A társadalmi egyenlőtlenségek pszichológiája az értékek tükrében

A társadalmi egyenlőtlenségek testi és pszichikai egészségre gyakorolt hatását számos kutatás igazolta a modern társadalmakban (Adler és Ostrove, 1999). Az empirikus vizsgálatok

rendszerint lényeges különbségeket találnak a morbiditási (megbetegedési) és mortalitási (halálozási) adatokban, Európában és az USA-ban egyaránt (Lobmayer és Wilkinson, 2000).

A születéskor várható élettartam jelentősen kisebb az alacsonyabb iskolai végzettség, jövedelem és foglalkozási presztízs szerint. A társadalmi állapotbeli egyenlőtlenségek azonban a teljes életciklust tekintve nem mindenhol jelentkeznek egyenlő mértékben, azaz ez a hatás nem konzisztens az életkor függvényében (Ben Shlomo és Kuh, 2002). A legnagyobb mértékű társadalmi egyenlőtlenségek az egészségi állapot mutatóiban, a megbetegedési és rokkantsági statisztikákban a középkorúakban igazolhatók, leggyakrabban a 40 és 59 évesek körében. Ugyanakkor a serdülőkorúak és fiatal felnőttek körében bizonyos fokú

„egyenlősődés” mutatható ki (West, 1997). A serdülőkkel foglalkozó tanulmányok a szülők társadalmi helyzete függvényében az egészségi állapotban többnyire nem találtak jelentős eltéréseket a megbetegedési és halálozási rátákat tekintve (Rahkonen és Lahelma 1992; West, 1997). Bár vannak olyan tanulmányok is, amelyek némi eltérést igazoltak, főként a balesetek okozta halálozás terén (Halldórsson és mtsai, 2000), az egészségi állapotbeli egyenlőtlenségek nem következetesen jelentkeznek.

A serdülők társadalmi helyzetét ugyan még a szüleik státusza adja, az ún. adoleszcens társadalom – ha nem is homogén – viszonylag önálló társadalmi mezőt alkot, amiben a középiskolásoknak a fogyasztói kultúra értékrendje következtében megszilárdult divatkijelölő helyzete is fontos szerepet játszik (Pikó és Fitzpatrick, 2001; West és Sweeting, 2004). Ez persze nem jelenti azt, hogy társadalmi egyenlőtlenségek nem léteznek a tizenévesek körében, sem pedig azt, hogy az egyenlőtlenségek nem érhetők tetten az egészségi állapotukban. A kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalmi helyzet és a serdülők egészségi állapota közötti összefüggések kevésbé grádiensszerűek (azaz lépcsőzetesek), nem is mindig igazolhatók, s ha igen, akkor előfordulnak inkonzisztens, sőt, inverz kapcsolatok is, mint például a magasabb státuszúakra jellemzőbb alkohol- és drogfogyasztás (Hanson és Chen, 2007; Ritterman és mtsai, 2009; Salonna és mtsai, 2008; Tuinstra és mtsai, 1998).

Az egyenlőtlenségek tehát ebben az életperiódusban kevésbé a megbetegedési és halálozási adatokban jelentkeznek, hanem inkább az egészségmagatartásban vagy a pszichés állapotban. Ez a fajta „relatív egyenlősödés” a hazai kutatásokban is igazolható, azaz itt sem lineáris az összefüggés a társadalmihelyzet-mutatók, valamint az egészségi állapot között, inkább bizonyos társadalmi helyzet (például a szülők munkanélkülisége) terén mutatható ki az összefüggés (Pikó és Fitzpatrick 2001). A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy az alacsonyabb társadalmi helyzetű serdülők rosszabbnak értékelik saját egészségüket (Erginoz

és mtsai, 2004), és több pszichoszomatikus tünetről számolnak be (Berntsson és mtsai, 2001;

Geckova és mtsai, 2004). A társadalmi egyenlőtlenségek megmutatkoznak a serdülők depressziós tüneteiben is; főként a társadalmi helyzet szubjektív megítélése, azaz az ebből fakadó elégedetlenség, a szülők alacsony iskolázottsága vagy munkanélkülisége játszik fontos szerepet ebben (Kaltiala–Heino és mtsai, 2001. Többek között az alacsony társadalmi helyzet jelentős stresszterheltséget időz elő, amely növeli a depresszió, s ennek következtében akár a kardiovaszkuláris halálozás valószínűségét (Kopp és mtsai, 2007). Vannak azonban olyan kutatások is, amelyek ezeket az összefüggéseket nem erősítik meg (Siahpush és Singh, 2000).

A társadalmi helyzet többek között a társas kapcsolatokon keresztül fejti ki hatását, s okoz stresszt és betegséget (Taylor és Seeman, 1999). A társas támogatás, illetve annak hiánya fontos tényező, hiszen a társadalmi helyzettel vagy az iskolázottsággal összefüggésben befolyásolhatja például a depressziós epizódok kimenetelét. Gyermekek és serdülők esetében a szülőkhöz fűződő kapcsolat minősége jelenti azt a kontextust, amely befolyásolhatja az ebben a korban jelentkező tünetek kialakulását, hiszen hatással van a fejlődéstani adaptációs jelenségek hatékonyságára, mint amilyen például az életeseményekkel való megküzdés (Vetró, 2008). Az alacsony szintű társas támogatás depressziót generáló hatását pedig főként az alacsony társadalmi helyzetű serdülők körében igazolták (Huurre és mtsai, 2007). Pozitív pszichológiai szempontból lényeges, hogy a társas támogatás sokrétű hatást fejt ki a pszichoszociális fejlődéstani folyamatokra, többek között erősíti az optimista beállítódást és fejleszti a konfliktusmegoldó készségeket, befolyásolja a kommunikáció minőségét. Az ún.

diszpozíciós optimizmusnak (amikor az optimizmus a személyiség részként jelenik meg) azért is lehet kulcsszerepe ebben az összefüggésben, mert a depresszió megelőzésének egyik fontos prediktora (Wong és Lim 2009), és más egészségiállapot-változókra is jótékony hatást gyakorol. Kétségtelen, hogy a társas támogatás, illetve annak hiánya fontos mechanizmust jelent ebben a folyamatban. Ez megnyilvánulhat abban, hogy a szülő mennyit beszélget a serdülővel, mennyi időt töltenek együtt, illetve mennyiben számíthat a gyermek szülői segítségre a problémái megoldása során (Kroenke, 2008).

A szerfogyasztással és egészségmagatartással kapcsolatban még ellentmondásosabb a helyzet. Vannak olyan kutatások, amelyek egyértelmű pozitív összefüggést mutatnak ki a társadalmi helyzet és a szerfogyasztás között (Petridou és mtsai, 1997; van Lenthe és mtsai, 2001). Mások inkonzisztens vagy szokatlan, akár inverz összefüggést találtak, például a magasabb társadalmi helyzetű fiatalok nagyobb mértékű dohányzását és alkoholfogyasztását (Tuinstra és mtsai, 1998). Felnőttkutatásokban is előfordult, hogy pozitív összefüggést

igazoltak a magasabb társadalmi réteghelyzet vagy a vállalkozói lét és az alkoholfogyasztás, valamint drogfogyasztás között; a dohányzás viszont továbbra is az alacsony társadalmi helyzettel hozható kapcsolatba (Borrell és mtsai, 2000; Wohlfarth és van den Brink, 1998). A preventív egészségmagatartások, így a fizikai aktivitás viszont konzisztensen a magasabb társadalmi helyzetű fiatalokra jellemzőbb (Tuinstra és mtsai, 1998).

Bár az egészségnek kevésbé, az élettel való elégedettségnek a társadalmi helyzet ugyanakkor igen erős meghatározója, ami egészségi állapotbeli egyenlőtlenségeket is generálhat (Goodman és Huang, 2002; Kopp, Skrabski és Szedmak, 1995) Az objektív mutatókkal összehasonlítva a társadalmi helyzet szubjektív értékelése még erősebben befolyásolja a szubjektív (pszichikai) jóllétet és az egészséget is (Goodman és mtsai, 2003).

Éppen a fogyasztói társadalom versenyszelleme, siker- és teljesítményorientált értékrendje következtében, a szubjektív társadalmi helyzet az objektív mutatókon túl még inkább kihat az egészségi állapotunkra és jóllétünkre (Singh-Manoux, Marmot és Adler, 2005). A serdülők körében ez még inkább meghatározó, hiszen egy olyan kitüntetett életkori periódusról van szó, amikor a fiatalok különösen érzékennyé válnak a társadalom értékrendjére és ezzel kapcsolatos jelzéseire, ráadásul ekkor már gondolkodásuk kognitív szintje is megfelelő ahhoz, hogy a relatív deprivációt érzékelni tudják, és képesek legyenek reflektálni rá (Goodman és mtsai, 2005).

Saját korábbi, középiskolás mintán végzett vizsgálataink megerősítették, hogy nem is az objektív társadalmihelyzet-mutatóktól függ a fiatalok jólléte, hanem a szubjektív, azaz relatív társadalmi helyzettől. Minél inkább elégedetlen volt valaki saját társadalmi helyzetével, annál rosszabb volt a pszichikai közérzete, annál több pszichoszomatikus tünetről számolt be, és egészségi állapotát is rosszabbnak értékelte. Ez azonban kultúrához kötött jelenség is, hiszen egy erősen hedonisztikus orientáltságú kultúrában fordul elő, ahol ráadásul a szocializmusban tapasztalt fogyasztáselnyomás és a materializmus túlhangsúlyozása a spiritualitás hiányával együtt még fokozottabb hedonizmushoz és szélsőséges individualizmushoz vezetett (Pikó és Fitzpatrick, 2001). Amint a kutatások kimutatták, a társadalmilag hátrányos helyzetben felnövő fiatalok hajlamosabbak materialista beállítódásra, ahol a szülők az anyagi biztonságot gyakran túlbecsülik a belső értékek rovására (Kasser és mtsai, 1995; Kasser és Sheldon, 2000). Ha azonban a hedonizmus hajszolása helyett az értelmes életre koncentrálnak, az az egészségre is védő hatást gyakorol.