3. A KOMMUNIÓ ÉS SZEMÉLYI STRUKTÚRÁK AZ EGYHÁZBAN
3.3. A RÉSZEGYHÁZAK ALAPTÍPUSA ÉS A SZEMÉLYI STRUKTÚRÁK
A részegyház, mondja Antonio María Rouco Varela bíboros nem az egyetemes egyház „területe”
vagy „kerülete”, nem pusztán joghatóság, hanem egy portio Populi Dei vagy congregatio fidelium melynek saját pásztora a püspök, akinek a krisztushívők iránti felelőssége jurisdikciós hatalmában nyilvánul meg.320 A Zsinat szerint, ennek a portio-nak a misztériuma abban áll, hogy benne él és működik az egyetemes egyház, ennek a képmásai (ad imaginem Ecclesiae universalis formatas).321 Mivel az Egyház maga is egy hierarchikus struktúra (a keresztség szentsége és az egyházi rend
317 HERVADA, J., Diritto costituzionale canonico, 308.
318 CARDIA, C., Il governo della Chiesa, Bologna 1984. 52.
319 CN 16, in AAS 85 (1993) 847-848. „Quo plenius eluceat hic aspectus communionis ecclesialis unitas nempe in diversitate, consideretur necesse est institutiones et communitates exsistere ab Apostolica Auctoritate constitutas ad peculiaria opera pastoralia perficienda. Ipsae, qua tales, ad Ecclesiam pertinent universalem, etiamsi membra earum membra sunt quoque Ecclesiarum particularium ubi degunt et operantur.”
320 ROUCO VARELA, A. M., Iglesia Universal-Iglesia particular, in Ius Canonicum 22 (1982) 221-239.
321 Vö. LG 23; CL 25.
78
szentsége kölcsönhatásából származó struktúra), szükségszerű, hogy egy közösség hierarchikusan legyen tagolva az Ordo-nak megfelelően.322
A részegyházak típusait a hatályos Törvénykönyv 368. kánonja323 sorolja fel. A 372. kánon 1.§-sa a szervezeti felépítés, a körülhatárolás alapelvének a területiséget tartja, de lehetőséget biztosít személyi alapon szerveződő struktúrák létrehozására is.324 Érdekes megfigyelni, hogy a jogalkotó az egyházmegyét elsődlegesnek mondja, a többi részegyházat pedig „az egyházmegyéhez hasonlónak”, vagy vele „jogilag megegyezőnek” tekinti. Ez egy jogi analógia325, ami jogtechnikai eszközként ugyanazt a jogi bánásmódot alkalmazza két hasonló dologra, anélkül, hogy megismételné a normatívát.
Eduardo Baura említi, hogy minden egyházi körülhatárolás paradigmája az egyházmegye.326 Ezért lehetséges a joganalógia ezen alaptípus, és a más módon körülhatárolt egységek között. José Luis Gutierrez is az egyházmegyét tekinti a részegyház alaptípusának: „La diócesis constituye la principal estructura jerárquica en la que se realiza la dimensión particular de la Iglesia.” 327
A személyi elven felépülő szervezeti formák aequiparatio-ja328 nem azt jelenti, hogy azonosak a dioecesis-el329, nem egyenlőek, különben nem hozzáigazításról, hanem azonosításról volna szó.330 Sok ponton egyezőséget mutatnak, de sok ponton különbözőséget. A különböző rítus, nyelv vagy más szempontból alapított személyi struktúrák kivételnek számítanak, és jogosultságuk a sajátos csoportok lelki javának (salus animarum) biztosításán, valamint a sajátos lelkipásztorkodás (cura animarum) biztosításán nyugszik.
Gianfranco Ghirlanda hívja fel a figyelmet arra, hogy eddig még egyetlen személyi egyházmegyét sem alapítottak a 372. kánon 2.§-sa alapján. De nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az anglikánoknak felállított személyi ordinariátusok, a katonai ordinariátusok, a latin területen élő
322 ARRIETA, J.I. Gli ordinariati personali, in Ius Ecclesiae 22 (2010) 151-172.
323 CIC 368. kán. „A részegyházak, amelyekben, és amelyekből az egy és egyetlen katolikus egyház áll, először is az egyházmegyék; ezekhez hasonló elbírálás alá esnek -- hacsak az ellenkezője nem világos -- a területi prelatúra és a területi apátság, az apostoli vikariátus és az apostoli prefektúra, valamint az állandó jelleggel létesített apostoli kormányzóság.”
324 Vö. CIC 372. kán. 2.§.
325 OTADUY, J., analogía, in DGDC, I. 322-329.
326 BAURA, E., Gli ordinariati personali per gli ex-anglicani. Aspetti canonici della risposta ai gruppi di anglicani che domandano di essere ricevuti nella Chiesa Cattolica, in Ius Ecclesiae 24 (2012) 13-51.
327 GUTIÉRREZ, J. L., Organización jerárquica de la Iglesia, in Aa.Vv., Manual de Derecho Canónico, Pamplona 1988. 381- 390.
328 ERRÁZURIZ, C. J., equiparación, in DGDC, III. 655-657.
329 VIANA, A., La asímilacón o equiparación canonicade los ordinariatos militares con las diocesis, in Aa.Vv., Iglesia universal e Iglesias particulares - IX Simposio Internacional de Teología, Pamplona 1989. 306-308.
330 ERRÁZURIZ, C. J., Circa l'equiparazione quale uso dell'analogia in diritto canonico, in Ius Ecclesiae 4 (1992) 215-224.
79
keleti katolikusok számára létesített ordinariátusok, és az ugyancsak személyi elven nyugvó Camposi Személyi Apostoli Adminisztratúra „asszimilálódjék” egy személyi egyházmegyébe.331
Vannak tehát olyan szervezeti formák, amelyeket sajátos igények szültek. Ezeknek a körülhatárolása az egyetemes jog figyelembevételével, külön jogszabályokkal történik. A hatályos Kódexben a „különös lelkipásztori feladatok ellátására” szolgáló szervezeti forma a személyi prelatúra.
A személyi prelatúra esetében hiányzik az aequiparatio iuridica cum dioecesis. A prelatúra világi papokból és diákonusokból áll, klerikusi jellegű, nem személyi egyházmegye. A világiak mintegy kívülről, nem tagként vesznek részt a prelatúra tevékenységében, ugyanis a személyi prelatúrához való tartozás nem jár együtt a hívők átmenetével az egyik közösségből a másikba. Nincs status-, állapot-csere, a hívő egyszerre a helyi egyház tagja és azé a személyi prelatúráé, amelyhez csatlakozik, mivel a prelatúra céljai hozzáadódnak a helyi egyház általános céljaihoz. A prelatus, mint a megyéspüspök, saját nevében kormányozza a rábízottakat. A prelatúrákat komplementaritásuk különbözteti meg a többi területi joghatóságtól, mindazonáltal szerves részei az egyház jogi struktúrájának. Egy személyi prelatúra jelenléte a részegyházban, mely saját normái szerint végzi apostoli tevékenységét, megkívánja a megyéspüspök megértését, és jelzi az egyetemes egyház alapvető teológiai és kánonjogi természetét, azt, hogy communio ecclesiarum.
Az extrakodiciális formák között szerepel az apostoli és a katonai ordinariátus, a camposi apostoli adminisztratúra, a személyi ordinariátus. A személyi elven körülhatárolt közösségek coetus fidelium vagy portiones populi Dei -nek számítanak, melyek jogilag az egyházmegyéhez hasonlóak, és ezeket egy a presbitériuma által segített pásztor irányít. A potestas regiminis, a hívek hovátartozása tekintetében azonban vannak eltérések. A katonai ordinárius hatalma saját, kumulatív, és jurisdikciója kiterjed a püspöki konferencia egész területére, a hívek pedig megmaradnak a területileg illetékes egyházmegye híveinek is. A camposi apostoli adminisztrátor hatalma saját, kumulatív és személyes joghatóságát csak az egyházmegye területén belül gyakorolhatja.
A személyi ordinariátus is ugyanolyan struktúrával bír, mint az egyházmegye. A jogegyenlőség ellenére sok eltérés is észlelhető az egyházmegye és a személyi ordinariátus között: az ordinárius hatalma helyettesi, határa a konferencia területi határa, adott körülmények között közösen (in modo congiunto) gyakorlandó a megyéspüspökkel; ordinárius áldozópap is lehet; a kormányzótanács jelenléte szintén eltérés.
A rituális ordinariátus lehet uni-rituális, ha a hívők egy és ugyanazon rítus követői, vagy pluri-rituális, ha több rítúshoz tartoznak. Az ordinárius kizárólagos joghatóságot gyakorol a hívők felett,
331 GHIRLANDA, G., Situazione attuale della comunione anglicana e risposta della Santa Sede alle richieste rivoltele, in Anuario Argentino de Derecho Canónico 16 (2009-2010) 473-480, különösen 475.
80
akik általában egy ország határain belül élnek; az ő joghatósága elsődleges a megyéspüspökével szemben, amely a keleti rítúsú hívők vonatkozásában szubszidiáris jellegű. A rituális ordinárius joghatósága hasonló (ad instar) a katonai ordináriuséhoz, mert a hívők itt sem választhatnak szabadon, hogy melyik ordináriushoz folyamodnak.332
Összegezve: joggal állíthatjuk, hogy az elsődleges szerveződési forma a szigorú területiségen alapuló egyházmegye; az ordinariátusok hasonlóak a részegyházak ezen alaptípusához, mintegy complementer, de nem azonosak vele. A prelatúra pedig nem részegyház, de finalitását tekintve complementer vele. A körülhatárolás különböző típusai között megfigyelhetünk hasonlóságokat és eltéréseket, de létezésük, tevékenységük végső célja ugyanaz: salus animarum. Ezt különböző szervezeti és jogi keretek közt valósítják meg, sajátos pasztorális közegben és sajátos liturgikus – lelkiségi örökségben.