A szerződések általános szabályai
1. A KÖTELEM ÉS A SZERZŐDÉS FOGALMI KÉRDÉSEI
Az áruk, szolgáltatások iránti igényt a gazdaság szereplői érdekeiknek megfele-lően, azok által vezérelve kívánják kielégíteni. A tulajdonos a dolga felett ren-delkezik, azt maga birtokolhatja, hasznosíthatja, de át is ruházhatja, vagy épp a dolog feletti használati jogot engedheti át időlegesen. Az emberi munka, a termé-szetes személy vagy a polgári jogban jogalanynak minősülő szervezet szolgáltatá-sai, a szerzői jog vagy az iparjogvédelem által oltalmazott szellemi alkotás ugyan-csak olyan vagyoni értéket képviselnek, amely felett rendelkezni lehet. A piacon termékek, szolgáltatások és ezek általános egyenértékese, a pénz cserélődnek, az ügyleti forgalom magánjogi kereteit pedig a szerződési jog biztosítja.
Az 1959-es Ptk. a legjelentősebb kötelemfakasztó tényállás, a szerződés esetében rendelkezett csak részletesen a jogviszony keletkezésének, megszű-nésének, a jognyilatkozat megtételének, a képviseletnek, az elévülésnek, a tartozáselismerésnek és az egyezségnek a kérdéseiről, a többalanyúságról, a tel-jesítés általános és a pénztartozásra vonatkozó különös szabályairól, a beszámí-tásról, illetőleg a teljesítés egyes további különleges eseteiről. A joggyakorlat az elmúlt évtizedek során a szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazását a szer-ződésen kívüli egyéb kötelmekre is kiterjesztette. Az új Polgári Törvénykönyv egyik lényeges, szerkezeti újítását jelentette a kötelmekre vonatkozó közös szabályok-nak a hatodik könyv élén, önálló részben való elhelyezése. Ezeket a rendelke-zéseket a kódex a továbbiakban az egyes konkrét kötelemtípusok esetében már
nem ismétli meg, az azokra vonatkozó részletes szabályok azonban bizonyos összefüggésekben többletelőírásokat még megállapíthatnak.
A) Kötelem
A Ptk. szerint a kötelem: kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének kötelezettségére. A kötelem valamely dolog adására, te-vékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányul-hat (Ptk. 6:1. § [1]–[2] bekezdés). A kötelem mindig megirányul-határozott személyek kö-zött áll fenn, és általában ellenkező gazdasági érdekállású, két vagy több személy közti jogviszonyt jelent. Kötelem alanya lényegében bárki lehet: az üzleti jogban a jogi személyként működő vállalkozások, költségvetési és egyéb szervek, jogi személyiség nélküli, de a gazdasági forgalomban részt vevő szervezetek, az egyé-ni vállalkozó, emellett természetesen a magánérdekét követő, magánszemélyként eljáró fogyasztó közötti kötelmi jogi kapcsolatok a tipikusak.
A kötelem közvetett tárgya a dolog, közvetetlen tárgya a szolgáltatás, tartal-ma pedig a kötelezett teljesítési kényszere: lehetőség annak kikövetelésére, hogy a kötelezett teljesítsen. A kötelmi pozícióban annak polgári jogi voltából követke-zően a jogalanyok mellérendeltek, még az államot sem illetik meg többletjogok.
A kötelemben a jogosultsággal (követeléssel) szemben ott áll a kötelezettség is.
A kötelezettségért a kötelezett teljes vagyonával köteles helytállni – felel a köte-lezettség teljesítéséért. A jogosult igénye: kikényszeríthető alanyi jog, amelynek érvényesítéséhez a bíróságok és végső soron az állam általi végrehajtás állnak rendelkezésére. Ha a Ptk. az efféle eltérést nem tiltja, a kötelmeknek a felek jo-gaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarat-tal eltérhetnek (Ptk. 6:1. §). A diszpozivitás, a felek rendelkezési jogának érvé-nyesülése kötelmi közös szabályok körében sem teljes körű. A kógens, feltétlen érvényesülést igénylő normáktól való eltérés nem lehetséges – a feleknek ilyen szabályba ütköző rendelkezése semmis.
Kötelem keletkezhet szerződésből, károkozásból, személyiségi jog megsér-téséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazda-godásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból (Ptk. 6:2. §).
A kötelemkeletkeztető tényállásoknak a törvény példálózó felsorolását adja. A leg-jelentősebb, a hétköznapi életben leggyakrabban előforduló kötelemkeletkeztető tényállás a szerződés, amely legalább két személy joghatás kiváltását célzó, köl-csönös akarat-jognyilatkozata. A (jogellenes) károkozás vagyoni hátrány okozá-sában jelenik meg, amelyet a károkozónak meg kell téríteni.
A szerződések általános szabályai
▪
171▪
Kötelmet egyoldalú nyilatkozat is kelteztethet: ilyenkor a nyilatkozattevő egy-oldalúan, sokszor saját vagyona terhére biztosít valaki más számára (kikény-szeríthető) jogosultságot (pl. díjkitűzés). A tulajdonjog és más dologi jogok (pl.
haszonélvezet) megsértésétől mindenki köteles tartózkodni (abszolút szerkezetű jogviszony); ha ilyen sérelem mégis bekövetkezik, a jogsértő és a sérelmet szen-vedő fél között (relatív szerkezetű) kötelmi helyzet keletkezik, nevezetesen a kár-okozó köteles megtéríteni a tulajdonos kárát.
B) A szerződés
A szerződés lényegi sajátossága, hogy kölcsönösen érdekek kielégítésére irányul:
a felek tudatosan, egyező akarattal ennek érdekében kötnek jogokat és kötelezettsé-geket keletkeztető megállapodást. A szemben álló felek ellentétes érdekállásúak, és ami az egyiknek kötelezettségként jelenik meg, a másiknak épp a jogosultságot jelenti.
Ugyanakkor – az üzleti életben meglehetősen gyakorta – előfordul, hogy azonos érdekű pozícióban (kötelezettként, illetőleg jogosultként) egyidejűleg többen is megjelennek.
A kötelezettség teljesítésével összefüggő és egymás közötti kérdések rendezé-séhez, a helytállás szabályainak megállapításához a Ptk. alapvetően a szolgáltatás oszthatósága vagy oszthatatlansága felől közelít, és nem osztható szolgáltatás eseté-ben a jogviszony központi elemévé az egyetemlegességet teszi. Oszthatónak a szolgáltatás a Ptk. szerint akkor minősül, ha – a jogosult lényeges jogi érdekének sérelme nélkül – önállóan használható részekre bontható. Ha ilyen szolgáltatás-sal többen tartoznak (osztott kötelezettség), a Ptk. eltérő rendelkezésének hiá-nyában a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti: kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.
Ha egy nem osztható szolgáltatással többen tartoznak (egyetemlegesség), a teljesí-tés bármelyik kötelezettől követelhető: minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik. Egyetemleges a kötelezettség abban az esetben is, ha – megállapodás alapján – többen úgy tartoznak egy osztható szolgáltatással, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést. Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jo-gosulttal szemben a teljesített rész erejéig (a teljesítő irányában megtérítési kö-telezettség keletkezésével) a többiek kökö-telezettsége is megszűnik. A kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek (Ptk. 6:28–6:29. §).
A szerződési alapelvek adják meg a szerződésekre vonatkozó, egyébként alapve-tően diszpozitív (eltérést engedő) polgári jogi szabályozás legáltalánosabb kereteit.
A szerződési szabadság alapelvének értelmében a felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet. A felek szaba-don állapíthatják meg a szerződés tartalmát is, és ha a Ptk. az eltérést nem tiltja, a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egye-ző akarattal eltérhetnek. A szeregye-ződéses jogviszonyokba való beavatkozásra csak kivételes esetben, lényeges, a szerződési pozíciók egyensúlyhiányos helyzetét eredményező okból kerülhet sor. A kódexnek és más polgári jogi jogforrásoknak a fogyasztót védő rendelkezései tipikusan ilyen szabályok érvényesítésére töre-kednek (Ptk. 6:59–60. §).
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülmé-nyekből más nem következik – ellenszolgáltatás jár (Ptk. 6:61. §). Ez a visszter-hesség vélelmének megfogalmazása, amely azonban természetesen nem érvényesül a szerződések ingyenes alakzata esetében, illetve akkor sem, ha a szolgáltatást nyújtó fél valamilyen oknál fogva nem kíván ellenszolgáltatást. A szolgáltatás-nak és az ellenszolgáltatásszolgáltatás-nak – természetesen piaci viszonyok keretei között – egymással arányosnak kell lennie (ún. szinallagma elve).
Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a feleket a szerződéskötési tár-gyalások alatt, a szerződés megkötésekor, annak fennállása során és megszűnte-kor egyaránt terheli: kötelesek minden lényeges körülményt a másik fél tudomá-sára hozni (Ptk. 6:62. §).
A Ptk. szerint a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amely-ből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgál-tatás követelésére (Ptk. 6:58. §). A szolgálszolgál-tatás az a magatartás, amit a jogosult kö-vetelhet, és a kötelezett tanúsítani köteles, és amely a felek által egy esetleges alkufolyamat (közgazdasági optimalizáció) akarategységében került meghatá-rozásra. A szolgáltatás ebben a jelentésében a szerződés közvetlen tárgya, a szer-ződési érdek kielégítésének eszköze. A szerződések közvetett tárgya az a – jogi értelemben vett – dolog, aminek az adására, szolgáltatására a szerződés létrejött.
A szerződéses kapcsolat alapvetően mindig relatív szerkezetű jogviszonyt jelent, két- vagy többalanyú jogügyletet, ahol a felek kölcsönösen egymás irányában tartoznak kötelezettségekkel és rendelkeznek jogosultságokkal: ez a szolgálta-tással szemben álló megfelelő ellenszolgáltatás képezi a szerződés jogi tartalmát.
A szerződés tehát: megállapodás, amely a felek akaratának kölcsönös és egy-behangzó kifejezésével, egy folyamat eredményeként jön létre, általában a felek magánautonómiája, kivételes esetekben szerződéskötési kötelezettség vagy va-lamely speciális eljárási mód (versenyeztetési eljárás) alapján. A szerződési felté-teleket a felek megtárgyalhatják egyedileg, de azokat adott esetben az egyik fél
A szerződések általános szabályai
▪
173▪
egyoldalúan, több szerződés megkötése végett is kialakíthatja – ezek az általános szerződési feltételek (ún. blankettaszerződés). A jognyilatkozatok egybehang-zósága, a konszenzus kialakulása a szerződés létrejöttének kulcsmozzanata:
amennyiben legalább a szerződés lényegi kérdéseiben nincs egyetértés a felek között, a szerződés nem jön létre. A szerződés a felek akaratát tükrözi, ám a szer-ződés tartalma, a nyilatkozatok értelmezése kapcsán a felek között sokszor né-zeteltérés alakul ki: a kódex az ilyen konfliktusok feloldásához is segítséget ad.
A szerződés akkor éri el a célját, akkor teljesül, ha a felek kölcsönösen teljesítik vállalt kötelezettségeiket – ez azonban nem minden esetben történik meg, vagy nem úgy, ahogy a felek tervezték. Maga a szerződés is tartalmazhat olyan hi-bát, amely a kívánt eredmény elérését akadályozza, érvénytelenséget eredményez.
Az érvényes szerződés nem feltétlenül hatályos is, ennek beálltát a felek külső körülmények bekövetkeztéhez köthetik. A szerződéseket teljesíteni kell, legál-talánosabban akkor, úgy és olyan minőségben, ahogy ezt a felek a megállapo-dásban kikötötték – ha nem így történik, ha a szerződésszerű teljesítés elmarad, szerződésszegéssel állunk szemben.
A szerződésszegés – esetei a késedelem, a hibás teljesítés, a lehetetlenülés, a tel-jesítés megtagadása, a jognyilatkozat tételének elmaradása – jelentős polgári jogi jogkövetkezményekkel jár: a legfontosabb, hogy az a fél, aki a szerződésszegésért felelős, a másik fél felé kártérítési kötelezettséggel tartozik. A felek a szerződést különböző jogi eszközökkel erősíthetik meg: ezek vagy a kötelezettséggel tarozó fél teljesítési készségét vagy képességét tudják megerősíteni – az ellenérdekű fél üzleti kockázatát pedig csökkenteni.
A szerződés általában akkor szűnik meg, ha tartalmának megfelelően telje-sítették. A felek szerződésalakító akarata azonban itt is érvényesül, a szerződés közös megállapodással is megszüntethető. A szerződéses jogviszonyt megszün-tetheti valamely fél egyoldalú jognyilatkozata (felmondás vagy elállás), valamint a bíróság döntése is.