Miközben a két tanítási nyelvű gimnáziumi fejlesztések zajlottak az 1980-as évek közepén, a Külkereskedelmi Minisztérium is tárgyalásokat folytatott két tanítási nyelvű szakközépiskola létesítésére azokban az iskolákban, ahol az idegen nyelvtanításnak hagyományai voltak, azaz a külkereskedelmi, vendéglátóipari és közgazdasági ágazat iskoláiban. A tárgyalások nem vezettekeredményre, s csak 1989 után jutottak lehetőséghez más szakmaprofilok mellett. A kétnyelvű szakközépiskolai oktatásban sem a tannyelvpolitikai, sem a tannyelvpedagógiai előzmények nem álltak fenn, így a rendszervátozással egy terület fejlesztése kapott új lehetőséget.
8.2.1 Első típus: iskolai innováció folytatása
A szakközépiskolai fejlesztések egy része azokra az erőforrásokra épült, amelyek egyrészt adott intézmény meglévő tudásához és vállalkozóképességéhez tartoztak, másrést, amelyek – ettől nem függetlenül – a leggyorsabban tudtak válaszolni a munka világa igényeire.
Hunfalvy János Szakközépiskola egyik példája ennek.62
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején szembesült az iskola azzal, hogy vállalatok elégedetlenek a végzettek nyelvtudásával és számítástechnikai felkészültségével kapcsolatosan. Ennek orvoslására az iskola az 1985/1986. tanévtől kísérletképpen a négy középiskolai évet változatlanul érettségi-képesítő vizsgával zárta, mely felsőfokú továbbtanulásra adott lehetőséget, ám akik nem ebbe az irányba mentek tovább, hanem egy ötödik tanévet választottak, azoknak a külkereskedelem egy speciális ágában kínálták a magas szintű szakmai tudáshoz jutást (Hunfalvy Évk. 2005). Mindkét irányban a nyelvoktatás kiemelt szerepet játszott, ezért folyamatosan keresték és fejlesztették azokat a programokat, amelyeknek eredményesebb a kimenete. A kétnyelvű gimnáziumi fejlesztésben szinte azonnal meglátták a lehetőséget. 1988-ban német és angol kétnyelvű szakoktatást indítottak, annak négy évfolyamos változatát, a szakosított idegen nyelvű tagozatokra építve azt. A francia esetében – általános iskolai előzmény hiányában – öt évfolyamos kétnyelvű programot vállaltak. Ez volt az első olyan kezdeményezés, amely egy iskolában több célnyelvet is vállalt. Az első végzettek köréből gyűjtött adatok szerint: csak a tanulók 4%-a nem tett nyelvvizsgát, a többiekre 1,5 nyelvvizsga jut. Annál a vállalatnál, amelyiknél elhelyezkedtek 46% szerint a német nyelv a fontos, s 29% említette az angolt mint fontos nyelvet (Bittner 1991: 70-73). „Kozma Tamás gondolatával kell egyetértenem: szerinte az a kísérlet lehet jó és eredményes, amelyet azok találnak ki, akik végre is hajtják” (Bernáthné 1991:67). Az iskola azóta is, azaz 2015-ben is hasonló profillal működik.
8.2.2 Második típus: szaktárcák és a világbank támogatása
A szombathelyi Orlay Fürst Károly Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép-és Szakmunkásképző Iskola vezetősége 1985-ben idegenforgalmi képzés beindítását kezdeményezte, amit a Megyei Tanács Idegenforgalmi Osztálya és az Országos Idegenforgalmi Tanács is támogatott. Az iskola céljai egybeestek a Külkereskedelemi Minisztérium nyolcvanas évekbeli terveivel, amelyek a megélénkült gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok miatt egyre aktuálisabbá váltak. A Művelődési Minisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium 1983. évi megállapodása, mely idegen nyelvű középiskolák létesítését tűzte ki célul, a kétnyelvű gimnáziumi fejlesztés eredményeitől lendületet kapva,
62 Iskolai dokumentumok, igazgatóval és szakképzési tagozatvezetővel folytatott interjúk és személyes megfigyelések alapján, valamint: www. hunfalvi.hu Olvasható volt: 2008. február 10.
1987-ben megindultak az előkészítő munkálatok. A következő tanévben elindult egy kétéves érettségire épülő kiegészítő képzés, majd elismert szakemberek és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola oktatóinak bevonásával elkészültek a nappali rendszerű, két tanítási nyelvű képzés programjára vonatkozó javaslatok. Mindeközben folyamatos tapasztalatcserére került sor a már néhány éve működő két tanítási nyelvű gimnáziumokkal (Mezőberény, Mosonmagyaróvár, Balatonalmádi) és az osztrák idegenforgalmi középfokú iskolák (Bad Gleichenberg, Krems-Semmering, Oberwart, Bécs) szakembereivel. Az írásos anyagok, tapasztalatok alapján a tantervi bizottság véglegesítette a képzés tervét, amelynek kipróbálása Szombathelyen kezdődött az 1989/1990. tanévben. A következő évtől – a Kereskedelmi Minisztérium megbízásából – a szombathelyi iskola koordináló szerephez jutott az új iskolatípus országos hálózatának létrehozásában. A munka során elengedhetetlenné vált a szoros együttműködés a kísérleti képzés elindítói és az ún. „követő iskolák” között (Sahin Tóth 1989:70-73, Pál 2008). Számos iskola ma is kétnyelvű profillal és több célnyelvvel működik 2015-ben is.
8.2.3 Harmadik típus: fenntartó által szervezett
Az 1990-es évek elején, a szakközépiskolák körében is megjelent az igény a nyelvoktatás feltételeinek javítására, s néhányan ezt a kétnyelvű oktatással is egybekötötték. A Fővárosi Tanács már 1988-ban tervbe vette, hogy kétnyelvű szakképzéseket szervez, amihez megnyerte az Művelődési Minisztérium és az Ipari Minisztérium támogatását. A Baján és Barcson már működő szakközépiskolák, a szombathelyi vendéglátóipari szakközépiskola tapasztalataira támaszkodva „érdekes és izgalmas feladatnak ígérkezett a szakképzésben is megvalósítani a két tanítási nyelvű gimnáziumokban már néhány éve bevezetett oktatási rendszert” (Varga 1991:56). Talán a műszaki szakközépiskolák beiskolázási problémáinak kezelése érdekében – egyszerre mintegy 10 szakközépiskolában támogatta az önkormányzat a kilencvenes évek elején a kétnyelvű oktatási profil kialakítását. Ezekben az iskolákban – mivel az idegen nyelvű oktatáshoz sem a személyi, sem a tárgyi (például, tankönyvi) feltétel nem volt meg – a Karinthy Frigyes Gimnázium közreműködésének eredményeként, közismereti tárgyakat tanítanak idegen nyelven (Varga 1991:56–58, Varga 1992:5–6). A szakközépiskolai kétnyelvű oktatás feltételbeli hiányosságai a tanítási nyelvhasználatra is következménnyel jártak, gyakorivá tették a tantárgyon belüli, tanárán belüli nyelvváltást, s az anyanyelv túlzott térhódításának veszélyét hordozták (Vámos 2000:729–742). Az alábbi részlet azt mutatja, hogy a szakképzésbeli kéttannyelvűség kérdésében tannyelv-pedagógiai szemléletbeli különbség tapasztalható a gimnáziumi tannyelvhasználathoz képest. A kilencvenes évek végén végzett kutatás azt mutatja, hogy a szakközépiskolában nagyobb gyakorisággal találunk a magyar tannyelv irányába tett engedményt egy idegen nyelvű tantárgy esetében, ami az állami (normatív) és az iskolai deklarált tannyelvpolitikai célok elérését veszélyeztetheti. „Alapelv, hogy ezeknek a tanulóknak is el kell érniük a magyar
nyelvű osztályok tudásszintjét. Külön gondot fordítunk arra, hogy a szakmai tantárgyakat megfelelően sajátítsák, s emellett a szakirányú továbbtanulásnál is ugyanolyan esélyekkel indulhassanak, mint a többiek. Ezért célszerű, hogy ezeket a tantárgyakat magyar anyanyelvű, de angolul is tanítani tudó tanárok tanítsák” (Varga 1992:5).
A szakközépiskolai kétnyelvű oktatási expanzió nem csak az intézmények számának növelésével járt, hanem az iskolán belüli nyelvi tagozatok gyarapodásával, s ezzel a célnyelvi kínálat szélesítésével. 2008-ban vizsgálatot végeztemaz akkori szakközépiskolákban: 76%-ukban volt második tanítás nyelv, 14%-76%-ukban harmadik is. Az első tanítási nyelv többsége német, második az angol, harmadikként bevezetett célnyelv a francia volt.