A kutatásba bevont középiskolások kétharmadában még soha nem merült fel az a gondolat, hogy otthagyják az iskolát. Több mint egytizedük azonban már legalább egyszer komolyan elgondolkodott erről, s további egyötödüknél – igaz nem határozott szándékkal – már szintén felmerült ez a lehetőség.
Az elemzők úgy tapasztalták, hogy az iskola abbahagyásának gondolata számottevő össze-függést mutat a tanulmányi eredményekkel és a középfokú intézmény típusával. Ugyanakkor azonban kimutatható szerepet játszhat benne az intézmény általános légköre, a tanárokhoz és az osztálytársakhoz fűződő személyes viszony, valamint az iskolával, illetve – a szakmát tanulók esetében – az adott szakterülettel való általános elégedetlenség is.
az IskOlÁval való eléGedettséG és az ÁtMenet sIkeresséGe
A továbbtanulási irány megválasztásában kevésbé aktív tanulók körében jól látható módon sajátos csoportot képviselnek a 6 és 8 osztályos gimnáziumok diákjai. A beszélgetések so-rán többségük úgy nyilatkozott, hogy nem önszántából került abba az intézménybe, ahol éppen tanul. Nagyobb részt szüleik javaslatára egyeztek bele a nyolcadik osztály befejezése előtti váltásba. Arra a kérdésre azonban, hogy ha lehetőségük lenne visszamenni az időben, másként döntenének-e, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy nem választanának mást. Ennek hátterében feltehetően az áll, hogy a váltás óta eltelt néhány év alatt sikerült beilleszkedniük új iskolájuk életébe. Megszűnt az ismeretlentől való kezdeti félelem. Ugyanakkor felismerték annak előnyeit is, hogy egy olyan intézményben tanulhatnak, amely az átlagosnál magasabb presztízzsel rendelkezik a képzési struktúrában.
Ezzel szemben azok a más típusú intézményben tanuló diákok, akik annak idején kiszorul-tak az iskolaválasztást érintő döntési folyamatból, a képzés típusától függetlenül nagyobb arányban válaszolták azt, hogy ha most lennének döntési helyzetben, akkor másik iskolát és/
vagy más képzéstípust választanának. Úgy tűnik, hogy abban a tanulóban, aki nem érezte eléggé magáénak a döntést, könnyebben merül fel az iskola, a képzés vagy a szakma, illetve a szakmacsoport menet közben történő megváltoztatásának gondolata.
A kutatók azt is észlelték, hogy az általuk megkérdezett fiatalok egy része korrekciót hajtott végre tanulási pályáján középfokú tanulmányainak kezdete óta. 13%-uk iskolát, közel 10%-uk képzést váltott, míg szakmáját vagy szakmacsoportját a szakképzésben lévő tanulók 15%-a módosította.
22. ábra. A „Felmerült-e az iskola abbahagyásának gondolata?” kérdésre adott tanulói válaszok megoszlása iskolatípusok és évfolyamok szerint (N = 13 754) (%)
szakiskola szakközépiskola gimnázium
11. évfolyam
szakiskola szakközépiskola gimnázium
9. évfolyam
Soha Igen, de nem volt határozott a szándékom Egyszer komolyan felmerült Többször is komolyan felmerült
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
Úgy tűnik, e szempontból is van fontossága a korábbi döntés körülményeinek. Azok a ta-nulók, akiknek a választásában a szülők játszották a meghatározó szerepet, lényegesen nagyobb arányban váltottak irányt menet közben, mint azok, akiknek annak idején aktívabb szerepük volt a döntésben.
Az eredmények azt mutatják, hogy a sikeres átmenettel jellemezhető tanulók, vagyis azok, akik ott tanulnak, ahol szerettek volna, jóval nagyobb arányban mondták azt, hogy elégedet-tek jelenlegi iskolájukkal, és nem gondolkodnak váltáson, mint azok, akik eredetileg nem az adott intézménybe szerettek volna bekerülni.
Az interjúk tapasztalatai ugyanakkor azt is jelzik, hogy a középfokú intézmények megfelelő eszközökkel eredményesen tudják korrigálni az indulás – túlzott szülői befolyás vagy a siker-telen átmenet miatt bekövetkező – esetleges kedvezőtlen körülményeit. Ezt igazolja, hogy azok a fiatalok, akik úgy nyilatkoztak, hogy jól érzik magukat az iskolájukban és elégedettek a tanáraikkal, sokkal nagyobb arányban mondták, hogy az adott iskolát választanák, ha most lennének döntési helyzetben, függetlenül attól, hogy eredetileg hova jelentkeztek – összeha-sonlítva azokkal, akik elégedetlenek, és ráadásul nem is oda vették fel őket, ahová járni sze-rettek volna. Természetesen nem állítható, hogy az iskolaválasztás körülményei önmagukban megmagyaráznák egy tanulói iskolai eredményességet vagy akár csak az intézménnyel való elégedettségét. De a háttérben húzódó lehetséges okok keresésekor valószínűleg érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe venni.
23. ábra. A középfokra való átmenet sikeressége és az iskolával való elégedettség közötti kapcsolat a kutatási eredmények alapján (N = 13 754)
Ugyanezt az iskolát választaná Másik iskolát választana
100%
80%
60%
40%
20%
0%
ELÉGEDETT, SIKERES
ELÉGEDETT, SIKERTELEN
NEM ELÉGEDETT, SIKERES NEM ELÉGEDETT,
SIKERTELEN
ruGalMas ÁtMenet a közéPFOkra dÁnIÁban
Dániában a teljes idejű tankötelezettség 16 éves korig tart, de 18 éves koráig – legalább részidő-ben – minden dán fiatalnak tanulnia kell. Az egységes oktatás kilenc évfolyamos, ám ezt követően nem automatikus a továbbhaladás. A középfokú oktatás valamelyik intézményébe való átlépés-hez szükség van a területileg illetékes Ifjúsági Pályaorientációs Központ (Ungdommens Uddannel-sesvejledding) nyilatkozatára, amely tanúsítja, hogy a fiatal készen áll a középfokú tanulmányok megkezdésére. 2012-ben 51 ilyen központ működött az országban, jól képzett tanácsadókkal.
A központok szerződéses kapcsolatban állnak a helyi önkormányzatokkal, s e megállapodások rögzítik a továbbtanulással összefüggő speciális helyi igényeket és prioritásokat.
A pályaorientációs központok által kiadott tanúsítvány nem tudásszintet igazol, hiszen e tekintet-ben az iskola az illetékes. Feladatuk annak megállapítása, hogy elég stabil-e a fiatal személyisé-ge, megfelelő-e a szocializációs szintje a sikeres továbbtanuláshoz. Ennek megállapítása érde-kén a tanácsadók minden 8–9. évfolyamos tanulóval – és rendszerint a szüleikkel is – két-három alkalommal beszélgetnek, és szükség esetén egyénileg foglalkoznak is velük.
Minden évben van a 9. évfolyamos diákoknak egy olyan kis hányada, akiket visszatartanak attól, hogy rögtön középfokra lépjenek tovább. Általában egy opcionális 10. évfolyam elvégzését javasolják a számukra, amelynek tanulási programjában fontos helyet kap a pályaorientáció. De vannak olyan fiatalok is, akiknek az úgynevezett termelőiskolákban eltölthető néhány hónap jelent hasznos segítséget a váltás előtt.
kitekintés
kérdések, aMelyekről érdeMes lenne közösen GOndOlkOdnI:
✔ Milyen problémák akadályozhatnak egy mai magyar 14-15 éves fiatalt abban, hogy sikerrel induljon el középfokú tanulási pályáján?
Hogyan lehet hatékonyan segíteni őt e nehézségekkel való megküzdésben?
✔ Mi mindennel tud egy középfokú iskola hozzájárulni ahhoz, hogy diákjaik egy kevésbé sikeres váltást követően magukra találjanak, elégedettek legyenek az intézménnyel és örömmel tanuljanak benne?
✔ Milyen lehetőségei vannak a középfokra még nem kellően érett 14-15 éves magyar fiataloknak arra, hogy időt nyerjenek a jó tanulási döntéshez, s életük ne fusson zsákutcába? Hogyan lehetne bővíteni e lehetőségek körét a számukra?
1.10. vÁGyak és jövőkéPek
A tanulás eredményességét nagymértékben befolyásolja, hogy mit gondolnak a diákok a ta-nulásról mint tevékenységről. Mennyire tartják azt értékesnek saját személyes jövőjük néző-pontjából? Egyáltalán mit gondolnak a jövőről? Milyen szerepben, a társadalmi hierarchia mely szintjén képzelik el magukat felnőttként? S milyen tanulási lépcsőfokokon keresztül érzik ezt a célt elérhetőnek?
A projektben ezért önálló részt kapott annak vizsgálata, hogy mi jellemzi a diákok tovább-tanulási vagy szakmai orientációját, s milyen tényezők befolyásolják leginkább e viszonyu-lásokat. Mivel pedig a hazai oktatási rendszerben a legnehezebb helyzetben kétség kívül a szakmai képzések résztvevői vannak, az ő életpályájukra további külön figyelem irányult.
Esetükben a kutatás egy szelete azt is fel kívánta tárni, hogy miként alakul a sorsuk a tanul-mányok befejezését követően. Mi jellemzi a munkával kapcsolatos legfontosabb döntéseiket, illetve lehetőségeiket?