I. FEJEZET
3.5 A Katolikus Egyház párbeszéde a cigány kultúrával
A cigányok vallásossága nomád életmódjukból fakadóan tartalmaz szinkretista módon bizonyos vallási elemeket, melyeket vándorlásuk során hoztak magukkal Észak-Indiából az
444 Vö: AG 35
445 Vö: CD 33; Vö: Ef 4,13
446 Vö: LG 28
447 Vö: AG 39
448 Vö: Uo. 41
európai kontinens felé közelítve. Ennek okán Egyházunknak mint más alapokkal rendelkező vallással vallási párbeszédet kell kezdeményeznie a cigányok kultúrájával, hogy azt meg keresztelhesse. A Krisztus által alapított Egyház amikor más vallási hagyományokkal találkozik, megpróbálja azokat helyesen értékelni. Ez az értékelés feltételezi a velük való szoros kapcsolatot, hiszen ez azt is jelenti, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerzünk a párbeszéd alatt mindazokkal, akik más hagyományokat ápolnak. Fontos, hogy teológiai értelemben véve egzakt módon értékeljük a Katolikus Egyház hagyományaitól eltérő vallási felfogásokat, hiszen ez nélkülözhetetlen feltétele a vallásközi párbeszédnek. A vallásközi párbeszéd tanácsa véleménye szerint ezeket az eltérő hagyományokat nagyfokú érzékenységgel kell megközelítenünk, mert tekintettel kell lennünk a bennük lévő emberi értékek miatt, hiszen az emberi lét mélységes titkait kutatják.449
A II. Vatikáni Zsinat arra világít rá tanításában, hogy a Krisztusban adományozott üdvösség minden jó szándékú ember számára nyitva áll.450 Ilyen értelemben véve a cigánypasztoráció is nyitott minden cigány származású ember előtt, akik vágynak arra, hogy az Egyházhoz tartozzanak, annak életébe becsatlakozzanak közösségükkel együtt. A Gaudium et spes kezdetű konstitúció pontosan ezt a gondolatmenetet húzza alá számunkra. Hiszen Krisztus, mint aki új Ádámként jelenik meg, saját misztériumán keresztül minden emberi személyben azon fáradozik, hogy elvezessen a belső megújulásra. A Gaudium et spes frappánsan fogalmazza meg a következő gondolatsorokkal: „Mindez nemcsak a Krisztus-hívőkre érvényes, hanem miden jóakaratú emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem. Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt,451 s minden ember végső hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy csak Isten előtt ismert módon csatlakozhassanak e húsvéti misztériumhoz.”452
A Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúció 16. pontja alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le témakörünkre vonatkozóan. Amennyiben a cigánypasztorációra értelmezzük, akkor azon cigányokat érthetjük alatta, melyek nem teljesen keresztény életet élnek, de valamilyen módon kapcsolatban állnak egyházunkkal. Olyan cigányok helyzetére kaphatunk rávilágítást ebben a részben, akik még nem teljesen fogadták el az Evangéliumot és
449 Vö: Római dokumentumok XLIII, Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa Népek Evangelizációjának Kongregációja, Párbeszéd és igehirdetés, SZIT, Budapest 2015, 15.
(Továbbiakban: Párbeszéd és igehirdetés)
450 Párbeszéd és igehirdetés, 15.
451 Vö: Róm 8,32
452 GS 22
különféle módon vannak hozzárendelve Krisztus egyházához.453 A konstitúció szerint elsőként az a nép, mely a szövetségeket és az ígéreteket személyesen Istentől kapta, és mely közösségnek maga Krisztus is test szerinti leszármazottja,454 az atyák miatt nagyon drága választott nép: Isten ajándékai és meghívása ugyanis megbánás nélkül valók.455 Isten azoktól sincs távol, akik árnyékokban és képekben keresik az ismeretlen Istent, mivel Ő ad mindennek életet, lélegzetet és mindent,456 és mint Üdvözítő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.457
A cigánypasztoráció során gyakorta találkozhatunk olyan cigányokkal, akiknek az életére valamilyen módon hatást gyakorolt Isten Evangéliuma, de teljes mértékben képtelenek alárendelni annak életfelfogásukat. Tagadhatatlan kapcsolat alakul ki a cigány hívek és Isten között, ám sajnos sok esetben a számukra merevnek érzett rítusokban nem képesek vallási nyugalmat találni, hiszen számukra sok nehezen emészthető szabállyal rendelkezik Katolikus Egyházunk, melyek rendszeresen magyarázatra szorulnak a nagyobb megértés és elfogadás érdekében. Sok alkalommal a cigánypasztoráció végzése közben figyelmesek lehetünk egyfajta vallási eklekticizmusra, mely abból adódik, hogy pusztán kényelmi okokból kifolyólag bizonyos szabályokat képesek megtartani és magukévá tenni, míg más szabályok betartása nehezebben megy néhány esetben. Konklúzióként említhetjük azt a tényt, melyet a Lumen gentium is aláhúz fontossága miatt, miszerint az üdvösség terve azon cigányokat is magába foglalja, akik Istent mint teremtőt elfogadják, imádják őt, és hisznek abban, hogy az utolsó napon tőle nyernek majd ítéletet, vagy pedig életük jutalmaként irgalmat gyakorol rajtuk.
Elképzelhető, hogy találkozunk olyan cigány testvérekkel akár hazánkban is, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus egyházát, sem pedig annak alapítóját Jézus Krisztust, de ennek ellenére őszinte szívvel keresik életükben az Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában felismert akaratát, elnyerhetik az örök életet.458 A Lumen gentium 16. pontjából arra következtethetünk, hogy az Isten gondviselő tevékenysége azoktól a cigányoktól sem tagadja meg az üdvösséghez szükséges segítséget, akik önhibájukon kívül nem jutottak el Isten kifejezett ismeretére, de igyekszenek a lehető legbecsületesebben élni.
Mert ami jó és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház és
453 Uo. 16
454 Vö: Róm 9,4-5
455 Vö: Róm 11,28-29
456 Vö: ApCsel 17,25-28
457 Vö: 1Tim 2,4
458 Vö: GS 16
Isten adományának tartja, aki megvilágosít minden Őt kereső cigány származású embert, hogy végül élete legyen.459
A Lumen gentium kezdetű dogmatikus azt állítja, hogy az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek,460 vagy Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végső kétségbeesés fenyegeti őket. Ezért Isten dicsőségére és mindannyiuk üdvösségének előmozdítására az Egyház, emlékezve az Úr parancsára: "Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek",461 gondosan törekszik arra, hogy támogassa a missziókat.462
A szekták cigányok közötti tevékenységének káros hatása van a cigányok és a Katolikus Egyház közötti kapcsolatára, ugyanis gyakran megtévesztik, rászedik őket, vagy leginkább összezavarják őket tanításaikkal, igehirdetéseikkel és szenzációszerű, élményvadász rendezvényeikkel. Ez a jelenség akkor válik a legdrasztikusabbá, ha a Katolikus Egyház ember hiány okán már nem képes papot, vagy hitoktatót disponálni egy meghatározott területre. Ebben az esetben szinte kivétel nélkül a megfelelő tudással nem rendelkező már misszionált cigányok, vagy mindazok akik még nem kerültek kapcsolatba a Katolikus Egyház tanításával azon szekták karmai közé kerülnek, akik képesek helyben megjelenve közöttük igehirdetést végezni.
A cigánypasztoráció során természetesen nem csak a saját erőnkben, kreativitásunkban és lelkesedésünkben kell bíznunk, hanem a Szentlélek tevékenységére is számíthatunk. A II.
Vatikáni Zsinat elismeri a pozitív értékek jelenlétét minden vallási hagyományban,463 ebből arra következtethetünk, hogy a cigány vallási hagyományokban meglátja a pozitív értékeket.
A II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról című dokumentumban szintén a vallási hagyományok értékét illetően nyilatkozik az Egyház. A II. Vatikáni Zsinat úgy gondolja, hogy „a népeknél a legősibb koroktól fogva napjainkig megtalálható annak a titokzatos erőnek bizonyos észlelése, mely jelen van a dolgok folyamatában és az emberi élet eseményeiben, sőt, olykor ismernek egy Legfőbb Lényt, s még Atyát is. Természetesen ez a cigányok vallási életében és bizonyos kulturális elemeiben is észlelhető. Ez az észlelés, illetve elismerés bensőséges vallási érzülettel hatja át a Nostra aetate dokumentum megfogalmazóit, akik szerint a kultúra
459 Vö: LG 16
460 Vö: Róm 1,21.25
461 Vö: Mk 16,15
462 Vö: LG 16
463 Vö: Párbeszéd és igehirdetés, 16.
haladásához kapcsolódó vallások egyre árnyaltabb fogalmakkal s mind kiműveltebb nyelvezettel igyekeznek válaszolni ugyanezekre a kérdésekre. Így a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak.
A Katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent.
Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert.”464 De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet",465 akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.466
Mindezen felsorolt dolgok arra ösztönözik Egyházunkat, hogy belépjen a cigányokkal való „párbeszéd és az együttműködés területére:467 A keresztények „tanúskodjanak hitükről és életükről, és ismerjék meg, becsüljék és támogassák a nem keresztény gyökerűeknél található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.”468 Éppen ezért a Katolikus Egyház buzdítja minden egyes tagját, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről mindazon cigányok számára, akik még Krisztust nem ismerik megfelelően. Ezen Egyházhoz tartozó megkeresztelt személyeknek, akik a missziót végzik meg kell ismerniük, meg kell becsülniük és támogatniuk kell a cigányoknál található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.