A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS

A közigazgatásban két alapvető jogalkalmazási irány van. Az egyik a közigaz-gatási szervezetrendszeren belüli irányítási-felügyeleti jogviszonyokban nyilvánul meg, a másik a közigazgatási szervek hatósági eljárása külső ügyfelekkel (állampol-gárokkal, társadalmi-gazdasági szervezetekkel) szemben.

Irányításon azt értjük, amikor a felettes szerv irányítási jogosítványai „teljesek”

az irányítottal szemben, tehát nemcsak általános szabályozási, hanem konkrét utasítási joga is van. A felügyelet viszont korlátozott irányítási jogkört, tehát csak ellenőrzést, esetleg az ellenőrzés eredményeként szankcionálást jelent, de utasítá-si joga a felügyeleti szervnek nincs. (Az irányítással és a felügyelettel szemben, amelyek közigazgatási szervek között nyilvánulnak meg, a vezetés szervezeten belüli irányítást jelent.) A felügyelet lehet szakmai, amely gazdaságossági-célsze-rűségi kérdésekre is kiterjed, illetve törvényességi, amikor csak a felügyelt szerv

A jogalkalmazás

▪

▪

eljárásának a jogszabályszerűsége vizsgálható. A felügyelet tehát általános, amely a felügyelt szervezet teljes tevékenységi körére kiterjed, illetve szakfelügyelet, amely csak meghatározott tevékenységre irányul (munkavédelmi stb.).

Közigazgatási hatósági jogköröket törvények és más jogszabályok állapítanak meg az államigazgatási, illetve közigazgatási szervek számára. (Államigazgatási szerven a központi közigazgatási szerveket, a közigazgatási szerveken az önkor-mányzati közigazgatási szerveket kell érteni.) A 2005. évi LXXXIII. törvény sza-bályozza a közigazgatási hatósági eljárást (Ket.), mégpedig az ügyfélvédelmet és a szolgáltató állam megvalósítását előtérbe helyezve. A közigazgatási hatóság az ügyfél jogait és jogos érdekeit csak a közérdek és az ellenérdekű fél jogos érde-keinek a védelme végett korlátozhatja. A közigazgatási eljárásban is érvényesí-teni kell az ügyfélegyenlőség elvét.

Közigazgatási eljárás kérelemre és hivatalból is indulhat. Az ügyben az a hatóság jár el, amely az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.

A hatáskör azt jelenti, hogy milyen ügyben mely szerv jár el (pl. építési engedély tárgyában az építési hatóság), az illetékesség pedig azt rendezi, hogy területileg me-lyik közigazgatási szerv jogosult az eljárásra (tehát egy Váci utcai emeletráépítés ügyében Budapesten az V. kerületi önkormányzat építési hatósága az illetékes).

Az eljárás során be kell szerezni a bizonyítékokat, ha kell, tanúk, szakértők bevo-násával, illetve az ügyfél meghallgatásával le kell folytatni a bizonyítási eljárást.

Az első fokon eljáró közigazgatási szerv eljárása eredményeként határozatot hoz. Ezt közölnie kell az érintettekkel. Ha az érintettek meghatározott időn belül nem fellebbeznek a határozat ellen, az jogerőre emelkedik. Ha az ügyfél az erre meg-adott határidőn belül fellebbezéssel él, a fellebbezés elbírálásáról a másodfokon el-járó közigazgatási szerv dönt. (A másodfokú közigazgatási szerv – ha elsőfokon az önkormányzati polgármesteri hivatal járt el – a megyei [fővárosi] kormányhivatal.)

A másodfokon hozott határozat már jogerős, hiszen a közigazgatási eljárás két-fokozatú, rendes jogorvoslatnak az első fokon hozott határozattal szemben van helye. A jogerős közigazgatási határozat ellen fő szabályként keresettel lehet élni a bírósághoz, ha az érintett szerint a közigazgatási határozat törvénysértő. Ezt nevezzük a közigazgatási határozatok bírósági megtámadásának.

3. A BÍRÓSÁGI JOGALKALMAZÁS

A bírósági eljárás számos területen eltérő sajátosságot mutat a közigazgatási el-járáshoz képest. A bíróságok tevékenységének döntő részét tipikusan a múltbeli

események megítélése teszi ki. A bíróság általában azzal foglalkozik, hogy megál-lapítsa a jogok és a kötelezettségek létét vagy nemlétét, illetve a felelősséget a kö-telezettségek nemteljesítése miatt. A bírósági eljárásnak a közigazgatási eljárástól való eltérése jelentős abban a vonatkozásban is, hogy a bíróság peres ügyekben soha nem kezdhet eljárást hivatalból, csak indítványra, azaz akkor, ha a bírósági el-járás megindítására jogosult szervek vagy személyek az elel-járást megindítják (pl. a fél keresete, ügyészi vádemelés).

A bírósági eljárás lefolytatásához általános hatáskörrel a helyi bíróságok (já-rási bíróság) rendelkeznek. Az általános hatáskör az eljá(já-rási jogosultság fő szabá-lyát jelenti. Ha tehát a jogszabály egyes ügyekre nézve kifejezetten nem mondja ki más bíróság hatáskörét, akkor az eljárásra a helyi bíróság jogosult. Az ügyek meghatározott körében az elsőfokú eljárási jogosultságot az eljárási törvények a megyei szintű bírósági (fővárosi bírósági) hatáskörbe utalják. Ezeket a bíróságokat jelenleg törvényszéknek nevezik. A bíróság a hatáskörének fennállását hivatalból köteles vizsgálni. Nem járhat el a bíróság olyan ügyekben, amelyre a törvény szerint nincs hatásköre. A jogvitában a hatáskörrel rendelkező bíróságok közül az járhat el, amelyik illetékességgel rendelkezik. A megyei szintű törvényszékek meghatározott ügycsoportokban elsőfokon járnak el, abban az esetben pedig, ha első fokon a helyi bíróság járt el, a törvényszék másodfokú szervként mint fellebbezési bíróság jár el. Az Ítélőtábla másodfokú bíróságként jár el azokban az ügyekben, amelyben a törvényszék járt el elsőfokon. A Kúria mint legfelsőbb bíróság jár el a felülvizsgálati kérelmek ügyében, függetlenül attól, hogy a jogerős ítéletet a törvényszék vagy az Ítélőtábla mint másodfokú bíróság hozta.

A bírósági eljárás fő szabályként kétfokozatú eljárás, ezért az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek, azaz rendes perorvoslatnak van helye. A másodfokú eljárás eredményeként megszületett bírósági ítélet jogerős és végrehajtható. A másodfokú ítélet jogereje, az alaki jogerő tehát azt jelenti, hogy az ítélet megfellebbezhetetlen.

Rendkívüli perorvoslati eszközökkel megtámadhatók az alaki jogerőre emel-kedett ítéletek is. Ilyen például a felülvizsgálati kérelem és a perújítás.

A felülvizsgálati kérelemmel mint rendkívüli perorvoslattal lehet élni akkor, ha az ítélet törvénysértő. A felülvizsgálati kérelem célja az, hogy ha a fél tör-vénysértőnek tartja az ítéletet, végső soron jogorvoslatot nyerjen. Ezért a felül-vizsgálati kérelem előterjesztésének csak akkor van helye, ha a fél az eljárásjogi törvény adta minden rendes jogorvoslati lehetőségét kihasználta. Perújításra ak-kor kerülhet sor, ha a fél olyan új tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Perújításnak tehát akkor van helye, ha az el

A jogalkalmazás

▪

▪

nem bírált tény fennállt az ítélet meghozatalakor (és nem később következett be), erről a tényről azonban a feleknek (félnek), de elsősorban a bíróságnak nem volt tudomása. Ha ugyanis a bíróság ismeri a tényt, de azt nem értékeli, akkor ezzel a bíróság eljárási szabályt sért. Az eljárási szabálysértésen alapuló ítélet törvény-sértő, amely ellen fellebbezéssel vagy felülvizsgálati kérelemmel lehet élni, nem pedig perújítással.

Mind a perújítás, mind a felülvizsgálat határidőhöz kötött. Ha a felülvizsgá-lati kérelem és a perújítás határideje is lejárt, beáll az anyagi jogerő. Az anyagi jogerő – szemben az alaki jogerővel – az elbírált kérdés végleges eldöntését jelen-ti. Az anyagi jogerő az ítélt dolog (res judicata). Ez azt jelenti, hogy ugyanazon felek között ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt újabb kereset nem indítható.

A bírósági eljárásnak két alapvető ága van: a büntetőeljárás és a polgári eljárás – ezeket az időközben számos esetben módosított, büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.), illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályozza.

A büntetőeljárás a nyomozással indul. Ha a nyomozást nem szüntetik meg, ügyészi vádemelésre kerül sor. A vádindítvány alapján indul a büntetőper. Ha a bírósági eljárás a vádlott jogerős elmarasztalásával ér véget, úgy büntetés-végre-hajtás történik. A Be. a büntetőeljárás során alkalmazható kényszerintézkedése-ket (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, házkutatás stb.) jelentős jogi garanciák-kal övezve szabályozza.

A polgári per a felperes keresetével (keresetlevelével) indul, a per felei a fel-peres és az alfel-peres. Ugyanakkor számos nem fel-peres eljárást is ismerünk – ilyen a társasági jog keretében tárgyalt cégeljárás.

A bírósági eljárás során a jogot alkalmazzák, de a közvetett cél a jog erkölcsi tartalmánál fogva az esetek jelentős részében az igazságszolgáltatás. A bíróságokat ezért is nevezik az államszervezetben igazságszolgáltatásra hivatott hatalmi ág-nak. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az igazságszolgáltatásnak nem a bíró-sági eljárás az egyetlen útja – a felesleges túlzott pereskedés vagy az ún. perlési politizálás (politikai ügyek mesterséges bíróság elé vitele) helytelen. Az 1990-es években Magyarországon perrobbanás következett be, amelyet alig lehetett ke-zelni. A vitarendezésnek számos más útja is van, ilyen többek között a mediáció, a különböző közvetítői eljárások.