A kultúrtáj és -régió kutatása nem önmagáért való, célja az ember és táj, társada
lom és régió kapcsolatának, az ember és társadalom téridentitásának értelmezése.
E téma felvetése rendkívül heves vitát váltott ki a 80-as évek közepén szak
mai körökben, amely nem volt mentes társadalompolitikai és társadalomfilozó
fiai megfontolásoktól, sőt szembenállásoktól sem. Mint kiderült, ennek hátteré
ben a nyitott „világtársadalom”, a globalizáció és a regionalizmus híveinek tudo
mányágon belüli összecsapása állt, amelynek során mindkét fél felsorakoztatta érveit és ellenérveit a társadalmi folyamatok konzekvenciáit illetően. Az aláb
biakban röviden utalunk a vita tartalmára, hogy világosabbá tegyük saját állás
pontunkat.
A nézetkülönbségek elsősorban a regionális tudat (öntudat, a haza, az identitás és regionális identitás) fogalmainak értelmezésével, jelentőségével és használhatósá
gával összefüggésben merültek fel. Bahrenbergna téma felvetését is ellenezte, mert szerinte a regionalizmus azt a társadalmi ellenállást, magatartást erősíti, amely ellen
zi a globalizáció okozta átalakulást, s arra ösztönöz, hogy ne változtassunk a dolgo
kon. A regionális tudat felvetése megkérdőjelezi azt, hogy az ember univerzális beál
lítottságú és a felvilágosodás, a haladás absztrakt értékei szerint orientálódik, s nem a közösségi hovatartozás szerint. Krockow11 12 szerint a regionális tudatra épülő gondol
kodás olyan „Gemeinschaft” kialakulásához vezet, amely szemben áll a „Gesell- schaft”-tal, a nyitottsággal, a liberalizmussal, az urbanizációval stb., egyesek már-már
„fasisztáid” megnyilvánulást véltek felfedezni a regionális törekvésekben. Míg a má
sik oldalon állók kérdéssel vágtak vissza: ezek szerint Tönnies közösségkoncepcióját tekintsük nemzetiszocialistának? Tény, a szakmai vita indulatoktól sem volt mentes, de kirajzolódott az „új” Európáról alkotott két, alapvetően eltérő elképzelés.
Az ember és tér, a társadalom és régió kapcsolatát Bauch13 szerint a haza fo
galma fejezi ki, mert összekapcsolja a társadalom és tér dimenzióit, és tartalma erőteljesen emocionális. Ez a fogalom kifejezi az identitás biztonságát, és jelöli az önmegvalósítás helyét, amelyben meghatározó szerepet játszik a társadalom kul
túrája, a tradíció.
Mások szerint a haza fogalmát a nemzetiszocializmus nagyon lejáratta, egyébként is túl tág fogalom, mert jelenti a reális szülőhelyet épen úgy, mint az
„égi hazát”. A haza menekülés a haladástól, a felvilágosodástól a provincializmus
ba, válaszolt Bredow (1990) Lippnek (1983), aki szerint a probléma abban van, hogy a „baloldali liberálisok” számára a haza tisztán „ideológia”.
A vitázók harmadik csoportja, látván a két felfogás közötti mély szakadékot, a „regionális identitás” fogalmának bevezetését ajánlotta (Greverus)14, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a társadalomtudomány identitással kapcsolatos alapkérdése: Ki vagyok én? Hová tartozom én? Az első kérdésre sohasem azt mondjuk, hogy homo sapiens, hanem válaszunk a személyiségjegyre, a kollektív identitásra vonatkozik, mert Erikson15 definíciója szerint „ember, aki ugyanahhoz a népcsoporthoz tartozik, aki ugyanabban az időben él, vagy kenyerét ugyanazon módon keresi, s ugyanazon elképzelései vannak a jóról és a rosszról”.
Az identitás az elmúlt másfél évtizedben divatfogalommá vált, sokak szerint a haza modern felfogása. Ugyanis a mai társadalom eltávolítja az individuumot a helytől, a közösségtől, az egyháztól stb., miközben a személyiség keresi individua
litását, identitását. Hosszú ideig azt hitte az ember, hogy a munkamegosztásra épü
lő társadalom természetes individualitást hoz létre, de egyre növekszik azok száma,
11 J. Pohl: Regionalbewustsein als Thema dér Sozialgeographie. Münchenér Geographische Hefte Nr. 70. München. 1992. pp. 28-29.
12 Uo., 29.
13 Uo.
14 Uo, 30.
15 Uo. 30-31. Pohl többször idézi Eriksont, s ügy tűnik alapvetően egyetért gondolatmenetével.
akik szerint a mai társadalom csak „Instant- vagy Patchwork-identitást” hoz létre (Pohl). Ez a féle individualizálódás az önmegvalósítás ideológiájába öltözött, de nem vált a „világtársadalom” központi kérdésévé, mégis a vitázók egyik csoportja az individualizmust vagy a másságot elérhető valóságnak és identitásnak tekinti.
Erikson szerint az identitás olyan állapot és struktúra, amely megfelel önma
gának és a személyiségnek, ezért Weichert16 szerint mindig fel kell tenni a kérdést, hogy regionális vagy területi identitásról van-e szó, az individuum téridentitása ugyanis többrétegű. Ebből adódik, hogy Pohl (1990) a személyiséggel összefüg
gésben inkább a regionális öntudat fogalmát használja, amely részterülete a kol
lektív regionális identitásnak. E véleménnyel kapcsolódik Erickson azon felfogá
sához, hogy a személyes identitás mindig a társadalmi identitás egyik formája, te
hát kétségkívül fennáll annak a veszélye, hogy az egyén, ha nem találja személyes identitását, akkor az individuális emancipáció helyébe a tradíció léphet, s csupán a „nemzeti identitásban” vigasztalódik.
A két eltérő világszemléletből adódik, hogy a szerzők különbözőképpen íté
lik meg a kollektív identitás jelentőségét. Baier17 a személyiség vereségeként ér
telmezi, míg Lübbe18 éppen ellenkezően, a személyiség felemelkedésének esélyét látja benne, mert szerinte az egyén így válik résztvevőjévé a civilizációs folyamat
nak, s lesz képes az általános tájékozódásra. Ugyanis minél gyorsabb a tudomá
nyos-technikai haladás, annál erőteljesebb az egyén tájékozatlansága és bizony
talansága a társadalmi fejlődés megítélését illetően is. Következésképpen a szá
mára áttekinthetetlen rendszerrel szemben az egyszerűbb és áttekinthető rendszert fogja választani. A modern társadalom általános szolidaritást vár el az embertől, miközben az egyén a közelálló személyekben és speciális közösségekben tudja át
tekinteni a konkrét életcél összefüggéseit.
Baier szerint a regionalizmus az egyénnek a speciális kollektívák felé irá
nyuló „mozgását” jelenti, amiben a személyiség védekező mechanizmusa nyilvá
nul meg a haladás embertelen igénybevételével szemben. A személyiség a globális emancipációval szemben az eredetidentitásban keresi a közvetlen emberi kapcso
latokon alapuló szolidaritást. Ezért szerinte a személyiség teljes univerzálódása olyan identitás, ami eredetnélküli homogén emberiséget tételez fel, ami utópia.
Calonego19 viszont azon a véleményen van, hogy a regionalizmus az újkori modernizáció ellenhatásaként alakult ki, ezért a helyzet a romantika korához hasonlítható, csak akkor a középkori vallásossághoz, ma pedig a New Age modem spiritualitásához történt a visszafordulás, tehát: „Die neue Religion heisst Region”.
16 Uo. 31.
17 Uo.
18 Uo. 32. Pohl e helyt Baier véleményét elemzi, és alapvetően egyetért vele az identitás értelmezé
sét illetően.
19 Uo. 32. Pohl azért idézi Calonego-t, hogy érzékeltesse a regionalizmussal kapcsolatos extrém vé
leményeket.