A romungrók a 20. század közepéig 10-12 gyerekes nagycsaládokban éltek. Rit-kán házasodtak a szomszéd település oláh cigány vagy szintó közösségeinek tag-jaival. A kárpáti cigány családok ma is majdnem mindig falubeli cigányokkal kötnek házasságot, túlnyomórészt harmad-negyed unokatestvérekkel. Előfordul az is, hogy másod-unokatestvérek házasodnak össze, tehát bizonyos fokú endo-gám20 tendencia figyelhető meg.21 Ritkább az, hogy egy közeli falu szintén kár-páti cigány családjaival lépnek házassági kapcsolatba. Róluk úgy tartják, hogy elszármazott kárpáti cigányok és valamennyien rokonságban vannak egymással.
Végül pedig előfordul néhány családnál, hogy nem cigányokkal kötnek házassá-got. Ebben az esetben a fiatal család gyakran a romungró család portájára költözik.
Egy-egy udvarban általában több generáció él együtt, mely a gyerekek nevelé-sét, a családi gazdaság ellátását közösen végzi, a mindennapi megélhetés terheit pedig gyakran együtt viseli. A családok külön kasszán vannak, nehézségek ese-tén a velük élő rokonaik segítségére számíthatnak elsősorban. A többgenerációs együttélés hozzájárul ahhoz, hogy a faluban nincs olyan cigány család, aki ebből a többé-kevésbé biztonságot adó rendszerből kieshetne.
A családok megélhetésének kicsi, de biztos alapját a nők pénzkeresete biz-tosítja, többnyire állandó, bejelentett munkaviszonyból vagy közmunkák-ból és egyéb forrásokközmunkák-ból, mint a gomba- és a diószedés. A közösség nagy része
20 Az endogámia az a gyakorlat (szokás vagy kényszerítő erejű elvárás), amely előírja, hogy a párvá-lasztás az adott csoporton belül történjék.
21 Hasonlóképpen fogalmazta meg megfigyelését Patrick Williams tanulmányában: „minden »cso-portban« és »alcso»cso-portban« endogám tendencia jelenik meg. Olyan jelenség ez, amelyet hipergám tendencia, nem pedig hipergáma kísér, legalábbis a párizsi kelderások tekintetében” (idézi Prónai 2004c:221).
58
a kommunizmus alatt a környékbeli gyárakban, üzemekben és tsz-ekben dolgo-zott, de ma már a férfiak általában a „fekete-” vagy a „szürkegazdaságban”22, zöm-ében az építőiparban vállalnak munkát. A családok növekvő stabilitását segítette, hogy a nők az 1960-as évektől az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban léte-sítettek vállalati munkaviszonyt. Ebben az életformában a férfi és a nő együttes jövedelme vált a lassú gyarapodás alapjává. Egészen a közelmúltig meghatározó férfimunka volt a vasazás, ám ez mostanára nagyon lecsökkent23. A férfiak kere-sete többszöröse a nők által megkeresett összegeknek, viszont időszakos – hiszen az építőiparban tavasztól őszig lehet csak dolgozni –, így általában a tél vége felé már csak a nők állandó keresete az, amely a mindennapi megélhetést biztosítja számukra. A nőknek kell gondoskodniuk arról, hogy ebből a pénzből „jó étel”
kerüljön az asztalra, méghozzá a lehető legtakarékosabb pénzbeli ráfordítás árán.
1989 előtt a helyi cigány családok szociális és gazdasági szempontból hasonló szinten voltak; sem kiemelkedően gazdag, sem nagyhatalmú család nem volt közösségükben. Mára némileg polarizálódott csoportjuk, pár család gazdasági-lag kiemelkedett a közösségből, és – a 2008-as gazdasági válság óta – több család elszegényedett, eladósodott. „Régebben nem voltak kirívó cigány családok. Egyfor-mák voltunk, mindenki ugyanolyan volt, persze voltak jobb családok és rosszabbak, de nagyjából ugyanaz volt mindenkinek.” (Cs. középkorú romungró férfi)
A kárpáti cigányok rokonsági kapcsolatait tovább bonyolítja a nagyszámú, egymást keresztező koma (kirivo/i) kapcsolat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy közösségük sűrű és összetett rokonsági rendszert alkot. Mára a faluban szinte minden cigány család rokonságban van egymással.
„A kárpáti cigányság már annyira össze van fonódva, hogy majdnem egy család az egész. Például az én gyerekemre nem mondhassa senki, hogy idegen, mert vala-milyen szállal mindenkihez fűződik. Szerintem ez egy jó dolog, mert egy összefogás részben, és itten nincs az, ami máshol, hogy ellopják a tyúkjainkat, ellopják ezt-azt-amazt. Itt egészen máshogy van ez a rendszer, itt mindenki nagyon jól megvan egy-mással.” (R. idős romungró férfi)
Ezeket a rokonsági kapcsolatokat másod-harmad, bizonyos esetekben negyed-unokatestvéri viszonyig számon tartják, egymást „testvérnek” (phral) nevezik.
A közösségen belüli viszonyok egészükben nem a szülő-gyermek, hanem a test-vérkapcsolatokon alapulnak.24 Megfigyelhető az is, hogy amíg a női és a férfivilág
22 A férfiak egy része nincsen bejelentve a munkahelyén vagy csak minimálbérre jelentik be őket munkaadóik. Ezt a fajta munkavállalást nevezem „fekete” vagy „szürke” gazdaságban való munkának.
23 „Vasazásnak” nevezik, mikor a lomtalanításkor a kidobált vastárgyakat összegyűjtik, és a vastelepe-ken leadják. 2013-ban rendelet alapján ezt államilag megtiltották, és szigorúan büntetik.
24 Hasonló kapcsolatrendszert figyelt meg Michael Stewart is kutatása során, ahogy írja a „cigányok testvérekként viszonyulnak egymáshoz, nem pedig úgy, mint apák és fiúk – mintha csak mindannyian ugyanazon generációhoz tartoznának” (Stewart 2001:340).
59
között az előjogok hierarchikus megosztása erős, addig egy nemen belül a viszo-nyok – a testvéri viszoa viszo-nyokkal átszőve – figyelemreméltóan egalitárius alapo-kon nyugszanak. Szinte nem beszélhetünk korral járó „előjogokról”, egy személy társadalmi presztízsét nem a kora, hanem inkább a cselekedetei emelhetik vagy csökkenthetik. Egalitárius viszonyban élnek a családok egymással, s bár anyagi helyzetükben valós különbségek vannak, mindez nem befolyásolja közösségbeli helyüket, sőt még gyerekeik párválasztásának helyeslését vagy ellenzését sem ez határozza meg.
Meg kell viszont jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy a kárpáti cigányok közössége látszólag ellenez mindenfajta rangsorolást, a közösségnek a többségi társadalom felé sugárzott képe határozott hierarchiát mutat: önmagukat jel-lemezve „jó” és „rossz” cigányokról beszélnek. Tehát a közösség belső és kifelé mutatott képe között erőteljes különbség van.
A cigány közösség legmegbecsültebb családjai – annak ellenére, hogy már eltűnt a faluban ez a szakma – a szegkovács mesterséggel foglalkozó és a „zenész”25 családok ma is. Ezek a családok a nem cigányok körében is a legelismertebbek.
A kevésbé megbecsült családok közé tartozik egy nagycsalád, amelynek néhány tagja a lókupeckedéssel, illetve fuvarozással foglalkozott. Ám az ő alacsony presz-tízsük nem munkájuk milyenségéből adódik (ld. később részletesen).
Tény az, hogy majdnem minden helybéli cigány család elmondhatja, hogy valamelyik felmenője szegkovács vagy zenész volt, így ennek tábora majdnem lefedi a cigány közösség egészét. A hierarchikus, belső polarizálódás nem ennek a vonalnak a mentén történik meg. A többségi társadalom sem így „válogatja”26 a cigányokat. A „hierarchia”, amiről a cigányok beszélnek és a „válogatás”, ami meghatározza a helyi nem cigány társadalom viszonyulását hozzájuk, fedi egy-mást: vannak a „jó kárpáti cigányok” és vannak a „rossz családok”. Az alacsony presztízsű „rossz családokat” maga a cigány közösség is kiemeli, hivatkozik rájuk és összehasonlítási alapként kezeli őket akkor, amikor arról beszél, hogy milye-nek is a „jó kárpáti cigányok”. Ebben a hangoztatott cigány közösségi hierarchiá-ban látszólag egységes vélemény van a kárpáti cigány közösség és a helyi többségi társadalom tagjai között: a faluban mindenki tudja, hogy kik a „rossz cigányok”.
Így válik világossá a többségi társadalom hivatali elitje számára is, hogy kire kell
25 A „zenész” kifejezést azért használom erre a nagycsaládra, mivel a kárpáti cigányok hangsúlyozták, hogy náluk nincsenek „muzsikus cigányok”. A „zenész” családnak a tagjai generációk óta zenélnek, közülük többen más művészeti ágakban is kiemelkedőt alkottak. A faluban élő cigány festő a követ-kezőt mondta: „… ez egy hírneves család a faluban, arról nevezetesek, hogy szerények, becsületesek és művészi vénájuk van. Zene meg festészet és a rajz iránti érdeklődés megvan sokunkban. Van három-négy unkatestvérem és mindegyik fest, van, aki szobrászkodik is.” (SZK, idős romungró férfi, 2016) 26 „Válogatja”, ha munkát ajánl nekik (takarítást házaknál vagy akár közmunkát), ha bármilyen kap-csolatot létesítenek velük (barátság, házasság).
60
figyelni, bizonyos esetekben hol kell az ellenőrzést megkezdeni. A faluban min-denki tudja, hogy melyek azok a cigány családok, akiket felelősségre lehet vonni lopások, garázdaságok esetén. A helybéli cigányok pedig minden ilyen esetben újra és újra deklarálják saját elkülönülésüket a közösségükbe tartozó „rossz csa-ládoktól”. Ezt a többségi társadalom helyi vezetése el is várja tőlük.