A megkérdezett 9. és 11. évfolyamos diákok körében általános volt az a vélekedés, hogy a ta-nulás inkább nehéz, unalmas és kellemetlen, mind könnyű, érdekes és kellemes tevékenység.
Ugyanakkor – képzési típustól és életkortól függetlenül – inkább érezték hasznosnak, mint fe-leslegesnek. A megtanult tananyagot viszont a válaszadók több mint fele minősítette inkább feleslegesnek, mint hasznosnak.
Nemek szerint vizsgálva az adatokat, érzékelhető, hogy a lányok összességében nagyobb hasznosságot tulajdonítanak a tanulásnak, mint a fiúk. S kicsit érdekesebbnek és kelleme-sebbnek is tartják, annak ellenére, hogy egyúttal nehezebbnek is érzik. A gimnáziumokban tanulók számára érdekesebb tevékenység a tanulás, és sokkal inkább tartják hasznosnak, mint a másik két iskolatípusban tanulók (11-14 százalékponttal magasabbra értékelik azt).
A legerőteljesebb összefüggést azonban a tanulmányi eredménnyel mutatták a válaszok.
Akik jobb átlagosztályzattal rendelkeznek, azok sokkal inkább tartják hasznosnak a tanulást, s jellemzően könnyebbnek, kellemesebbnek és érdekesebbnek is érzik azt, mint azok, akik-nek gyengébbek az osztályzatai.
Annak ellenére, hogy a megkérdezett diákok 87%-a egyetértett a tanulás fontosságával, csupán 58%-uk nyilatkozott úgy, hogy osztályában megbecsülést vált ki, ha valaki jól tanul.
A racionális belátás tehát nem feltétlenül jár együtt a jó tanulmányi teljesítmény közösségi értékrendbe való beépülésével. Pedig tanulni és tanítani is sokkal könnyebb ott, ahol az eredményes tanulás a követendő normák része.
a leendő FOGlalkOzÁsra és véGzettséGre vOnatkOzó elkéPzelések
A 9. és 11. évfolyamos középiskolások 27%-a rendelkezett határozott elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogy milyen munkát szeretne majd végezni felnőtt korában, minden második megkérdezett pedig körülbelül tudta ezt. A bizonytalanok aránya a teljes létszám egyötö-dére tehető. Az elképzelések megléte vagy hiánya azonban nem állt összefüggésben a ta-nulmányi eredményekkel. A képzési típussal is csak annyiban mutatott kapcsolatot, hogy a szakiskolások között az átlagnál magasabb volt a határozott elképzeléssel rendelkezők aránya, s esetükben a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezőkre ez még inkább igaz volt.
A tanulók csaknem háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy élete során magasabb iskolai vég-zettséget szeretne elérni, mint amilyen szinten a vizsgálat idején éppen tanult. A diagramról leolvasható, hogy – képzési céljaik alapján érthető módon – jelentős a különbség a háromfé-le intézményben tanuló diákok távlati elképzelései között. Jól látható ugyanakkor az is, hogy az idő múltával minden iskolatípusban valamilyen mértékben nő azoknak az aránya, akik kicsit „magasabbra teszik a mércét.” Bár e különbséget az is okozhatja, hogy a tanulni nem kívánók a 11. évfolyamra már nagyobb részt kisodródnak az iskolákból.
24. ábra. Az elérni kívánt legmagasabb iskolai végzettség a különböző képzési típusban tanuló diákok körében (N = 13 826) (%)
70
0 10 20 30 40 50 60 80 90 100
Főiskola, BA/BSc Egyetem, MA/MSc NT/NV
OKj végzettség Érettségi Felsőoktatási szakképzés
11. évfolyam szakiskola szakközépiskola 4 vagy 5 osztályos gimnázium 6 vagy 8 osztályos gimnázium
9. évfolyam szakiskola szakközépiskola 4 vagy 5 osztályos gimnázium 6 vagy 8 osztályos gimnázium
a szakIskOlÁsOk tOvÁbbtanulÁsI és MunkavÁllalÁsI elkéPzeléseI
A végzős szakiskolai tanulók esetében a munka világába való átlépéssel kapcsolatos elkép-zeléseket külön is vizsgálták a kutatók.
Arra vonatkozóan, hogy mi minden befolyásolja mérhető módon a szakiskolás fiatalok jövőre vonatkozó elképzeléseit, a kutatók előtt a következő tényezők körvonalazódtak.
a nyelvvIzsGa MeGszerzésére IrÁnyuló törekvés
Mivel ma már a munkaerő-piaci sikeresség és a mobilitás fontos kelléke az idegen nyel-vek ismerete, így a kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy melyik intézménytípusban milyen mértékben törekszenek a diákok nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzésére. A középiskola időtartama alatt megvalósuló nyelvtanulásra láthatóan a gimnáziumokban, s azok között is elsősorban a szerkezetváltó intézményekben van a legnagyobb esély.
Elgondolkodtató az az eltérés, amely a nyelvvizsga későbbi megszerzésére vonatkozó szán-dék terén látható az intézménytípusok között. Míg a gimnazistáknak csupán 5-10%-a érzi úgy, hogy nem kíván nyelvvizsgát szerezni, a szakközépiskolások negyedrésze, a szakisko-lásoknak pedig több mint a fele mondja ezt.
15. táblázat. A nyelvvizsga megléte, illetve a megszerzésére irányuló szándék a különböző képzési típusban tanuló diákok körében (N = 13 650) (%) ÉvfOLYAM / NYELvvIZSGA GIMNÁZIuM
SZAK- KöZÉp-ISKOLA
SZAK-ISKOLA ÁTLAG (öSSZES) 6/8 OSZT. 4/5 OSZT.
9. évfolyam
Már van valamilyen nyelvvizsgája 7,5 4,6 1,9 1,0 2,9
Nincs, de idén szeretné megszerezni 9,5 5,1 3,3 2,2 4,0
Nincs, de később szeretné megszerezni 80,0 85,7 76,9 42,2 72,3
Nincs, a közeljövőben nem is szeretne 2,9 4,6 18,0 54,6 20,7
11. évfolyam
Már van valamilyen nyelvvizsgája 36,5 17,2 4,8 2,8 10,3
Nincs, de idén szeretné megszerezni 13,6 11,2 5,5 5,0 7,7
Nincs, de később szeretné megszerezni 44,5 61,7 65,2 39,7 56,5
Nincs, a közeljövőben nem is szeretne 5,4 9,9 24,4 52,5 25,5
• A szakiskolás fiúk között az átlagnál kicsivel többen vannak, akik csak munkaerő-piaci tevékenységet jelöltek meg válaszaikban. Míg a csak további tanulást, illetve a tanulást és a munkát egyszerre megjelölők között a lányok aránya volt a nagyobb.
• Településtípus szerint vizsgálva a válaszokat, az látható, hogy a munkaerőpiacra való kilé-pést választók között az átlagnál magasabb arányban jelentek meg a kisebb településen élők. A terveik között a tanulást (is) jelzők aránya a nagyobb városokon, illetve a fővárosban élők körében volt magasabb.
• Az iskolai sikeresség (olyan tantárgy említése, amelyben a tanuló kiemelkedő teljesítményt ért el) inkább jellemző azokra, akik tanulni szeretnének – szemben azokkal, akik csak az elhelyezkedést és/vagy vállalkozás indítását jelölték meg. Az iskolai kudarc, a bukás ha-tása pedig ezzel épp ellentétes. A munkaerőpiacra kilépni szándékozók között néhány százalékkal többen voltak azok, akik buktak valamilyen formában.
• Azok körében, akik terveik között a munkaerő-piaci tevékenységet (is) megjelölték, a többi csoporthoz képest nagyobb arányt képviselnek a szakmájukat kedvelők. A csak munka-erő-piaci tevékenységet tervezők körében pedig a többiekhez viszonyítva valamelyest na-gyobb azoknak az aránya, akik a tanult szakmát az átlagosnál magasabbra értékelik.
• A szakmacsoportokat nézve az ipari, építészeti és mezőgazdasági szakmát tanulók tervez-ték az átlagnál nagyobb arányban az elhelyezkedést. Továbbtanulásra leginkább a szolgál-tatási szakmában lévők gondoltak. A munka és a tanulás összekapcsolásának szándéka pedig leginkább a vendéglátó, idegenforgalmi szakmákat tanulók körében jelent meg.
• A tanulási terveket és szakmacsoportokat együtt vizsgálva, az látszik, hogy az érettségi vizsga megszerzéséért leginkább a szolgáltatási szakmacsoporton belül tennének erőfe-szítést a fiatalok. Másik szakmát az építészeti és a könnyűipari szakmák tanulói szerezné-nek a legszívesebben. A kétféle továbbtanulási irány szándéka együtt a vendéglátással, idegenforgalommal kapcsolatos szakmák tanulóit jellemzi a leginkább.
16. táblázat. A végzős szakiskolások jövőbeni tervei, elképzelései a szakmaszerzést követő időszakra vonatkozóan (2013) (N = 2375)
TERvEK, ELKÉpZELÉSEK %
El akar helyezkedni/vállalkozást akar indítani 36,2
Tanulni akar 23,7
El akar helyezkedni/vállalkozást akar indítani és tanulni szeretne 39,5
Egyéb terve, elképzelése van 0,6
összesen 100,0