A szefárd zsidók történetének főbb csomópontjai

A zsidó történelem és kultúra sokszínűsége felveti a kérdést, hogy nem jogo-sabb-e zsidó kultúrákról vagy történelmekről beszélni. Noha a héber nyelv, a zsidó vallás és tradíció, a Tórához vagy a Szentföldhöz fűződő kapcsolat ter-mészetesen összeköti a világon élő zsidó közösségeket, jelentős különbségeket látunk a jiddis nyelvű askenázi és az arab nyelvű jemeni vagy a judeoespañol nyelvű szefárd zsidó kultúra között; az itáliai zsidóság reneszánsz kultúrája vagy a galíciai haszidok világa között. A néhány kiragadott példa mellé még számos más példát is fel tudunk sorakoztatni, de jelen tanulmányban én azt kívánom bemutatni, hogy egyetlen zsidó kulturális hagyományon – azaz a szefárd zsi-dóság kultúráján belül is – változhat a nyelvi és kulturális identitás, miközben bizonyos alapvető standardok érintetlenül maradnak. A zsidósághoz fűződő viszony mellett ilyen a szefárd öngenealógia, a szoros kötődés Hispániához vagy az arab nyelv, kultúra presztízsének szerepe.

Ezt a három pontot a szefárd zsidó történelem rövid áttekintésével érthetjük meg. A „szefárd” elnevezés ugyanúgy a Bibliából származik, mint az „aske-názi”. Eszerint a Szefarad Obadja/Abadiás próféta 1,20 szerint egy Kis-Ázsia nyugati részén fekvő város, a lydiai birodalom fővárosa, míg Askenáz a Genezis 10,3 versében, az úgynevezett Népek Tábláján szerepel, és valószínűleg a Jafet családjához tartozó, az i.e. 7. század végén élő elő-ázsiai és kis-ázsiai iráni lo-vasnépeket jelöli. A zsidóság két nagy csoportjára a középkortól alkalmazzák

32 Peremiczky Szilvia

ezt a két elnevezést. Klasszikus értelemben az askenázi a Római Birodalom idején Itáliába kerülő zsidókat jelenti, akik onnan német, francia majd ke-let-európai területre származtak el, míg a szefárd az 1492-es kiűzetést követően Spanyolországból a török birodalomba, Marokkó területére menekülő zsidó csoportokat.¹ A szefárd öngenealógia szerint a szefárdok az i.e. 6. század-ban Babilonba hurcolt jeruzsálemi elit leszármazottai, míg egy másik hagyo-mány Salamon idejére, az i.e. 10. századra teszi a zsidók ibériai letelepedését.

Történelmi és régészeti bizonyítékok szerint az első zsidó közösségek a Második Templom pusztulása után, az 1. században kerültek a félszigetre, erről tanús-kodnak a feltárt kereskedelmi telepek, sírkövek, közöttük az elchei zsinagóga felirata is. A szefárd öneredettudat azonban a jeruzsálemi elithez köti gyökereit, számos középkori és koraújkori zsidó és nem zsidó forrás is ezt a genealógiát rögzíti. Az egyik ezek közül a 11-12. századi költő, Mose ibn Ezra (1055-1138 után), Kitab al-Muhadara wal Mudakara (A párbeszéd és megvitatás könyve – később közéismertté váló héber címén: Sirat Jiszrael – Izrael költészettana)² című munkája, amelyben keresztény területen élő barátainak nyolc kérdésére válaszol. Az ötödik kérdés arra keres magyarázatot, hogy miért az ibériai fél-sziget zsidóságának a legjelentősebb a költészeti hagyománya. Mose ibn Ezra válasza szerint ennek oka az arab nyelv és kultúra ismerete mellett az, hogy a hispán zsidóság Júda és Benjamin törzsének leszármazottja, őseik otthona Jeruzsálem volt, márpedig Jeruzsálem férfiai a világos stílus mesterei.

Ezt az arisztokratikus eredettudatot a szefárd gondolkodásban a kiűzetés előtti történelmi és kulturális tapasztalat is alátámasztotta. A muszlim uralom alatti 10-15. századi időszakot a zsidó, a spanyol és általában az egyetemes történet-írás is a „convivencia”, az együttélés aranykoraként emlegeti. A békés együttélés inkább csak bizonyos évtizedeket jellemzett, a dhimma-rendszer³ hasonló

korlá-1 Tágabb értelemben, főleg Izraelben, a „szefárd” szót gyakran „nem askenázi” értelemben hasz-nálták, beleértve az arab országokból származó zsidókat, etióp falassákat, az indiai, kaukázusi, pakisztáni, afganisztáni zsidó közösségeket is. A keveredések miatt az utóbbi időben inkább a: יחרזמ (mizrachi, keleti) kifejezést használják összefoglaló névként, mely a szefárdokat és a fenti csoportokat is tartalmazza.

2 Ibn ’Ezra, Moše (1985), Kitab Al-Muhadara wal Mudakara. Consejo Superior de Investigaciones cinetificas Instituto de Filologia: Madrid; pp. 59–61.

3 A nem muszlim vallási kisebbségek, különösen a zsidók és keresztények életét szabályozó rendszer a muszlim országokban. Omar kalifa törvényei alapján a Könyv népei, az „ahl al-kitab” (بﺎﺘﮐﻟﺍ لهأ), tehát a keresztények és a zsidók, illetve egyes időszakokban taktikai okokból a zoroaszteriánusok és a hinduk lehetnek az ahl al-dhimma (ﺔﻣذﻟا لﻫأ), azaz a „Védelem népe”. Magas adókért (dzsizja, ﺔﻳْزﺠ) és alávetettségük elfogadásáért cserébe gyakorolhatják vallásukat, az uralkodó (kalifa) védelmében részesülnek és erőszakkal nem téríthetők át.

33 Perdimos también Espanya

tozásokat jelentett a muszlim területeken élő zsidó – és keresztény – közösségek életében, mint a különböző zsinatok határozatai a zsidó közösségekében, az al-moravida⁴ és almohád⁵ dinasztia fanatizmusa, a fitna⁶ vagy az 1066-os zsidók elleni granadai pogrom és hasonló zsidóellenes támadások pedig a zsidóság életét ugyanúgy fenyegették, mint máshol; miközben keresztény területen szin-tén beszélhetünk kis aranykorokról.⁷ Ugyanakkor az angol, a francia, a német zsidóság helyzetéhez képest ez az időszak valóban aranykor volt, és kulturális értelemben feltétlenül a zsidó történelem egyik, utána évszázadokig példátlan aranykoráról beszélhetünk, amit különösen a filozófia és a költészet szinte példa nélküli fejlődése és magas szintű művelése jelez, de ebben a korszakban virágzik ki a kabbala misztikus tana, és a vallástudomány, történetírás, útleírás, levéliro-dalom és egyéb prózai műfajok is megjelennek.⁸ A kulturális aranykor javarészt a görög filozófiát a vallással összeegyeztetni kívánó arab filozófai hagyomány és a bagdadi, danaszkuszi udvarokban kialakult költészeti hagyomány átvételének és a zsidó gondolkodás tradícióinak, a bibliai költészet hagyományainak ötvözése révén jött létre. A költészet nyelve a héber volt, míg a tudományé és a filozófiáé – így az andalúziai zsidó kultúra presztízsnyelve is – az arab volt.

Ugyanakkor dhimmi háza, templom vagy zsinagóga nem lehet magasabb, mint egy muzul-mán háza, egy mecset, a halottaikat nem sirathatják nyilvánosan, lovon nem, csak szamáron közlekedhetnek, elkülönített negyedekben kell lakniuk és megkülönböztető jelet kell viselniük.

A keresztény világ, a különféle vatikáni zsinatok rendelkezései a középkorban ezt az utóbbi kettőt az iszlámtól vette át.

4 Berber eredetű észak-afrikai uralkodó dinasztia, mely 1086-ban Andalúziában is hatalomra került.

5 Szintén berber eredetű uralkodódinasztia volt, 1147-ben buktatták meg az Almoravida-dinasztiát.

6 Itt: polgárháború, zendülés, felkelés, egyet nem értés.

7 A témáról lásd: Lévi-Provençal, Évariste (2002), Espagne musulmane au X^e siècle (L’), Maisonneuve et Larose Collection Référence, Uő (2001) Séville musulmane au début du XII^e siècle. Maisonneuve et Larose Collection; Uő (1999), Le siècle du califat de Cordoue. Maisonneuve et Larose; Fletcher, Richard (2001), Moorish Spain. Phoenix: London; Lewis, Bernard (1984), The Jews of Islam. Princeton University Press: Princeton, New Jersey; Yeor, Bat (2003), Islam and Dhimmitude. Madison-Teaneck: Lancaster; Panella, Carlo (2005), „Il complotto ebraico”.

L’antisemitismo islamico da Maometto a Bin Laden; Fenton, Paul B., Littman, David G. (2010), L’exil au Maghreb – La condition juive sous l’Islam 1148-1912, PUPS: Paris, pp. 25–27; 67–70;

Karsh, Efraim (2007), Islamic Imperialism. Yale University Press: New Haven-London.

8 A költészetet olyan nevek fémjelzik, mint Jehuda Halevi, Slomo ibn Gabirol, Mose ibn Ezra, Abraham ibn Ezra, Samuel Hanagid vagy Jehuda Alharizi, akik egészen a 19–20. század for-dulójáig a legjelentősebb zsidó költőknek számítanak. Filozófiában Maimonidesz, Slomo ibn Gabirol neve mellett – akik a keresztény skolasztikára is nagy hatással voltak – Nachmanidesz, Abraham ibn Daud nevét érdemes megemlíteni.

34 Peremiczky Szilvia

Az 1492-es kiűzetési dekrétum sokként éri a félsziget zsidóságát, különösen azt figyelembe véve, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd addig zsidó barát politikát folytatott, és az uralkodópár pénzügyminisztere, a dip-lomata és tudós Don Jichak Abravanel (1437, Lisszabon – 1508, Velence)⁹ komoly részt vállalt a reconquista utolsó, és győzelmet jelentő hadjáratában, Granada visszafoglalásában saját vagyonával és a zsidó közösségektől össze-gyűjtött pénzzel. Nem egyértelműek az azzal kapcsolatos adatok, hogy hányan döntöttek zsidóságuk nyílt megtartása és a menekülés mellett, és hányan vá-lasztották a megkeresztelkedést és a maradást, illetve hogy az utóbbiak közül hányan próbálták titokban fenntartani vallásukat, és hányan szerettek volna egyszerűen nyugodtan élni szülőföldjükön, a teljes asszimiláció vállalásával is.¹⁰ Az utóbbiak, a conversók, azaz a konvertiták is kialakították a maguk sajátos kultúráját (akár zsidóságuk titkos megélésével, akár annak integrá-lásával a katolicizmusba), és az inkvizíció támadásai elől menekülve többen csatlakoztak 1492-ben elmenekült társaikhoz vagy azok leszármazottaihoz a 15-17. század során. Ezek a később csatlakozók a spanyol (és portugál) ba-rokk kultúra vívmányait is magukkal vitték, új impulzusokat adva az idegen földön formálódó spanyol zsidó kultúrának. Ilyen volt például a színház is, amivel a törököket ezek a conversók ismertették meg.¹¹

9 Államférfi, filozófus. Portugál Alfonz minisztere, annak halála után, 1483-ban összeesküvés vádja miatt menekülnie kell. Kasztíliában Izabella és Ferdinánd pénzügyminisztere lesz, ő fi-nanszírozza a Granada elleni kereszteshadjáratot, és jelentős összeget gyűjt össze. Ennek ellenére az 1492-es kiűzetési rendeletet nem tudja visszavonatni, neki is el kell hagynia Hispániát. 1503-ban főtárgyalóként vesz részt a Velence és Portugália közötti kereskedelmi viszály elsimításá1503-ban.

Vallásos-tudományos munkái – bibliai exegézisei, kommentárjai komoly hatást gyakoroltak a keresztény bibliamagyarázókra is. Ismert még önéletírása is.

10 Roth, Cecil (1932), A History of the Marranos. Jewish Publication Society of America; Roth, Cecil (1948, reprint: 2009), Doña Gracia of the House of Nasi. JPS: Philadelphia; Roth, Cecil (1948, reprint: 1992), The Duke of Naxos of the House of Nasi. JPS: Philadelphia Netanyahu, Benzion (1966), The Marranos of Spain: From the late 14 to the early 16 Century, according to contemporary Hebrew Sources. American Academy for Jewish Research; Uő (1968), Don Isaac Abravanel – Statesman & Philosopher. Cornell University Press: Ithaca and London; Roth, Norman (2002), Conversos, Inquisition, and the Expulsion of the Jews from Spain. University of Wisconsin Press;

Gitlitz, David M. (1996), Secrecy and Deceit: The Religion of the Crypto-Jews. Jewish Publication Society of America; Benito Ruano, Eloy (é.n), Los orígenes del problema converso. Real Academia de Historia: Madrid; Ladányi-Turóczy, Csilla (2000), Szefárd illetve converso irodalom a XVI.

században, http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt, 14. szám; Peremiczky, Szilvia (2010),

„A szefárdok hosszú útja a történelem tükrében”, in: Múlt és Jövő, 2010/4; Peremiczky, Szilvia (2010), „Az identitás ösvényei (bevezetés)”, in: Múlt és Jövő, 2010/4; Peremiczky, Szilvia (2010),

„Kísérlet a spanyol-portugál converso-irodalom meghatározására”, in: Múlt és Jövő, 2010/4.

11 Lewis, Bernard (2003) What went wrong? p. 141.

35 Perdimos también Espanya

A szefárd diaszpóra fő irányai Európa egyes területei, Marokkó és a török birodalom Balkántól a Szentföldig terjedő térségei voltak. Európán belül Itália egyes városállamai (például Ferrara) voltak a fő központok, Németalföldön pedig Antwerpen és Amszterdam.¹² A 18. századra ezen közösségek elveszítik judeoespañol nyelvüket és kultúrájukat, bár identitástudatukat nem. Marokkót inkább a szegényebb és tanulatlanabb rétegek választották, így a szefárd zsidó kultúra legnagyobb teljesítményei nem Marokkóhoz kötődnek, noha a val-lásos irodalom néhány jelentős alkotása marokkói szefárdok műve. A főleg Tetuánban, Tángerben, lcazarquivirben, Ceutaban, Melillaban központosuló szefárd zsidó közösségek vékony rétege foglalkozik diplomáciával, ötvösséggel, bizonyos ipari monopóliumokkal (például a kaucsuk feldolgozása), a zsidó la-kosság túlnyomó többsége földművelésből, alkoholgyártásból, kézművességből él. 1860-ban, amikor II. Izabella csapati néhány évre elfoglalják Marokkót, a spanyol katonákat és nyomukban a közvéleményt a felfedezés erejével éri a sajátos spanyol nyelvváltozatot beszélő zsidók léte, a spanyol tudósok ekkor fordulnak a marokkói szefárdok felé, és kezdik kutatni nyelvüket, irodalmukat, folklórjukat, elkezdődik a népzene gyűjtése, amely később a madridi Archivo Menéndez Pidal gazdag archívumának alapját képezi majd. Az egykori második hazával létrejövő új kapcsolatok hatására a marokkói zsidók nyelve gyorsan

„visszaspanyolosodik”. A marokkói zsidók a századfordulón nagy számban vándorolnak ki az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Franciaországba, 1948-ban Izrael Állam megszületése után pedig sok más arab ország zsidó közösségéhez hasonlóan a még Marokkóban maradók többsége is kénytelen elhagyni a királyság területét, Izraelbe, Franciaországba és más országokba menekülve, és csak kisebb közösségek maradnak.

Lényegesen gazdagabb a kiűzetés után a török birodalomba menekülők gaz-dasági és kulturális teljesítménye. A fő központok – Szaloniki, Konstantinápoly, Szmirna, Jeruzsálem, Szafed, Szarajevó – szefárd zsidósága a 17. század végéig újabb, immár az inkvizíció elől menekülő conversókkal bővül.¹³ A Spanyolországtól messzebb fekvő török birodalom területeire több ségében

12 A németalföldi szefárd-conversó kultúráról lásd: Boer, Harm den (1996), La literatura sefardí de Amsterdam. Alcalá, Instituto Internacional de Estudios sefardíes y Andalusíes: Universidad de Alcalá.

13 A szefárdok történetéről lásd: Diaz-Mas, Paloma (1997) Los Sefardíes – Historia, Lengua y Cultura. Ríopiedras, Barcelona, (Tercera edición); Mazower, Mark (2004), Salonica – City of the Ghosts – Christians, Muslims and Jews 1430-1950. Harper Perennial: London, New York, Sidney; Malka, Victor (1986), Les juifs sépharades, Presses Universitaries de France: Paris;

Esther Benbassa, Aron Rodrigue, (2003), A szefárd zsidók története Osiris: Budapest.

36 Peremiczky Szilvia

a gazdagabb szefárdok vették az irány, mivel nekik volt lehetőségük az utazást megfizetni. Így azok a legtekintélyesebb családok – az Abravanelek, a Mendesek – választották a keleti útirányt, amelyek gazdasági és kulturális presztízse Európa-hírű volt, és ezt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az évszázadok óta görög területeken élő görög nyelvű romanióta zsidóságot az újonnan ér-kezők asszimilálják magukhoz. A szefárdok egészen a 17. századig tudják megőrizni dominanciájukat vezető szerepüket az askenázi zsidósághoz ké-pest, a diplomáciában, a gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi életben vezető szerepet játszanak a Birodalomban, 1727-ig szefárd monopóliumnak számít a textilgyártás, szefárdok honosítják meg a könyvnyomtatást és a modern hadi-technika egyes vívmányait is. Az olyan családok, mint a Mendes Nasí dinasztia érdekeltségei az egész kontinensre kiterjednek, a család legendás nőalakja, Gracía Nasi¹⁴ egyenrangú tárgyalópartnere nőként a szultánnak, és egykori, majd rejudaizáló conversóként a spanyol királynak; ugyanazt az életmódot foly-tatják, amit Madridban vagy Lisszabonban, a királyi udvarokban megszoktak:

spanyol-portugál divat szerint öltözködtek, színtársulatot és zenekart tartottak, és változatlanul judeoespañol nyelven beszéltek. A különböző közösségek, zsinagógák nevükben is őrzik ibériai eredetüket: toledói, aragóniai, granadai, sevillai közösségekről, zsinagógákról beszélünk. A virágzásnak Sabbetaj Cvi álmessiási mozgalma vet véget a 17. század közepén. A karizmatikus álmes-siás mögé szefárdok tömegei állnak be, sőt, vonzereje Lengyelországig is elér.

Sikerének titka az 1492-es kiűzetés traumájában keresendő, amit az említett öngenealógia, a Szefaradhoz fűződő erős viszony miatt jóval nagyobb sokként éltek meg a szefárdok, mint más zsidó közösségek a saját kiűzetésüket. Mivel a zsidó hagyomány szerint a Messiás vagy akkor jön el, amikor a világ sorsa a legrosszabbra, vagy akkor, amikor a legjobbra fordul, a szefárdok tömegei úgy érezhették, hogy a kiűzetés kataklizmáját csak a Messiás érkezése oldhatja fel. Sabbetaj Cvi csúfos kudarca óriási presztízsveszteség, ami rohamosan veti vissza a szefárd zsidóságot. Ehhez hozzájárul a török birodalom hanyatlása, katonai és gazdasági kudarcai, amelyek mögött a Földközi-tenger szerepének leértékelődése jelentőségének csökkenése áll az amerikai gyarmatok jelentősé-gének megerősödése és a nagy földrajzi felfedezések után, valamint az európai hatalmak megerősödése. A katonai-gazdasági hanyatlás gazdasági nehézsé-gekhez vezet, ami érinti a zsidó közösségeket is. A vallásháborúkból lassan

14 Héber nevén Hanna Nasi (a Hanna a Grací héber megfelelője a jelentésazonosság miatt), por-tugál nevén Beatriz Luna, Naxos hercegnéje (1510, Lisszabon-1569?), a török birodalomban jelentős szerepet játszó Nasi család tagja, erőskezű üzletasszony, aki a Medici-családhoz hasonló mecénási tevékenységet végzett.

37 Perdimos también Espanya

kikeveredő és talpra álló, megerősödő nemzetállamok, az ipari technológiák gyors fejlődése pedig a német-francia területek askenázi zsidósága helyzetének először lassú, majd a 18. századtól egyre gyorsabb és látványosabb fejlődéséhez vezet. Ennek következtében megfordul a helyzet, és a 18. századtól kezdődően már az askenázi zsidóság presztízse jóval erőteljesebb. Bár a 18. század a szefárd könyvkiadás és könyvnyomtatás aranykora, a 19. században már egyértelmű, hogy a kulturális dominancia is az askenázi zsidóságé.

A 19. század második felében a török birodalom szefárd zsidósága, az úgy-nevezett keleti szefárdok kultúrája egy gyors másodvirágzáson megy át, aminek a soá vet véget. Az 1860-as évektől kezdve a britek, a franciák és az olaszok elkez-dik egy modern ismereteket oktató iskolarendszer kiépítését Észak-Afrikában, a török birodalom egykori és akkori területein. Először fiú-, majd lányiskolákat nyitnak elsősorban a helyi keresztény, de zsidó és muszlim diákok számára is. A francia zsidóság filantróp szervezete, az Alliance Israélite Universelle ennek mintájára kezdi meg a maga iskolarendszerének kialakítását fiúknak és lányoknak egyaránt. Az első Alliance-iskola 1863-ban Szalonikiben nyílik.

A nyugati befolyás, amely immár iskolákon keresztül is terjed, elsősorban a modern iskoláztatásban érdekelt szefárd elitet éri el, de a nagyobb szefárd tömegeket is befolyásolja. A judeoespañol nyelv nyelvújításon megy keresztül, olasz és francia elemekkel gazdagodik, megjelennek a kortárs európai kultúra megnyilvánulásai a sajtó, az új irodalmi műfajok, a színház, a politikai irányza-tok, és átalakul a szefárd életstílus is – az öltözködéstől, a lakások enteriőrjétől kezdve a névadásig. A 20. század harmincas éveiig úgy tűnik, hogy a szefárd zsidó kultúra megújul, és újabb aranykor elé néz, azonban a soá lerombolta ezeket a reményeket. A legnagyobb veszteségeket a görög zsidóság szenve-di el – a szalonikii zsidóság nyolcvan százaléka a soá áldozatává válik –, de a boszniai, a szerbiai zsidóság is hatalmas veszteségeket szenved el. A háborút követő görög katonai diktatúra, a romániai, jugoszláviai, bulgáriai szocialista politika következtében még tovább gyengülnek ezek a közösségek, és nap-jainkban a szefárd zsidóság nagy része Izraelben, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában él, Európában pedig Franciaország és Törökország területén találhatók nagyobb közösségek.

38 Peremiczky Szilvia