A cigányság és a felszabadítás teológiája

A „felszabadítási teológia” mint fogalom egy előadás címére vezethető vissza, amelyet Gustavo Gutiérrez 1968-ban tartott Peru északi részén, Chimbotéban. Ez a kifejezés lett 1971-ben megjelenő könyvének címe is egy1971-ben: Teologia de la liberación. A szerző szerint a felszabadítás teológiája nem csak az iránt érdeklődik, hogy mit adhat a keresztények önértelmezése számára Isten, hanem sokkalta többet. A teológiai munka Gutiérrez számára

http://w2.vatican.va/content/francesco/it/cotidie/2015/documents/papa-francesco-cotidie_20150616_ricchezza-e-poverta.html (Utoljára ellenőrizve: 2019.08.05.)

423 Fil 2, 6-7

424 Vö: OBORJI, F. A., Preghiera e guarigione nell’attuale contesto religioso, Pontificia Universitá Urbaniana, Roma 2014, 12.

425 Vö: G^UTIERRÉZ, G. - M^ÜLLER, G. L., A szegények oldalán, A felszabadítás teológia, 23.

426 Vö: Uo. 23.

annyit jelent, mint az Isten által megkezdett felszabadító cselekvésből gyakorlatban is kivenni a részünket.⁴²⁷

A felszabadítás teológia a zsinat utáni időkben fejlődött ki Latin-Amerikában. Ebben az időben számtalan nehéz helyzettel kellett szembenézni, valamint felelni a hit értelmezésére irányuló kihívásokra, azzal a meghatározott céllal, hogy szembe nézhessünk mindazokkal, akik nem akarták tudomásul venni az Evangélium jelentőségét a társadalmi és politikai élet realitásai terén.⁴²⁸ A teológiában készen kell állnunk Szent II. János Pál pápa szerint arra, hogy módosítsuk saját elgondolásainkat, hogy eleget tegyünk a hívek közössége szolgálatát célzó funkciójának.⁴²⁹ Tagadhatatlan, hogy a ma végzett cigánypasztorációnk során számtalan nehéz helyzettel kell szembe néznünk, hiszen hazánkban sem akarják sokan tudomásul venni az Isten evangéliumának erejét, mely formálhatja, és formálja jelen társadalmunk képét. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy Egyházunk bizonyos elvárásait módosítsuk a cigányokat illetően.

„A cigányság egy önálló nép, sajátos adottságokkal, történelemmel. Csak a sajátos jegyek figyelembevételével vihetjük az evangéliumot körükbe.” - írja Dúl Géza a cigányság evangelizációjáról szóló munkájában.⁴³⁰

Szent II. János Pál pápa a brazíliai püspökök ad limina látogatásán új evangelizációról beszélt, amely új lendületében, módszereiben és kifejezésmódjaiban. A pápa véleménye szerint ha ezt megtagadnánk az egyenlő lenne azzal a tettel, mintha becsapnánk a szegényeket és kiábrándítanánk őket az Evangéliumból.⁴³¹ A latin-amerikai kontextusban kidolgozott teológia az Evangélium hirdetésére irányuló egyházi küldetéssel való együttmunkálkodás gyümölcsöző terepe lett Gustavo Gutiérrez véleménye szerint. A felszabadítási teológia jeles alakja azt nyilatkozza, hogy „az elmúlt évek eredményeinek kiaknázásával és a tévedések elkerülésével a teológiai párbeszéd segítőkezet nyújthat abban, hogy megtaláljuk az utat és a nyelvet a földrész szegényeihez.”⁴³²

Magyar kontextusban meg kell találnunk a módját annak, hogy miként tudja Katolikus Egyházunknak megszólítani, vagy megszólíthatóvá tenni cigány testvéreinket új módszereket alkalmazva, új felfogásban kifejezve Egyházunk tanításait. Mindenképpen fontos tehát, hogy

427 Vö: GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán. A felszabadítás teológia, 30.

428 Vö: Uo. 24.

429 Vö: Uo. 25.

430Vö: DÚL, G., A cigányság evangelizációja,

https://ceferino.hu/2018/12/13/dul-geza-a-ciganysag-evangelizacioja/ (Utoljára ellenőrizve: 2019.08.05.)

431 Vö: II. János Pál beszéde a brazil püspökök ad limina látogatásán

http://w2.vatican.va/content/john-paul-ii/it/speeches/1986/january/documents/hf_jp-ii_spe_19860117_brasile-ad-limina.html

(Utoljára ellenőrizve: 2019.08.05.)

432 GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán, A felszabadítás teológia, 27.

a cigánypasztoráció sikeres és kevésbé sikeres mozzanatait összegezzük, hogy annak végzéséhez reálisabb képet kaphassunk. Ez lehet a kezdeti sikerek folytatása, melynek segítségével utat találhatunk országunk cigány lakosságához. Gyetvai Gellért és Rajki Zoltán úgy vélik, hogy kiemelt fontossággal bír a cigányság fiatal rétegének pasztorálása és a magyar társadalomba való integrálása. A fiatal generáció a Katolikus Egyház cigánypasztorációjával képes emelkedni. A két kutató véleménye szerint úgy tűnik, hogy az egyházak cigánypasztorációs törekvései lényegesen gyorsabb és radikálisabb változást tudnak előidézni a cigány közösségek életében.

A cigánypasztorációt végző Egyház által felhatalmazott személy számára sokkal jelentősebb lelkipásztori célkitűzés lehetne cigány testvéreink emberi fejlődésének segítése.

Gustavo Gutiérrez állítja, hogy az egyházi tanítóhivatal számlálatlanul sok szövegben arról tesz tanúbizonyságot, hogy az emberek jogaiért való küzdelem kardinális része az evangelizációnak. Szent II. János Pál pápa vágya volt, hogy a Katolikus Egyház társadalmi tanítása megújuljon. Ez a megújulás a szent pápa szerint mérce lehetne a békés társadalmi együttélés számára, és segíthetne felépíteni egy olyan igazságosabb társadalmat, mely az emberi méltóság, valamint az élet tiszteletén alapszik, teológiai munkára sarkall.⁴³³

A szent pápa szavai országunk cigánypasztorációjára is igazak, hiszen a cigánypasztoráció egyik legfontosabb célja, hogy cigányok és nem cigányok számára evangéliumon nyugvó békés társadalmi együttélést hozzon létre, ahol cigányok és gazhok csorbítatlanul élhetik meg emberi jogaikat. Az újfajta evangelizáció másik elemeként az inkulturációt lehetne említeni, melynek célja, az inkulturált evangelizáció. Hazánkban a cigánypasztoráció során az inkulturáció új távlatokat nyit meg, mely bele nyúlik egy etnikai és kulturális közeg belső életébe. Gerhardt Ludvig Müller szerint Latin-Amerikában azt láthatjuk, hogy a bennszülött és afrikai lakosság kultúrái nagy gazdagsággal rendelkeznek, és ezt mindazoknak tiszteletben kell tartaniuk, akik hirdetik az Evangéliumot. Szerinte mindannyian hatalmas és sürgető feladat előtt állunk, amibe még épphogy csak belekezdtünk, és ami óriási megfontolást és kihívást jelent majd a modernkori teológia számára.⁴³⁴

Szent II. János Pál pápa úgy nyilatkozik, hogy: „Az Egyház elismeri a cigányok saját identitáshoz való jogait, és azon fáradozik, hogy igazságosabb bánásmódot tudjon kivívni a számukra, tiszteletben tartva a kultúrát és az egészséges hagyományokat.”⁴³⁵ A cigányság ősi

433 Vö: Uo. 28.

434 Vö: GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán. A felszabadítás teológia, 29.

435 Vö: II. János Pál pápa IV. cigánypasztorációs nemzetközi konferencián mondott beszéde 1995.06.07.

http://w2.vatican.va/content/john-paul-ii/it/speeches/1995/june/documents/hf_jp-ii_spe_19950607_4worldcongress-nomads.html (Utoljára ellenőrizve: 2019.08.05.)

kultúrával rendelkezik, melyet minden hitoktatónak tiszteletben kell tartania, attól a pillanattól, amint cigánypasztorációval kezd el foglalkozni. A cigánypasztorációs irányelvek harmincötödik pontja arról ír, hogy „ahhoz, hogy az üdvösség az egész embert elérje, az evangelizáció nem tekinthet el azoktól a kulturális, nyelvi, hagyománybeli, művészeti és más vonatkozásoktól, melyek formálják az emberi identitást és a népeket a maguk teljességében.”⁴³⁶ A cigányok között végzett missziós munka sokszor nagy fejtörést okoz Egyházunknak, hiszen még a cigánypasztoráció gyermekcipőben jár, még keressük a megfelelő módszereket, amelyekkel meg tudnánk szólítani cigány testvéreinket.

A felszabadítás teológiájának közepében helyezkedik el a szegények mellett való elköteleződés. A cigánypasztorációnak ehhez hasonló elköteleződésre van szüksége a cigányok oldalán hazánkban. Ez az elköteleződés nem korlátozódhat csupán az effektív lelkipásztori módszerek alkalmazására és a teológiai gondolkodás elmélyítésére. Ennek a döntésnek a cigányokért végzett missziónkat mélységében kell áthatnia a Krisztus követés értelmében, aki önmagát úgy határozza meg, mint „az Út, az Igazság és az Élet.”⁴³⁷ Gustavo Gutiérrez szerint a teológia és a keresztény létünk jelentése az, hogy minden alkalommal újra kell tanulnunk Krisztus követését. Ebből arra következtethetünk, hogy bármilyen történelmi kontextualizációban kell keresztényként cigánypasztorációt végeznünk, Krisztus követése mindig azt fogja jelenteni, hogy olyan életet kell élnünk, amely a mennyei Atya akaratának betöltésére irányul.⁴³⁸

A pápák társadalomra vonatkozó tanításában is felfedezhetjük, hogy a felszabadítás teológiája folytonosságban áll a katolikus teológia egészének fejlődésével. XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája arról beszél, hogy az Egyház Krisztus evangéliumából merített tanításával megszüntetheti, vagy tompíthatja a szegények helyzetét.⁴³⁹ A dokumentum elején rögvest utalást is tesz arra XIII. Leó pápa, hogy „e fontos ügy mások közreműködését és erőfeszítéseit is megköveteli, értve ezen az államfőket, a tulajdonosokat és a gazdagokat éppúgy, mint magukat a munkásokat, akiknek érdekében ez a küzdelem folyik, azt azonban habozás nélkül kimondjuk, hogy minden emberi kísérlet hiábavaló lesz, ha az Egyházat mellőzik.”⁴⁴⁰

Amennyiben a szegények alatt azokat a cigányokat értjük, akik potenciális célpontjai a cigánypasztorációnknak, akkor arra kell rádöbbennünk, hogy a cigánypasztorációt cigányok

436 Irányelvek, 35

437 Jn 14,6

438 Vö: Jn 4,34; Vö: GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán, A felszabadítás teológia, 30.

439 Vö: RN 13

440 Uo.

nélkül nem lehet művelni, hiszen minden kívülről jövő segítség ellenére a cigányoknak szükségük van egy belső vágyra az önmagukért végzett pasztoráció iránt, hiszen első fázisban mint passzív elfogadó alanyai lesznek a cigánypasztorációnknak, majd pedig aktív résztvevői, munkatársaink.

Gustavo Gutiérrez szerint a felszabadítás teológiájának kivételes forrásaként szolgál számunkra a Zsinat Gaudium et Spes kezdetű konstitúciója, mely az Egyházról értekezik mai világban, valamint a Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúció. Gerhard Ludvig Müller szerint az üdvösséget Isten Krisztuson keresztül egyszer és végérvényesen szolgáltatja ki az emberiségnek, és a Szentlélek az emberi történelem és az emberhez méltó társadalom megalkotása maradandó alapelvévé tette.⁴⁴¹

A cigánypasztoráció motiválására szolgálhat számunkra az a tény, hogy Latin-Amerikát megragadta egy megújult zsinati gondolkodás, melynek hátterében egy megújult zsinati egyházfelfogás búvik meg. Dél Amerikában egészen a gyarmati időkre vezethető vissza az a megoszlás, amely még napjainkban is felfedezhető az ott lévő egyházközségekben.

Különböző csoportok jöttek létre a helyi egyházakban. Az egyik közösséget képviselik azon személyek, akik felelősséget viselnek, az ordó tagjai, vagyis a papok, szerzetesek, püspökök szűk köre, akik a fehér bőrszínű lakosság köréhez tartoznak, avagy külföldről érkezett misszionáriusok. A másik csoportot az őslakosság alkotja, akiket indió⁴⁴² névvel illetnek és a velük kötelékben élő meszticek, akik passzív szerepet töltenek be, csupán vallásilag kiszolgált, gyermekdedként kezelt emberek csoportja.⁴⁴³

A hazánkban zajló cigánypasztoráció kezdeti korszakában hasonlóságokat vélünk felfedezni, hiszen a cigányok csupán passzív, befogadó szerepet töltöttek be a Katolikus Egyház életében. Az Egyház cigányokat érintő attitűdje csupán egy kívülről befelé irányuló, patriarchális pasztoráció típusba volt besorolható. Ez a helyzet VI. Pál pápával változik meg 1965-ben a II. Vatikáni Zsinat idején, aki Pomesiaban mondott beszédében az egybegyűlt cigányokat köszöntötte, és arról beszélt, hogy a cigányok felfedezhetik, hogy nem kívülállók, hanem egy társadalomnak a részesei, mely egyszerre emberi társadalom és vallásos társadalom, melyet együttesen Egyháznak hívnak.

Az Ad gentes kezdetű enciklika a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazottak szerint megújulásra szólít, hogy mindenki érezzen felelősséget az evangélium terjedéséért, s ezért

441 Vö: GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán, A felszabadítás teológia, 35.

442 A dél-amerikai őslakosság megnevezése.

443 Vö: GUTIERRÉZ, G. - MÜLLER, G. L., A szegények oldalán, A felszabadítás teológia, 36.

vegye ki részét a nemzeteknél folyó missziós munkából.⁴⁴⁴ Hazánkban a cigányság sem várhatja el önmaga missziójának megszervezését teljesen másokra hagyatkozva anélkül, hogy sajátos erre vonatkozó igényeit megfogalmazná. Éppen ezért minden cigány származású hívőnek - mivel az élő Krisztus tagja, s a keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia által Krisztusba épült és hozzá vált hasonlóvá - kötelessége együttműködni Krisztus testének gyarapításában és növelésében, hogy e test minél előbb elérje a maga teljességét.⁴⁴⁵ A Lumen gentium 28. pontja applikálható országunk cigánypasztorációjára tartalmilag, hiszen azt fogalmazza meg, hogy ahhoz, hogy a cigánypasztoráció sikeres legyen, elkötelezett papokra van szükség az elkötelezett katolikus cigány származású hívek mellett, akik Krisztus személyét képviselik és a püspökök munkatársai abban a hármas tisztségben, mely természeténél fogva szolgálják az Egyház küldetését.⁴⁴⁶

Ad gentes kezdetű pápai konstitúció gondolatmenetéből arra következtethetünk, hogy a papoknak fel kell szítani és ébren kell tartani a cigány hívők körében a missziós buzgóságot, meg kell magyarázzák a közöttük való hitoktatásban és az igehirdetésben, hogy az Egyháznak kötelessége hirdetni Krisztust a különféle nemzetek között. Meg kell értessék a keresztény cigány családokkal, milyen szükséges és milyen megtisztelő feladat ápolni fiaikban és leányaikban a missziós hivatást; ébresszék föl az iskolák és a katolikus társulatok fiataljaiban a missziós érdeklődést, hogy soraikból jöjjenek az evangélium hirdetésére.

Buzdítsák cigány híveiket, hogy imádkozzanak a missziókért.⁴⁴⁷

Az Ad gentes enciklika dicséretre méltónak nevezi azokat a világiakat, akik egyetemeken és tudományos intézetekben történelmi és vallástudományi kutatásaikkal mozdítják elő a népek és vallások megismerését, segítik az evangélium hirdetőit, és előkészítik a nem keresztényekkel való párbeszédet. Megfogalmazhatjuk ennek a logikának a mezsgyéjén, hogy azok a keresztény cigányok, akik tudományos munkával segítik a cigány kultúra megismerését és befogadását, nagyban hozzájárulnak az Evangélium gyorsabb és egyszerűbb implantálásához.⁴⁴⁸