Az újonnan alapított egyetem önmeghatározási folyamatát megkönnyítette, ha úgy tet-szik tematizálta az infrastruktúra és a tárgyi környezet folyamatos kiépülésének, gaz-dagodásának folyamata. Az épített és tárgyi környezet elemeit átadó avató ünnepélyek jelentőségükben messze túlmutatnak a birtokbavétel puszta aktusán, és minden esetben az egyetem jelentőségének és jelentésének újratárgyalása számára jelentenek apropót.
A fejlesztések lépcsői minden esetben a számvetések pillanatai, az előre- és visszapil-lantások eseményei, a küldetés újraértelmezésének lehetőségei. Természetesen az avató ünnepélyeket sem soroljuk fel teljes számban, hiszen az első évtizedekben ezekből ör-vendetesen sokat tudnánk megemlíteni. Kiemeljük azonban a sorból a legérdekesebbe-ket, a szimbolikus tartalmukra nézve leggazdagabbakat.
Az első avató ünnepély, melyet meg kell említenünk, az 1923. szeptember 23-án ren-dezett megnyitó, melyet a Belgyógyászati és Sebészeti Klinika és a Röntgenintézet átadá-sának megünneplésére rendeztek meg. Ezen az eseményen jól megmutatkozik, hogy még ezeket a látszólag nagyon konkrét és szakmai eseményeket is szimbolikus és széles érte-lemben használták az egyetem vezetői, még azok is, akik szakmailag kötődhettek volna a leszűkített értelmezések alkalmazásához. Ezen az ünnepélyen Belák Sándor orvoskari dé-kán a klinika gyógyító funkcióinak felsorolásántúlmenve az emberszeretet templomának,
82 Évkönyv 1941/42. 92. oldal.
83 Uo.
A Debreceni Egyetem identitásteremtő aktusai 1914–1944
a tudomány erős várának nevezte az egyetemet. A dékán szerint az egyetemnek úgy kell kibocsátania hallgatóit, ahogy a templomokból prófétákat indítanak útjukra.85
A következő évben (1924. november 6-án) került sor a Gyermekklinika felavatása Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. Az Évkönyv a következő szavakkal tudósít az eseményről:
„Az új egyetemi klinikai telep díszben, fellobogózva várta a Kormányzót. A bejáratnál Dr. pap Károly rector magnificus vezetésével az egyetemi tanács, egyetem tanárok, tanár-segédek helyezkedtek el. Majd dörgő léptek hallatszanak, bevonul Csonkamagyarország büszkesége, reménysége, az egyetemi ifjúság.”86 Az itt megfigyelhető jellegzetesség is tipikusnak mondható az avató ünnepélyekre nézve: a rektor átadó beszédében nyíltan lobbizik az egyetemi építkezések folytatásáért. Debrecen szerepét mitikus méretekbe növeli: végvár, az európai kultúra őrzője kelet és nyugat között, a színtiszta magyar-ság földje, a világháború legvitézebb katonáinak otthona. Ennek a vidéknek magasabb kultúrszférába emelése (értsd: az egyetem teljes kiépítése) nem pusztán helyi szükséglet, hanem országos érdek.87
1926. október 17-én került sor Horthy Miklós kormányzó jelenlétében az orvoska-ri telep zárókőletételére, a Tisza István szobor leleplezési ünnepélyével egybekötve.88 Dr. Huzelka Tivadar, orvoskari dékán tartott avatóbeszédet, melyben nem is annyira a klinikai orvoslásról beszélt, mint az egyetem jelentőségéről, amit a szomorú történelmi viszonyok között is képes betölteni az ország életében, kultúránk eleven erejének világ-raszóló bizonyítékaként.89
Hasonló értelmezésnek lehetünk tanúi az egyetem központi épületének alapkőletéte-lén, melyet 1927. június 3-án ünnepeltek meg Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében. Ilyefalvi Vitéz Géza rektor tartott beszédet, mely helyenként egyértelmű kifejezése a kormányzó iránti hódolatnak, még-hozzá a Vitéztől megszokott és talán még a korban általánosan elfogadott pátosszal teli retorikánál is emelkedettebb stílusban („Magas várából Budának ormairól leszállott a merész röptű sas az alföldi rónaságra, hogy Egyetemünket hatalmas Szellemszárnyai alá véve magasba emelje”90). Máshol burkoltabban fogalmaz a rektor és a hódolat in-terpretációja mellett a szövegnek lehetségessé válik egy olyan olvasata is, amely akár az egyetemi közösséghez is szólhat, annak teljesítményéről beszélhet. Mint mondja,
85 Évkönyv 1923/24 45. oldal.
86 Évkönyv 1924/25 31. oldal.
87 Trianon után többen megkérdőjelezték a vidéki egyetemek létjogosultságát, a sajtóban komoly vita folyt, melyben néha átgondolt, de időnként nemtelen támadások is érték a vidéki egyetemeket. Nem csoda, ha úgy érezték, keresniük kell a védelmet jelentő kapcsolatokat.
88 Egészen pontosan a fél egykor rendezett szoboravatást megelőzően, délelőtt tízkor.
89 Évkönyv 1926/27. 16. oldal.
90 Évkönyv 1926/27. 87.oldal. Ugyanitt azt is megkérdi a rektor, vajon nem nézhet-e boldog és szép jövendő elé az egyetem ilyen vezérek mellett?
Fenyő Imre
természetesen él bennünk a halhatatlan erő, hogy véges voltunkat a végtelennel kössük össze. Aki a tudomány számára épít, az örökkévalóság számára munkálkodik. 91
A központi épület megnyitó ünnepélyén, 1932. május 18-án Neuber Ede rektor (or-voskari ny.r. tanár) üdvözlő beszédét a következőképpen kezdi a kapuk előtt: „A magyar Géniusz ma Debrecenben bontotta ki szárnyait”92 Szavai szerint az egyetem: hódítás.
Honfoglalás a Nagyalföld humuszán. Megnyitó beszédében később arra emlékezteti a vendégeket a rektor, hogy a főépület csonkán született, szimbólumaként az ország meg-csonkításának.93 De így is megfelel az egyetem annak, ami a vidéki egyetemek legfőbb hivatása: a tudományoknak, a kultúrának, a civilizációnak és a közegészségügynek szent tüzét a végeken is ápolják, illetve fejlesszék tovább (mentsék meg) a vidék sajátos kul-túráját. Az ünnepély záróbeszédében a rektor megfogalmazza: a Tisza István tudomány-egyetem a jövőben nagy feladatok előtt áll. Főleg az Alföld kutatása terén kell rendkívül sok problémát megoldani.94
Az új épületek megjelenése vitathatatlanul az új kezdetek folyamatos átélésének szimbolikus megvalósulásai az egyetem életében. Azonban az új kezdetnek nem csak a gyakorlati jelentőségű munkahelyek és azok interpretációja húzta alá a jelentőségét. Az új egyetem szellemi értelemben is függetlenséget keresett és új kezdetet hangsúlyozott.
Ennek bemutatásához az alábbiakban az egyetem új, a Református Kollégiumtól már tel-jesen független református mitológia kialakítása irányába tett erőfeszítéseket villantjuk fel. Az egyetemi templom létesítése, a példaadó református személyiségek megjeleníté-se, életútjuk szimbolikus felvállalása mind olyan aktus, melyek a kontinuitás meg nem tagadása mellett eltávolítják az egyetemet a négyszáz éves kollégiumi hagyománytól, és egy új kezdet frissességének lehetőségét kínálják fel számára.
1934. május 17-én került sor az egyetem előtti téren Méliusz Juhász Péter szobrának felavatására. Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter elhatározásából és kezdeményezé-sére az állam szobrok állításának támogatását vállalta az egyetem előtti Tisza István tér rendezése céljából. Ezek közül az első felavatására Szily Kálmán államtitkár jelenlété-ben került sor. A szobor Füredi Richárd szobrászművész bronz öntvénye.
Az ünnepséget Varga Zsigmond rektor beszéde nyitotta meg, aki szerint a magyar re-formátusok többet tettek, mint pusztán újraformálták az ősi hitet. Mint mondja, a művelt-séget tették igazán magyarrá Méliusz és a hozzá hasonló reformátorok. Ugyanis szerinte Magyarország a katolicizmussal a nyugati műveltség ápolója lett, de ez a kultúra nemzet-közi volt, még a nyelve is latin. Ezért fontosnak tartja kiemelni, hogy a nyugati kultúra hazánkban nemzetivé, magyarrá a reformáció által lett. A magyar szabadság-gondolatnak is négyszáz éven át a protestantizmus volt a legteljesebb képviselője, hiszen a szabad-ságharcok mind az ország keleti, protestáns földjéről indultak – állapítja meg a szónok.
91 Évkönyv 1926/27. 90.oldal.
92 Évkönyv 1931/32. 116. oldal.
93 A főépület az eredeti tervekhez képest kisebb alapterületen és kisebb magassággal épült meg, szár-nyai terjedelme alig felét érte el a tervezettnek és nem épültek meg a torszár-nyai sem.
A Debreceni Egyetem identitásteremtő aktusai 1914–1944
Nem véletlen, hogy az egyéni és politikai szabadság gondolata a reformáció melegágyá-ból születik, hiszen a protestantizmus az egyén jogait érvényesíti a közösséggel szemben.
Méghozzá úgy, hogy az egyén jogai közül első sorba állítja a meggyőződés és lelkiismeret szabadságát, s követeli a szabad vizsgálódás minden embert megillető jogát. Mint Varga megállapítja, olyan pillérek ezek, melyeken az emberi szabadság épülete nyugszik 95
Az avatáson az emlékbeszédet Révész Imre, a Református Hittudományi Kar prodékánja tartotta. Kiindulópontja annak megállapítása volt, hogy különös helyzetben vannak a szoboravatók, hiszen nem ismerik arcvonásait a szoborban megörökített alaknak.
És mégis ismerik, megtalálják önmagukban – Méliusz a szobrásza azoknak a vonásoknak, melyek az egyetemben testesültek meg, melyeken mint ércalapon a város és az egyetem talpkövei nyugszanak. Méliusz formálta lelki arcát négyszáz év előtt a haza ezen részének:
Méliusz igaz szobra mi vagyunk – mondja Révész. Debrecen, a maga iskolájával, a maga magyar eszményével, a maga örök lelkével. Az éppen felavatott ércszobor csak jelkép, mely addig igaz, míg az ércbe faragott alak követői hűek maradnak a négyszáz éves vo-násokhoz. Méliusz még nem volt negyven éves, amikor a Cegléd utcai ó-temetőben elte-mették, másfél évtizedes munka után – mindent merő fiatalságában követői s az egyetemi ifjúság magukra ismerhetnek. Szobra üzen az egyetemi ifjúságnak, mondja a szónok.96
1939. április 27-én került sor az egyetem előtti további három szobor avató, valamint az egyetemi templom alapkő-letételi ünnepélyére. Bacsó Jenő rektor szerint a négyszáz éves Református Kollégium és a Tisza István tudományegyetem kapcsolatait külsőleg is kifejezésre juttató létesítmények felavatása történhet meg, Komáromi Csipkés György református lelkész, debreceni kollégiumi tanár, Huszár Gál lelkész, nyomdaalapító, Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító szobrainak átadásával.97
Révész Imre (püspök, református teológiai kari ny. r. tanár) beszédébenbujdosóknak nevezte az egyetem elé érkező három alakot. De megérkezésük célja nem a pihenés, és szobruk nem sírkő, mely lezárja a pályafutást. A szobrok nem személyek arcmásai (hi-szen azok nem ismertek), hanem a személyeket mozgató Eszme útjelzői. Hívogatnak, s megmutatják, melyek az igazi szobrok.
Huszár Gálé a nyomda, mely 1561 óta folyamatosan működik. Huszár Gál kezében a nyomda az igazság eszköze volt, az igehirdetésé. Szenczi Molnár Albert igazi szobra zengő szobor: a magyar zsoltároskönyv. Százötven zsoltár lefordítása száz nap alatt, több puszta művészi teljesítménynél: a magyar lélek bibliai hitének, áhítatának, bűnbánatá-nak, jajszavábűnbánatá-nak, szent győzelmi mámorának és örök reménységének mélyen, gyönyö-rűségesen magyar megszólalása – mondja a szónok. Szenczi Molnár Albertet már nem üldözték, belső tűz hajtotta. Ez hozta haza peregrinációjából, ezért végez kettős munkát:
nyelvművelést és hitvédő munkát, egyszerre tanít imádkozni, énekelni, helyesen és szé-pen írni és szólni magyarul. Küldetése az, hogy az evangéliumi hit és a nyugat-európai művelődés minden értéke legyen tulajdonává a magyarságnak is, de tőrőlmetszett, ízes
95 Évkönyv 1933/34. 43. oldal.
96 Évkönyv 1933/34. 47. oldal.
97 Évkönyv 1938/39. 56. oldal.
Fenyő Imre
magyar módon legyen tulajdonává. Komáromi Csipkés György a debreceni kollégium és gyülekezet odaadó szolgálatában égette el korán magát. Szobra: bibliafordítása,98 mely hányatott sorsú, s mire végül megjelenik, sajnos elavul nyelvében, nem eleven és hatásos, hanem csak ereklye. Azonban benne van hite és tudománya egész magyarságá-val együtt, lelkipásztori bizonyságtevősége teljes erejével, fényével. A négy szobor és az egyetem közös üzenete: a magyar szívek és a magyar elmék meghódolása az Isten előtt nem felekezeti érdek, hanem emberi és magyar lét- és életügy. 99
Ugyanebben az értelemben szól az egyetemi templom alapkövének szövege is:
„Elodázhatatlanul fontosnak és sürgősnek, a debreceni egyetem és a magyar if-júság jövő fejlődése legmagasabb érdekében állónak ítélte azokat a lelkipásztori, általában lélekmélyítő, tisztító, és erősítő feladatokat, melyeket az egyetem ifjúsá-ga és egész személyzete körében egyetemi templom nélkül maradandó hatalmával nem lehet megoldani.” 100
A templom igazán hamar fel is épül. 1942. május 17-én, a felszentelése tiszteletére rendezett istentiszteleten Révész Imre a következő szavakkal imádkozott:
„Neveld és növeld, jóságos Atyánk e templom rendeltetése és szolgálata által ősi Kollégiumunk új szellemtáborát: ezt a mi drága egyetemünket, tanítóival és ta-nítványaival,
Ne lakjék e helyben Oly tudomány, melyben Van földi salak, Csak a megfeszített Jézustól vett hitet Hallják e falak.”101