A Norme Complementari dokumentum

A Hittani Kongregáció annak érdekében, hogy az AC konstitúció normáinak az alkalmazását elősegítse, ugyanazon a napon 2009. november 4-én, kiadta az ún. kiegészítő rendelkezéseket: a Norme Complementari-t.⁷¹⁸ Antonio Viana⁷¹⁹, John M. Huels⁷²⁰ és G. Bier⁷²¹ szerint a NC jogi természete egy

714 GHIRLANDA, G. Il significato della Constituzione Apostolica Anglicanorum coetibus,

URL:https://press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2009/11/09/0696/01642-1.html, Utolsó letöltés:

2017. november 20.

715 Az első apostoli ordinariátust Szent X. Piusz pápa alapította, 1912. július 15-én az Officium supremi Apostolatus kezdetű apostoli levelével, a Kanadában élő rutén rítusú hívek számára. Vö. AAS 4 (1912) 555-556.

716 GHIRLANDA, G., Situazione attuale della comunione anglicana, 475.

717 PARLATO, V., Note sulla costituzione apostolica Anglicanorum coetibus,

URL:http://www.statoechiese.it/contributi/note-sulla-costituzione-apostolica-anglicanorum-coetibus/diritto-canonico, Utolsó letöltés: 2018. február 10.

718 Vö. L’Osservatore Romano, 2009.11. 9-10. 7. oldal.

719 VIANA, A., Ordinariatos y prelaturas personales, 484.

720 HUELS, J. M., Anglicanorum coetibus: text and commentary, 389-415.

721 BIER, G., Die Apostolische Konstitution Anglicanorum coetibus, 452.

143

érdekes téma: pápai delegáció birtokában⁷²² a Hittani Kongregáció publikálta⁷²³; egyszerű approbációval rendelkező, legális tartalmú alacsonyabb formájú általános határozat.

A dokumentum 14 cikkelyen keresztül fekteti le az új jogi struktúra működéséhez szükséges szervezeti keretet. Megerősíti az AC első két normáját, miszerint minden ordinariátus a Hittani Kongregációtól függ, és szoros kapcsolatokat kell fenntartania, illetékességük határain belül a Kúria többi dikasztériumával. Az ordinárius a nemzeti püspöki konferencia tagja, aki köteles követni annak irányelveit, amennyiben azok összhangban állnak az AC normáival. Nemcsak országos szinten, hanem helyi szinten is integrálódnia kell a katolikus egyházszervezetbe; ennek érdekében köteles szoros kapcsolatot ápolnia azzal az egyházmegyés püspökkel, akinek területén található az ordinariátus, hogy a saját pasztorális tevékenysége és az egyházmegye pasztorális terve összehangolt legyen.⁷²⁴

Az ordinárius személyével kapcsolatban a NC nem írja elő kötelezően, hogy annak püspöki ordo-val kell bírnia⁷²⁵; lehet egy olyan pap is, akit a Szentatya nevez ki a kormányzótanács által benyújtott hármas lista alapján. Az ordinárius rendelkezik az inkardináció fakultásával azon személyek vonatkozásában, akik anglikán lelkészek voltak és teljes közösségre léptek a katolikus egyházzal, valamint saját jelöltjei esetében. A püspöki konferencia meghallgatása után, valamint a kormányzótanács beleegyezésével és a Szentszék jóváhagyásával, szükség esetén területi esperességeket is létesíthet, melyek több személyi plébánia híveit foglalják magukba.⁷²⁶

Lefektetve a közösséghez tartozás feltételeit a NC előírja az anglikán közösségből származó világiaknak a hitvallás letételét, a beavató szentségek meglétét és mindezek bejegyzését egy külön anyakönyvbe. Azok a krisztushívők, akik az ordinariátuson kívül részesedtek a beavató szentségekben rendes úton nem lehetnek tagjai az új struktúrának, hacsak nem állnak rokonságban egy ordinariátushoz tartozó családdal. Akik a katolikus egyházban vették fel a keresztséget, de a másik két beavató szentségben nem részesültek, később pedig az ordinariátus evangelizációs tevékenységének

722 Vö. CIC 30. kán.: „Olyan általános határozatot, melyről a 29. kán. szól, nem hozhat az, aki csak végrehajtói hatalommal rendelkezik, kivéve, ha erre különös esetekben a jog előírásai szerint az illetékes törvényhozó kifejezetten felhatalmazza, és ha megtartja a felhatalmazásban foglalt feltételeket.” Ld.: CIÁURRIZ, M. J., Kommentár a 30. kánonhoz, in ComEx, I. 487-491.

723 A Pastor Bonus apostoli konstitúció 18. artikulusa szerint a Római Kúria egyik kongregációja sem adhat ki törvényeket és törvény erejű általános határozatokat csak pápai felhatalmazás erejében, vagy kifejezett pápai jóváhagyással.

Viana professzor szerint ezek a rekvizítumok nem teljesülteka NC esetében.

Ld. IOANNES PAULUS PP. II, Const. Ap. Pastor Bonus de Romana Curia, 28 iunii 1988, in AAS 80 (1988) 841-912.

724 Vö. NC 1-3. pt.

725 Vö. LG 21a.: „A püspökszentelés a megszentelés hivatalával magával hozza a tanítás és a kormányzás hivatalát is.” CIC 375. kán. 1.§. „A püspökök, akik isteni rendelés folytán lépnek az apostolok helyére a nekik adott Szentlélek által, az egyházban pásztorokká válnak, hogy maguk is a tanítás tanítómesterei, a szent istentisztelet papjai és a kormányzás szolgálattevői legyenek. 2.§. A püspökök magával a püspökszenteléssel elnyerik a megszentelői feladattal együtt a tanítói és kormányzói feladatot is, de ezeket természetüknél fogva csakis a testület fejével és tagjaival való hierarchikus közösségben gyakorolhatják.”

726 Vö. NC 4. pt.

144

hatására visszatérnek az Egyház hitéhez és gyakorlatához, elnyerhetik a tagságot és felvehetik a hiányzó iniciációs szentségeket.⁷²⁷ Amikor a világi krisztushívők és a megszentelt életűek részt vesznek a plébániai vagy egyházmegyei karitatív, ill. pasztorális tevékenységben, a helyi plébánostól, és a területi megyéspüspöktől is függnek. Ezekben az esetekben a helyi plébános és a megyéspüspök közösen gyakorolják a hatalmukat a személyi plébánossal és a személyi ordináriussal.⁷²⁸

Az ordinárius és a világi hívek után a NC a klérusra tér ki, és felvételükhöz előírja a kormányzói tanács beleegyezését. Akik korábban nős anglikán lelkészek voltak, a Szentatya engedélyével felvehetik a katolikus ordo-t. Minden esetet külön-külön kell megítélni az ordinariátus szüksége alapján, és azon objektív kritériumok alapján, melyeket a helyi püspöki konferenciával való konzultáció után az ordinárius állapított meg és a Szentszék jóváhagyott. Azok a katolikus papok, akik átléptek az Anglikán Közösségbe, nem gyakorolhatják a szent rendet az ordinariátusban. Ugyanúgy, a szabálytalan házasságban élő anglikán lelkészek, nem szentelhetőek fel katolikus pappá. A klérus a szükséges fakultásokat a személyi ordináriustól nyeri el.⁷²⁹

A szent szolgálattevők tisztes díjazásáról és társadalombiztosításáról⁷³⁰ való gondoskodást az ordinárius kötelezettségévé teszi. Az ordinárius megegyezhet a püspöki konferenciával, hogy a klérus támogatása érdekében más rendelkezésre álló forrást is felhasznál. Ha pedig a szükség úgy kívánja az ordinárius engedélyével a klérus gyakorolhat olyan világi foglalkozást, amely összeegyeztethető a papi szolgálattal.⁷³¹ Az ordinariátus papsága beválasztható annak az egyházmegyének a Papi Szenátusába, ill. a megyéspüspök által meghatározott módon ugyanazon egyházmegye Pasztorális Tanácsába is, melynek területén teljesítik szolgálatukat.⁷³²

A NC előírja a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettségét szükség esetén, mind a személyi ordinariátus papságának, mind pedig az egyházmegyés papságnak és a szerzeteseknek. Az előzőek ez esetben a pasztorális tevékenység vonatkozásában a megyéspüspöktől függnek. Az utóbbiaknak pedig szükségük van a megyéspüspök, ill. az elöljáró írásbeli beleegyezésére, és ők is függnek a személyi ordináriustól a lelkipásztori tevékenység terén. Ezekben az esetekben az ordináriusnak, a megyéspüspöknek és az elöljárónak írásbeli megállapodást kell kötnie, amelyben pontosan rögzítik az együttműködés minden fontos kérdését.⁷³³

727 Vö. Atti di Papa Francesco. Norme Complementari alla Costituzione Apostolica Anglicanorum coetibus, modifica dell’art.5, 31 maggio 2013, in Ius Ecclesiae 26 (2014) 697-710.

728 Vö. NC 5. pt.

729 Vö. NC 6. pt.

730 Vö. CIC 281. kán. 1-3.§.

731 Vö. a 285. kánon lábjegyzetei, in ERDŐ P. (szerk.), Az Egyházi Törvénykönyv, Budapest 1985. 271.

732 Vö. NC 7-8. pt.

733 Vö. NC 9. pt.

145

A CIC 1027. kánonja⁷³⁴, és 1028. kánonja⁷³⁵ értelmében az ordináriusnak gondoskodnia kell a szeminaristák és a klérus állandó képzéséről. A teológiai képzés egy szemináriumban vagy egy teológiai fakultáson történik, az egyházmegyei papságéval közösen, az érintett püspökök és az ordinárius megállapodása alapján. Az anglikán örökség átadása érdekében a jelöltek, a kormányzótanács beleegyezésével, speciális képzésben is részesedhetnek ugyanabban a szemináriumban, vagy egy erre a célra létesített külön házban. A klérus képzésének két célt kell elérnie: a) meg kell felelnie a helyi körülményeknek és közösnek kell lennie az egyházmegyei papságéval; b) a megőrzendő anglikán örökségnek összhangban kell lennie a katolikus hagyománnyal.

Az ordinariátusnak a Szentszék által jóváhagyott saját papnevelési szabályzata kell, hogy legyen, és minden szeminárium, ill. képzési ház az ordinárius által jóváhagyott szabályzattal kell rendelkeznie.⁷³⁶ A szeminaristák csakis az ordinariátusból származhatnak vagy azon anglikánok közül, akik teljes közösségre léptek a Katolikus Egyházzal.⁷³⁷

A NC figyelembe veszi az anglikán egyházban püspöki hivatalt nyert személyeket is.

Ordináriusnak nős anglikán püspök is kinevezhető. Ebben az esetben őt a Katolikus Egyházban pappá szentelik, az ordinariátuson belül pedig ugyanolyan joghatósága van, mint a püspöknek, kivéve az ordo feladásának a fakultását. Az ordinariátushoz tartozó volt anglikán püspök segítséget nyújthat az ordináriusnak feladata ellátásában; meghívható a püspöki konferencia gyűléseire, olyan minőségben, mint egy kiérdemesült püspök és engedélyt kaphat a Szentszéktől, a főpapi jelvények viselésére.⁷³⁸

Ahogy azt az AC apostoli konstitúció is megállapította, a Kormányzótanács rendelkezik az ordinariátusban azokkal a jogokkal és kompetenciákkal, melyekkel az egyetemes jog a Papi Szenátust és a Tanácsosok Testületét ruházza fel. Ezeken kívül az ordináriusnak szüksége van a kormányzótanács beleegyezésére, amikor elfogad egy jelöltet a szent rendek felvételére; felállít vagy megszüntet egy személyi plébániát, ill. egy képzési házat; jóváhagy egy képzési tervet. Az ordináriusnak meg kell hallgatnia a tanács véleményét az ordinariátus pasztorális tervével és a papság képzésével kapcsolatosan. A kormányzótanács a következő három esetben tanácsadói szavazati joggal rendelkezik: 1) amikor össze kell állítani az ordinárius kinevezéséhez szükség jelöltek listáját; 2) amikor kialakítják az ordinariátus kiegészítő rendelkezéseinek a módosítását célzó tervezet; 3) a kormányzótanács, a pasztorális tanács és a képzési házak szabályzatának szerkesztésénél. A

734 CIC 1027. kán.: „A diakonátusra és áldozópapságra jelentkezőket gondos felkészítéssel kell kiképezni a jog szerint.”

735 CIC 1028. kán.: „A megyéspüspök vagy az illetékes elöljáró gondoskodjék arról, hogy a jelölteket, mielőtt valamely rendet felvennének, kellően tanítsák meg arra, ami az illető rendre és az azzal járó kötelezettségekre vonatkozik.”

736 Vö. CIC 242. kán. 1.§.

737 Vö. NC 10. pt.

738 Vö. NC 11. pt.

146

kormányzótanács összetételét a statútumok határozzák meg, a tagokat pedig a presbitérium választja.

A pasztorális tanács a személyi ordinariátusban is azt a feladatot látja el, mint egy egyházmegyében:

véleményt nyilvánít a lelkipásztori tevékenységről.⁷³⁹ Az ordinárius elnöklete alatt folytatja tevékenységét, az általa jóváhagyott szabályzat szerint. ⁷⁴⁰

A NC utolsó cikkelye a személyi plébániákra vonatkozó normákat közli. A plébánia lelkipásztori gondozásában a plébánost segítheti egy, az ordinárius által kinevezett káplán. Ha nincs káplán, a plébános távolléte, akadályoztatása vagy halála esetén, az a helyi plébános, akinek a területén található a személyi plébánia temploma, szükség esetén gyakorolhatja saját hatalmát helyettesként. A személyi plébánián is fel kell állítani egy pasztorális tanácsot és egy gazdasági tanácsot. Azon krisztushívők lelkipásztori gondozására, akik egy olyan egyházmegye területén vannak, ahol még nem alapítottak személyi plébániát, az ordinárius, a megyéspüspök véleményének kikérdezése után, létesíthet egy quasi-plébániát.⁷⁴¹

A két dokumentumból kiderül, hogy a Szentszék az anglikánok esetében nem azt a modellt követi, amit a keleti egyházak esetében alkalmazott. Nem egy új rítus szerinti sajátjogú egyház⁷⁴² jött létre, mint amilyenek a katolikus keleti egyházak⁷⁴³, hanem a latin rítuson belül vált lehetségessé egy sajátos, ősi hagyománynak a megőrzése, az ambrózián⁷⁴⁴ és a mozarab⁷⁴⁵ hagyomány római liturgián belüli továbbéléséhez hasonlóan.

A két dokumentum, az ökumenikus kapcsolatok terén így különös fontossággal bír.