Alaktani tipológiai kérdésfelvetés

Az eszperantót sokszor minősítették kifejezetten agglutinatív nyelvnek, van, akinek vizsgálatai 100%-os agglutinativitást mutattak (Wells 1978: 33). Ennek nyilvánvaló oka az, hogy ha a szóképzés vagy a szóalakképzés az eszperantón belül történik (nem pe-dig a forrásnyelvben), akkor minpe-dig közvetlenül érzékeljük a világos morfémahatárokat:

man-et-o-j-n ’kezecskéket’, pied-et-o-j-n ’lábacskákat’, ek-pluv-is ’eleredt az eső’, ’esni kezdett’. Ugyanakkor egyfelől a névszó (főnév, melléknév, névmás, számnév), másfelől az ige morfológiai tekintetben jelentős mértékben különbözik egymástól, és nemcsak a felhasznált morfémák konkrét állományát tekintve, hanem a morfémák szerkesztésének módjára nézve is.

6.1. Az eszperantó főnév alakjai

A főnév esetében a magyar szóalakok szerkezete könnyen egybevethető az eszperantó szó-alakokéval, különbség csak az eszperantóban szófajt jelölő -o morféma világos funkciójá-ból és egyértelmű jelenlétéből fakad: tabl-o-j-n – asztal-ok-at. Hasonlóképpen: knab-o-j-n – fiú-k-at.

1. táblázat

Az eszperantó és a magyar főnév morfológiai szerkezete Alapszó Tő Főnévi végződés

A szám (a többes szám) és a tárgyeset jelölése tehát a magyarban és az eszperantóban hasonlóan történik, attól eltekintve, hogy az eszperantóban a tő és a többes számra, illetve tárgyesetre utaló morféma között sajátos szófajjelölő morfémát találunk.

5 A magyar morfológiára a szóalapúság jellemző, ezért az esetek nagy részében a tő egybeesik az alapszóval (vö. Kiefer–Ladányi 2000: 140–141).

6 Az eszperantótól eltérően a magyarban nincs az adott szófajt jelző kategóriavégződés.

Az eszperantóban a fentiekkel rokon a melléknév, a birtokos névmás és a sorszám-név szerkezete is. A szófaji végződés ezek esetében egyaránt -a: bel-a-j-n ’szépeket’, du-a-j-n ’másodikakat’, (la) mi-a-j-n ’(az) enyéimet’.

A fentiekben azt láttuk, hogy az egyes morfológiai kategóriák (szófajiság, szám, eset) morfematikus képviselői a például vett eszperantó szóalakokban külkülön ön-álló szegmentumokban (morfémákban, egy-egy morféma egyetlen allomorfjaként) elkü-löníthetően, egymást követve jelentek meg, a magyar megfelelők szerkezete pedig ettől többnyire nem állt távol.

6.2. Az eszperantó ige alakjai

Az ige alakjainak esetében a szegmentálás nem analóg a fentiekkel.

A főnévi igenév lehet egy, a nyelvleírás hagyományában igeinek tekintett, például ele-ve aktivitást jelentő tőnek és a főnévi igenév végződésének az egymásutánja: kur- ’fut-’ + -i

’-ni’ → kur-i ’futni’ (l. az A) csoport igéit az 5.3. pontban).

A főnévi igenév ugyanakkor lehet egy nem igeinek tekintett tőnek, tehát például főnévi vagy melléknévi tőnek és a főnévi igenév végződésének az együttese is: ŝofor-o

’sofőr’ → ŝofor-i ’sofőrködni, vezetni’; diligent-a ’szorgalmas’ → diligent-i ’szorgoskod-ni’ (l. a B) csoport igéit az 5.3. pontban).

Az így létrejött főnévi igenevet nem lehet akképpen az igealakok kiindulópontjá-nak tekinteni, amiképpen az egyes szám alanyesetet a névszók (főnevek, melléknevek) paradigmája kiindulópontjának tekinthetjük. A főnévi igenév végződéséhez nem kap-csolhatunk időre vagy módra utaló morfémákat: (iu) *labori-as ≠ ’(valaki) dolgozik’¸

(iu) *labori-os ≠ ’(valaki) dolgozni fog’. A megfelelő igealakokat nem úgy kapjuk, hogy a morfémák sorát növeljük (egyszerű agglutinációval), hanem egy-egy morfémát elha-gyunk, és másikat illesztünk a helyébe (vagyis a főnévi morfológiától eltérően az eszpe-rantóban az igei morfológia nem szó-, hanem tőalapú): kur-i ’futni’, (vi, ili) kur-as ’futsz’,

’futnak’, kur-u ’fuss’. Képzett szó esetén hosszabb lehet a sor: diligent-a ’szorgalmas’, diligent-i ’szorgoskodni’, (vi) diligent-as ’szorgalmasan tevékenykedsz, szorgoskodsz’, diligent-u ’szorgoskodjál, dolgozzál szorgalmasan’. Közvetlenül csak tövet (diligent-) és módjelet (-u) tapasztalunk, de a tudott kategóriák alapján több lépcsőfokot veszünk figyelembe.

Általánosabb értelemben kezdettől fogva ismeretes volt az a gondolat, hogy a szó-alakok megalkotása (a szóképzés, a szóösszetétel és a szóalak-létrehozás különbségeire való tekintet nélkül) együtt járhat bizonyos szegmentumok elhagyásával, hiányával, a redundancia kerülésével. Ilyen általánosítás René de Saussure (1910/1982) tanulmányai óta jelen van az eszperantó szakirodalomban, és Wüsternél is tetten érhető.

Az egyes lépcsőfokoknál a nyelvhasználóban felidéződnek az adott formák, igeala-kok alapján figyelembe veendő vagy várható kategóriák: tő (diligent-) → elsődleges szó (diligent-a) ’szorgalmas’ → másodlagos szó, meg nem jelenő, de figyelembe vett átme-neti („átlépendő”) forma (diligent-i) ’szorgoskodni’ → ’(vki) szorgoskodik’: az adott ige mint lexikális egység; feltett, de el nem döntött személykategória (valaki: „alanyvárás”), feltett, el nem döntött, nem múlt idő (diligent-as) ’(vki) szorgoskodik’, ’szorgoskodsz’ (?)

→ az (-u) kiválasztásával: eldől a személy (2.), és kifejeződik a felszólító mód: diligent-u

’(te) szorgoskodjál, dolgozzál szorgalmasan’.

73

kiindulópontja Főnévi igenév (Jelen idő,

kijelentő mód) Felszólító

A közvetlen formai felbontás a B) csoport esetében is két szegmentumot talál: asfalt- (tő-morféma) és -i (a főnévi igenév végződése).

Vannak képzők, amelyek deverbálisak és denominálisak egyaránt lehetnek, sőt: igé-ből, melléknévből és főnévigé-ből, a számnév különféle válfajaiból egyaránt képezhetnek új szót. Az utóképzők egy része szófajtartó, Kalocsay Kálmán (1966) szerint áttetsző (diafana), vagyis ugyanaz a képző igéből igét, melléknévből melléknevet, főnévből fő-nevet képez: rosti ’sütni’, rosteti ’kissé megsütni’, varma ’meleg’, varmeta ’langyos’, tablo ’asztal’, tableto ’asztalka’. Vannak olyan képzők, amelyek különféle szófajokból egyaránt kiindulhatnak, de a keletkező képzett szó kötött szófajú. Példa lehet erre az -ig- faktitivusképző többféle használata: rapida ’gyors’, rapidigi ’(fel))gyorsítani’; labo-ri ’dolgozni’, labolabo-rigi ’dolgoztatni’, duobla ’kétszeres’; duobligi ’megkétszerezni’, nul

’nulla’, nuligi ’eltörölni, megsemmisíteni, (le)nullázni’.

Az igei paradigma példaként bemutatott alakjai mind tőből vannak képezve. A tőalapúság nemcsak az egyszerű igealakokra igaz, hanem azokra az esetekre is, amikor a paradigmatikus alakok töve maga is szerkesztmény, például ili rapid-is ’(ők) siettek’;

ezen belül a képzett, többszörösen képzett szavak esetén is, figyelembe véve, hogy a tő maga is lehet derivált: ni trinkemeg-is ’igen szomjasak voltunk’, ili malrapideg-us ’ők nagyon lassan cselekednének’. Ezek alapján, ha az ige létrejöttének módjától eltekintünk, az igei alakképzés – és a főnévi igenév alakulása is – rendkívül egyszerűen összefoglal-ható (lásd alább).

A főnév, valamint a melléknév alapalakját és a határozószót is hozzácsatolhatjuk a tőből alkotott formák sorához. Ugyanakkor itt is eltekintünk bizonyos összefüggé-sektől, nevezetesen a kiinduló alakok létrejöttének módjától és a feltüntetett alakok to-vábbformálásának lehetőségeitől. Hogy ez a szempont érvényesülhessen, a példák más szempontból heterogének: a névszók alanyesete még megjelenik, de csak az egyszerű igealakok paradigmája mutatkozik meg teljességében.

3. táblázat Az eszperantó tőalapúsága

Besorolás Két morfémából álló, tőből levezethető szóalakok 1. Főnévi igenév leg-i ’olvasni’, vid-i ’látni’, rentgen-i ’röntgenezni’,

verd-i ’zöldellni’

2. Ige, jelen idő (kij. m.) (iu) leg-as ’(valaki) olvas’, vid-as ’lát’, rentgen-as ’röntgenez’, (io) verd-as ’(valami) zöldell’

3. Ige, múlt idő (kij. m.) (iu) leg-is ’(valaki) olvasott’, spir-is ’lélegzett’, vid-is ’látott’

4. Ige, jövő idő (kij. m.) (iu) leg-os ’(valaki) olvasni fog’, spir-os ’lélegezni fog’, rentgen-os ’röntgenezni fog’

5 Ige, feltételes mód (iu) leg-us ’(valaki) olvasna, olvasott volna’, (io) verd-us ’(valami) zöldellne, zöldellt volna’

6. Ige, felszólító mód leg-u ’olvass’, ke ili leg-u ’hogy olvassanak’, ke ni rentgen-u ’hogy röntgenezzünk’

2/1 Főnév, e. sz. alanyeset leg-o ’olvasás’, spir-o ’lélegzet’, verd-o ’(a) zöld’

2/2 M.név, e. sz. alanyeset leg-a ’olvasás-, olvasó-, olvasási’; vid-a ’látó’ (pl. lega tradicio ’olvasási hagyomány’)

2/3 Határozószó leg-e ’olvasva, olvasás útján’, hom-e ’ember módján’, rentgen-e ’röntgen útján’, verd-e ’zölden’, hejm-e ’otthon’

(pl. Oni multe lernas lege ’Sokat tanul az ember olvasás révén’)