a kiskorúak védelmé-re vonatkozó előírások – 22. cikk (1)–(2) bekezdése – nyilvánvaló, súlyos és nyomatékos megsértését mondja ki. Annak meghatározása pedig, hogy mely műsorszám minősül erő-szakosnak vagy pornográfnak, illetve sérti a kiskorúak védelmére vonatkozó előírásokat, az általános joghatósággal rendelkező tagállam hatóságainak hatáskörébe tartozik. A Bíró-ság szerint az irányelv által lehetővé tett szigorúbb előírások kizárólag az azokat elfogadó tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazhatók, a más tagállamban lete-lepedett szolgáltatóval szemben nem. E szabályok be nem tartása nem jelent jogszabály-megkerülést. Így az Egyesült Királyságból továbbított műsorszolgáltatások esetében nem megengedhető a svéd gyermekek védelmét szolgáló belföldi szabályok szerinti másodlagos svéd ellenőrzés.510

A Bizottságnak az irányelv kiskorúak védelmével kapcsolatos előírásainak alkalmazásá-ról szóló hatodik jelentéséből511 kiderül, hogy az Egyesült Királyság 2005-ben az „Extasi TV” nevű televíziós szolgáltatást kívánta betiltani azzal az indokkal, hogy a szolgáltatás nyilvánvalóan, súlyosan és nyomatékosan megsértette az irányelv 22. cikkét. A szolgáltatást Spanyolországban található műholdas létesítmények segítségével továbbították, ám az adás összeállítása és szerkesztése egy olaszországi székhellyel rendelkező vállalkozás feladata volt.

Emiatt nem volt egyértelmű, hogy mely tagállam rendelkezik joghatósággal a műsorszol-gáltató felett. A Bizottság 2005. július 11-i határozata az intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek találta.

Egy másik ügyben az ANPBA spanyol állatvédő egyesület a bikaviadalok spanyol műsor-szolgáltatók általi közvetítését kívánta betiltani. A panaszos szerint a bikaviadalok közvetí-tése indokolatlan erőszakot tartalmaznak, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak fi zikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Kifogásolta azt is, hogy a 89/552/EGK irányelvet végrehajtó spanyol jogszabály, a 22/1999. számú rendelet nem rendelkezett az irányelv 22. cikkében megállapított kötelezettségről. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a spanyol jogszabály 17.

cikke512 megfelelően ültette át az irányelv 22. cikkét annak ellenére, hogy nem tett említést

510 Rachael Craufurd Smith (ford. Bartóki-Gönczy Balázs): Az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonat-kozó szabályozói hatáskör meghatározása az Európai Unióban. In Medias Res, 2012/1. 23.; Koltay–Nyakas i.

m. (19. lj.) 178–179.

511 A Bizottság hatodik jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a „határok nélküli televíziózásról” szóló 89/552/EGK irányelv alkalma-zásáról. COM(2007) 452, Brüsszel, 2007.10.24.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0452:FIN:HU:PDF

512 Act 25/1994, 12 July 1994, on the incorporation of the Directive on Television without Frontiers (modifi ed by the Act 22/1999, 7 June 1999.

az indokolatlan erőszakról. Az irányelv az indokolatlan erőszak és a pornográfi a fogalmát csupán a kiskorúak fejlődését súlyosan károsítható televíziós programok tartalmának illuszt-rálásaként említi, azaz a 22. cikk alkalmazási köre nemcsak e két sajátos szempontra korlá-tozódik, hanem más helyzetekre is kiterjed. Mivel e két típusú program egyértelműen káros a kiskorúak fejlődésére, ezért azok a spanyol rendelkezés hatálya alá tartoznak. A Bizottság ezért az ANPBA panaszát elutasította.

A szervezet ezután az Európai Ombudsmanhoz fordult, ám az ombudsman egyetértett a Bizottság elemzésével és álláspontjával, ezért a 2006. január 12-én kelt határozatával lezárta az ügyet.513 Az ombudsman megállapítása szerint a 22. cikk azt tiltja, hogy a tagállamok a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók számára engedélyezzék az olyan televíziós prog-ramok közvetítését, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fejlődését. Az irányelv nem határozza meg e programok típusait, csupán példaként említi a pornográfi át és az öncélú erőszakot. Egy irányelv nemzeti jogba történő átültetése pedig nem jelenti feltétlenül azt, hogy annak rendelkezéseit a nemzeti jogszabálynak ugyanolyan szavakkal kell végrehajtania, mivel az általános jogi kontextus is elegendő lehet, ha teljes mértékben biztosítja az irányelv alkalmazását. Bár a spanyol jogszabály 17. cikke nem tartalmazza kifejezetten a pornográf és öncélú erőszakot tartalmazó programokat, az gyakorlatilag megegyezik az irányelv 22.

cikkével. A Bizottság elutasító döntése ezért ésszerűnek tekinthető.514

Ugyanakkor a tagállamok nem hivatkozhatnak a felfüggesztés irányelvben meghatározott feltételeire annak érdekében, hogy általános tilalmat írjanak elő. A tilalom csak konkrétan megjelölt csatornákkal vagy műsorszolgáltatókkal szemben alkalmazható.515 A felfüggesztés kérdésében nem dönthet teljesen egyedül a fogadó állam, mivel csak olyan esetben van lehe-tőség a fogadott műsor blokkolására, amit a Bizottság ,,elfogadhatatlanul súlyosnak” minő-sít, és amelyben nem áll fenn a helyi műsorok előnyben részesítése sem.516 Többek szerint az irányelv nem is tette lehetővé, hogy ilyen esetek nagyobb számban forduljanak elő, mivel a 2. cikk feltételként írta elő, hogy 22. cikk sérelmére legalább két alkalommal kerüljön sor, és a tagállam az intézkedés megtétele előtt széles körű egyeztetést folytasson le. Tekintettel az egyes országok közti kulturális különbségekre és az eljárás kezdeményezésének bonyolultsá-gára, valószínűbb, hogy a tagállamok inkább más úton oldták meg a konfl iktusokat.517

Az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv is lehetőséget ad a kiskorúak védelme érdekében a más tagállamokból származó televíziós műsorszolgáltatások korlátozására, a továbbközvetítésük ideiglenes felfüggesztésére, ha:

a) a más tagállamból származó televíziós műsorszolgáltatás nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 27. cikk (1) vagy (2) bekezdését, azaz a televíziós műsorszolgáltatás súlyosan, illetve valószínűleg károsíthatja a kiskorúak fi zikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését;

b) a megelőző 12 hónap alatt a műsorszolgáltató legalább két korábbi alkalommal megsértette a fenti az előírást (előírásokat);

513 Decision of the European Ombudsman on complaint 3133/2004/JMA against the European Commission.

http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/043133.htm 514 Európai Ombudsman. Éves jelentés 2006. 58–59.

515 Bakos i. m. (3. lj.) 81–82.

516 Uo., 85.

517 Mike Feintuck – Mike Varney (ford. Almási Gábor): Médiaszabályozás, közérdek, törvény. Budapest, Gondolat, AKTI, 2010. 183–184.

c) az érintett tagállam írásban értesítette a műsorszolgáltatót és a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa tervezett intézkedésekről;

d) az adást közvetítő tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget az értesítéstől számított 15 napon belül és az állítólagos jogsértés továbbra is fennáll.

A tagállam által hozott intézkedésekről szóló értesítést követő két hónapon belül a Bizott-ság határozatot hoz arról, hogy az intézkedések megfelelnek-e az uniós jognak. Amennyiben úgy határoz, hogy nem felelnek meg, a tagállam köteles sürgősséggel megszüntetni a kérdéses intézkedéseket [3. cikk (2) bek.].

A más tagállamból sugárzott televíziós műsorszolgáltatás továbbra is csak kevés esetben korlátozható a fogadó állam által. Az irányelv csak kivételesen teszi lehetővé a tagállamok számára a külföldi műsorszolgáltatásokkal szembeni közvetlen fellépést, ha a másik tagállam nem biztosítja, hogy a joghatósága alá tartozó szolgáltatás megfeleljen az irányelv előírásai-nak. Ilyen eset, ha a médiaszolgáltatás olyan erőszakos vagy pornográf elemeket tartalmaz, amelyek súlyosan károsak lehetnek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődésére. Kér-dés azonban, hogy az irányelv alkalmazásában mi minősül a kiskorúak számára súlyosan káros és valószínűleg káros tartalomnak. A 27. cikk (1) bekezdése csak általánosságban utal a pornográfi át vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokra. Kérdés az is, lehetséges-e közös álláspontot kialakítani a gyermekek védelme tekintetében. Például amíg az egyik tag-államban a pornográf műsorokat a gyermekek erkölcsi fejlődését súlyosan károsító tartalom-nak tartják, addig egy másik tagállamban ugyanazt a tartalmat csak esetlegesen tekintik károsnak, és a tilalom helyett elegendőnek vélik a hozzáférés korlátozását.

A különbségekre megoldás lehet a 27. cikk olyan értelmezése, amely nemcsak annak biz-tosítására kötelezné a tagállami hatóságokat, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgál-tatók a saját országukban ne károsítsák a gyermekek fejlődését, hanem arra is kötelezné a szolgáltatókat, hogy kerüljék a károkozást azokban a tagállamokban is, ahol a szolgáltatást igénybe lehet venni. A 27. cikk nem tartalmaz arra utalást, hogy a kiskorúak kizárólag a mű-sorszolgáltató származási országában élő kiskorúakat jelentik-e. Egy másik értelmezés szerint a kiskorúak védelme nem nemzeti, hanem egy közös európai szabály, amelynek alkalmazása a társadalmi és kulturális különbségek miatt tagállamonként eltérő lehet. E megközelítés összhangban állna a származási ország általi ellenőrzés elvével – a műsorszolgáltatóknak ki-zárólag egyetlen, a letelepedés helye szerinti tagállam szabályainak kell megfelelniük, nem pedig a műsoraikat fogadó, illetve a médiaszolgáltatás nyújtásának helye szerinti országok szabályainak –, miközben biztosítani igyekszik a gyermekek védelmét függetlenül attól, hogy hol élnek. Emellett nem zárja ki, hogy a fogadó állam az irányelv 3. cikk (2) bekezdése alapján fellépjen, amikor a származási ország nem fordít megfelelő fi gyelmet a tagállamok közötti eltérő felfogásra. Mindenesetre az irányelv 3. cikk (2) bekezdésének a 27. cikkel való kapcsolatát mindenképpen szükséges pontosítani.518

További kérdés a nem kifejezetten az audiovizuális szolgáltatásokra, a televíziózásra vo-natkozó általános jogszabályok alkalmazása. Az ilyen jogszabályoknak közérdekű célt kell szolgálniuk, és nem lehet kifejezett céljuk a más tagállamok joghatósága alá tartozó televíziós adások közvetítésének megakadályozása. Így például az obszcenitásra vonatkozó büntetőjogi szabályok akkor is elfogadhatóak, ha megakadályozzák a más országból érkező, továbbított

518 Smith (ford. Bartóki-Gönczy Balázs) i. m. (510. lj.) 22–26.

szolgáltatások nyújtását, amennyiben azok nem közvetlenül a továbbközvetítést akadályoz-zák. A műsorszolgáltatóval szemben a szolgáltatás miatt bírság vagy akár szabadságvesztés büntetés is kiszabható, viszont a műsorszolgáltatást tiltó vagy felfüggesztő közvetlen intézke-dések elfogadása nem lehetséges.519

Az irányelv lehetővé teszi a más tagállamból származó lekérhető audiovizuális médiaszol-gáltatások vételének korlátozását is a következő feltételek teljesülése esetén:

a) az intézkedések a kiskorúak védelme érdekében szükségesek, és egy olyan lekérhető au-diovizuális médiaszolgáltatás ellen irányulnak, amely a fenti célt sérti, vagy komolyan és súlyosan veszélyezteti, valamint az említett céllal arányosak;

b) a szóban forgó intézkedés meghozatala előtt és a bírósági eljárás sérelme nélkül, ideértve az előzetes eljárásokat és a bűnügyi nyomozás keretében végrehajtott intézkedéseket, a tagállam:

- felkérte azon tagállamot, amelynek joghatósága alá a szolgáltató tartozik, hogy intézkedjen, és a tagállam ezt nem tette meg, vagy az intézkedések nem voltak megfelelőek;

- közölte a Bizottsággal és azzal a tagállammal, amelynek joghatósága alá a szolgáltató tarto-zik, hogy ilyen intézkedéseket szándékozik tenni.

Az értesítési kötelezettség alól a tagállamok sürgős esetekben eltérhetnek, ilyenkor a tagál-lam az intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül értesíti a Bizottságot és azt a tagálla-mot, amelynek joghatósága alá a szolgáltató tartozik, megjelölve azokat az okokat, amelyek miatt a tagállam az esetet sürgősnek tekinti. Ezt követően a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja a közölt intézkedések összeegyeztethetőségét az uniós joggal. Ha arra a következtetésre jut, hogy azok összeegyeztethetetlenek az uniós joggal, a Bizottság felkéri a tagállamot, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedésektől vagy sürgősen szüntesse meg a kérdéses intézkedéseket [3. cikk (4)-(6) bek.].

4. Reklámkorlátok a kiskorúak védelmében

Az Európai Unió reklámszabályozása területén is vannak a kiskorúak védelme érdekében megfogalmazott korlátozások. A 89/552/EGK irányelv egységesítette először a televíziós rek-lámokra vonatkozó legfontosabb előírásokat. Az irányelv részletesen szabályozta az alkohol-tartalmú italok reklámozását (15. cikk), és korlátokat határozott meg a kiskorúak erkölcsi és fi zikai védelme érdekében is (16. cikk).520 Az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv a reklámok szabályozását is jelentősen megújítja. Az audiovizuális keres-kedelmi közleményekre vonatkozó szabályok valamennyi médiaszolgáltatóra, így a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is vonatkoznak. A gyermek- és fi atalkorú fogyasztók vé-delme érdekében az audiovizuális kereskedelmi közlemény nem sértheti a kiskorúak fi zikai vagy erkölcsi fejlődését. Ennek megfelelően nem buzdíthat közvetlenül kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérbevételére tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával, közvetlenül nem bátoríthat kiskorúakat arra, hogy rábeszéljék szüleiket vagy

519 Uo., 29–30.

520 Az Európa Tanács határokat átlépő televíziózásról szóló egyezménye a reklámokra vonatkozó általános tartalmi korlátként kimondja, hogy a gyermekeknek szóló vagy gyermekeket felhasználó reklámozásnak és televíziós vásárlásnak tartózkodnia kell mindentől, ami sértheti a gyermekek érdekeit, és tekintettel kell lennie különleges fogékonyságukra. A televíziós vásárlás nem ösztönözheti a kiskorúakat áruk és szolgáltatások vásár-lására és bérletére irányuló szerződések megkötésére (11. cikk).

másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatja ki a

másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatja ki a

In document GYERMEKVÉDELEM A MÉDIAJOGBAN (Pldal 127-133)