Tartalomjegyzék
Témák 5
Tartalomjegyzék 6
Előszó... 13
I. A NYELVPEDAGÓGIA FOGALMA ... 17
1. A nyelvpedagógia értelmezései... 17
1.1. Néhány hazai és külföldi modell a nyelvpedagógiáról ... 19
2. A nyelvpedagógia kialakulása... 24
2.1.A belső fejlődés néhány állomása... 24
2.2. A nyelvtanulás folyamatának tudatosulása az új tudományok: a nyelvészet és a pszichológia tükrében... 24
2.3.A huszadik századi módszerek átváltozásai: módszerekből elméletek... 25
2.4.Az elnevezésekről... 27
3. A nyelvpedagógia tartalomszerkezete ... 28
3.1. A nyelvpedagógia szintjei ... 32
3.2. A nyelvpedagógia fogalma... 33
4. A nyelvpedagógia rokon tudományai, főbb kutatási területei... 34
4.1. A nyelvpedagógia az alap- és rokon tudományok halmazában... 36
4.2. A nyelvpedagógia kutatási módszerei és néhány kutatási területe... 37
5. Összefoglalás... 39
6. Ajánlott irodalom... 40
II. A NYELVI TARTALOM KÖZVETÍTÉSE ... 41
1. A nyelvi tartalom fogalma ... 41
2. A kiejtés tanítása... 45
2.1. Történeti áttekintés és tanulságok...45
2.2.A kiejtés tanításának alapvető dilemmája...47
2.3. A jó kiejtés kritériumai...48
2.4. A kiejtés tanításának zenei elemei ...49
2.5. A hangok fizikai és szellemi megjelenítése...50
2.6. A kiejtés aspektusai: felismerés és produkció ...50
2.7. A kiejtés tanításának legkedveltebb technikai megoldásai ...51
2.8. Összefoglalás ...53
2.9. Ajánlott irodalom...54
3. A nyelvtan tanítása ... 55
3.1. Történeti áttekintés és tanulságok...55
3.2. A nyelvtani tudás karaktere...58
3.3. A nyelvtani tudás tökéletesedésének folyamata ...58
3.4. A nyelvtan tanításának lehetséges megközelítései ...59
3.5. A nyelvtan tanításának fokozatai...60
3.6. A nyelvtani jelenségek tanításának optimalizálása...62
3.7. Haladás és sebesség a nyelvtani jelenségek tanításában ...64
3.8. Összefoglalás ...65
3.9. Ajánlott irodalom...66
4. A szókincs tanítása ... 67
4.1. A szókincstanítás néhány paradoxona ...67
4.2. Történeti áttekintés és tanulságok...67
4.3. A mentális lexikon és más allegóriák...69
4.3.1. Bemenet ...70
4.3.2. Raktározás...71
4.3.3. Felidézés ...72
4.4. A szókincs tanításának mennyiségi kérdései...73
4.4.1. Aktív és passzív szókincs ...73
4.4.2. Szókincsméret és nyelvi szintek ...75
4.4.3. Hány szót tanítsunk alkalmanként?...76
4.5. A szókincs tanításának „minőségi” kérdései...77
4.5.1. Egyetlen szó tanítása ...77
4.5.2. Kifejezések tanítása...83
4.6. Összefoglalás ...84
4.7. Ajánlott irodalom...85
5. A pragmatikai elemek tanítása ... 86
5.1. A pragmatikai elemek megjelenése ...86
5.2. A jelentés tanulmányozásának integráló hatása ...86
5.3. Néhány nyelvhasználattal kapcsolatos elmélet és modell a kommunikatív nyelvtanulás kialakulása előtt...89
5.3.1.Beszédműveletek (beszédaktus-elmélet)...89
5.3.2. Beszéd és implikáció ...90
5.3.3.Együttműködés és udvariasság mint a társalgás alapelvei ...90
5.3.4. Beszédszándékok ...92
5.4. Alkalmazott nyelvészeti hatások a kommunikatív nyelvtanulás kialakulásában...93
5.4.1. A kommunikatív kompetencia...94
5.4.2. Egységes európai tantervi célrendszer ...96
5.4.3. A beszédfunkciók...96
5.4.4. A szituációk szerepe...98
5.5. A nyelvhasználati szempontok érvényesítésének néhány osztálytermi következménye ...99
5.6. Összefoglalás ...101
5.7. Ajánlott irodalom...102
III. A KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE ... 103
1. A készségek osztályozása ... 103
1.1. A készségek integrálhatósága és hasonlósága ... 105
1.2.A fejlett készségekkel rendelkező nyelvhasználó néhány jellegzetes vonása... 107
2. A hallás utáni értés fejlesztése ... 108
2.1.Hallásértés: történeti előzmények és tanulságok... 109
2.2.A hallásértés folyamatának főbb jellemzői... 110
2.3. A hallásértés értelmezésének legfontosabb modelljei... 111
2.3.1.A hallásértés szerkezete avagy a háromszintű modell... 111
2.3.2. Interaktív és nem interaktív hallásértés... 113
2.3.3. További hallásértési modellek: társalgás vagy tanulás mint cél ... 114
2.3.4. Bemenet és befogadás ... 115
2.4.A hallásértés főbb műfajai: célok és funkciók... 116
2.4.1.Természetes hallásértési szituációk és műfajok... 116
2.4.2.Osztálytermi hallásértési szituációk és műfajok... 117
2.5. A hallásértés nehézségei... 118
2.5.1. Hallásértési problémák és a nyelvtudás hiányosságai... 119
2.5.2. A hallásértés nehézségeinek egyéb okai (kontextus és háttérismeret) ... 120
2.6.A hallásértést elősegítő képességek... 121
2.7. Mikrokészségek a hallásértésben... 123
2.8. A hallásértés tanításának módszeres menete... 124
2.9. A hallásértés tanításának legkedveltebb gyakorlattípusai... 124
2.10. Összefoglalás... 126
2.11. Ajánlott irodalom... 128
3. Az olvasási készség fejlesztése ... 129
3.1.Az olvasás tanítása: történelmi előzmények és tanulságok... 130
3.2. Az olvasás fiziológiája ... 131
3.3. Az olvasási folyamat szerkezete és jellegzetességei... 132
3.3.1. Pszicholingvisztikai modellek ... 133
3.3.2. A háttérismeretek aktiválása... 134
3.3.3.Az olvasási folyamat négyszintű modellje... 135
3.4. Az olvasás mikrokészségei... 136
3.5. Az olvasás alaptípusai ... 138
3.6. Természetes és mesterséges szövegek ... 140
3.6.1. Krashen olvasási hipotézise ... 141
3.7.Az olvasási szövegek műfajai: források és lelőhelyek... 142
3.8. Az olvasás tanításának technológiája... 143
3.9. Olvasmányok feldolgozásának hagyományos tantermi megoldásai... 145
3.10. Összefoglalás... 147
3.11. Ajánlott irodalom... 148
4. Az íráskészség fejlesztése ... 149
4.1.Az írás tanítása: történelmi előzmények és tanulságok... 150
4.1.1. Közép- és újkori iskolai hagyományok ... 150
4.1.2.Az írás fejlődése a második világháború után... 152
4.2. Az írás fiziológiája ... 153
4.3. Az írás és más készségek... 155
4.3.1. Az írott szöveg sajátosságai... 156
4.3.2. Az írás és a beszéd ... 158
4.3.3. Az írás és az olvasás... 159
4.4. Az írás mikrokészségei... 160
4.5. Az íráskészség tanításának legfontosabb dilemmái... 161
4.5.1. Az eredmény és a folyamat dilemmája ... 162
4.5.2.A kontrasztív retorika fogalma és ellenzői... 163
4.5.3. Az autentikusság és mesterkéltség dilemmája az írástanításban ... 165
4.6. Az anyanyelvi és idegen nyelvi írástanítás egybevetése... 166
4.7.Műfajok és témák, szerkezet és sémák az írástanításban... 167
4.8. Az írás tanításának technológiája... 172
4.8.1. Elemi írástanítási folyamatok ... 173
4.8.2.Írásfejlesztő gyakorlatok a nyelvi kód biztonságosabb használata érdekében... 175
4.8.3. Kreatív írás, szabad fogalmazás... 177
4.9. Összefoglalás ... 178
4.10. Ajánlott irodalom... 179
5. A beszédkészség fejlesztése... 181
5.1. Történeti áttekintés és tanulságok... 181
5.2. A beszédkészség fejlesztésének nehézségei... 182
5.3. Beszédkondíciók és interaktív készségek... 184
5.4.Beszédtípusok, beszédműfajok... 186
5.5. A beszéd fejlesztésének legismertebb technikái... 188
5.5.1. A beszédgyakorlatok karaktere és típusai ... 188
5.5.2.Népszerű beszédfejlesztő gyakorlatok... 190
5.6. A kortárs beszédtanítás néhány problémája ... 195
5.7. Összefoglalás ... 198
5.8. Ajánlott irodalom... 199
IV. A NYELVTANÁR ÉS AZ OSZTÁLYTERMI MUNKA SAJÁTOSSÁGAI... 201
1. A nyelvtanár ismérvei... 201
1.1. Személyiségjegyek, tulajdonságok a nyelvtanárban... 202
1.2. Tanártípusok, tanítási stílusok ... 204
1.3. Tanári szerepek ... 206
1.4. Nyelvtanári mikrokészségek... 208
1.5. Ajánlott irodalom... 210
2. A tanítás folyamatának dimenziói... 211
2.1. Az idegen nyelvek oktatásának színterei (tér)... 212
2.2.Az idő szerepe a nyelvoktatási folyamatban (idő)... 214
2.3.A szereplők csoportosítása (mód)... 216
2.4. A módszerfogalom hierarchiája... 217
2.5. Ajánlott irodalom... 218
3. Hibaelemzés, hibajavítás... 219
3.1. A hiba fogalma... 219
3.2. Néhány hibatípus bemutatása ... 220
3.3. A hibajavítás alapkérdései... 222
3.4. A hibajavítás technikái... 223
3.5. Ajánlott irodalom... 225
4. Osztálytermi megfigyelések, kutatások... 226
4.1. Nyelvészeti megfigyelési modellek ... 227
4.2. Pedagógiai megfigyelési modellek ... 228
4.3. Az osztálytermi kutatások legfontosabb témái... 231
4.4. Ajánlott irodalom... 233
V. A TANULÓ SZEMÉLYISÉGE ÉS A NYELVTANULÁSI FOLYAMAT ... 235
1. A tanuló kognitív sajátosságai... 235
1.1. Nyelvérzék, nyelvi képességek, nyelvtehetség... 236
1.2. Intelligencia ... 237
1.3. További kognitív változók... 238
1.4. Nyelvtanulási stratégiák ... 239
1.5. Ajánlott irodalom... 241
2. A tanuló affektív sajátosságai ... 242
2.1. Motiváció... 242
2.2. Önbizalom és gátlásosság... 244
2.3. Nyelvi stressz és szorongás ... 245
2.4.További affektív tényezők... 247
2.4.1.A bizonytalanság tűrése és a kockázatvállalás... 248
2.4.2.Együttműködés és versenyszellem... 248
2.4.3. Empátia... 249
2.4.4. Extrovertáltság ... 250
2.5. Tanulási stílusok ... 252
2.6. Ajánlott irodalom... 253
3. Tanulótípusok... 254
3.1. Változatok tanulótípusokra... 254
3.2. Az ideális nyelvtanuló anatómiája ... 258
3.3. Ajánlott irodalom... 260
4. A nyelvtanulók szociobiológiája ... 261
4.1. Életkor ... 261
4.2. A nemek közötti különbségek ... 263
4.3. Akkulturáció és társadalmi távolság ... 264
4.4. Ajánlott irodalom... 266
5. A nyelvtanulási folyamat sajátosságai... 267
5.1. Tanulásfelfogások ... 267
5.2. Nyelvelsajátítási elméletek... 269
5.3. Az önálló tanuló: autonómia és kooperáció ... 273
5.3.1. Autonómia ... 273
5.3.2. Kooperáció... 276
5.3.3. Multimédia-menedzsment ... 277
5.4. Ajánlott irodalom... 278
Utószó ... 279
VI. BIBLIOGRÁFIA... 281
VII. TÁRGYMUTATÓ... 297
Előszó
A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, egyik kötete annak a tankönyvsorozatnak, amely a nyelvpedagógiát a maga multidiszciplináris teljességében először mutatja be ma-gyarul. A tematika, amelyből fogant, a veszprémi tanárképzés immáron egy évtizedes gya-korlata, ahol a tanári pályára felkészítő tanszékek kooperációjában a nyelvpedagógia a szaktanszék feladata. Ez a hierarchikus felépítésű, szigorlattal végződő tantárgyrendszer je-lenleg négy tárgyból áll: Az idegen nyelvek tanításának története,A kortárs idegennyelv-tanítás elmélete és gyakorlata, Tantervek tervezése, tananyagismeret, nyelvpedagógiai technológia, Idegen nyelvi mérés és értékelés. Az egy- vagy kétórás előadásokat kétórás gyakorlatok kísérik. A tárgyak elrendezésének sorrendjében egyfelől a történetiség, másfe-lől a didaktikai folyamat részeinek egymásutánisága volt a rendező elv. Eszerint Az idegen nyelvek tanításának története egy olyan propedeutikai tárgy, amely módszerek és híres személyiségek munkásságának segítségével tisztázza az alapfogalmakat, egyben bemutatja a nyelvpedagógia mint tudományág kialakulását. A kortárs idegennyelv-tanítás elmélete és gyakorlata már módszerektől függetlenül, az alkalmazott tudományok által kínált gazdag színkép szerint mutatja be a nyelvi tartalom közvetítésének, a készségek fejlesztésének, a nyelvtanulási folyamat résztvevőinek és helyszíneinek legfontosabb sajátosságait. A tanter-vek és tananyagok elemzése a legfontosabb bemeneti pontokat és a hogyanokat is magya-rázza, miközben a fizikaimegvalósulás lehetőségeit a Nyelvpedagógiai technológia taglal-ja. A didaktikai folyamat törvényszerűségei szerint a végső elem a visszacsatolás: erről szól azIdegen nyelvi mérés és értékeléscímű tárgy. Néhány év alatt több olyan veszprémi egye-temi jegyzet vált népszerűvé az országban, amely ezekhez a tantárgyakhoz készült (Bárdos, 1992; Hock, 1993). Eközben a veszprémi nyelvpedagógiai műhely is tovább fejlődött, ami-nek eredményeképpen 1999 őszétől a Tanárképző Kar Nyelvpedagógiai (Neveléstudo-mány) Doktori Programot indított. Részben a bölcsészeti képesítési követelmények kidol-gozása, részben a nyelvtanárképzés volumene, valamint az alkalmazott nyelvészeti doktori programok igénylik, hogy a nyelvpedagógia mint tudományág – a maga inter- és multidisz-ciplináris valóságában –, mint cél- és követelményrendszer megjelenjen a magyar tanárkép-zés palettáján. A Nyelvpedagógia című tankönyvsorozat tervezett kötetei a következők:
– Az idegen nyelvek tanításának története
– Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata – Tantervek és tananyagok tervezése és értékelése
– Idegen nyelvi mérés és értékelés – Nyelvpedagógiai technológia
Ahhoz képest, hogy Magyarországon az idegen nyelvek tanítása és tanulása helyze-tünkből fakadóan létérdek, viszonylag kevés a nagy filológiai pontosságú, elméleti megala-pozottságú összefoglaló munka. Kevés mű jelent meg a nyelvtanítás történetéről (Lux, 1925; Petrich, 1937; legutóbb Bárdos, 1988), a legjobb minőségű munkák egy-egy nyelv vagy egy-egy módszer monografikus leírásával alkottak maradandót (Balassa, 1930; Med-gyes, 1986, 1995). A nyelvsemleges vagy általános idegennyelv-oktatási metodikák köré-ben ritka kivétel a komplexitásra törekvő munka (pl. Krammer–Szoboszlay, 1970; vagy legutóbb Zerkowitz, 1988). Vannak olyan sikeres művek is, amelyek megpróbálják egy könyvben az elmélet és a gyakorlat arányát összebékíteni, hol az elmélet felől elindulva (pl.
Dálnoki-Fésűs András, 1988 és 1993), hol pedig a gyakorlat irányából (Holló–Hegybíró–
Tímár, 1996). Az utóbbi időben számos olyan módszertani mű látott napvilágot, amely a tanári munka megkönnyítésére forrásként használható, telve ötletekkel, gyakorlatok leírá-sával, nyelvi játékok garmadával stb. Bár ezeknek a műveknek a színvonala rendkívül vál-tozó, ötleteik a napi gyakorlatban jól használhatóak.
A jelen mű döntően elméleti beállítottságú, amelyben a gyakorlati megoldásokról szó-ló fejezetek inkább illusztrációk az olvasó számára, hogy megértse, milyen válaszokat ké-pes adni az osztálytermi gyakorlat az interdiszciplináris elméletek kihívásaira. A Nyelvpeda-gógia tankönyvcsalád fentebb leírt szerkezetéből következik, hogy ez a mű nem tartalmaz tantervelméleti, tananyag-értékelési fejezeteket, sem az osztályozás, mérés, vizsgáztatás, vagyis általában a visszacsatolás didaktikai fázisával kapcsolatos részleteket, minthogy e fontos területeket külön kötetekben taglaljuk. Ezért a mű legfontosabb fejezetei a nyelvi tar-talom közvetítéséről (a kiejtés, a nyelvtan, a szókincs és a pragmatikai elemek tanítása) és az alapkészségek fejlesztéséről (hallásértés és beszéd, olvasás és írás) szóló fejezetek.
A tisztánlátás kedvéért a nyelvpedagógia tudományát elemző fejezet indítja a kötetet, majd a már említett két fejezetet a tanítási, tanulási folyamat résztvevőiről (az emberi tényező) és tevékenységükről szóló fejezetek követik. Az egyes fejezeteket összefoglalás és többnyelvű ajánló bibliográfia zárja le, a referált művek pedig a végső bibliográfiában szerepelnek.
A könyv írása során az egyik legnagyobb nehézség az volt, hogy a nyelvpedagógiára közvetlenül ható alkalmazott nyelvészeti, pszichológiai és szociológiai elméletek arányát a tudományág immanens szükségletei szerint jelöljük ki. E munkában iránytűként a Veszp-rémi Egyetem mindennapi gyakorlata szolgált, hiszen a hallgatók a nyelvpedagógián kívül általános és alkalmazott pedagógiai és pszichológiai tárgyakat éppúgy hallgatnak, mint al-kalmazott nyelvészetet (pszicholingvisztika, szociolingvisztika, neourolingvisztika stb.). Az esetleges átfedések, illetve a hosszan tartó séta a határmezsgyéken csak növelik a sztereo-fóniát vagy éppen a kvadrosztereo-fóniát.
Bár a tankönyv angol nyelvű előadás-sorozatokon alapul, nem titkolt cél volt az is, hogy szintézist hozzunk létre a magyar nyelvű kötetben, és így az idegen nyelvi tanárkép-zésben nemzetközileg is elfogadott elméleti alapok, gyakorlati tudnivalók bármely idegen nyelvi tanárképzés és továbbképzés számára magyarul is hozzáférhetővé válnak.
Tekintve, hogy a tervezett öt kötet megjelenése több évet vesz igénybe, tisztelettel ké-rem és várom jobbító szándékú megjegyzéseiket, korrekcióikat – az ügy érdekében.
Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti Palojtay Mária főszerkesztő asszonyt, aki a nyelvpedagógiai tankönyv-sorozatot pártfogásába vette, valamint Hernádi Katalin szerkesztőt odaadó munkájáért. Kü-lönleges hely illeti meg bírálóimat, Budai László és Medgyes Péter egyetemi tanárokat, hogy aprólékos vizsgálódásaik ballasztjaként még egy nyers kéziratot is el kellett viselniük.
Hálás köszönet Mihalovicsné Lengyel Alojzia, Orbánné Horváth Márta és Zetényi-Csukás Ágnes kollegináknak fáradozásukért, amellyel a kötet bibliográfiai adatait német és francia nyelvpedagógiai munkákkal dúsították. Köszönet mindazoknak a kollégáimnak, akik hasz-nos tanácsaikkal a könyv egységességét emelték. Köszönet a Magyar Pedagógiának és a Keraban Kiadónak, hogy náluk megjelent eredeti közleményeimből részleteket felhasznál-hattam. Végül, de nem utolsósorban köszönet és hála Benkő Brigitta és Horváth Katalin tanszéki kollégáimnak, akiknek szorgos közreműködése nélkül ez a könyv nehezen válha-tott volna fizikai valósággá.
Bárdos Jenő
I. A NYELVPEDAGÓGIA FOGALMA 1. A nyelvpedagógia értelmezései
Valahányszor szó esik a nyelvpedagógiáról akár iskolákban, akár konferenciákon, ba-ráti beszélgetésekben vagy továbbképzéseken, a vélemények mindig két kategóriára osztha-tók: laikus és kevésbé laikus magyarázatokra. Van, akinek a nyelvpedagógia szó micsurini gyümölcs: valami beszéltetésre épülő terápiának véli. Van, aki úgy gondolja, hogy minden olyan cselekedet, amely az osztályteremben a nyelvtanítás és nyelvtanulás címén, okán vagy ürügyén lejátszódik, az mind nyelvpedagógia. Olyan vélemény is hallható már, hogy minden olyan módszer vagy eljárás, amely nyelvtanulást vált ki, érvényes része a nyelvpe-dagógiának, beletartozik a nyelvpedagógiába, de csakis ez tartozik bele a nyelvpedagógiá-ba. Mások szerint a nyelvpedagógia a módszereket jelenti, a módszerek divatszerű hullám-zását, ahol a sűrű váltakozások közepette csak egy tűnik állandónak: a változás maga. Az ilyen és hasonló értelmezések a nyelvpedagógiát hol a nyelvtanítás mindennapi gyakorlatá-val, hol pedig a nyelvtanítás történetével azonosítják.
Kevésbé laikusnak számít az az értelmezés, amely meg tudja különböztetni a nyelvok-tatást vizsgáló diszciplínáttárgyától, a nyelvoktatástól. A nyelvpedagógia tehát a nyelvok-tatást vizsgáló tudomány? Nem tagadható, hogy még szakemberek között is akad jó né-hány, aki nem tekinti a nyelvpedagógiát tudománynak, mert nem eléggé strukturált, nincs nagyszámú, a tárgy egészét átfogó elmélete, sőt, ezen elvek jelentős részét sem támogatja empirikus kutatásból nyert adat. De ki állíthatja, hogy napjaink egzaktnak vélt tudományai teljes fegyverzetben pattantak elő jó két-háromszáz évvel ezelőtt? Miért ne lehetne lemara-dásban egy olyan tudományág, amely a különféle alkalmazott tudományok egész szövevé-nyének áll metszéspontjában? Ráadásul még a sikeres tudományos elméletek is gyakran több évtizedes késéssel jelennek meg az iskolában.
Gyakori eset az is, hogy a nyelvpedagógia mibenlétét a különféle vele rokonítható tu-dományok szemszögéből magyarázzák. Nem vetül-e ilyenkor árnyék a nyelvpedagógia egészére amiatt a homály miatt, amely világszerte még mindig belengi a pszichológia tájait, nemkülönben a pedagógiát is? Bár a tudomány a kilencvenes években jelentős erőfeszítése-ket tett e homály felszámolására, mégis úgy tűnik, hogy a nyelvtanulás valóban lényegi, minőségi mozzanatai továbbra is spekuláció és belátás, ösztön és józan ész között oszcillál-va jelennek meg a mindennapi tanári munkában. Egyszerűbben szóloszcillál-va, hiányzik még a harmóniaazelmélet, az alkalmazott nyelvészeti kutatásés a tanári intuícióközött. (Ezzel persze a kortárs nyelvtanítás minden olyan kreatív osztálytermi újítását, amely direkt mó-don a kutatási eredményekkel vagy elméleti megfontolásokkal nem magyarázható, egyönte-tűen az intuíció körébe soroljuk.)
Atanári intuíciókifejezés, mint gyűjtőfogalom, azokat a sejtéseket vagy éppen mű-vészi megfontoláson alapuló megoldásokat jelenti, amelyeket ez az erősen pragmatikus és performatív jellegű szakma sugall. Ezek a megsejtések távolról sem lekezelendők, elég, ha felidézzük Prendergast módszerét, amelyben mondatgenerálással tanít nyelveket a múlt század második felében. (Megsejtésében Chomsky transzformációs-generatív nyelvtana rej-lik, de a tudományos leírásra még közel száz évet kellett várni.) Hasonlónak tekinthetjük Gouin cselekvéssorait, amelyek nemcsak a cselekvésben való tanulás, hanem a memória fejlesztésének és a fizikai mozgásnak látványos egybekapcsolásai. (A tudományos magya-rázat megint később jelentkezett, és közel száz év múlva vált népszerűvé egy hasonló elvű módszer: Asher cselekedtető módszere, a Total Physical Response.)
A szűkebb szakma számára az elmúlt két évtized legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy a kommunikatív elvű módszerek ilyen jól tartják magukat (bár a jelenlegi ek-lektikában a hetvenes évek végének ortodox kommunikatív nyelvtanítása már csak alapel-veiben ismerhető fel). Örvendetes ez a tartósság, hiszen korábban éppen a túl sűrű paradig-maváltások, a politikára vagy divatra emlékezető csapongások voltak azok, amelyek rombolták a nyelvtanítás mint szakma tekintélyét: nemegyszer a folyamatban részt vevők türelmetlensége, a kitartás és állhatatosság hiánya váltotta ki őket. (Ugyanis a nyelvtanítás történetének közel 40 címkézhető módszere közüllegalább 10-15 olyan akad, amelynek se-gítségével – a módszer nyilvánvaló „hibái” ellenére – számos embernek sikerült nyelveket megtanulnia.) Tekintettel arra, hogy az utóbbi húsz évszázad ismert nyelvtanítási gyakorla-ta egyben a szakma bölcsességének is hordozója, nagyon nehéz olyan új módszert kigyakorla-találni, amelyről ki nem derül, hogy az valójában régi szokások elegye egy kis friss körítéssel. Le-het persze az inga lendülésének gazdasági vagy politikai oka is (vö. Magyarország 1949–
1989: az orosz mint idegen nyelv primátusa az iskolában), de a szakember számára a legiz-galmasabb mégiscsak az a csata, amelyet a nyelvészek, a pszichológusok és a nyelvpeda-gógusok vívnak egy még egyszerűbb és logikusabb nyelvtanítási elmélet kedvéért. Az ide-gen nyelvek tanításának több évszázados mindennapi gyakorlata mint globális kihívás, mint ipar, mint alkalmazott pedagógiai rutin és mint művészet az a közeg, amelyet a nyelvpeda-gógia mint alkalmazott inter- és multidiszciplináris tudományág tanulmányoz.
Minden tudomány vagy tudományág, amely megfelelően körülírható szakterülettel rendelkezik és kellőképpen strukturált ahhoz, hogy kidolgozza saját eljárásait az ismeretek megszerzésére, valamint technikáit az ismeretek átadására és alkalmazására, egy olyan fo-lyamaton esik át, amelyet „belső szervülésnek” nevezhetünk. Ennek a folyamatnak az eleje többnyire kevéssé érzékelhető a kívülállók számára. Szinte bizonyos, hogy minden vi-szonylag új tudományág kialakulásakor szakadék tátong a belső fejlődés érzékelése és a külső megítélés között, ezért az adott tudományág művelőinek kötelessége, hogy az új terü-let önállóságát, tartalomszerkezetét, tudományosságát stb. bizonyítsák. A nyelvpedagógia is alkalmazott tudomány, amely még távolról sem fejezte be a túlzott elméletieskedés vagy a szűk prakticizmus szélsőségeinek nyesegetését, jóllehet a megfelelő arányok biztosítása nélkül a fejlődés elképzelhetetlen.
A nyelvpedagógia különféle értelmezései tehát vagy laikus képzetekből indultak ki, vagy a rokon tudományok vetületeként jöttek létre. Anélkül, hogy tagadnánk a rokonítható tudományok jelentőségét, a fejezet későbbi részében szeretnénk bebizonyítani, hogy a nyelvpedagógia autentikus értelmezéséhez saját belső fejlődésekínálja a legmegbízhatóbb
utat, ennek segítségével építjük majd fel a nyelvpedagógia fogalmát. Előbb azonban tekint-sünk át néhány olyan elképzelést, amelynek elemzése közelebb visz bennünket a nyelvpe-dagógia mint inter- és multidiszciplináris tudomány megértéséhez.
1.1. Néhány hazai és külföldi modell a nyelvpedagógiáról
A legtöbb társadalomtudományi modell a tartalmi jegyek megragadására, tisztázására törekszik, miközben a működést, a funkciókat is bemutatja. A nyelvpedagógia tartalom-szerkezetének határait a valós társadalmi gyakorlat leképezésével jelölhetjük ki a legköny-nyebben. Egy ilyen modell azt mutatja, hogy a legmagasabb politikai szinttől a napi nyelv-tanításig alig akad olyan terület, olyan tevékenység, amelyben a nyelvpedagógia ne lenne érintett. Egy ilyen modellt mutat be az 1. táblázat(Bárdos, 1984/b: 472), amelyben a felál-lított hierarchia minden szintjén akad olyan terület, amelyet a nyelvpedagógia tanulmányoz.
(Tapasztalati alapon állíthatjuk, hogy a felsorolás a beleszólási jog nagysága szerint halad,
(Tapasztalati alapon állíthatjuk, hogy a felsorolás a beleszólási jog nagysága szerint halad,