A katonai ordinariátus elemzése

A katonai ordinariátus krisztushívők meghatározot része (portio), melyet egy rendszerint püspökké szentelt katonai ordinárius, megyéspüspök módjára kormányoz. A katonai ordinariátus jogilag az egyházmegyéhez hasonló (dioecesibus iuridice assimilantur)⁵⁶⁷ szervezeti egység, s így a 368. kánon értelmében részegyháznak számít, azaz portio poluli Dei-nek amelyben Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli egyháza van jelen, és működik. Finalitása megfelel természetének, és nem más, mint a katonai lelkipásztorkodás.

A szerzők többsége: Antonio Viana⁵⁶⁸, J. I. Arrieta⁵⁶⁹, Javier Echevarria⁵⁷⁰, Amadeo De Fuenmayor⁵⁷¹, Pedro Rodríguez⁵⁷², Pio Vito Pinto⁵⁷³, Julián Herranz⁵⁷⁴, Helmut Pree⁵⁷⁵ a katonai ordinariátust a személyi prelatúrához hasonlítják, mert az SMC konstitúció a prelatúrához hasonló módon szabályozza a katonai ordinariátust: az alapítási rekvizítumok ugyanazok, a statútumoknak hasonló a szerepe, azonos a klérus szerepe. Úgy tűnik, hogy egy sajátos személyi prelatúráról van szó,

564 Vö. SMC XIII. cikk. 1-6. pt.

565 Vö. SMC XIV. cikk.

566 CIC 1752. kán.

567 Vö. SMC I. cikk. 1.§.

568 VIANA, A., Ordinariatos y prelaturas personales, 507. VIANA, A., La asimilación o equiparación canónica de los Ordinariatos militares con las Diócesis, 313.

569 ARRIETA, J. I., Le circoscrizioni personali, 236-240.

570 ECHEVARRÍA, J., La relacíon originaria entre laicos y ministros: ordenacíon mutua y cooperacíon orgánica, in SZUROMI, A. (ed.), Il quindicesimo anniversario dell’istituto canonico „ad instar facultatis” dell’Università Cattolica Pázmány Péter, Budapest 2011. 48-49.

571 DE FUENMAYOR, A., Los laicos en las Prelaturas personales, in Aa.Vv., La misión del laico en la Iglesia y en el mundo: VIII Simposio Internacional de Teología de la Universidad de Navarra, Pamplona 1987. 733-744.

572 RODRÍGUEZ, P., Chiese particolari e Prelature personali, 125.

573 PINTO, V. P., Diritto amministrativo canonico. La chiesa: mistero e istituzione, Bologna 2006. 155.

574 HERRANZ, J., Studi sulla nuova legislazione della Chiesa, Milano 1990. 278.

575 PREE, H., Nichtterritoriale Strukturen der hierarchischen Kirrchenverfassung, 533.

125

melynek célja a katonák közötti lelkipásztorkodás. Az apostoli konstitúció tervezetében ez is volt a neve: prelature militari.

Más szerzők más véleményen vannak. Gianfranco Ghirlanda⁵⁷⁶ bármiféle hasonlóságot tagad a két jogintézmény között, arra hivatkozva, hogy a személyi prelatúrához képest lényeges eltérések tapasztalhatóak a katonai ordinariátus vezetésében, az inkardinációban, a világi krisztushívők szerepében. Eduardo Baura⁵⁷⁷ azt írja monográfiájában, hogy a katonai ordinariátus teológiai és jogi státusza kétséges. Pierluigi Consorti⁵⁷⁸ nem tartja adekvátnak a katonai ordinariátus mai formáját;

Giuseppe dalla Torre⁵⁷⁹ minden más figurához nem hasonlítható, egyedi formációnak tartja a katonai ordinariátust; Javier Hervada⁵⁸⁰ „komplementáris struktúrának”, J.I. Arrieta⁵⁸¹ pedig a „szubszidiáris és komplementáris” fogalmat alkalmazza rá.

A katonai ordinariátusban a katonai status a predomináns, de nem exkluzív adszkripciós kritérium. A pápai törvény úgy rendelkezik, hogy a katonák képezik az ordinariátus tagságát, ám ugyanakkor kiegészítő adszkripciós titulusokat is elfogad.⁵⁸²

A latin egyházban a püspököket (egyházi elöljárókat) a pápa nevezi ki, vagy szabad adományozással (libera collatio), vagy a törvényesen megválasztott személyt megerősíti (confirmatio).⁵⁸³ A jelöltnek alkalmasnak kell lennie, ami különféle adottságok meglétét, és bizonyos végzettség megszerzését jelenti.⁵⁸⁴ A Pápai Közügyek Tanácsa, 1972. március 25-én kiadta az Episcoporum delectum kezdetű utasítást⁵⁸⁵, mely a kódexben szereplőkhöz még hozzáfűzte, hogy a püspök legyen jó hírű, jámbor, engedelmes a Szentszék és a Tanítóhivatal iránt, rendelkezzen alapos teológiai ismeretekkel, lelkipásztori buzgósággal, valamint megfelelő életkorral és égészséggel.

Mindezek általános alkalmassági kritériumok a kánonjogban. A katonai ordináriusok az egyetemes jogban megkívánt tulajdonságokon túl, speciális követelményeknek is meg kell felelniük. Ezért az egyes országokban az államhatalom beleszólással rendelkezik a katonai ordinárius kinevezésébe.⁵⁸⁶

576 GHIRLANDA, G., De differentia Praelaturam Personalem inter et Ordinariatum Militarem, 219-251.

577 BAURA, E., Legislazione sugli ordinariati castrensi, 52.

578 CONSORTI, P., Risposta al Centro studi dell'Ordinariato militare, in Rivista di Teologia Morale 33 (2001/130) 272.

579 DALLA TORRE, G., Aspetti della storicità della costituzione ecclesiastica. Il caso degli Ordinariati castrensi, in Il Diritto Ecclesiastico 97 (1986/II) 274.

580 HERVADA, J., Elementos de Derecho Constitucional Canónico, Pamplona 2001. 297.

581 ARRIETA, J. I., Le circoscrizioni personali, 216.

582 Vö. SMC X. cikk.

583 CIC 377. kán.1.§: „A püspököket a pápa szabadon nevezi ki, vagy törvényes választás után megerősíti.”

584 CIC 378. kán.1. § 1-5. pt.

585 CONSILIO PRO PUBLICIS ECCLESIAE NEGOTIIS, Episcoporum delectum. Normae de promovendis ad episcopale ministerium in Ecclesia Latina, 25 martii 1972, in AAS 64 (1972) 387-391, különösen 388-389.

586 ARRIETA, J.I., Diritto dell’organizzazione ecclesiastica, Milano 1997. 364, 375.

126

Az egyházi hatalom (potestas ecclesiastica) az Úrtól kapott hatékony erő, mely szakramentális jellegű, a kegyelmi rend szolgálatában áll, tekintélyhez van kötve, célja pedig a gyarló ember üdve, a bűnös megtérése, a gyenge megerősítése (diaconia). A hatalom tehát segítésre, vezetésre szól. A püspök kormányzati hatalma törvényhozói, végrehajtói és bírói jellegű.⁵⁸⁷ A II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus kezdetű dekrétuma alapján⁵⁸⁸, a 381. kán. 1.§-sa úgy rendelkezik, hogy a megyéspüspöknek saját, rendes és közvetlen hatalma van mindarra, ami lelkipásztori hatalmának gyakorlásához szükséges, kivéve azokban a kérdésekben, melyeket a jog vagy a pápa fenntart a legfőbb egyházi hatóságnak vagy más egyházi hatóságnak. A LG 27. pontja nyomán, a 383. kánon⁵⁸⁹ a püspök kötelességévé teszi a területén élő és tartozkodó minden hívő lelkigondozását. A püspöknek a püspöki kollégium fejével és tagjaival való hierarchikus közösségben kell gyakorolnia megszentelői, tanítói és kormányzói feladatát (375. kán. 2. §; Nota explicativa praevia 4.).⁵⁹⁰

A katonai ordinárius pro norma püspöki méltósággal bír, így a megyéspüspök minden jogát élvezi, és minden kötelezettségét viseli, hacsak a dolgok természete vagy a saját jog másképp nem rendeli.⁵⁹¹ A "pro norma", és a "nisi statutis particularibus constet" arra utal, hogy a normatíva e téren változhat, fejlődhet. A katonai ordinárius hatalma:

 személyes hatalom (potestas personalis), kiterjed mindazokra, akik az ordinariátushoz tartoznak, akkor is ha külföldön tartózkodnak⁵⁹²;

 rendes hatalom (potestas ordinaria).⁵⁹³ Ez az egyik struktúrális újdonsága az új figurának, ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg a katonai joghatóság vicaria volt, a római pápa nevében gyakorolták a tábori helynökök.

 saját, de kumulatív hatalom (potestas propria sed cumulativa) a megyéspüspöki jóghatósággal párhuzamos, mert az ordinariátushoz tartozó személyeknek, nem szűnik meg a lakóhely vagy a rítus szerinti részegyházi tagságuk.⁵⁹⁴ Továbbá a megyéspüspöknek általános felelőssége van

587 CIC 135. kán. 1 - 4.§.

588 CD 8a: „A püspököket, mint az apostolok utódait a rájuk bízott egyházmegyékben eleve megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, mely pásztori tisztségük gyakorlásához szükséges; megmarad azonban mindig és mindenben az a hatalom, mellyel a római pápa hivatalánál fogva rendelkezik, tudniillik, hogy egyes ügyeket fönntartson magának vagy más tekintélynek.”

589 CIC 383. kán. 1.§. „Pásztori feladatának gyakorlása során a megyéspüspök gondoskodjék minden rábízott krisztushívőről, bármilyen korú, helyzetű, nemzetiségű legyen is, akár a területen lakjék az illető, akár csak ideiglenesen tartózkodjék ott. Apostoli lélekkel figyeljen azokra is, akik életkörülményeik miatt a rendes lelkipásztori gondozásban nem részesülhetnek eléggé, valamint azokra, akik felhagytak a vallás gyakorlásával. 2.§. Ha vannak egyházmegyéjében más rítusú hívek, ezek lelki szükségleteiről akár olyan rítusú papok vagy plébániák, akár püspöki helynök útján gondoskodjék.”

590 CIC 375. kán. 2.§: „A püspökök magával a püspökszenteléssel elnyerik a megszentelői feladattal együtt a tanítói és kormányzói feladatot is, de ezeket természetüknél fogva csakis a testület fejével és tagjaival való hierarchikus közösségben gyakorolhatják.”

591 Vö. SMC II. cikk. 1.§.

592 Vö. SMC IV. cikk. 1. pt.

593 Vö. SMC II. cikk. 1.§; IV. cikk. 2. pt.

594 Vö. SMC IV. cikk. 3. pt.

127

a területén élők és ott tartozkodók irányában. (LG 27.) Ez a katonák lelkipásztori ellátására is vonatkozik.

A „kumulatív” jelző a jurisdikció egy fajára vonatkozik, mely feltételezi egy másik joghatóság előzetes létét, az egyházmegyéjét, s amelyhez hozzáadódik, kumulál. Ez a jelző nem a SMC újdonsága, hiszen már 1940-ben megjelenik, a Konzistoriális Kongregáció egy dekrétumában, mely rögzíti az itáliai katonai ordinárius joghatóságát.⁵⁹⁵ A Konzisztoriális Kongregáció 1951-es De Vicariis Castrensibus kezdetű instrukciója a tábori helynökökről szintén kiemeli a iurisdictio kumulatív természetét: „Vicarii Castrensis iurisdictio non est exclusiva, ideoque personas, stationes ac loca militibus reservata… in locis Ordinarii locorum et parochi in subditos Vicariatus Castrensis potestatem tantum secundario exerceant…”⁵⁹⁶

Antonio Viana említi, hogy történelmileg a kumulatív hatalom a tábori vikariátusok jogi rendszerének a továbbfejlesztése, és arra szolgált, hogy helyettesítse a korábbi exemptio-rendszert, mely különválasztotta az egyházmegyei joghatóságot a vikáriusitól úgy, hogy a katonák exclusive csak a vikárius jurisdikciója alá tartoztak. Mivel ez a rendszer sok bonyodalmat okozott főként a házassági semmiségi perekben és más jogi aktusoknál, a Konzisztoriális Kongregáció 1951. április 23-i Sollemne Semper kezdetű utasítása változtatott a helyzeten. Ez a keretintézkedés általánosan elismerte a cura castrensis kumulatív hatalmát.⁵⁹⁷

Vannak szerzők, akik a helyi ordinárius kiegészítő és nem versengő illetékességéről beszélnek.⁵⁹⁸ Julián Herranz bíboros a két intézmény kooperációjáról beszél és nem versengéséről.⁵⁹⁹ Eduardo Baura ezt a kooperációt erkölcsi és jogi kötelezettségnek tartja.⁶⁰⁰ Egyébként az SMC is kifejezetten előírja.

Az ő kormányzati hatalma nem a püspökszentelésen alapszik, hanem az ordinariátus élére való kinevezésen. A SMC nem szól arról, hogy amennyiben püspökké van szentelve ordinariátusának

595 SACRA CONGREGATIO CONSISTORIALIS, Decreto circa la giurisdizione dell'ordinario militare in Italia, in AAS 32 (1940) 280-281. „La giurisdizione di cui sopra è cumulativa con quella degli Ordinari diocesani: però nei luoghi destinati ai militari (caserme, aeroporti, arsenali militari, sedi di comandi, scuole militari, ospedali militari, tribunali e carceri militari ecc., escluse quindi le abitazioni private dei militari fuori di detti luoghi destinati ai militari), ve la esercitano primieramente e principalmente l'Ordinario e i cappellani militari; secondariamente, sempre però iure proprio, gli Ordinari diocesani e i parroci locali, nei casi di mancanza o di assenza di detto Ordinario e cappellani militari, e presi di regola gli opportuni accordi con l'Ordinario militare, nonché con le competenti Autorità militari.”

596 SACRA CONGREGATIO CONSISTORIALIS, Instr. De Vicariis Castrensibus, in AAS 43 (1951) 562-565, különösen 562.

597 VIANA, A., Ordinariatos y prelaturas personales, 513.

598 BEYER, J., La Costituzione Apostolica Spirituali Militum Curae a proposito degli Ordinariati Militari, in Quaderni di diritto ecclesiale I (1988/3) 219.

599 HERRANZ, J., La natura degli ordinariati militari alla luce della costituzione apostolica Spirituali Militum Curae e dei sucessivi documenti del magistero, in Giustizia e pastoralità nella missione della Chiesa, Milano 2011. 397.

600 BAURA, E., Le dimensioni „comuniali” delle giurisdizioni personali cumulative, in ERDŐ P. — SZABÓ P.

(cur.), Territorialità e personalità nel diritto canonico ed ecclesiastico, 434-435.

128

titulusát viseli, vagy csak címzetes püspök, mint a személyi prelátus. A gyakorlat követi a hagyományt, és a katonai ordináriusok valamelyik régi, ma már nem létező püspökség címét kapják (episcopi titulares). Ha nincs püspökké szentelve, a potestas ordinis vonatkozásában korlátozottabbak a jogai.

A szent rend szentségét nem szolgáltathatja ki⁶⁰¹, és rendes körülmények között, a bérmálás szentségét érvényesen csak az alárendeltjeinek szolgáltathatja ki.⁶⁰²

A katonai ordinárius jogi profilját a SMC következő normái alakítják: Isten népe része élén áll, mint saját ordinárius; rendesen esetben (pro norma) püspök; a megyéspüspök jogaival és kötelezettségeivel van felruházva (nisi aliud ex rei natura vel statutis particularibus constet); a római pápa nevezi ki, iktatja be vagy erősíti meg; rendes körülmények között szabad minden olyan hivataltól mely lelkigondozással jár⁶⁰³; ipso iure a Püspöki Konferencia tagja; joghatósága személyes, rendes, saját és a megyéspüspökével párhuzamos; joghatósága elsődleges a katonai területeken, de ha nincs katonai ordinárius és tábori lelkész, a megyéspüspök és a plébános saját jogán cselekszik⁶⁰⁴; szemináriumot létesíthet, inkardinálhat⁶⁰⁵; a Püspöki Kongregációtól vagy a Népek Evangélizációja Kongregációtól függ⁶⁰⁶; relációt kell benyújtania és köteles ad limina látogatásra.⁶⁰⁷

Eduardo Baura említi: azzal, hogy a SMC XIII. cikk. 4. pontja megkívánja, hogy mindegyik katonai ordinariátus szabályzata külön intézkedjék a sede vacante és sede impedita esetéről, a jogalkotó korlátozza az ordinariátus egyházmegyéhez való jogi asszimilációját, ugyanis az egyházmegye kormányzása ezekben az esetben a Kódex 412 – 430. kánonjai szerint történik.⁶⁰⁸

A katonai ordinárius az egyházmegyével való aequiparacio in iure értelmében vere episcopalis joghatósággal rendelkezik, melynek egyik fő jellegzetessége a megyéspüspök joghatóságával való párhuzamosság.

A katonai ordinariátus szervezeti kiépítése, akárcsak a többi személyi jellegű hierarchikus struktúra esetében elsősorban az egyházi közigazgatási rendszert követi. Hivatalrendszere ordinariátusi hivatalból, helynökökból, irodaigazgatóból, tanácsadó testületekből, levéltárakból és saját bíróságból áll. Az SMC szerint a statútumoknak kötelezően rendelkezniük kell az általános helynökökről, a különböző központi hivatalokról, és a papi szenátusról; az ordinariátusnak pedig lehet

601 CIC 1012. kán.: „Az egyházi rend kiszolgáltatója a felszentelt püspök.”

602 CIC 887. kán.: „A bérmálási felhatalmazással rendelkező pap a neki kijelölt területen megengedetten szolgáltatja ki ezt a szentséget a kívülről jötteknek is, hacsak azok saját ordináriusának tilalma ezt nem akadályozza; idegen területen viszont senkinek sem szolgáltatja ki érvényesen, fenntartva a 883. kán. 3. sz-ának előírását.”

603 Vö. SMC II. cikk. 1-3.§.

604 Vö. SMC III-V. cikk.

605 Vö. SMC VI/3.

606 Vö. SMC XI. cikk.

607 Vö. SMC XII. cikk.

608 BAURA, E., Studio sulla normativa degli ordinariati militari, in BAURA, E. (ed.), Legislazione sugli ordinariati castrensi, Giuffrè, Milano 1992. 3-57.

129

saját bírósága.⁶⁰⁹ Az általános helynökkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az egyetemes normához képest, ahol pro regula generali unus constituatur⁶¹⁰, a katonai ordinariátusban több általános helynök is lehet, és az SMC nem említ feltételként semmilyen különös körülményt. Az általános helynök csak megbízotti jellegű végrehajtó hatalommal rendelkezik (131. kán.), és vannak esetek, amikor maga a jog korlátozza jogait.⁶¹¹ Amennyiben van püspöki helynök, az csak egy meghatározott területen (in determinata dioecesis parte), vagy csak bizonyos ügyekben (in certo negotiorum), vagy csak bizonyos csoportok tekintetében (certi personarum coetus) segíti a katonai ordináriust.⁶¹² A fegyvernemeknek lehet például külön-külön püspöki helynöke.⁶¹³ Amennyiben a katonai ordinárius saját bíróságot állít fel, annyiban kötelezően ki kell neveznie egy bírósági helynököt is.⁶¹⁴

Az irodaigazgató kinevezése kötelező (constituatur). Ő tölti be a jegyzői és a titkári tisztséget is.⁶¹⁵ Eduardo Baura említi, hogy a legtöbb ordinariátusi szabályzat kifejezetten rendelkezik az irodaigazgatóról: „La maggioranza degli statuti prevedono esplicitamente l'esistenza del cancelliere di curia.”⁶¹⁶

A gazdasági tanácsról az SMC semmit sem mond, ezért az egyházmegyéhez való asszimiláció miatt az egyetemes normák⁶¹⁷ az irányadóak. A vagyonkezelőnek az egyházi vagyonjogon⁶¹⁸ kívül jártasnak kell lennie a világi jogban is.⁶¹⁹ Számadási kötelezettsége van a tanács felé⁶²⁰ és amennyiben a finanszírozás az állami költségvetésből történik, az illetékes állami szerv felé is fennáll ez a számadási kötelezettség.

A katonai ordinariátus híveinek bírósági ügyeinél általános szabály, hogy első fokon az ordinariátus székhelye szerinti egyházmegyei bíróság jár el: „competens est in prima istantia tribunal dioecesis in qua Ordinariatus militaris curia sedem habet.”⁶²¹ Megmarad azonban az ordinárius joga, hogy saját első fokú bíróságot létesítsen, ebben az esetben a fellebbezési fórumot úgy kell

609 Vö. SMC XIII. cikk. 2., 5. pt.; XIV. cikk.

610 CIC 475. kán. 2.§: „Az általános szabály az, hogy egy általános helynököt nevezzenek ki, hacsak az egyházmegye kiterjedése, lakóinak száma vagy más lelkipásztori szempontok egyebet nem indokolnak.”

611 Vö. CIC 267. kán. 1.§; 524. kán.; 539. kán.; 1018. kán. 1.§ 1. pt.; 1215. kán.; 1222. kán.

612 Vö. CIC 476. kán.

613 ÚJHÁZI L., A katolikus katonai ordinariátus struktúrája és szabályozása, 88.

614 Vö. CIC 1420. kán. 1.§.

615 Vö. CIC 482. kán. 1, 3. §.

616 BAURA, E., Studio sulla normativa degli ordinariati militari, 24.

617 Vö. CIC 492-494. kk.

618 Vö. CIC 1254-1310. kk.

619 Vö. CIC 492. kán. 1.§.

620 Vö. CIC 494. kán. 4.§.

621 Vö. SMC XIV. cikk.

130

meghatározni, mint a metropoliták esetében⁶²², azaz az ordinárius jelöli meg állandó jelleggel és az Apostoli Szignatúra jóváhagyja. E. Baura utal arra, hogy jelenleg csak két katonai ordinariátus rendelkezik első fokú saját bírósággal: az olasz és az USA-i: „Solo gli statuti di Italia e degli Stati Uniti prevedono un tribunale proprio degli ordinariati.”⁶²³ Szerinte a saját bíróság felállítása nem annyira a hívek szükségletétől, mint inkább a reális lehetőségektől függő körülmény: „La costituzione dei tribunali dipenderà in definitiva delle possibilità reali dell'ordinariato oltre che della domanda da parte dei fedeli.”⁶²⁴

A tábori lelkészek szolgálatát kétféle normarendszer szabályozza: mint hivatásos lelkészekre, az egyházi törvények vonatkoznak, mint hivatásos katonákra, a katonákra vonatkozó jogszabályok az irányadók. A fegyelmi jogkör gyakorlása ugyanezt a kettőséget mutatja. Magyarországon például a katonai jellegű fegyelmi eljárás esetén a katonai felettes intézkedik az illetékes egyházi vezető egyidejű értesítésével, az egyházi fegyelmi eljárás esetén pedig az egyházi elöljáró intézkedik az illetékes katonai elöljáró tájékoztatásával.⁶²⁵ Lehetségesek olyan cselekmények, amelyek világi jogi szempontból nem büntetendők, de kánonjogilag igen. Ugyanaz az kettős elv érvényesül: az ordinariátusi bíróság tárgyalja az egyházilag büntetendő cselekményeket, a katonai bíróság pedig a világi jog szerint büntetendő cselekményeket. Ha pedig mindkét jog szerint büntetendő, az a legcélszerűbb, ha a kétoldali megállapodásban rögzítik a kompetenciákat.

A katonai ordinariátus keretszabályait tartalmazó SMC konstitúció a tanácsadó testületek közül a papi szenátust és a pasztorális tanácsot említi meg kifejezetten. Az elsőnek az ordinárius által jóváhagyott szabályzattal kell rendelkeznie⁶²⁶, a második működésére vonatkozó előírásokat az ordinariátus statútumában kell rögzíteni.⁶²⁷

A papi szenátus az ordinariátus presbitériumát képviseli, tagjai pedig az ordinariátusba inkardinált és az ott szolgálatot teljesítő papok közül kerülnek ki.⁶²⁸ Szabályzatát az egyetemes jog, ill.

az illetékes püspöki konferencia normái szeint redaktálják és a katonai ordináriusnak ezt jóvá kell hagynia. Az 502. kánon normája szerint a megyéspüspök a szenátus tagjai közül ötéves intervallumra, egy lagalább hat, legfeljebb tizenkét tagból álló testületet nevez ki, a tanácsosok testületét (collegium consultorum) melynek főleg a szék akadályoztatása vagy üresedése esetén van lényeges feladata; ő

622 Vö. CIC 1438. kán. 2. pt.: „A metropolita előtt első fokon tárgyalt ügyekben ahhoz a bírósághoz kell fellebbezni, amelyet ő az Apostoli Szentszék jóváhagyásával tartós jelleggel megjelölt.”

623 BAURA, E., Studio sulla normativa degli ordinariati militari, 29.

624 BAURA, E., Studio sulla normativa degli ordinariati militari, 30.

625 SCHANDA B., Állami egyházjog. Vallásszabadság és vallási közösségek a mai magyar jogban, Budapest 2012.

111.

626 Vö. SMC VI. cikk. 5.§.

627 Vö. SMC XIII. cikk. 5. pt.

628 Vö. Communicationes 14 (1982) 216.

131

helyettesíti a püspököt.⁶²⁹ Eduardo Baura a katonai ordinariátusokról szóló egyik tanulmányában említi, hogy majdnem minden statútum előírja ennek a tanácsnak a felállítását: „Quasi tutti gli statuti prevedono la costituzione del collegio dei consultori.”⁶³⁰

Az SMC a pasztorális tanács esetében megjegyzi: „quid de consilio pastorali sive totius Ordinariatus sive locali, attentis normis Codicis Iuris Canonici”.⁶³¹ Az egyetemes norma azt írja elő, hogy csak amennyiben a körülmények indokolják (quatenus pastoralia adiuncta id suadeant – 511.

kán.) létesítsenek ilyen tanácsot, felállítása tehát a katonai ordinariátusban sem kötelező. Eduardo Baura és José Manuel Estepa Llaurens bíboros, volt spanyol katonai érsek-ordinárius azon a véleményen vannak, hogy egyetlen pasztorális tanács kialakítása egy ordinariátus számára nehézséggel jár, a nagy területi kiterjedés miatt. Sokkal hatékonyabb a működése, ha helyi szinten hozzák létre őket, akár régióként, akár lelkészségekként.⁶³²

A SMC újdonságai között szerepel a saját szeminárium alapításának és a részegyházba való inkardinációnak a lehetősége.⁶³³ A katona lelkészek képzését is a hatályos kódex, valamint a kódexen kívüli normák szabályozzák.⁶³⁴ Saját nagyszemináriuma van például, az olasz, a spanyol és a kolumbiai katonai ordinariátusnak.⁶³⁵ Jean Beyer, Julián Herranz és Marco Vallini⁶³⁶ kiemelik annak fontosságát, hogy az ordinariátus papnövendékei katonai papnevelő intézetben készüljenek fel, a katonai környezetben való lelkipásztorkodásra. A legtöbb katonai ordinariátus azonban nem rendelkezik saját szemináriummal, mert az ehhez szükséges személyi és anyagi feltételek nem adottak.

Így a papnövendékek egyházmegyei vagy egyházmegyeközi szemináriumban tanulnak. Eduardo

629 CIC 502. kán. 1.§: „A papi szenátus tagjai közül a megyéspüspök szabadon nevezi ki azt a hatnál nem kevesebb, de tizenkettőnél nem több papot, akik a tanácsosok testületét alkotják ötéves időtartamra. E testület feladatait a jog határozza meg. Az öt év elteltével feladatainak gyakorlását mindaddig folytathatja, amíg új testületet nem alakítanak. 2. § A tanácsosi testület élén a megyéspüspök áll, a szék akadályoztatása vagy üresedése idején pedig az, aki a püspököt ideiglenesen helyettesíti, vagy ha ilyet még nem neveztek ki, a tanácsosi testületnek az a tagja, akit a legrégebben szenteltek pappá.”

630 BAURA, E., Studio sulla normativa degli ordinariati militari, 26. (Ausztrália, art. IX; Ausztria, art. 4, 5;

Belgium, art. IX, 2; Bolivia, art. 13; Kanada, art. 7.3; Kolumbia, art. 13; Korea, art. 6; Ecuador, art. 7; Fülöp-szigetek, art.

Belgium, art. IX, 2; Bolivia, art. 13; Kanada, art. 7.3; Kolumbia, art. 13; Korea, art. 6; Ecuador, art. 7; Fülöp-szigetek, art.

In document A SZEMÉLYI ELV KOMPLEMENTARITÁSÁRÓL A II. VATIKÁNI ZSINAT UTÁNI EGYHÁZJOGBAN Doktori disszertáció (Pldal 124-136)