A tehetséggondozó programhoz kapcsolódóan korábban már számos hatásvizsgálatra ke-rült sor. Ezek igazolták, hogy egy erősen szelektív és a társadalmi esélyegyenlőséget nem tá-mogató iskolarendszerben is lehetséges az esélyteremtés néhány ezer fő számára. A prog-ramban részt vevő tanulók sikeresen szocializálódtak egy olyan világban, amely jelentősen különbözött felnevelő közegüktől. Olyan ismeretekkel vérteződtek fel, amelyek jobb esélyt biztosítanak számukra további életükben. A korábbi kutatások rámutattak arra, hogy a prog-ramban közreműködő tanároknak is egyértelműen formálódott a szemlélete. Pozitívabbá vált a hátrányos helyzetű gyerekekről alkotott véleményük és gazdagodott pedagógiai kultúrájuk.
Ezeket a már ismert vizsgálati eredményeket kívánta új elemekkel kiegészíteni a projekt ke-retében megvalósult kutatás.
A tehetséggondozó programra vonatkozóan most két új kérdéssel foglalkoztak behatóbban a kutatók. Egyrészt arról akartak képet kapni, hogyan jellemezhető a program költséghaté-konysági szempontból. Másrészt visszajelzést kívántak szerezni arról, miként alakult a tá-mogatott fiatalok életpályája az érettségi vizsgát követően. Mivel az első évfolyam 2005-ben végzett, a kutatók reálisnak érezték, hogy ne csupán az érintettek felsőoktatási helyzetét vizsgálják, hanem a munkaerőpiacon való elhelyezkedésükről, karrierjük kezdetéről is meg-próbáljanak képet kapni. Online kérdőíves módszerrel az egykori résztvevők 5%-át tudták elérni (232 fő), és 25 valamikori diákkal készítettek strukturált interjút.
a kutatÁs leGFOntOsabb MeGÁllaPítÁsaI
A kérdőíves kutatás és az interjúk alapján kialakult helyzetkép legfontosabb általános jellem-zői az alábbiak voltak.
• A tehetséggondozó program egykori résztvevői visszatekintve úgy látják, hogy a támoga-tás nélkül aligha lett volna esélyük a gimnáziumi tanulmányok folytaa támoga-tására, s döntő többsé-gük erősen motiválva is volt a tanulásra.
• A programba való bekerülésükben döntő szerepet játszottak általános iskolai tanáraik.
A válaszadók háromnegyed része tőlük hallott először a lehetőségről. Ugyanakkor a bará-tok, az ismerősök (36%), valamint a szülők (18%) szerepe sem volt elhanyagolható a prog-ram terjesztésében. A többi információforrás (középiskola, pályaválasztási tanácsadó) ha-tása viszont alig volt mérhető.
• A szülők döntő többsége (87%) örült annak, hogy gyermeke ilyen lehetőséget kapott, és csak kevesen voltak olyanok, akik aggódtak, hogy gyermekük ezzel messze kerül tőlük (8%) vagy túl nehéz lesz számára ennek az akadálynak a leküzdése (3%).
• Akik tudatosan léptek be a programba és már általános iskolás korukban elkötelezettek voltak a továbbtanulás mellett, azok eredményesebbek voltak a középiskolában és a felső-fokú tanulmányok idején is, mint azok, akik csak a támogatás miatt választották az adott iskolát.
Az adatok szerint a program sikeresnek tekinthető, hiszen a kitűzött célok a válaszadók több-sége esetében teljesültek. A bevont tanulók döntő hányada számítógépes vizsgát tett (98%) és jogosítványt is szerzett (87%). A nyelvvizsgázók aránya ugyancsak impozáns (69%) – kü-lönösen azzal a ténnyel összevetve, hogy 2013-ban a felsőoktatásba felvetteknek még csak 57%-a rendelkezett nyelvvizsgával.
• A program eredményességét mutatja az is, hogy a válaszadók 89%-a tanult tovább a fel-sőoktatásban – bár 14%-uk nem diplomát adó képzésbe, hanem felsőfokú szakképzésbe került. A felsőoktatásba belépők 32%-a már befejezte a képzést, 62%-uk még tanult az adatfelvétel idején, és 6%-uk hagyta abba a megkezdett alapképzést. Valójában azonban csak 1%-uk morzsolódott le, mivel a többiek másik alapképzésbe vagy felsőfokú szakkép-zésbe léptek át. Az első képzésüket befejezők 52%-a tanult tovább – fele részben mester-képzésben, fele részben pedig felsőfokú szakképzésben. Jellemzően a már szakképzettek szereztek második szakmát, de néhányan az alapképzés elvégzése után kezdtek szakmát tanulni.
• A kutatás időpontjában a válaszadók egyharmada már aktív dolgozó volt. Ugyanakkor a megkérdezettek 84%-a számolt be arról, hogy van munkatapasztalata: hosszabb vagy rövidebb ideig dolgozott már az érettségi óta eltelt időben. Habár az adatfelvétel idején a válaszadóknak csak 1%-a volt munkanélküli, az érettségi óta minden negyedik megkér-dezett fiatal átélte már ezt a helyzetet. Átlagosan 8,6 hónapot töltöttek munka nélkül, de az adatok igen nagy szórást mutattak e téren.
19. ábra. Az Arany János Tehetséggondozó Programban végzett fiatalok képzési típus szerinti megoszlása a felsőoktatásban (2014) (N = 206) (%)
0 10 20 30 40 50 60 70 80
Felsőfokú OKj-képzés Felsőfokú szakképzés Osztatlan Alapképzés
a teHetséGGOndOzó PrOGraM GazdasÁGI MeGtérÜlése
A költséghatékonysági elemzés egyértelműen igazolta, hogy a programban való részvétel minden tanuló számára megtérült. Az anyagi juttatások és a fel nem merülő költségek révén még azok számára is feltétlenül pozitív a pénzügyi mérleg, akik egyébként a program nélkül és négy alatt is el tudták volna végezni a középiskolát. Még nagyobb haszna volt azonban a tá-mogatásnak azok esetében, akik e nélkül a segítség nélkül nem tudtak volna eljutni a diploma megszerzéséig. Számukra 62,3–82,6 millió forint nagyságú kalkulált nettó többletjövedelmet jelent, hogy részt vettek a programban, s diplomát szereztek, ami magasabb kereseteket biztosít számukra aktív éveik során.
A költségvetés oldaláról nézve a megtérülést, árnyaltabb a kép. A program ugyanis jelentős nagyságú kiadással – tanulónként 8-9 millió forintos költséggel – terheli meg az államháztar-tást, amihez hozzáadódnak még a program hatására a felsőoktatásba bejutó és ott diplomát szerző hallgatókhoz kapcsolódó további költségvetési terhek. Ez a befektetés a diplomát szerző fiatalok munkába állását követően – jó esetben – évek múltán megtérül az általuk ke-resett magasabb bérek alapján a költségvetésbe áramló többlet adó- és járulékbefizetések formájában. A megtérülés azonban a program hatékonyságának a függvénye. A gazdasági számítások azt mutatják, hogy a költségvetés akkor jár jól, ha a tanulóknak legalább 20%-ára igaz, hogy e támogatás nélkül nem szereztek volna diplomát. Amennyiben tehát a kiválasz-tási folyamat biztosítani tudja, hogy legalább minden ötödik felvett tanulóra érvényes legyen, hogy kizárólag így tud továbbtanulni, akkor a ráfordítás a társadalom nézőpontjából is jó befektetésnek tűnik.
20. ábra. Az Arany János Tehetséggondozó Programban végzett fiatalok foglalkozási helyzete az adatfelvétel időpontjában (2014) (N = 232) (%)
0 10 20 30 40 50 60 70
Nappali tagozatos hallgató/tanuló Egyéb inaktív (gyes, gyed stb.) jelenleg nem dolgozik Munkanélküli Egyéni vállalkozó, saját cég Alkalmazott
A gazdasági elemzők azonban hangsúlyozzák, hogy mindez csak a pillanatnyi ismeretek és jogosnak tekintett feltételezések alapján kalkulálható így. A számítások hitességét nagyban növelheti majd, ha a későbbiekben lehetőség lesz a programból kikerült és a munkaerőpi-acon elhelyezkedett fiatalok tényleges munkahelyi jellemzőinek mélyebb megismerésére is.
az arany jÁnOs PrOGraM MÁsIk két alPrOGraMjÁnak vIzsGÁlata
Míg a tehetséggondozó programban a későbbi eredményességet vizsgálták a kutatók, a másik két alprogramban maga a folyamat és a szervezet állt az elemzés középpontjában.
Fő törekvésük annak megállapítása volt, hogy vajon a megfelelő csoportok tagjai kerülnek-e be az egyes alprogramokba, illetve megvalósulnak-e a programok által kitűzött célok. Ezzel összefüggésben mindkét alprogram valamennyi iskolájában sor került kérdőíveken és inter-júkon alapuló vizsgálatra is. A megkérdezettek között iskolavezetők, pedagógusok és diákok egyaránt voltak. A kérdőívet 1039 fő töltötte ki. A két alprogramban összesen 43 intézmény-vezetővel és pedagógussal, valamint 5 mentorral készült interjú, és a kutatók 4 fókuszcso-portos beszélgetést tartottak diákokkal.
A támogatott tanulók családi háttérének elemzése alátámasztotta, hogy valóban a leginkább rászoruló fiatalok kerültek be a programokba. Általános jellemzőnek tekinthető a szülők ala-csony iskolázottsága, bizonytalan foglalkoztatottsága és a háztartások kulturális fogyasztási cikkekkel való csekély mértékű ellátottsága is. A megkérdezett tanulók 40%-ával fordult már az elő, hogy iskola helyett dolgozniuk kellett, ami a roma tanulók esetében gyakoribb volt, mint nem roma társaiknál. Tíz fiatal közül átlagosan egyre volt érvényes, hogy gyakorta hiány-zik is az iskolából munkavégzés miatt.
kérdések, aMelyekről érdeMes lenne közösen GOndOlkOdnI:
✔ Elválasztható-e egymástól a tehetséggondozás és az esélyteremtés feladata a pedagógiai munka folyamatában?
✔ Hogyan értelmezhető a hátránykezelés és a tehetség fejlesztésének két látszólag szembenálló pólusa a differenciált egyéni fejlesztés keretében?
1.9. eredMényesséG és eléGedettséG
A középfokra való átlépés minden jel szerint fontos szelekciós pont a magyar oktatási rend-szerben. Jól alátámasztja ezt a tanulmányi sikeresség számos mérhető mutatója, de érzékel-tetik az intézményekkel való általános elégedettség és a tanulási célok melletti kitartás terén megnyilvánuló különbségek is.