Az új egyetem fokozatosan alakítja ki ünnepeinek és megemlékezéseinek sorát, melye-ket felhasznál identitása formálásához. Az első elem, mely azonban jobbára formális gesztus marad, az egyetem alapítóiról való megemlékezés rutinjának megalapozása lesz.
A tanévnyitó egyetemi tanácsüléseken külön beszédben emlékeznek meg az egyetem megalapításban kiemelkedő szerepet játszott uralkodóról, Ferenc Józsefről és Tisza Ist-ván miniszterelnökről. Ez a megemlékezés valóban rutinszerűen ismétlődik, és megle-hetősen rövid, különösen a kor magyar díszbeszéd-kultúrájához viszonyítva. Hasonló rutinná válik a trianoni békéről való megemlékezés, a tanévzáró tanácsülések alkalmá-val. Az egyetem életére nagy hatással levő békéről szintén röviden, bár gyakran a sze-mélyességet és a szélsőséges indulatokat sem nélkülöző beszédekben emlékeznek meg 1921-től, hiszen mind a hallgatók mind az oktatók sok szálon kötődtek a határon túlra került területekhez – többen onnan származtak, áttelepültként családi kötelékek is kötöt-ték őket a határon túlra kerültekhez. Ezért a személyes felelősség, a kötődés kifejezése mindig kiemeli a megemlékezéseket a puszta formalitásból.
Érdekes egy szempontból összehasonlítanunk ezeket a megemlékezéseket: vajon mennyire formálisak vagy mennyire őszinték az ilyen kötelesség-jellegű szövegek?
Az egyetemet megalapító uralkodóról való megemlékezés nem teljesen probléma-mentes – gondoljunk csak arra, hogy Debrecen hagyományosan függetlenségpárti, a szabadságharc alatt a trónfosztó kormánynak és országgyűlésnek helyet adó városként magára mint a szabadság őrvárosára gondol, amely az uralkodóval legalábbis nem szí-vélyes alapon ápolhat csupán viszonyt. Azonban az egyetem létrejöttét kísérő nehézsé-geket ismerve50, valamint tudva azt, hogy a vidéki egyetemek létét kezdetben erőteljes hangok kérdőjelezték meg, az egyetem rákényszerült arra, hogy lojalitását egyértelmű gesztusokkal mutassa ki, mind az uralkodó, mind a kormányzat, mind az oktatáspolitikai közvetlen irányítási környezet felé. Ezek a gesztusok ezért egyértelműek, de valószínű-leg ugyanezért érezhetően üresek és rutinszerűek. Gyakran annyira sematikusak, hogy szinte elkülöníthetetlenek egymástól, évről-évre ugyanazok a panelek ismétlődnek, az egyetem kifejezi háláját és mély hódolatát stb. stb.
48 A továbbiakban: ETJ
49 A Debreceni Egyetem története, 1912-2012 (szerk.: Orosz István, Barta János Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012), A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának története, I. (Szerk. Papp Klára Debreceni Egyetemi kiadó, 2014)
50 Ehhez lásd Fekete Károly: A Debreceni Református Kollégium tanárai az egyetemen in.: A ceni Iskola (Acta Paedagogica Debrecina CIII. szerk.: Brezsnyánszky László és Fenyő Imre
Debre-A Debreceni Egyetem identitásteremtő aktusai 1914–1944
Az egyetemalapítók személyeinek ügye azonban hamarosan elválik egymástól, és bár megmarad a rövid, rutinszerű közös megemlékezés az évnyitók programjában, külön is ünnepi tanácsülések témájává lesznek. Pontosabban az egyetemalapító uralkodó csak egy alkalommal válik önálló ünnepség tárgyává, a Ferenc József Gyászünnepély alkal-mával (1926. november 22. a Református Kollégium díszterme).
Az uralkodó halálának tizedik évfordulóján rendezett gyászünnepély szónoka Rugonfalvy Kiss István a történelem nyilvános rendes tanára volt. Beszédében három ké-pet rajzolt fel az uralkodóról. Az első a koronátlan zsarnoké, a második a rideg, de jóin-dulatú és igazságos uralkodóé, a harmadik az egyre több bizalomra, szeretetre, jobb meg-ismerésre ébredő agg patriarcháé. Mint mondja, Ferenc József Hunyadi Mátyás óta az első magyar király volt, aki a magyar kultúra fejlesztésének ügyét igazán szívén viselte.
Uralkodása alatt az egész magyar nemzet belépett a nyugati kultúrközösségbe. Jóakaratát hirdeti a száraz statisztika is: egyetemeink, közép- és népiskoláink számának gyarapodása.
„Éppen a mi egyetemünk, mely a világháború első hónapjában nyílt meg, hirdeti, hogy az ősz uralkodónak katonai uniformisa alatt a tudományért, a kultúráért dobogott a szíve és azért ágyúdörgés közepette is kész volt áldozatot hozni.” – mondja a szónok.51
A királyi családdal való kapcsolat bizonytalanságát egyébként kiválóan jellemzi az az eset, amikor 1918. október 23-án, a Klinika felvételi épületének avatására és ehhez kapcsol-tan az egyetem első (és valójában egyetlen) Sub Auspiciis Regis kitüntetéses doktorának felavatására került sor IV. Károly és Zita királyné jelenlétében. Azonban a királyi látogatás nem volt zökkenőmente, sőt valójában botrányosan zajlott le. Az uralkodó engesztelhetet-lenül megsértődött a nem megfelelően figyelmes fogadtatáson, ezért az ünnepélyeken nem volt hajlandó a köszöntő beszédeket viszonozni és ünnepi beszédeket tartani.52
Ha az egyetemalapító uralkodóra csak a kötelező tisztelet határain belül emlékezett is az egyetem, Tisza Istvánra, egykori miniszterelnökre és képviselőházi elnökre sokkal egyértelműbb tisztelettel és szeretettel emlékeztek, felelevenítve támogatását, melyet a debreceni egyetemalapítási törekvések iránt mindig kész volt tanúsítani.
Tisza István halálának évfordulója alkalmából 1920. október 31-én a Református Kollégium dísztermében hívtak össze egyetemi gyászünnepélyt, mely megemlékezés ötlete Szentpéteri Kun Béla jogászprofesszor, illetve a Jog- és Államtudományi Kar in-dítványaként jelent meg az Egyetemi Tanács előtt, az 1920. február 27-én megrendezett tanácsülésen.53
A Tisza gyászünnepélyen az egyetemi ünnepélyek kialakult programjának megfe-lelően a Kántus énekét követően a rektor megnyitóbeszéde hangzott el, melyet felkért szónok emlékbeszéde követett. Az eseményt szavalat, a rektor zárszava, majd a Kántus előadásában a Himnusz zárta. Pokoly József (az egyetemes történet ny. r. tanára) rektor megnyitó szavai szerint Tisza István „nagy férfiú, (…) élete és működése a legragyogóbb
51 Évkönyv 1926/27. 38. oldal.
52 A történtekől bővebben lásd: Romsics Gergely: A Monarchia utolsó jelképbotránya – A debreceni Gotterhalte-affér in.: Rubicon 2005/9. 20-26.
53 ETJ 1920/21. 94. oldal.
Fenyő Imre
példakép, minden igaz magyar, különösen az ifjúság számára.”54 A rektor szerint ez az ünnepély az egyetem nyilvános állásfoglalása amellett a nemzeti politika mellett, melyet Tisza István képviselt, s amelynek gondolatait az egyetem „mindenek felett igaznak”55 ítéli, s amelyek mellett az egyetem minden nehézség dacára ki kíván tartani.
Emlékbeszédében Barabási Kun József (jogi kari ny. r. tanár) annak megállapításával indítja gondolatmenetét, hogy Tisza István tragikus halála valójában a nemzet bukása.
Véleménye szerint Tiszára nagy szükség lett volna a béketárgyalások során, eredménye-sebb tárgyaló lehetett volna. A beszéd szerint Tisza katona volt és politikus, örök erkölcsi értékek megtestesítője, akit elismertek barátai, alá- és fölérendeltjei éppúgy, mint ellen-felei. Barabási, aki állítása szerint „sűrű hivatalos érintkezésben”56 állt Tisza Istvánnal, s így személyes ismeretsége alapján alakíthatta ki véleményét, Tiszában a hitvalló gálya-rabok és a negyvennyolcas hősök bátorságát, Zrínyi, Széchenyi, Kossuth és Deák haza-szeretetét látja megtestesülni, akinek politikájában a kiegyezés elveinek megvalósítása, a nemzet megtartása jelentik a sarokköveket. Bár sokan vetették szemére a Habsburgok iránti elkötelezettségét, azt hogy Magyarországot csak a Habsburgokkal karöltve, csak az ő hatalmi eszközeikkel tartotta szabad és nemzeti államként megőrizhetőnek, mégis – ahogy Barabási Kun állítja – Tisza nem az osztrákokat szerette, hanem hazáját imádta.
„És vajjon nem járt-e Tisza helyes úton, midőn öreg királyának becsületes aggo-dalmait tisztelve, érthető érzékenységét kímélve, vele egyetértésben, meggyőzés és nem erőszakolás útján igyekezett a magyar nemzet jogos törekvéseinek érvényesülését (…) biztosítani?”57 – kérdezi a szónok, mindössze néhány lépésre a helytől, ahol 1849. április 14-én kimondták az uralkodó és a Habsburg ház trónfosztását.
Egyetlen negatívum bukkan fel az emlékbeszédben Tisza jellemzése során, ez pedig az emberi kapcsolatok kiépítésének és ápolásának terén mutatott ügyetlensége, melyben édesapja sokkal nagyobb jártasságot mutatott. De végül ez is erénnyé válik a megemlé-kezésben, mert mint megtudjuk, így Tisza kimutathatta, mennyire nem állhatta a képmu-tató nyájaskodást.
Debrecenhez számos szál köti Tiszát, ez vitán felül áll. Hiszen reformátusként a Kol-légiumban diákoskodott, a fronton a debreceni huszárezred parancsnokaként harcolt, és persze az egyetem ügye is kapocs, az egyetemé, mely az ő pártfogásának köszönheti létrejöttét.
Barabási beszéde végén ezek alapján felhívást intéz a hallgatósághoz, amikor beje-lenti, gyűjtés indul Tisza István szobrának felállítására, és indítványt tesz, mely szerint a debreceni egyetemet Tisza István Tudományegyetemnek kellene nevezni.58
Barabási Kun József indítványának hatására az egyetemi Tanács 1921. január 28-án rendezett ülése előterjeszti névváltoztatásra irányuló kérelmét a Vallás- és Közoktatásügyi
54 Évkönyv 1920/21. 29. oldal.
55 Uo.
56 Évkönyv 1920/21. 31. oldal.
57 Évkönyv 1920/21. 32. oldal.
A Debreceni Egyetem identitásteremtő aktusai 1914–1944
Minisztérium felé. A VKM 1921. április 23-án kelt, 87.394/1921/IV. a szám alatti leirata szerint a névváltoztatást a kormányzó április 11-én engedélyezte, az egyetem felveheti a Debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem nevet.59
Az Egyetemi Tanács úgy döntött, 1921. június 5-ére hív össze névavató ünnepélyt az orvoskari felvételi épület nagytermébe, melyre meghívja a kormányzót, a nemzetgyűlést, az egyetemeket, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Kisfaludy Társaságot, az Országos Tisza István Emlékbizottságot, egyházi, polgári, katonai hatóságokat, szomszédos tör-vényhozásokat, a Tisza családot, s azokat, akiknek az egyetem létrejöttében szerepük volt.
A rektor beszámolója alapján az ünnepélyes névavatón a kormányzót Bethlen István miniszterelnök, a kormányt Vass József kultuszminiszter és Bernolák Nándor népjóléti miniszter, a Tudományos Akadémiát Balogh Jenő főtitkár, az Országos Tisza István Em-lékbizottságot Beőthy Zsolt és Kozma András, a budapesti egyetemet Kenyeres Balázs és Grósz Emil tanárok, a kolozsvári egyetemet Csengery János és Tóth Károly tanárok, a pozsonyi egyetemet Kérészy Zoltán tanár képviselték. 60
Az ünnepély 11.00 órakor kezdődött a Kántus énekével, melyet a 11. gyalogezred zenekara kísért. Pokoly József rektor megnyitó beszédében kijelentette: lassan kibon-takozik az egyetem előtt a mód, ahogyan orvosolni lehetne a múlt fogyatékosságait: „a való életben oly jellegzetes vonásokkal testet öltött nemzeti eszmény”61 hozzáforrasztása elválaszthatatlan módon az egyetemhez. Az egyetem elnevezésének ezért eszményt kell megjelölnie, mely tartalmat ad létének, célt meghatároznia, és megmutatnia a cél eléré-sének útját, illetve az út megtartásának kötelező biztosítékát is. A névadó neve letörölhe-tetlen bélyeg, mely fényes csillag gyanánt fogja vezetni, s csontjaiba oltott tűzként fogja hajtani az egyetemet.
A rektor szerint a debreceni egyetem nem egyszerűen nevet keresett magának, hiszen volt neki tisztességes megnevezése. Nem volt célja továbbá a névválasztásnak az alapító iránti hála lerovása, hiszen ezt megteszik minden tanévnyitó alkalmával. A névválasztás-sal az egyetem magát biztosítja a haza, a nemzet ügyének rendelt hivatásában, hiszen a Tisza Istvánban testet öltött nemzeti eszme mellett elválaszthatatlanul elkötelezett. A név tehát cél- és útmutató, a nemzet életéért, a jövő dicsőségéért vállalt teher, ugyanakkor erő forrása is.62 A lépés örök időkre szól, mondja a rektor. Érzi természetesen, hogy ez súlyos elkötelezettség, de állítja: az utódok terhére is vállalható. Hiszen a nemzeti eszme örök, s Tisza István személyében kristályosodik ki, kinek szelleme elsöpör mindenkit, aki azzal ellentétbe helyezkedik.63 A rektor ezen kívül kezdeményezi, az egyetem minden évben állandó rendes ünnepséget tartson Tisza István emlékére, ünnepi egyetemi közgyűléssel.
59 ETJ 1920/21. 73.oldal.
60 XVIII., Rendkívüli Egyetemi Tanácsülés, 1921. június 6. (ETJ 1920/21)
61 Évkönyv 1920/21. 50. oldal.
62 „Ha valahol nem látunk tisztán kötelességünk teljesítése során, nem fogunk megijedni, csak azt kell megvizsgálnunk: mit mondana vagy tenne Tisza István” – mondja a rektor. (Évkönyv 1920/21. 55.
oldal.)
63 Valójában alig több mint harminc évig áll fenn az elnevezés, az Egyetemi Tanács az egyetem ifjú-sági szervezete, a Debreceni Egyetemi Kör 1945 április 14-ei indítványa alapján – némi
késleke-Fenyő Imre
A tervek szerint a megemlékezésre Tisza halálának évfordulóján (október 31.) kelle-ne megrendezésre kerülnie, azonban a későbbiek során gyakrabban választják születése napját (április 22.) az ünnepség időpontjául.
A névavató ünnepélyen felszólalt Barabási Kun József, a névválasztás indítványo-zója is. Beszédében ő is csatlakozik ahhoz a gondolathoz, hogy nem pusztán névre volt szüksége az egyetemnek. Mint mondja, akkor lehetett volna Bocskai is, aki a kollégium egyik kiemelkedő patrónusaként kötelezte el magát a debreceni felsőbb oktatás ügye mellett. A Tisza névből sugárzó eszmére és erkölcsi erőre volt égető szükség. Hogy ez miért hiányzik Bocskai személyéből, nem válaszolja meg a szónok, de mindenképpen jelzi gesztusával, hogy tudatosan választott magának az egyetem új hőst, és emeljük ki:
a Debreceni Református Kollégiumtól független mitológiát.
Mi az az eszme, amit Tisza megtestesít? Barabási Kun interpretációjában a nemzeti elkötelezettség mellett említésre kerül Tisza liberalizmusa is. Ami azonnal értelmezésre is szorul, mintha kérdéses volna erény mivolta: a szónok szerint Tisza esetében a szabad-elvűség lelki kálvinizmusának mélységeiből fakad s a magyar reformkor nemzetteremtő munkájából táplálkozik. És mi az az erkölcsi példa, melyet Tisza adhat az egyetemi ifjú-ságnak? A szónok szerint mindenekelőtt kemény férfiasságát, áldozatos honszerelmét.64 Természetesen a gyászünnepéllyel és a névadóval induló, évenként megrendezett Ti-sza emlékünnepélyek is változó színvonalon valósultak meg, köszönhetően mindenek-előtt az itt is érvényesülő rotációs elvnek. Voltak évek, melyekben az emlékező beszéd kimerült a megszokott toposzok kiüresedett felsorolásában, és a felolvasott értekezés csak meglehetősen lazán kapcsolódott az ünnepelt személyéhez. Máskor az emlékezés annyira konkrét elemet ragadott meg, amely lehetetlenné tette az ünnepélyes értelme-zéshez szükséges elvonatkoztatást.65 Ezért most csak a tartalmilag leginkább eredeti megemlékezésekre térünk ki, és ezekből a legérdekesebb elemeket emeljük ki, melyek felépítik a Tisza-kultuszban artikulálódó Tisza István képet.
Mielőtt az emlékünnepek áttekintését megkezdenénk, megemlítjük azt is, hogy a Ti-sza-kultusz érdekes eleme, hogy ünneplésének rendszeressé tétele mellett arról is döntött az Egyetemi Tanács, hogy megfestetik az arcképét az egyetem számára. Benczur Gyula ismert képe alapján Dienes János, debreceni festőművész és rajztanár kapja a megbízást, hogy fesse meg a képet, melyet végül 1925. május 3-án délben, a Református Kollégium aulájában lepleztek le ünnepélyes keretek között.
A festmény felavatását követően 1926. október 17-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel Tisza István szobrát az egyetem előtt. Kisfaludy Strobl Zsig-mond szobrászművész alkotását az Egyetemi tanácsnak Klebelsberg Kunó vallás- és
déssel, mely diáktüntetésekkel és Tisza szobrának ledöntésével is telt – 1945. április 27-én határoz a Tisza István név eltörléséről.
64 Évkönyv 1920/21. 55. oldal.
65 Például 1926. április 22-én Dr. Kováts Andor beszéde: Tisza István boszniai missziója 1918 őszén, 1927. április 28-án Szontágh Félix: Az erkölcsi tényező a sport különféle fajainak gyakorlásában, 1931. április 29-én Belák Sándor: Az egyetemi tudomány és annak kihatása,
A Debreceni Egyetem identitásteremtő aktusai 1914–1944
közoktatásügyi miniszter adta át. Ünnepi beszédet mondott Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Tisza István Emlékbizottság elnöke. Az egyetem nevében a szobrot Vitéz Géza rektor vette át, aki beszédében nagy pátosszal szinte meg-idézte Tisza István szellemét, mondván: „Te a tökéletes tudás országának, a mennynek egy részét varázsoltad le ide a rónaságra, mikor a tudománynak itt templomot építettél a magyar léleknek Istenhez közelebb emelésére”66
A Tisza kultusz eleme a Tisza-emlékkönyv kiadása is, Tisza István halálának tizedik évfordulóján. Ebben Tisza forrásértékű leveleinek közlése mellett az egyetem profesz-szorai (Verzár Frigyes, Pokoly József, Szentpéteri Kun Béla, Darkó Jenő, Barabási Kun József, Ilyefalvi Vitéz Géza, Baranyai Béla, Zsigmond Ferenc, Pap Károly) közlik írá-saikat Tisza és az egyetem kapcsolatáról, Tisza reformátusságáról, katonai múltjáról, gyermekéveiről, politikájáról.67
A Tisza-kultusz folyamatosságát megalapozó első Tisza István emlékünnepélyt 1921.
október 31-én háromnegyed tizenegy órai kezdettel rendezték meg a Református Kollé-gium dísztermében. Pokoly József prorektor beszédében megállapította, az ünnepek fon-tosak a közösség, az iskolák életében, hiszen nagy nevelő hatással bírnak. A példaadók példájának emlékezetben tartása miatt fontosak ezek a napok, akiket Pokoly szerint a Gondviselés időről-időre, a természet rendje szerint az emberiség számára ad, hogy utat mutassanak, hiszen maguk megelőzik a többiek fejlődését, élő tiltakozást testesítenek meg a romlással szemben. Ezért kell Tiszára is rendszeres időközökkel megemlékeznie a nevét viselő egyetem közösségének.68
Az 1928. április 22-én megrendezett Tisza emlékünnepélyen Darkó Jenő bölcsészeti kari ny. r. tanár tartott előadást: Tisza István ethikai eszméi címmel. A szónok szerint Ti-sza erkölcsi jelleme minden részletében tisztán és szembeszökően áll előttünk, mint egy gyönyörűen kivésett márványszobor. Jelleme alapvonása a szilárdság, elszántság, tánto-ríthatatlanság volt, melyet elhatározásaiban és cselekedeteiben tanúsított. Emellett nyu-galom és határozottság jellemezte, mindazonáltal nem volt makacsnak mondható. Mint Darkó megállapítja, Tisza szenvedélyesen szerette az igazságot, a hazugságot semmi szín alatt nem tartotta megengedhetőnek. Bár őt sokan gyűlölték, ő nem gyűlölt senkit.
Nem uralkodni, hanem szolgálni akart. Hű volt az Alföld egyszerű, szorgos, földművelő népéhez. Jellemvonásai zárt etikai rendszert alkotnak, a keresztény szellem és a sztoikus morál szerencsés vegyülékeként, melyben a sztoicizmust is áttörte hazaszeretete.69
A következő Tisza emlékünnepen, 1929. április 22-én Darkó Jenő már rektorként folytatta elemzését, mely szerint Tisza a magyarság örök mintaképe. A kötelességek he-roikus teljesítése mellett a magyar nemzet önzetlen és mindenekfelett való szeretete jel-lemezte. Isten előtti megalázkodás, türelem és szolgálatkészség embertársaival szemben
66 Évkönyv 1926/27. 28. oldal. A szobrot 1945-ben az egyetemi hallgatók ledöntik, majd 2000. októ-ber 31-én, eredeti helyétől kissé távolabb, a Klinikák főépülete mellett újra felállították.
67 Tisza-emlékkönyv (Írták a Tisza István Tudományegyetem tanárai) Debrecen, 1928.
68 Évkönyv 1921/22. 25. oldal.
69 Évkönyv 1927/28. 27. oldal.
Fenyő Imre
voltak a meghatározó mozgatói. Mindenben az igazság keresése vezette és fanatikus hite az igazság legyőzhetetlen erejében.70
Az 1934. április 21-én megrendezett Tisza István emlékünnepélyen Varga Zsigmond rektor megnyitójában felteszi a kérdést, vajon hányan vállalnák azt a tragikus sorsot, me-lyet Tisza István vállalt? Állítása szerint az ifjúság nem találja helyét zaklatott korában, idegen világhangulatok hatása alatt él. Tisza jellemének szilárdságától egyre távolodnak.
Pedig a mélységből való kiemelkedésre az ő példája vezethetne, a keresztyén alázatosság, a hazafiúi hűség, az önfeláldozás a nemzet üdvének keresésében.71 Tóth Lajos (állam- és jogtudományi kari ny. r. tanár) beszédében kijelentette: Tisza István nemzetünk tragikus hőse. Igazi nagyságát nem eredményei, hanem lelki erőinek nagysága mutatja. Szinte ter-mészetes, hogy utána nevezte el magát a legmagyarabb város egyeteme. Amikor az egye-tem homlokára írta nevét, polgárai szívükbe zárták azt – mondja Tóth. Szerinte ezzel adta az egyetem Tisza Istvánnak a legnagyobbat, amit embernek egyáltalán adhat.72
Az 1937. április 22-én rendezett Tisza emlékünnepélyen Kreiker Aladár prorektor beszédében azt a kérdést teszi fel, mi Tisza lenyűgöző nagyságának titka? Államférfiúi bölcsesség? Szónoki tehetség? Vezetői képesség? Mint mondja, ezek persze mind meg-vannak benne, de ezek csak a földi hatalomhoz és nem a nemzet szívéhez vezetnek. Ti-sza István tökéletes, kristálytiszta megszemélyesítése volt az eszményi magyar típusnak.
Magas és egységes megnyilatkozása az ősi fajnak, fajtának, minden erejével és minden hibájával. Már a neve is, mondja Kreiker: Tisza. A legmagyarabb folyó neve. Megjele-nése a puszták fiáé, az ősmagyar gyalogos és lovas, szikár arcával, ösztövér alakjával, komoly, borongós, szinte komor tekintetével, érzéketlenül a tréfa, a könnyedség, szere-tetreméltóság ránt. Ezzel a külsővel tökéletes összhangban a belső vonásai: szigorú és elszánt férfiú, akit útjáról földi hatalom eltéríteni nem tud. A régi rettenetes kuruc hős ő, aki egy szál karddal egymaga néz szembe a környező labanchaddal. Erre vall az az anekdota is, melyet a szónok idéz, mely szerint 1912-ben képviselőházi elnökként a me-rénylő keltette zűrzavarban is csupán annyit mondott: helyre képviselő urak, helyre, be kell fejeznem a lövés előtt megkezdett mondatot.73
1939. április 2-án, az egyetem aulájában rendezett Tisza István emlékünnepély
1939. április 2-án, az egyetem aulájában rendezett Tisza István emlékünnepély