Az egyes társasági formák szabályozása
3. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
A részvénytársaság (rt.) klasszikus nagyvállalati társasági típus, az egyetlen tár-sasági forma, ahol a tagsági jogokról értékpapírt állítanak ki. Magyarországon 2013-ban viszonylag sok, közel 6 ezer részvénytársaság működik annak követ-keztében, hogy a privatizáció során az állami vállalatokat zömmel részvénytársa-ságokká alakították át. Ugyanakkor tartósan alacsony a nyilvánosan működő, il-letve tőzsdei részvénytársaságok száma, azaz a nyilvántartott rt.-k többsége nem tőzsdei társaság és zrt. Az rt.-re vonatkozó külön szabályokat a Ptk. 3:210–3:323.
§-a tartalmazza.
A részvénytársasági jogban a Ptk. jelentős újítása, hogy egyfelől nyilvános alapításra már nincs lehetőség (ezt a korábbi szabályozás még tartalmazta, de va-lójában nyílt alapítás az utóbbi években már nem történt), azaz részvénytársaság
csak zártkörű alapítással jöhet létre. Másfelől a Ptk. megtartotta ugyan a zártkö-rűen működő (zrt.) és a nyíltan működő (nyrt.) közti különbségtételt, azonban nyrt.-ről csak akkor beszélhetünk, ha a részvénytársaság részvényeit a tőzsdére (nem feltétlenül a magyar tőzsdére) bevezette, azaz a társaság egyben tőzsdei rt.
A részvénytársasági jog sajátossága továbbá, hogy szorosan kötődik az ér-tékpapírjoghoz. Az értékpapírjogot részletesen szabályozó tőkepiaci törvény (az értékpapírok kibocsátására, forgalmazására, az értékpapírpiac felügyeletére a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, továbbiakban Tpt.) szabályait a Ptk. a hatodik könyvben elhelyezett önálló értékpapírjogi résszel (Ptk. 6:565–6:578. §) egészítette ki.
A) A részvénytársaság fogalmi ismérvei
A részvénytársaság fogalmát a Ptk. 3:210. §-a rögzíti.
A részvénytársaság ezek szerint olyan gazdasági társaság, amely:
a) előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével ala-kul. Jelenleg a magyar jogban részvénynévérték-minimum nincs. Részvényt névértéke alatt kibocsátani tilos, névérték feletti kibocsátási érték lehetséges, a névérték és a kibocsátási érték különbsége az alaptőke feletti vagyonba ke-rül. A zártkörűen működő részvénytársaság legkisebb alaptőkéje jelenleg 5 millió, a nyilvánosan működő (tőzsdei) részvénytársaságé 20 millió Ft.
b) A részvényes vagyoni hozzájárulásáról részvényt kap, a részvény testesí-ti meg a részvényes vagyoni (osztalékjog) és személyi (közgyűlési jogok) jogait.
c) A részvényesek csak részvényük névértékét (kibocsátási értékét) kötelesek szolgáltatni a részvénytársaságnak (rt.-nél nincs mellékszolgáltatás, pótbe-fizetés, mivel az rt. tőketársulás).
d) A részvényes az rt. tartozásaiért az rt. hitelezőivel szemben nem köteles helytállni (korlátozott felelősség).
Az rt. – hagyományosan – vagy zártan, vagy nyilvánosan volt alapítható. A jelen-legi hazai szabályozásban nyilvános alapításra már nincs lehetőség, azaz tilos a részvénytársaság alapítása során a részvényeseket és az alaptőkét nyilvános fel-hívás útján gyűjteni (Ptk. 3:249. §). Az alapítási mód tehát nem tévesztendő ösz-sze a zártkörű vagy nyilvános működési formával. Az az rt., amelynek részvényeit a tőzsdére bevezették, nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt.). Ehhez ter-mészetesen az is szükséges, hogy részvényeit nyilvánosan hozza forgalomba a
Az egyes társasági formák szabályozása
▪
153▪
tőke piaci szabályok (Tpt.) szerint. Ha a részvények tőzsdei bevezetése nem törté-nik meg, az rt. zártan működik (zrt.). Az rt. közgyűlése legalább háromnegyedes többséggel az rt. működési módját megváltoztathatja (Ptk. 3:211. § [3] bek.).
Az rt. zártkörű alapításának lényege, hogy a részvényesek az alapító okiratban abban állapodnak meg, hogy az rt. valamennyi részvényét meghatározott arány-ban átveszik. Az alapszabály kötelező kellékeit a Ptk. 3:250. §-a állapítja meg.
B) A részvény, részvényosztályozások
A részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír (Ptk. 3:213. §). A magyar jogban jelenleg a részvény az egyetlen tagsági jogokról kiállítható értékpapír – a több értékpapír (kötvény, csekk, váltó) ún. hitelpapír.
Az értékpapírjog szerint tehát kétfajta alapvető értékpapír van, az ún. hitelpa-pír és a tagsági jogokat megtestesítő értékpahitelpa-pír, amelynek alapvető formája a részvény.
Az értékpapírokra vonatkozó lényegi magánjogi szabályokat a Ptk. 6. köny vé nek (kötelmi jog) ötödik része tartalmazza, ott azonban nem rendelkezik külön a tag-sági jogokat megtestesítő értékpapírokról, ezek részletes szabályai a részvény-társasági részben találhatók (Ptk. 3:213–3:248. §). Az értékpapírok kibocsátására, forgalmazására, az értékpapírpiac felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) állapítja meg, a tőkepiac állami felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) látja el, amely 2013 végétől a Magyar Nemzeti Bankba integrálódott.
A részvények két alapvető történeti típusa a bemutatóra és a névre szóló rész-vény. A bemutatóra szóló részvényt egyszerű átadással, a névre szóló részvénye-ket forgatmánnyal lehet átruházni (Ptk. 6:569. §). A névre szóló részvénnyel ren-delkező részvényeseket a társaság részvénykönyve tartalmazza (Ptk. 3:245. §).
A 19. században még a vezető részvénytípus a bemutatóra szóló részvény volt, ma már a névre szóló részvények dominálnak.
Az egyes részvénytípusokon belül eltérő fajtájú részvények bocsáthatók ki (részvényfajták). Az alapvető részvényfajták: a törzsrészvény, az elsőbbségi részvény, a dolgozói részvény, a kamatozó részvény és a visszaváltható részvény. A gya-korlatban főleg a különböző elsőbbségi részvényfajtákat, illetve a dolgozói rész-vényt alkalmazzák. A törzsrészvény a részvények alapváltozata, többletjogokat nem tartalmaz (mint az elsőbbségi részvények), és nem speciális (mint a dolgo-zói, a kamatozó vagy a visszaváltható részvény). A törzsrészvény által biztosí-tott tagi (részvényesi) jogok a névérték szerinti részesedési arányhoz igazodnak.
A Ptk. lehetőséget ad a törvényben nem nevesített, „egyéb részvényfajták” kibo-csátására is (Ptk. 3:240. §).
Alapvető elsőbbségi részvények:
a) a többlet-, illetve a fix osztalékot biztosító osztalékelsőbbségi részvény;
b) az rt. megszűnésekor ún. likvidációs elsőbbséget biztosító részvény;
c) a különböző szavazatelsőbbségi részvények (többlet-, de legfeljebb tízsze-res szavazati jogot adó részvény, vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény);
d) az elővásárlási jogot biztosító részvény;
e) a vezető tisztségviselő (felügyelőbizottsági tag) kijelölésére jogosító részvény.
Az elsőbbségi részvény valamilyen többletjogot ad a tulajdonosa számára, sokszor valamely ellentételezés fejében (lásd pl. a szavazati jog nélküli oszta-lékelsőbbségi részvényt). Az elsőbbségi részvényfajták vegyíthetők, illetve az osztályokon belül különböző részvénysorozatba sorolhatók (Ptk. 3:230–3:235. §).
A dolgozói részvény (Ptk. 3:236–3:237. §) névre szóló és korlátozottan forga-lomképes részvény, amelyet az rt. (alapító okirata) alapszabálya rendelkezései szerint az rt. munkavállalói számára bocsátanak ki ingyenesen vagy kedvez-ményes áron. A dolgozói részvény a magyar gyakorlatban a privatizáció során terjedt el. A dolgozói részvény az rt. alaptőkéjének egyidejű felemelése mellett a felemelt alaptőke 15%-áig hozható forgalomba. A dolgozói részvény elsőbbségi részvény is lehet. A dolgozói részvény lényege, hogy csak a társaság munkaválla-lóira, illetve nyugdíjasaira ruházható át, illetve a részvénytársaság részére lehet értékesíteni. Az ily módon visszaszerzett dolgozói részvényt az rt. vagy bevonja, vagy más részvényfajtává alakítja, illetve más munkavállaló számára dolgozói részvényként értékesíti.
A kamatozó részvény az osztalék mellett az adózott jövedelemből még kamatra is jogosítja a részvényest. Kamatozó részvény csak az alaptőke 10%-át meg nem haladó mértékben hozható forgalomba, és a részvényest az osztalék mellett meg-határozott kamatra is jogosítja. Ugyancsak az alaptőke 10%-át meg nem haladó mértékben bocsátható ki olyan névre szóló részvény, amelyre az rt.-t vételi vagy részvényeladási jog illeti meg, ez az ún. visszaváltható részvény.
A részvények forgalomba hozatalának időpontja szerint különböztethetünk meg részvényutalványt, ideiglenes és „végleges” részvényt. A részvényutalvány nem valós értékpapír, csak egy tanúsítvány, amelyet a részvényes az általa befizetett vagyoni hozzájárulásról az rt. cégbejegyzése előtt kap (Ptk. 3:241. §). Ha az rt.-t már bejegyezték a cégjegyzékbe, de az rt. teljes alaptőkéjét még nem fizették ki,
Az egyes társasági formák szabályozása
▪
155▪
a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulásról ideiglenes részvényt (Ptk.
3:242–3:244. §) kell kiállítani. A teljes alaptőke biztosítása után az ideiglenes részvény érvénytelenné válik, felváltja ugyanis a „végleges” részvény.
A részvény előállítási módja szerint lehet: a) nyomdai úton előállított részvény;
b) dematerializált részvény, utóbbi lényegében egy generált számítástechnikai kód.
A nyomdai úton előállított részvény (Ptk. 3:215. §) hagyományos, nyomtatott formában előállított okirati értékpapír. Előállítása arra feljogosított, minősített nyomdákban történik.
A dematerializált részvény számítástechnikai úton létrehozott dematerializált értékpapír, amelyet értékpapírszámlán a központi értéktárban kell elhelyez-ni. A dematerializált részvény átruházása a számlán való jóváírással történik (Ptk. 3:215. §).
A modern értékpapírjogok preferálják a nyomdai részvények dematerializált részvénnyé átalakítását, erre fordítva is lehetőség van, azaz dematerializált rész-vény is átalakítható nyomdai részvénnyé.
A részvények egészen sajátos csoportja az ún. saját részvény, tehát amikor az rt.
saját részvényeinek a tulajdonosa lesz. Ezt a lehetőséget a modern részvényjogok biztosítják ugyan, de korlátozzák is. Összvolumene nem haladhatja meg az alaptő-ke 25%-át, a saját részvény továbbá nem szavaz (osztaléka pedig megoszlik a többi részvényes között), megszerzésének sajátos, szigorú szabályai vannak (Ptk. 3:222–
3:226. §). Saját részvény megszerzése általában csak közgyűlési határozat alapján lehetséges, de bizonyos esetekben felhatalmazás adható erre az ügyvezetésnek.
A részvények osztályozása körében említendő meg a részvénnyé átváltoztat-ható, illetve részvényjegyzési jogot biztosító kötvény – ezek kötvények ugyan, de meghatározott feltételekkel részvénnyé alakíthatók.
A részvények összevont címletben is kibocsáthatók. Az összevont címlet elő-nye, hogy adott esetben gazdaságos; hátránya lehet, hogy elidegenítése esetén (vagy egyébként is, a részvényes kérésére) esetleg kisebb címletűre kell bontani (Ptk. 3:217. §).
C) Részvényesi jogok és kötelezettségek
A részvényesi minőség meghatározott tagsági és vagyoni jogokkal, illetve kö-telezettségekkel jár. Alapszabály, hogy a részvényesi jogok gyakorlásával kap-csolatban az azonos részvénysorozatba tartozó részvényekkel rendelkező rész-vényesek között bármiféle hátrányos megkülönböztetés tilos (diszkriminációs tilalom, Ptk. 3:253. §).
A részvénytársaság tőketársaság. A részvényes alapvető kötelezettsége ezért részvénye névértékének (kibocsátási értéknek) a befizetése. A részvényes alap-vető joga is vagyoni: a részvényest az rt. adózott eredményéből osztalék illeti meg.
A Ptk. a Gt.-vel igencsak egyező módon, részletesen szabályozza az osztalék meg-állapításának és kifizetésének a módját (Ptk. 3:261–3:263. §). Az osztalék – az el-sőbbségi részvény kivételével – a részvény névértékéhez igazodik.
A részvényesnek emellett ún. személyi jogai is vannak. A részvénytársaság jellegzetessége, hogy a személyes jogok zömmel ún. közgyűlési jogok, tehát az rt.
közgyűlésén lehet, illetve kell ezeket gyakorolni. Minden részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, ott felszólalni, felvilágosítást kérni, észrevételt és in-dítványt tenni, még akkor is, ha a részvényéhez nem fűződik szavazati jog (Ptk.
3:257–3:259. §). A döntésekben való részvételt a szavazati jog testesíti meg, ez – az esetleges elsőbbségi részvényt figyelmen kívül hagyva – a részvény névértéké-hez igazodik (Ptk. 3:260. §).
A törvény a kft.-hez képest jóval részletesebben és terjedelmesebben foglal-kozik az rt.-nél az alaptőke felemelésével, annak különböző módjaival (pl. felté-teles alaptőke-emelés) és leszállításával (Ptk. 3:293–3:317. §). Emellett még néhány külön szabályt tartalmaz az rt. jogutód nélküli megszűnésével (Ptk. 3:223. §) és átalakulásával kapcsolatban (Ptk. 3:318–3:321. §), majd – éppúgy, mint a kft.-nél – az egyszemélyes részvénytársaságra állapít meg néhány külön rendelkezést.
Az egyszemélyes rt. természetesen csak zártkörűen működhet (Ptk. 3:323. §).
D) Az rt. szervezete
Az rt. legfőbb szerve a valamennyi igazolt részvényesből (képviselőjéből) álló köz-gyűlés. A Ptk. definiálja a közgyűlés hatáskörét, részletesen szabályozza továbbá a közgyűlés összehívásának rendjét, annak kötelező eseteit, a közgyűlés előké-szítésével összefüggő teendőket, a határozatképességet és a határozatok meg-hozatalának rendjét, a közgyűlési jegyzőkönyvet, a folytatólagos és megismételt közgyűlést, a konferencia-közgyűlés sajátosságait stb. (Ptk. 3:268–3:281. §). A sza-bályozásban külön rendelkezéseket találunk a nyilvánosan működő rt. közgyű-lésére (pl. a nyrt. közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekről, a közgyűlés összehívásának sajátosságairól, a jegyzőkönyvről).
Az rt. ügyvezető szerve fő szabályként a legalább 3 tagból álló igazgatóság, amely – ha a közgyűlés ezt a szerepet nem vonja magához – elnökét maga vá-lasztja tagjai közül (Ptk. 3:282. §). Az igazgatóság tagjait fő szabályként a közgyű-lés választja meg. Az igazgatóság tagjai „külsők” és „belsők” egyaránt lehetnek.
Az egyes társasági formák szabályozása
▪
157▪
A megkülönböztetés arra utal, hogy az igazgatóság tagja az rt.-nél dolgozik-e (pl. vezérigazgató, más vezető munkavállaló) vagy sem. Az rt.-k többségében az igazgatóság vegyes összetételű, egyaránt vannak külső és belső tagjai. Ha az igazgatóság tagjává választott vezérigazgató egyben az igazgatóság elnöke is, ak-kor beszélhetünk elnök-vezérigazgatóról. Ha az rt. igazgatósága zömmel belső tagokból áll, lényegében azonos az rt. menedzsmentjével; ha zömmel külsőkből, úgy az igazgatóság elválik a menedzsmenttől.
Az igazgatóság olyan testület, amely ügyrendje szerint fő szabályként testü-leti üléseken hozza meg a döntéseit. Az igazgatóság ülésein mindenkinek egy szavazata van, a szavazás nyilvános, és a döntések egyszerű szótöbbséggel szü-letnek meg. Az igazgatóság testületi jellegéből fakad, hogy sajátosan alakul az igazgatóság tagjainak a társaság irányában fennálló helytállási (kártérítési) kö-telezettsége. A kárfelelősség szempontjából az igazgatóság tagjainak felelőssége egyetemleges, mentesül azonban a felelősség alól az a tag, aki a kárt okozó dön-tés ellen szavazott, illetve a döndön-téshozatalban nem vett részt.
Az igazgatóság vezeti operatívan az rt.-t, és köteles a vagyon védelméhez szük-séges intézkedéseket megtenni. Az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és az rt. üzletpolitikájáról szóló éves beszámolót – a könyvvizsgálói audittal és a fe-lügyelőbizottság véleményével – az igazgatóság terjeszti a közgyűlés elé, legalább évente egyszer, a társaság rendes közgyűlésén. Az igazgatóság továbbá háromha-vonta a felügyelőbizottságnak is köteles jelentést tenni (Ptk. 3:284. §).
Az rt. igazgatóságával kapcsolatban már említett két speciális szabályt kell kiemelni:
a) A zártkörűen működő rt. alapszabálya egyszemélyes igazgatóságot is intézmé-nyesíthet, azaz a vezérigazgatót feljogosíthatja az igazgatóság hatáskörének gyakorlására (az igazgatóság jogait gyakorló vezérigazgató, Ptk. 3:283. §).
b) A zártkörűen működő rt. alapszabálya a felügyelőbizottságot az alapító okirat-ban foglalt rendelkezéssel az igazgatóság fölé helyezheti (ügydöntő vagy irányító felügyelőbizottság). Ebben az esetben az alapító okirat meghatározhatja azo-kat a jog ügyleteket, illetve más döntéseket, amelyeket az igazgatóság csak a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásával köthet meg. Az ún. irányító felügyelőbizottság tagjainak a felelőssége ebben a körben azonos a vezető tisztségviselőkével, azaz egyetemlegesen felelnek a kárt okozó döntésért.
Az a) és a b) pont alatti speciális vezetési formációk egymással vegyítve is al-kalmazhatók: működhet irányító felügyelőbizottság és egyszemélyes igazgatóság.
Az nyrt.-ben a már elmondottak szerint kötelező a könyvvizsgáló választása, a zrt.-ben az alapszabály ettől eltekinthet.
E) A nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó külön szabályok A nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve a Ptk. külön szabályokat állapít meg, tehát a zártkörűen működő rt.-kre vonatkozó szabályokat a külön szabályokban foglalt eltérésekkel és többletrendelkezésekkel lehet alkalmazni.
Az eltérések egy része a nyilvánosan működő rt. részvényeire vonatkozik, így például az ilyen rt.-nek csak dematerializált részvényei lehetnek, az elsőbbségi részvények fő szabályként nem kombinálhatók, a szavazatelsőbbségi részvénye-ket a törvény korlátozza stb.
A nyilvánosan működő rt.-knél a részvényesek jogaira is speciális szabályok vonatkoznak, például az alapszabály meghatározhatja az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét, a kollektív kisebbségi jogok mértéke az általános 5% helyett 1%.
A nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésének hatásköre – a már említett corporate governance elvei jegyében – szélesebb az általánosnál, és nyil-vánossága is magasabb szintű (ülés tartása nélkül pl. nem határozhat). A leg-alapvetőbb eltérés az ügyvezetés körében van: a Ptk. – a Gt. korábbi szabályaiból már ismert módon – lehetővé teszi az alapszabálynak, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság kettős rendszere helyett egységes irányítási rendszerben igazga-tótanácsot működtessen (Ptk. 3:285–289. §). Az igazgatótanács tagjai többségének ún. független személynek kell lennie. Függetlennek az számít, akinek igazgató-tanácsi tagságán túl más jogviszonya az rt.-vel nincs (3:286. §).
Akár kettős, akár egységes irányítási rendszerben működik az nyrt., köte-lező a felügyelőbizottság tagjai közül legalább 3 tagú auditbizottság választása (Ptk. 3:291. §), amely segíti az igazgatóság és a felügyelőbizottság, illetve az igaz-gatótanács tevékenységét.
A tőzsdei társaságokban az eredménybeszámolóval együtt a Budapesti Értéktőzsde szabályai szerint készült, ún. felelős vállalatvezetési jelentést is a köz-gyűlés elé kell terjeszteni, amely az előző üzleti évben folytatott vállalatvezetési gyakorlatot ismerteti, illetve értékeli (felelős társaságirányítási jelentés, Ptk. 3:289. §).