A település adatokban az oktatási minisztériumi statisztikák szerint kisebb átrendeződés ment végbe a kétnyelvű iskolák esetében. A Főváros 2008 és 2015 között két kétnyelvű intézményt vesztett; a megyeszékhelyek növelték kétnyelvű iskoláik számát 77-ről 99-re.
Emiatt a fővárosi kétnyelvű iskolák aránya az utóbbiak javára csökkent: 2008-ban a főváros 64 iskolája 31%-ot adott ki a kétnyelvű iskolák között, 2015-re a 62 intézmény 26%-ot. A városi kétnyelvű iskolák aránya nem változott lényegesen (27%-ról 26% lett) pedig 56-ról
62-0
re növekedett az iskolák száma. A községekben működő kétnyelvű iskolák száma 8-ról 14-re nőtt, ez az általános iskolai iskolanövekedéssel együtt jár.
A tanulók számát tekintve a főváros és a megyeszékhelyek hasonlóan „viselkednek”, növelik tanulóik számát. Ez is összefügg az általános demográfiai trendekkel, melyek e települések elszívó hatásának növekedését mutatják.76 Az, hogy a tanulók száma jobban nő a fővárosban, mint az iskolák száma, azt jelenti, hogy a fővárosban egy iskolára több tanuló jut, a többi településen pedig a több tanuló több iskolában oszlik meg (9.3. táblázat).
9.3. Táblázat: A kétnyelvű iskoláztatásban résztvevő tanulók száma települési típusonként 2008-2015 között
2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 Budapest 11 855 9 872 10 901 12 392 13 437 12 900 14 012 14 334 Megyeszékhely 12 071 10 227 11 084 11 463 13 085 13 509 14 485 14 999 Város 7 288 4 888 5 991 7 225 8 001 8 634 9 195 8 555 Község 1 555 596 845 1 672 1 747 1 147 1 575 1 460 Forrás: KIR adatbázis
A települési adatokat tovább elemezve a 2014. év OKM tanulói adatbázisban először megnéztem, hogy a 6. 8. és 10. évfolyam tanulói hogyan helyezkednek el az egyes településtípusokban. Az láttam, hogy az általános iskolai korosztályban (6. és 8. évfolyam) a két nyelven tanulók aránya hasonló. Mindkét korosztály a községekben jelentősen meghaladja az országos arányt, Budapesten jelentősen elmarad tőle. A 10. osztály értelemszerűen a községekre nem jellemző. A városokban elmarad a kétnyelvűek aránya az országos arányhoz képest, a megyeszékhelyen és a fővárosban meghaladja azt. Budapesten 7,1%, megyeszékhelyen 6,5%. Magas az arányuk a 6. osztályosok között, a tanulók több mint 6%-a jár kétnyelvű iskolába Budapesten és a megyeszékhelyeken. Legkisebb az arány a községek 8. osztályaiban, 2,3%.
9.6 Ö
SSZEGZÉSÖsszefoglalva az mondható, hogy a korábban vizsgált 1987-2008 időszakhoz képest – az új állami szabályozás (irányelvek) nem befolyásolták negatívan a kétnyelvű iskolalétesítés statisztikai adatait. 2008-2015 közötti időszakban tovább nő a kétnyelvű iskolák és tanulók száma; így az elmúlt több mint 25 évben a kétnyelvű iskoláztatás folyamatosan növelte
76 URL: http://www.geoindex.hu/adatbazisok/magyar-telepulesek-nepessege-2014-evi-adatokkal/Utolsó letöltés: 2016. május 2
elterjedtségét a köznevelésben. Ezen belül az utóbbi években átrendeződés ment végbe regionálisan, a fenntartókat tekintve és a célnyelv (idegen tannyelv), valamint iskolatípus szempontjából. A rendszerváltozást követően az iskolatípusok esetében az általános iskolák és szakközépiskolák aktivitása volt tapasztalható és a központi helyen lévő (Budapest, megyeszékhelyek), jól működő intézmények körében a kétnyelvű oktatás létesítésében. Az országos adatokat alapul véve az iskolák száma és a tanulók száma azóta is folyamatosan nőtt – közben jelentős átalakulás ment végbe az iskolatípusok és kisebb mértékű a nyelvek terén. A regionális különbségek jelentősek, de önmagában egy régió hátrányos helyzete nem függ össze a kétnyelvű oktatás megjelenésével: Dél-Dunántúlon csökken, Észak-Alföldön nő a kétnyelvű iskoláztatás. Igaz, ebben a régióben ez alapvetően Jász Nagykun Szolnok megye javára írható.
10 A KÉTNYELVŰ ISKOLÁK TANULÓI
Milyen a kétnyelvű iskolában tanulók családi háttere?
Biztosítja-e a kétnyelvű oktatás az esélyegyenlőséget?
Mi jellemzi az iskola és a családi ház kapcsolatát, és ez hogyan függ össze a tanulók tanuláshoz és továbbtanuláshoz való viszonyával?
Ebben a fejezetben az OKM 2014. évi telephelyi és a tanulói adatbázisával dolgozunk annak érdekében, hogy az iskolák tanulói összetételéről, a kétnyelvű képzés iránt érdeklődők társadalmi összetételéről és az iskolák és családi háttér felől tájékozódjunk. Jelen kutatás támaszkodik az ELTE Neveléstudományi Intézetében 2013-ban kezdődött, ún. KOMP-kutatásra, mely az országos kompetenciamérés (OKM) adatbázisának mély-elemzését vállalta több alrendszerben. Pl. egyházi iskolák, nemzetiségi iskolák, szakiskolák, két tanítási nyelvű iskolák, az utóbbi elemzését jelen értekzés szerzője végzi. Az országos kmpetenciamérés adatainak mélyelemzése és eredményeinek publikálása folyamatosan zajlik: Nahalka és Horváth 2016, Vámos et al 2016a, 2016b, Vámos és Dóczi 2015a, Vámos, Dóczi és Földesi 2015b. Az OKM adatbázisból információkhoz juthatunk a kétnyelvű oktatásról, mégis korlátként kell azonosítani a kétnyelvű oktatásban részesülők elkülönítésének problémáját az adatbázisban.77 Mivel nem sikerült a kétnyelvű iskolában
77 Ugyanis vannak olyan iskolák, amelyekben van kétnyelvű oktatásban részesülő osztály és nem kétnyelvű oktatásban részesülő osztály is. Úgy látszik, hogy a tanulók egy része bizonytalan volt abban, hogy milyen program szerint tanul, így kétnyelvűnek jelölték tanulmányaikat akkor is, ha maga az iskola nem volt az. A gondos adattisztításnak része volt, hogy olyan esetekben, amikor maga az iskola önmagát kétnyelvűnek jelölte, az abba az iskolába járó tanulókat egyenként megvizsgáltuk, s manuálisan korrigáltuk az esetleges hibát; feltételeztük, hogy az egy osztályba járók azonos képzésben részesülnek, s fordítva. Ha néhány tanuló jelölte be, hogy kétnyelvű osztályba jár, de az osztály
kétnyelven és ugyanott nem kétnyelven tanulók évfolyam szerinti alapsokaságához KIR forrásból hozzájutnom, ezért a KOMP kutatás mintáját, ami a lábjegyzetben jelzett módon keletkezett, nem tekinthetjük teljes körűnek és reprezentatívnak, de a kétnyelvű oktatás jellemzésére alkalmasnak tartjuk.