Az Útravaló programban mindezidáig tervszerű nyomon követésre nem került sor. A kérdőí-ves kutatás és a mentorok nyilvántartásai alapján azonban képet lehetett alkotni a program néhány, már ma is jól látható eredményéről.
A személyes reflexiók és a mentorok véleménye szerint is egyértelműen pozitív irányba moz-dultak el a fiatalok tanulással kapcsolatos vélekedései és a jövőről alkotott képük általában.
Túlnyomó többségük jövőképében hangsúlyosan jelenik meg a továbbtanulás szándéka.
Arra a kérdésre, hogy mit szeretnének csinálni az adott iskola befejezését követően, a vála-szok az alábbi megoszlást mutatták.
11. táblázat. Az ösztöndíjas általános iskolások továbbtanulási elképzelései jELENLEGI
ISKOLÁjA
A TOvÁbbLÉpÉS TERvEZETT IRÁNYA (%) GIMNÁZIuM
SZAKKöZÉp-ISKOLA SZAKISKOLA NEM TuDjA NEM AKAR TANuLNI Általános iskola
(N = 567) 17,4 35,0 34,6 12,9 0,1
A kutatók a mentorok segítségével megpróbálták felmérni a ténylegesen megvalósult folya-matokat is. Ennek alapján az alábbi kép rajzolódott ki a továbbhaladás valós irányairól és a program sikerességéről.
a MentOrI Munka HatÁsa a PedaGóGusOkra
A kutatók azt tapasztalták, hogy a pedagógusok a mentori tevékenységet általában örömmel végzik, és fontos kihívásnak tekintik, bár csaknem minden második interjúalany jelezte, hogy időnként elég megterhelő a feladat. Arra vonatkozóan, hogy ki mit szeret leginkább ebben a tevékenységben, a válaszadók elsősorban a gyerekekkel való jó kapcsolatot emelték ki.
Sokan utaltak annak motiváló erejére is, hogy nyomon követhetik tanítványaik fejlődését, s fontos megerősítést ad számukra, ha később sikeresnek látják őket.
A mentorok ugyanakkor úgy vélték, hogy ez a tevékenység nem hat látványosan és széles körben az iskolai pedagógiai munkára. Inkább csak apróbb és kisebb hatókörű változásokat
12. táblázat. A középfokon tanuló ösztöndíjasok jövőre vonatkozó tervei jELENLEGI
ISKOLÁjA
A TOvÁbbLÉpÉS TERvEZETT IRÁNYA (%) MuNKA ÉRETTSÉGI
13. táblázat. Az egyes alprogramok kimeneti útjainak megoszlása (%) Út a középiskolába alprogram
Szakmát tanult emelt szinten 61
Nem tanult tovább 16
Út a szakmához alprogram (749 ösztöndíjas sorsa alapján)
Érettségi vizsgára készül 26
Új szakma tanulásába kezdett 23
Munkába állt 38
Se nem tanul, se nem dolgozik 13
érzékeltek. Ilyen volt például a pályázatok élénkítő hatása, a tanárok közti jobb együttműkö-dés vagy a belső kommunikáció javulása.
Elmondásuk szerint saját gyakorlatukhoz kapcsolódóan leginkább a következő területeken érezték a programban való részvétel pozitív hatását:
• a diákok sikeresebb motiválása,
• az önálló tanulási képesség megalapozása és fejlesztése,
• a kulcskompetenciák tervszerűbb fejlesztése,
• a hátrányos helyzetű diákokhoz és családjaikhoz való hozzáállás,
• a diákokkal és a szülőkkel való kommunikáció és együttműködés hatékonysága.
részletek a MentOrOkkal és az IntézMényvezetőkkel készÜlt Interjúkból
„Hál istennek, hogy jó kapcsolatom van a régi tanítványokkal is, van tanulóm, aki Ang-liából rendszeresen hazajár, már életszerűen kint él, kint végzett egyetemet, sportol és visszajár meglátogatni. […] Az internet az nagyon jó lehetőség, még megvan a régi osztálycsoportunk az interneten, és időnként ott felbukkannak információk.”
„Volt egy kislány, még valamikor az első körben, amikor mentor lettem. Egy nagyon aranyos kislány, és hát ott is a matematika az nulla volt szinte, meg a magyar is elég gyenge, de érettségire sikerült a gyereket olyan jó szintre felhozni, hogy gyönyörű írásbelit írt érettségin. És akkor mi volt a kudarc? Hogy szóbeli előtt két nappal a ba-rátjával elmentek külföldre… Szülőt felhívom… Hát, tanár úr, értse már meg, én is itt sírok magamban, hát fogta a barátjával, kimentek külföldre. Mondtuk neki, hogy itt van az érettségi, legalább azt tedd le meg stb. Nem. És akkor elmentek. Na, most hát atyaisten, a gyerekkel mit kínlódtam, szenvedtem és akkor tessék puff, itt van az érettségi kapujában, a szóbeli kapujában, eltűnik.”
„[A családlátogatásról] általában úgy jönnek vissza a kollégák, hogy döbbenetes volt az élmény, és most még jobban tudja értékelni azt, hogy ez a gyerek egyáltalán itt van az iskolában, hogy egyáltalán megpróbál teljesíteni. Mélységes a szegénység, amivel többnyire szembesülünk, nagyon ritka, hogy nagyjából normális körülmények közé megy az ember. Ilyenkor még inkább magukba szállnak a kollégák, hogy hogy kéne segíteni ennek a gyereknek, hogy ebből a szegénységből kilábaljon.”
„Egészen biztos vagyok benne, hogy aki belekóstolt ebbe a mentori munkába, humá-nusabbá válik, gyerekcentrikusabbá válik, érzékenyebb lesz a tanulói problémákra, mind a tanulási, mind a szociális problémákra. A mindennapi oktatói munkája során is jobban észreveszi a problémás gyereket. Tehát nemcsak letanítja az órát és viszlát, hanem ha lát például egy gyereket, aki elalszik az órán, akkor oda fog menni hozzá és megkérdezni, hogy mi a probléma.”
„A szülők azok, én azt látom, hogy örülnek. Tehát örülnek annak, hogy van egy valaki az iskolában, aki az ő gyerekükkel foglalkozik. Mert hát köztudott, hogy ez a közép-iskolás korosztály, nem egy egyszerű társulat. És a szülőknek egy része nem is tud vele mit kezdeni. […] Valahol kisiklott a gyerek a keze közül, és örül, hogy van egy társa, aki ebben őt segíti, támogatja. És nem egy esetet tudok olyat mondani, amikor már a szülő lemondott a gyerekről, útravalós gyerek volt, és a mentorral együtt, közösen visszahoztuk a gyereket úgymond. […] Úgyhogy én biztos vagyok benne, a szülővel való kapcsolattartás ebben az útravaló pályázatban is egy kardinális kérdés.”
jelleMző tanulóI véleMények a PrOGraM HatÁsaIról
Jobb lett a kapcsolatom a családommal.
Jó érzés, hogy van, aki meghallgat, és segít.
Sokkal jobban megismertem a tanáromat. Nem félek a felelések és a dolgozatok előtt.
Rendszert hozott az életembe, megszervezem a napirendemet és a tanulásomat.
A jó tanulás sok pénzzel jár, amiből sok dolgot vehetek magamnak.
Fontos, amit mondok, érzek.
Az iskolán kívüli problémáimmal is megkereshetem, és kérhetem a segítségét.
A tanulási problémáim megoldásában is segít.
Nőtt az önbizalmam. Szívesebben beszélgetek az emberekkel.
Magabiztosabb lettem. Jobban felkészülök az órákra, hiszen tudom, hogy többre vagyok képes, mint amit eddig gondoltam.
Változtattam sok dolgon, és így én is jobban elfogadom saját magam.
kérdések, aMelyekről érdeMes lenne közösen GOndOlkOdnI:
✔ Vajon mi lehet az oka annak, hogy miközben a mentorok úgy érezték, saját pedagógiai tudásuk jelentősen gyarapodott e munka hatására, intézményük egészének gyakorlata érdemben nem változott?
✔ Hogyan lehetne elősegíteni, hogy az egyes pedagógusok gyarapodó tudása az iskola közös kincsévé válhasson?
✔ Vajon érdemes lenne-e ösztönözni, hogy iskolán kívüli felnőttek is bekapcsolódjanak a mentori tevékenységbe?
Milyen előnyökkel és milyen kockázatokkal járna ez?
rOMa asszIsztensek lenGyelOrszÁGban A 2004 óta működő, „Program a lengyelországi roma közösségekért” nevű, komplex országos program oktatási részében a tanulást segítő mentorok mellett úgynevezett roma asszisztensek is dolgoznak. A helyi közösségek választják ki őket maguk közül – olyan emberek tehát, akik jól ismerik a gyerekek és a csalá-dok mindennapjait. Otthonosan mozognak a helyi kö-zösségben, de az iskola világa sem idegen a számukra.
Nem kell magasabb iskolai végzettséggel rendelkezni-ük. Ami fontos, az az, hogy birtokában legyenek a fel-adat ellátásához szükséges tulajdonságoknak. jól ismerjék a gyerekek szükségleteit és mindkét oldalról nyitottan fogadják a kihívásokat.
A legfontosabb dolog, amire oda kell figyelniük, hogy a tanulók rendszeresen járjanak iskolába. De feladatuk az is, hogy pozitív képet közvetítsen a családok felé az
oktatásról és szükség szerint segítsék a pedagógusok munkáját. Gyakran vállalnak szerepet a család és az iskola közötti konfliktusok feloldásában, miközben folyamatosan tájékoztatják a szülőket mindarról, amit érdemes tudniuk gyermekeik tanulásával kapcsolatban. De a roma tanulók személyes problémáikkal is bizalommal fordulnak hozzájuk. Az asszisztensek részt vesznek az iskolai versenyek szervezésében, valamint olyan napközis klubok működtetésében is, amelyek célja a roma és a lengyel gyerekek közötti kapcsolatok erősítése.
Ők készítik elő – a rájuk bízott gyerekek szükségleteinek figyelembevételével – az évi támogatási pályázatokat. Az elnyert pénzből fedezik a gyakran több intézményhez kapcsolódó assziszten-sek bérét, fizetik a gyerekek iskolai étkezését, tankönyveit és iskolaszereit, valamint a kistérségi iskolabuszok költségeit. jut belőle ruházkodásra, egészségügyi biztosítások fedezésére, vala-mint kirándulásokra és nyaralásra is.
kitekintés
Egy krakkói roma asszisztens
1.8. HÁtrÁnykezelés és teHetséGGOndOzÁs
A világ minden oktatási rendszerében alapvető kockázatként jelenik meg a nehéz körülmé-nyek között élő tehetséges fiatalok elkallódásának veszélye. Különböző országokban más és más megoldásokkal reagálnak erre a problémára. Magyarországon az ezredforduló környé-kén kezdett szervesen összekapcsolódni egymással a hátránykezelés és a tehetséggondo-zás feladata egy nagy léptékű, államilag támogatott központi program keretében, amelynek áttekintése szintén részét képezte a projektnek.