A magyar államszervezet felépítése
6. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
Az Alaptörvény szerint Magyarországon a helyi közügyek intézésére és a he-lyi közhatalom gyakorlására hehe-lyi önkormányzatok működnek (31. cikk).
Az Alaptörvény és a 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkor-mányzatairól több mint két évtized után átalakítja az önkormányzati rendszert.
Az új törvény nem annyira az önkormányzatiságra helyezi a hangsúlyt, hanem a feladatok és a közpénzek központosított kiosztására, az egységes állami irányí-tásra és ellenőrzésre.
A helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a megyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak a közösségét illeti meg.
A fővárosi önkormányzat települési és területi önkormányzat egyszerre, így a főváros a kerületekkel megőrizte kétszintű önkormányzati rendszerét. A he-lyi önkormányzat mellett kisebbségi önkormányzatok is működnek. A hehe-lyi
A magyar államszervezet felépítése
▪
73▪
önkormányzat ellátja a törvényben meghatározott kötelező és az általa önként vállalt feladat- és hatásköröket.
Az önkormányzati képviselő a település (fővárosi kerület, megye) egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választói érdekeit. Az önkormányzati képviselők jogai és kötelességei azonosak. Az önkormányzati képviselővel szemben szigo-rodtak az összeférhetetlenségi szabályok. Nem folytathat például olyan tevékeny-séget, amely a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja.
A helyi képviselőtestület elnöke a polgármester. A képviselőtestület bizott-ságot választhat, és hivatalt hoz létre. A hivatal vezetője a jegyző, akit a polgár-mester nevez ki.
Alapvető feladataik ellátásához az önkormányzatok saját vagyonnal is rendkeznek, ezzel önállóan gazdálkodnak. A közvetlenül az önkormányzatok által el-látandó feladatok listája, csakúgy, mint az állami feladatoké, szemléleti kérdés, de a feladatok valamilyen formában biztosított ellátása elengedhetetlen a ver-senyképesség fenntartására. Az új önkormányzati törvény bizonyos oktatási és egészségügyi intézményeket egyértelműen a kormányhivatalok alá rendelt, ezzel a feladatokat és a finanszírozást is egységesítette.
Az önkormányzatok saját bevételei a következők:
a) a helyi adók;
b) saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hasznosí-tásából származó bevétel, nyereségek, osztalékok, kamatok és bérleti díjak;
c) átvett pénzeszközök;
d) külön törvény szerint az önkormányzatot megillető illetékek, bírság, díjak;
e) az önkormányzat és intézményei egyéb sajátos bevételei.
A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonában álló vagyontárgyakból, eszkö-zökből és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll, amelyek az önkormányzati feladatok és célok ellátását szolgálják. A helyi önkormányza-tok vagyongazdálkodására is érvényes a centralizált gazdálkodási modell (lásd a 2011. évi CXCVI. törvényt a nemzeti vagyonról). A képviselőtestület kizárólag a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott személyekkel köthet va-gyonkezelési szerződést, amelyben szerepel ugyanakkor az átláthatóság követel-ménye. Ellentétben az állami szervekkel, a vagyonkezelési szerződés ugyanak-kor versenyeztetés nélkül köthető, ennek feltétele, hogy az a feladatellátást nem veszélyeztetheti.
A helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandó, törvényben meghatá-rozott feladatok ellátásában a működési kiadásaik fedezetét az Országgyűlés a
feladatfinanszírozás rendszerén keresztül, feladatalapú támogatással biztosítja.
A feladat-finanszírozási rendszerben az Országgyűlés a helyi önkormányzat kö-telezően ellátandó feladataihoz jogszabályokban meghatározott közszolgáltatási szintnek megfelelő támogatást biztosít.
A helyi önkormányzatok a megyei (fővárosi) kormányhivatalokon keresztül a kormány törvényességi ellenőrzése alatt állnak.
7. Az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SZERVEZETRENDSZERE
A) A bírósági szervezet
Az Alaptörvény szabályozza a bíróságok jog- és hatáskörének, szervezetének, ítélkezésének, továbbá a bírák függetlenségének legfontosabb kérdéseit. A bíró-ságok igazgatásának és működésének, valamint a bírák jogállásának részletes szabályait ugyanakkor sarkalatos törvények határozzák meg. Az Alaptörvény szerint a bíróságok feladata az igazságszolgáltatási tevékenység. Ennek megfele-lően a bíróságok feladata egyfelől a büntetőügyekben és a magánjogi jogvitákban való döntés, valamint a közigazgatási határozatok és az önkormányzati rendele-tek törvényességéről való döntés (felülvizsgálat), valamint a helyi önkormányza-tok törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának a megállapítá-sa. Emellett a törvény más ügyekben való döntést is a bíróságra telepíthet.
A bírósági szervezetrendszer többszintű (elsőfokon a járásbíróság, első- és másod-fokon a törvényszék, másodmásod-fokon az ítélőtábla, végül a Kúria). A bírósági rend-szer egyes rend-szervezeti szintjeinek meghatározását a bíróságok rend-szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) rögzíti.
Az Alaptörvény a bírósági szervezetrendszer csúcsszerveként a Kúriát neve-síti, és ezzel egyben a bírói szervezet egységességét is deklarálja. Az Alaptörvény az általános igazságszolgáltatási tevékenységen túl különleges bírói feladatokat is ró a Kúriára: a Kúria biztosítja a jogalkalmazás egységét, amelynek keretében a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
Az Alaptörvény az alábbiak szerint rögzíti a bírói függetlenség garanciális elemeit:
a) a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók;
b) tisztségükből csak a törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani őket;
A magyar államszervezet felépítése
▪
75▪
c) a bíró nem lehet tagja politikai pártnak, és d) nem folytathat politikai tevékenységet.
A függetlenségüket biztosítja az is, hogy a hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. A Kúria elnökét – a stabilitás és a függetlenség fokozottabb érvényesíté-sére – kilenc évre, a köztársasági elnök javaslatára, a képviselők kétharmadának szavazatával az Országgyűlés választja meg.
Magyarországon az igazságszolgáltatást tehát a Kúria, az ítélőtábla, a tör-vényszék, a járásbíróság és külön bíróságként közigazgatási és munkaügyi bí-róság gyakorolja. Az első fokon eljáró kerületi és városi bíbí-róságok – jelenleg 111 helyi bíróság – jogutódjai 2013. január 1-jétől a járásbíróságok. Hatáskörükbe tar-toznak mindazok az ügyek, amelyekben az elsőfokú eljárást törvény nem utalja más bíróság elé.
A közigazgatási és munkaügyi bíróságok 2013. január 1-jén kezdték meg a műkö-désüket. Elsőfokon járnak el a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti, a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, valamint a törvény által hatáskörükbe utalt egyéb ügyekben.
A 20 megyei (fővárosi) bíróság jogutódjaként a törvényszékek a törvényben meghatározott ügyekben elsőfokon járnak el, és másodfokon elbírálják a járásbí-róságok, valamint a közigazgatási és a munkaügyi bíróságok határozatai ellen be-jelentett fellebbezéseket. A törvényszéken tanácsok, csoportok és büntető, polgári, gazdasági, valamint közigazgatási-munkaügyi kollégiumok működnek. A kollé-giumok összevontan is működhetnek.
Az ítélőtábla elbírálja a törvényben meghatározott ügyekben a járásbíróság és a törvényszék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, továbbá eljár a hatás-körébe utalt egyéb ügyekben. Az ítélőtáblán tanácsok, büntető, valamint polgá-ri kollégiumok működnek. Öt ítélőtábla van: a Fővárosi, a Debreceni, a Győpolgá-ri, a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla.
A bíróságok központi igazgatását 2012. január 1-jétől az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke látja el. Az OBH elnökéhez kerültek a megszűnt Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és az OIT elnökének, aki egy személyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is volt, az igazgatási jogkörei (így a bírósági felsőveze-tők kinevezése, a bírói álláspályázatok elbírálása, költségvetési, létszám-gazdál-kodási jogkörök stb.). Ezzel elvált a szakmai vezetésért felelős Kúria elnökének és a bírósági igazgatás vezetőjének a személye. Az OBH-n kívül az igazgatási rend-szer elemét képezi a bírák által választott, kizárólag bírákból álló Országos Bírói Tanács is, amely független testületként ellenőrzési, felügyeleti funkciót lát el.
B) Az ügyészség
A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közremű-ködőjeként – mint közvádló – az állam büntetőigényének kizárólagos érvénye-sítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselek-ményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint bűnmegelőzési feladatai is vannak. A legfőbb ügyész és az ügyészség ennek körében az ügyészségi tör-vényben és a büntetőeljárási szabályok szerint jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben (pl. nyomozásfelügyelet), képviseli a vádat (közvád) a bírósági eljárásban, valamint felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessé-ge felett is.
Az ügyészi szervezet centrális alárendeltségű, hierarchikus rendszer.
Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyésze-ket, részükre utasítást adhat. A legfőbb ügyész kivételével az ügyész szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. A leg-főbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja kilenc évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési kép-viselők kétharmadának szavazata szükséges. A legfőbb ügyész évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.
Az ügyészi tevékenység szintén szigorú, garanciális jellegű összeférhetetlen-ségi szabályok által korlátozott. Az ügyész nem lehet párt tagja, és nem folytat-hat politikai tevékenységet, ahogyan a bíró sem. Az ügyészség szervezetének és működésének, a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat – ahogyan a bírósági szervezetrendszer esetében is – sarkalatos törvény határozza meg (2011. évi CLXIII. törvény).