A „Gorkij Iskola” 1945-ben alakult szovjet követségi iskolaként a Vilma királynő úti (később Gorkij fasor, ma Városligeti fasor) Andrássy-palotában a Magyarországon állomásozószovjet katonák, politikusok gyermekeinek. Orosz rendszerű, tízosztályos iskola volt. Az iskola tanári állománya származási ország szerint vegyes volt. Az oroszul folyó tanításhoz a Szovjetunióból küldtek tanárokat, később a magyar tárgyakhoz magyarországi iskolákból rendelték át a tanárokat, például a közeli Hermina úti iskolából (OL. 276. f. 54. cs. 240. ö.e.). 1947-től kezdte fogadni a Szovjetunióból hazatért, majd Jugoszláviából kiutasított kommunista emigránsok gyermekeit. 1950-től a magyar kormány fennhatóságába vette, ettől kezdve Maxim Gorkij Magyar-Orosz Iskola néven működött (MDP XV. határozat), s magyar tanulókat
is fogadott. [...] ebben az évben (1950. V.Á.) az oktatásügyi (?) vezetés úgy döntött, hogy oldani kell a Gorkij Iskola exkluzív jellegét, azaz magyar (munkás) kádergyerekekkel kell bővíteni az odajárók körét, néhány tucat gyereket tehát „kiemeltek” és odairányítottak. [...]
Két évvel később követte egy újabb – ezúttal főleg vidéki parasztgyerekekből verbuváló – vérfrissítőhullám, az akkor bekerült gyerekek azonban velünk ellentétben külön osztályba kerültek, ami az eredeti célkitűzéssel szöges ellentétben éppen szegregációhoz vezetett: a törzsgárdát képező ’A’ osztályok által lenézett ’B’-sek sohasem kerültek bele igazán a Gorkijos diákok közösségébe”(Előd 2006).
A később teljes nevén Maxim Gorkij Magyar-Orosz Iskola eredetileg moszkvai emigrációból hazatelepült magyar kommunista családok gyerekeinek, illetve a diplomáciai és egyéb területeken Magyarországra helyezett, különböző beosztású orosz alkalmazottak gyerekeinek létesült. Ide kerültek a görög és koreai menekültek és jugoszláv emigránsok gyermekei is. A tanulók anyanyelvi összetétele igen vegyes volt, kezdetben a többségük nem, vagy nem jól tudott magyarul, ezért a tanítási nyelv elsődlegesen az orosz volt. Amikor a Gorkij Iskola magyarokkal bővült és kétnyelvűvé vált, nehézzé vált a vegyes anyanyelvi összetétellel folyó oktató munka. Nem volt problémamentes a tanulás a gyermekek identitásának sokfélesége szempontjából sem. A tanulók egy része nem vagy nem jól tudott magyarul, másik részük nem tudott oroszul: „A Kominform Titót „láncos kutyává”
diszkvalifikáló határozata után Jugoszláviából kiebrudalták az összes ott élő oroszt, tekintet nélkül arra, hogy a 17-es forradalom utáni politikai emigrációval, vagy a közös antifasiszta múlt alapján, a vörös partizán Jugoszlávia és a vörös Szovjetunió közti megbonthatatlan barátság jegyében kerültek oda. A szocializmust testvéri szövetségben építő országok közül kettő volt hajlandó befogadni őket: Bulgária és Magyarország. [...] Azok, akiknek a családja a Szovjetunióban is gondosan ápolta magyarságtudatát, és egész idő alatt a hazatérés lehetőségében gondolkodott, abszolút kétnyelvűek voltak, és a váltást nem traumaként, hanem egy várva várt történelmi fordulat természetes folyományaként élték meg. Azoknak a családoknak, amelyeknek – nyilván viszontagságos, hányattatott emigráns létük zaklatottságában – erre nem maradt idejük és lelkierejük, nehezen viselték a változást.
Erősebben kötődtek első gyermekéveik színteréhez, a nyelvhez és a közösséghez, amelyben nevelkedtek. Ők egyáltalán nem vagy kevéssé tudtak magyarul, és nemigen tudtak – mert nemigen akartak – közösséget vállalni ezzel az országgal (értsd, Magyarországgal – Vámos), [...] Nem akartak belenyugodni, hogy ez az állapot végleges, vagyis, hogy ez az ő hazájuk, ezen a nyelven és ebben a milliőben kell folytatni az életüket. Őket hívtuk „oroszoknak”, pedig nem voltak azok” (Előd 2006:12).
Amikor 1950-ben az iskolát átvette a magyar kormány, s megnyitották a magyar gyerekek előtt, de tovább is szempont volt, hogy védett környezetben neveljék az állami és párt- és társadalmi elit gyermekeit. Ekkor már itt tanultak Révai József fiai, Farkas Mihály lánya, Rákosi Mátyás nevelt fia. A különböző földrajzi és társadalmi csoportbeli „érkezési” helyről
származók sokszínű világot alkottak. A magyar filmművészet neves alkotói közül Mészáros Márta, Szalay Györgyi, Kende János, Lugossy László és Schiffer Pál volt hosszabb-rövidebb ideig gorkijos, s mint jugoszláv emigráns gyermek Sztevanovity Zorán (www.port.hu/pls/fi/films.film26).
Az iskola tanulmányi rendje az orosz tantervet követte; a magyar anyanyelvűtanulók ezen felül tanulták még a honismereti tárgyakat. A magyarul nem tudók külön magyar órára jártak, az oroszul nem, vagy nem elég jól tudóknak pedig előkészítőtanfolyamokat tartottak, nyáron bentlakásos formában. Magyar nyelvet, magyar irodalmat és történelmet is tanítottak az iskolában. A tanulmányokat minden év végén tantárgyi vizsga zárta: magyarból, oroszból és matematikából írásbeli és szóbeli, a többiből csak szóbeli. A vizsgák három-négy naponként követték egymást, egy-egy tárgynál tehát egy-három nap jutott a felkészülésre.
Az érettségi ugyanígy zajlott. Év végén 10-12 vizsgát kellett tenni (Előd 2006).
1953-ban az „MDP KV APO jelentést tett a Maxim Gorkij magyar-orosz iskolában folyóoktató és nevelőmunkáról” (OL. 276. f. 54. cs. 240. ö.e.) és javaslatot tett a továbbiakra. A forrás szerint orosz tagozatos iskolaként kellett volna tovább működtetni, az orosz nyelvoktatásban kiemelt szerepét ezzel is biztosítani tervezték. Ezidőtájt az orosz nyelvtanuláshoz szükséges tömeges tanári állományt csak gyors felkészítéssel, átképzéssel lehetett biztosítani, ami természetszerűen együtt járt a pedagógiai és nyelvi minőség alacsony szintjével, s nem volt könnyű ebben az iskolában sem a megfelelő tanerők biztosítása. A javaslat előadója Darvas József volt, a vitában hozzászólt Révai József, Gerő Ernő, Bakos Ernő, Borzeviczki Etel, Rákosi Mátyás. „A Maxim Gorkij magyar-orosz iskolát az 1953/1954-es tanévtől kezdve tovább fenntartani nem kell. Az iskolát – nevének meghagyásával – át kell szervezni a már működő orosz tagozatú középiskolák rendszere szerint azzal a különbséggel, hogy az orosz órák száma heti 2-3 órával több legyen, mint a többi tagozatos iskolában. Biztosítani kell, hogy a Maxim Gorkij iskolában az orosz nyelvet a legjobb orosztanárok tanítsák. Az iskolában kialakult jó pedagógiai módszereket és gyakorlatot – amennyire erre mód van – át kell vinni a többi iskolába is. Az iskola átszervezésével kapcsolatos teendőket állami vonalon Révai József és Darvas József elvtársak intézik el” (OL. 276. f. 54. cs. 240. ö.e.).27A titkárság a javaslatot végül nem fogadta el.
Az eredetileg a követségi iskola számára kijelölt Andrássy villát a kétnyelvűvé vált iskola a tanulólétszámnövekedésével kinőtte, így a magyar oktatási kormányzat új épületet keresett.
Szempont a szovjet követséghez valóföldrajzi közelség volt, ezért kiköltöztették a régi, jóhírűSzent István Gimnáziumot az Abonyi utcába és helyére telepítették a Gorkij iskolát. Az utolsóköltözés már csak a tanulókat érintette, akik 1956-ban az iskola felszámolását
26 (Papp Gábor Zsigmond filmje 2000: 2000 Sihedernyi koromban - Gorkij iskola 1948 – 1956) Utolsó letöltés: 2008. május 4.
követően az Abonyi utcai, ma Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába kerültek, ahonnan a Szent István Gimnázium visszaköltözött az Ajtósi Dürer sorra. 1956-ban az általános szovjetellenes hangulat miatt és az orosz nyelvhez kapcsolódó, annak megszüntetését szimbolikus szabadságként megélő társadalmi környezet hatására az Oktatási Minisztérium az iskolát 1956. december 1-i utasítással megszüntette (853-B6/5-1956.O.M). „Részint a nehézségek miatt, főként azonban az ellenforradalmat követőhónapok szovjetellenes hangulati erőinek hatására” – írja a később Körösi Csoma Sándor Orosz Nyelvű Gimnázium bevezetését előkészítőelőterjesztés 1972. december 22-én. Hozzáfűzi, hogy –„lényegében jól látta el speciális feladatát, ugyanakkor az intézmény kezdettől fogva sok ellentmondással küszködött”.28 Az alábbi idézetből és más források az iskolát – kizárólag a nyelvtudás felöl nézve – eredményesnek találták. Ezt biztosította a vegyes nyelvi környezet, az orosz anyanyelvű tanárok, tantárgyak orosz nyelven való tanítása és sok tanuló, szülő elköteleződése az orosz nyelvtudás iránt. Az utólagos (1972) értékelés a magyar köznevelési rendszerbe való integrálódás problémáját, a kétnyelvűségből, a migráns tanulói létből fakadó tanulási problémákat, a taneszközök hiányát hozza fel, ellenpólusként a nyelvtudás mellett a politikai nevelés eredményességét: „A Gorkij Iskola öt és féléves29 fennállása alatt lényegében jól látta el speciális feladatát: számos végzett tanítványa kitűnő középiskolai végzettséggel, kiváló orosz nyelvtudással, magas fokú politikai-világnézeti érettséggel hagyta el padjait. Ugyanakkor az intézmény kezdettől végig sok ellentmondással küszködött:
a tízosztályos rendszer miatt (az életkori eltolódások következtében) elütött a magyar iskolarendszertől;
a szovjet tantervi koncepciónak és a szovjet tankönyvi segédleteknek a hazaitól valólényeges eltérése miatt megnehezítette a tanulók beilleszkedését a magyar felsőoktatás és a hazai munkába állás követelményrendszerébe;
a politikailag motivált magyar családok (pl. külügyi és pártfunkcionáriusok, Szovjetunióból hazatért emigránsok) gyermekei mellett a magyarországi szovjet kolónia gyermekeit is beiskolázta;
elhanyagolta a tananyag honismereti részének (magyar nyelv, irodalom, történelem, földrajz, stb.) ésszerűbeépítését az oktató-nevelőmunkába, következetlenül váltogatta a magyar és orosz tanítási nyelvet az egyes tantárgyakban;
a tanulókra hárulóhatalmas terhelés miatt jelentős arányúlemorzsolódással küzdött, többnyire eredménytelenül; rövid fennállása miatt egyetlen évfolyam se nyújtott teljes, tízosztályos képzést” (MM tervezet 1972.12.13.).
28 Művelődésügyi Minisztériumi előterjesztés az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága számára az alábbi tárgyban: A.) Orosz tannyelvű gimnázium létesítése; B.) Német tannyelvű gimnázium létesítése; C.) Bolgár iskola internátus szervezése. Kézirat. 1972. december 22.
29 Csak a magyar állami fennhatóság idejét számolták.
A Gorkij bezárása után 4 évvel, 1960-ban újra megfogalmazódott egy új orosz iskola gondolata. A 89/1960. J. P. jelzésű Középfokú Oktatási Főosztályi ügyirat szerint 12 évfolyamos rendszerű lett volna, s az általános iskola elsőosztályától lehetett volna idegen nyelvet, sőt nyelveket tanulni, illetve azon a nyelven tantárgyakat is, s a nyelvek között az egyik az orosz lett volna. Ehhez a koncepcióhoz a hatvanas években nem volt tannyelvpolitikai háttér.„Idegen nyelvi iskolát az orosz, a német, az angol és esetleg a francia nyelv tanulására érdemes felállítani. [...] Az idegen nyelvi iskolák felállításának igényével elsősorban értelmiségi szülők körében találkozhatunk. /Haladóértelmiségiekre és funkcionáriusokra gondolunk./ [...] Ily módon iskolát Budapesten és három-négy nagyobb vidéki városban lehetne felállítani. A beiskolázásnál a munkás-paraszt arányt minden módon biztosítani kell” (MM előterjesztés 1972. 12. 22.). Az ügyiratot ad acta tették. Újabb iskola megnyitásáról 11 év múlva találtunk dokumentumot, ez lesz a Körösi Csoma Sándor Gimnázium.