A vállalatfelvásárlások és értékesítések adóztatása

A határon átnyúló vállalkozások részesedéseinek tulajdonosait jelentősen érinthetik azok az adózási kérdések, melyek a részesedések megszerzéséhez, tartásához és értékesítéséhez fűződnek. Ehhez szorosan kapcsolódik az elidegenítésből származó nyereség adóztatása, valamint a részesedésekkel összefüggésben felmerült költségek elszámolhatósága a tulajdonosok szintjén.

262 C-524/04 Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation (ECR 2007 I-02107. o.)

145

(a) A részesedések megszerzése és tartása

A Bíróság a részesedés-tulajdonosoknak biztosított adókedvezményekkel foglalkozott a Weidert és Paulus ügyben.²⁶³ Kimondta, hogy a tőke szabad áramlását sérti, ha egy tagállam kizárja a jövedelemadó-kedvezmény igénybevételéből a természetes személyeket, ha más tagállamban letelepedett tőke-egyesítő társaságban szereznek részesedést, míg a belföldi társaságban történő részesedésszerzés kedvezményes adóelbírálás alá esik.

A Baars esetben²⁶⁴ a Bíróság megállapította, hogy a más tagállambeli társaságban fennálló részesedést nem lehet hátrányos megkülönböztetésben részesíteni. A holland jogi szabályozás, amely mentesítette a vagyonadó alól a hazai társaságokban fennálló jelentős részesedés tulajdonosait, de nem mentesítette a külföldi társaságokban fennálló részesedések tulajdonosait, a letelepedés szabadságával ellentétesnek minősült.

A Bíróság szerint a tőke szabadságának sérelmét eredményezi az olyan szabályozás is, amely kizárja a családi vállalkozásoknak biztosított örökösödési illeték alóli mentességből azokat a vállalkozásokat, amelyek az örökhagyó halálának időpontját megelőző három évben legalább öt munkavállalót foglalkoztattak valamely másik tagállamban, miközben mentességet biztosít, ha a munkavállalók foglalkoztatására az előbbi tagállam valamely régiójában került sor. Ezt a Bíróság a Geurts és Vogten ügyben²⁶⁵ állapította meg, ahol a flamand örökösödési illeték képezte a vizsgálat tárgyát.

(b) A részesedéssel összefüggésben felmerült költségek

A hátrányos megkülönböztetés a részesedéssel összefüggésben felmerült költségek elszámolhatósága tekintetésben is jelentkezhet. Ennek példája a korábbi német szabályozás, amelyet a Keller ügyben²⁶⁶ vizsgált a Bíróság. A szabályozás kizárta, hogy a teljes körű adókötelezettséggel rendelkező német anyavállalat az adózás során levonja a leányvállalatában való részesedésszerzésével összefüggő finanszírozási költségeit, amennyiben a költségek a más tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalattól származó

263 C-242/03 Ministre des Finances kontra Jean-Claude Weidert és Élisabeth Paulus (ECR 2004 I-07379. o.)

264 C-251/98 Baars (ECR 2000 I-02787. o.)

265 C-464/05 Maria Geurts és Dennis Vogten kontra Administratie van de BTW, registratie en domeinen, Belgische Staat (ECR 2007 I-09325. o.)

266 C-471/04 Finanzamt Offenbach am Main-Land kontra Keller Holding GmbH (ECR 2006 I-02107. o.)

146

és így adómentes osztalékhoz kapcsolódtak, míg az ilyen költségek levonhatók voltak, ha német székhelyű közvetett leányvállalattól származó és valójában ugyanúgy adómentes osztalékkal függtek össze. A Bíróság által megállapított jogsértés következményeként a német jogalkotó módosította a vonatkozó szabályozást.

(c) Az elidegenítésből származó nyereség adóztatása

A részesedés tulajdonosai többnyire adókötelesek a részesedés elidegenítéséből származó nyereség után. A De Baeck ügyben²⁶⁷ a Bíróság azt a belga szabályozást vizsgálta, amely szerint a társaságok, egyesülések, intézmények és szervezetek részesedéseinek átruházása során elért tőkejövedelem adóköteles volt akkor, ha az átruházás másik tagállamban letelepedett társaságok, egyesülések, intézmények vagy szervezetek javára történt; de nem volt adóköteles akkor, ha az átruházás Belgiumban letelepedett társaságok, egyesülések, intézmények vagy szervezetek javára történt. A Bíróság kimondta, hogy a belga szabályozás ellentétes a közösségi joggal, és a letelepedés szabadságát sérti akkor, ha olyan részesedésekre vonatkozik, melyek jelentős befolyást jelentenek a társaság döntéseire, és lehetővé teszik a tulajdonos számára a társaság tevékenységének meghatározását. Ehhez képest, ahol a szabályozás olyan részesedésekre vonatkozik, amelyek nem eredményeznek az előbbiek szerint jelentős befolyást, ott a tőke szabad mozgásának sérelmét kell megállapítani.

A Bíróság a Gronfeldt ügyben²⁶⁸ azon német adójogi rendelkezéseket vizsgálta, melyek előírták, hogy a más tagállamban letelepedett társaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség valamely adott évben már akkor is adóköteles, ha az átruházó az utolsó öt évben a társaság tőkéjében közvetlenül vagy közvetve legalább 1%-os részesedéssel rendelkezett. A teljes körűen társasági adókötelezettséggel rendelkező német társaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség azonban az adott évben csak akkor volt adóköteles, ha a részesedés elérte a legalább 10%-os mértékű jelentős részesedést. A Bíróság itt is kimondta az uniós jog sérelmét.

A Buoanich ügyben²⁶⁹ egy olyan francia illetőségű részesedés-tulajdonos adóztatása volt kérdéses, aki egy svéd társaságban rendelkezett részesedéssel. A svéd társaság saját

267 C-268/03 De Baeck (ECR 2004 I-05961. o.)

268 C-436/06 Per Grønfeldt és Tatiana Grønfeldt kontra Finanzamt Hamburg-Am Tierpark (ECR 2007 I-12357. o.)

269 C-265/04 Margaretha Bouanich kontra Skatteverket (ECR 2006 I-00923. o.)

147

részesedést kívánt szerezni, a tőke leszállításával egyidejűleg. A svéd jog előírta, hogy tőkeleszállítás esetén a külföldi illetőségű részvényesnek a részvények bevonása után járó kifizetés osztalék módjára adózik anélkül, hogy levonható lenne a bevont részvények megvásárlásának költsége. Ezzel szemben, a svéd illetőségű részvényesnek kifizetett ugyanezen összeg tőkenyereségként adózott, és a megvásárlás költségét le lehetett vonni.

A Bíróság megállapította, hogy ez a szabályozás a tőke szabad mozgását egyértelműen sérti, hiszen nem lehet objektív különbséget tenni a belföldi és a külföldi illetőségű részvényesek között.

A svéd jogalkotó már az ítélet megszületése előtt módosított a jogszabályon, előírva, hogy mind a belföldi, mind a külföldi illetőségű adózók esetén az átruházásból származó nyereség és a részesedés megszerzésének költsége közötti különbözet képezi az adó alapját.

Az N ügyben²⁷⁰ azok a holland szabályok kerültek vizsgálat alá, melyek a holland társaságokban 100%-os részesedéssel rendelkező tulajdonosok „exit” adózására vonatkoztak.

Eszerint az illetőség Hollandián kívülre történő áthelyezése esetén a részesedések „rejtett”

értéknövekedésére a halasztott adófizetés csak biztosíték nyújtása mellett volt alkalmazható, és nem vették teljes mértékben figyelembe az adózó lakóhelyének áthelyezését követően esetlegesen bekövetkező, a fogadó tagállamban számításba nem vett értékcsökkenést.

A Bíróság ebben az ügyben ugyan elfogadta az adóztatási jog tagállamok közötti megfelelő elosztását kimentési okként, azonban később több tagállam is megváltoztatta az „exit” adókra vonatkozó belső szabályozást. Ausztria, Németország, Dánia és Franciaország is változtatott korábbi gyakorlatán.

270 C-470/04 N kontra Inspecteur van de Belastingdienst Oost/kantoor Almelo (ECR 2006 I-07409. o.)

148