Bernben három század előtt az egyház ingó s ingatlan vagyona nagyobbrészt vad őrjöngés között lefoglaltatott 5 a szegényeknek, kik az egy-háztól kapták táplálásukat, az államtól igértetett ellátás j s ezen elv, hogy az állam saját szegényeit ellátni tartozik, társadalmi, állami elvül monda-tott ki ; a szegényeknek pedig ezen ellátásra ha-son j o g adományoztatott.
Változtak a viszonyok. A jótékonyság nem erkölcsi érdem többé, de polgári kötelezettség a javadalmasoknál, a szegények pedig nem az Isten nevében, nem irgalomból kérhettek alamizsnát, hanem saját j o g a i k a t követelhették. Fölsegítése volt a szegénynek, de nem többé felebaráti szere-tet, nem irgalmasság.
Az egyház vagyona a szegények öröksége a keresztény szeretet határai között, mivel a sze-gény kitünőleg Krisztus Jézusnak testvére, tehát javainak örököse is : s a ki a Megváltóval s en-nek szolgáival a szegénységben osztozik, az részt vesz örömeiben is. Sz. Ambrus Ep. 31. fejtegeti ezt : „Az egyház saját maga számára a hitnél egyebet nem bir. Az egyház birtoka a szegények táplálé-ka. Számítsátok m e g , mennyi rabszolgát váltot-t a k meg a váltot-templomok, mennyi szegényváltot-t váltot- táplál-t a k " stáplál-tb.—Ez sz. Jeromosnak is nézetáplál-te, c s a k h o g y élesebben irva. A mi nyugaton nagy-sz.-Gergely, az keleten sz. János, alexandriai patriarcha, a sze-gények a t y j a , sőt szolgája. Sz. János mondá : „A kiket ti szegényeknek h í t o k , én azokat uraim-n a k , segítőimuraim-nek uraim-nevezem." A szegéuraim-nyek ügyé-vel egykoron megbízott Diaconia (Actor. 7 , 1 . — IV. Cart, zsinat. 17. can.) Bernben az állam-kor-mányzat osztályaiba tétetett át.
Az erőszakosan lefoglalt egyházi javakon so-ha nem volt Isten áldása ; elenyésztek ezek s mai
nap a berni tanács az elterjedett nyomor vicsorgó
fogaival szakadatlanul, s fájdalom, eredményte-lenül küzd.
Midőn tehát az elterjedt inségEuropa némely országaiban társadalmi s állami életkérdéssé fej-lődött: érdekes ezen ügynek régen letett első szál-laira visszamenni ; az egyháznak pedig történelmi becsületét a történeti eseményekben kimutatni. A hol hirdetik, hogy jobbat tudnak fölfödözni, mint az egyház ; a hol egyház-ellenes módot az egy-ház kárára alkalmaznak, azt jogunk van fejteget-ni , jogunk van megmutatfejteget-ni, hogy az egyház-el-lenes eszköz soha nem használt, sőt mindig csa-pást szült a r r a , ki ezen eszközt alkalmazza, és ar-ra , a kire ő ezen eszközt alkalmazza.
Csekély államocskát választánk 5 holott An-golországban VIII-ik Henrik s Erzsébet óta 1834.
aug. 4. módosíttatott. Francziaországban I-ső Fe-rencz óta(1536.)ugyanazonelv divatozik: 1551-ben Párisban, 1560-ban egész Francziaországra kiter-jedett, hanem a nagyobb államok törne szövevé-nyesebb, a tüzetes áttekintés nehezebb ; a mit a ki-csinyben találunk, az ordít felénk a n a g y államból is. Alkalmat ad nekünk Hr. S c h e n k , a szegény ü g y intézkedésével megbízott választmány egyik tagjának jelentése a berni tanácshoz, melyet mult évben a párisi ,Journal des Economistes' márt. f ü -zetében közzé tett, s rövid állam-gazdászati észre-vételekkel kisért.
Szegény mindig lesz a világon; bármit kisért-senek meg az oeconomisták, minden államban lesznek polgárok, kiket v a g y a terméketlen óv, v a g y a h á b o r ú , v a g y a születés önvétkök nélkül szegénységre sújtott. Lehet a nyomor futólagos, lehet, hogy egész éltökben az élet legelső igényei-vel, lak-, ruházat-, étekkel küzdjenek ; de erkölcsi méltóságukat el nem vesztik, nyomoraikat béké-vel t ű r i k , szegénységüknek urai m a r a d n a k , m e r t szegények lenni tudnak. De van szegénység, mely á l l a n d ó i n s é g , lelki szolgaság, erkölcsi
elve-21
f ^ t l
1 6 2 «»-—
temültség; nincs étke, nincs r u h á j a , nincs l a k a , pedig erre álladalmi j o g g a l bir, nem kér, de jogát követeli, erkölcsileg nem t ú r , csak vasba szorítva, igényei v a n n a k , s ezeket nem elégíthetvén k i ,
nyomorult lesz testben s lélekben, miután szegény-nek lenni nem t u d , nem a k a r ; jogainak tiprásaért boszut forral, alkalomra les. Ebben
egyházelle-nes , mert erkölcsrontó ; adományozó, nem többé irgalmas, a szegény nem többé türelmes, nem alá-zatos, nem háladatos.
Föltűnő, s az oeconomisták előtt rejtélynek látszó jelenet, az ily szegénység Bernben. Politi-kailag szabad népsége nincs túlszaporodva, nincs
a hegyes és lapályos vidéken czélszerütlenül el-osztva , nem henye, termő vidékeinek szorgalmas müvelője : még is mind a hegyekre, mind a rónára nehéz inség terjeszti ki nyomasztó szárnyait ; sőt a rónán súlyosabban, mint a hegység között. S u g y a n i l y körülmények között Bernnek szomszéd-j a i , sőt Bernnek 1815-ben bekeblezett Jura-bern része nem találja szegényeit állami fekélynek, tár-sadalmi elviselhetlen tehernek. — E z rejtély az ál-lam-gazdászati iskola előtt, mivel az eddig ismert tételeiben nem talál kulcsot annak íolnyitására ; a decretált s központosított jótékonyságot pedig nem a rosz szülő okának, sőt gyógyélvének, szélesebb szűkebb megszorítással, vallja.
Nem első eset, hogy a világi hatalom az ín-séget gondoskodási t á r g y u l veszi ; Theodosius, Va-lentinián törvényeiben, s a frank Capitulariákban is előfordul ; sőt a pogány korban is a „panem et circenses" fontos t á r g y volt a caesarok kamráiban, a „lex agraria" ismert dolog. „Nescit plebs jejuna timere;" ennek pedig félni, rettegni kellett, mi-vel mi tartotta volna össze a p o g á n y államot, ha nem a félelem ? A pogány korban szükséges volt, mivel az égi „cai'itas" sem a birtokosok sziveit
adakozásra meg nem nyitotta, sem a szegényekéit keresztény türelemre s helyzetök boldogságának érzetére nem hangolta ; ez okból míg a „panis" a vaczogó fogakat, addig a „circus" az elméketfog-lalkodtatta, nehogy nyomoruságukról gondolkod-janak. A keresztény korban pedig az állam csak közremunkáló segedelmet n y ú j t o t t az egyháznak, védvén ajtatos alapítványait, előjogokkal ruház-ván letéteményeit, szabadalmakkal egyházi javait, azon iparkodván, h o g y az egyház szándékai telje-sedésbe menjenek, hozott törvényei
megtartassa-nak. A jeruzsálemi diaconatus óta az egyház s a j á t kötelességének, méltóságának ismeré a szegények ápolását ; számtalan zsinatok és szent a t y á k , pá-pák , püspökök parancsai, sürgetései. „Decimae, quae singulis dabuntur Ecclesiis, per consulta Epi-scoporum a Presby teris ad usum Ecclesiae et paupe-rum summa diligentia dispensentur." (Conc. Túron.
3.an.813.) Mivel ez felebaráti szeretet gyakorlása,az egyház pedig maga a szeretet intézménye. „Unum est corpus Ecclesia universa, quae uno maxime ani-matur et vegetatur charitatis spiritu. Quantacun-que sit unius corporis membrorum intercapedo, et condolent illa sibi, et congaudent." (Tomassin.
Vet. et nov. Eccl. dise, de Benef. parte 3.1.3. c. 27.) O a szeretet erejével a javadalmasokat irgalomra, irgalom által az örök élet megvásárlására tanítot-ta, nevelte ; a szegényeket pedig keresztény türe-lemre , a szegénység becsére, méltóságára figyel-meztette , hangolta ; püspökei- s plébánosaiban a szegények gondnokát és a t y j á t rendelte, („Saepe vos admonui de m a t r i c u l a r i i s , quales susci-pere debeatis, et qualiter eis partem decimae di-spensare debeatis. Interdixi enim vobis Dei aucto-ritate , ut nemo Presbyter—matriculariis debitam partem decimae, quam fideles pro peccatis suis re-dimendis Domino offerunt, praesumat vendere"
Hincmar. tom. l . p . 734.) ezeknek szigorúan meg-parancsolván, h o g y n e m csak a hivek adományait, hanem a tisztességes háztartáson túl fönnmaradt jövedelmezést lelkiismeretesen a szegények között foloszszák. „Quapropter per misericordiae Jesu viscera obtestamur, atque monemus, ut memirint ea bona non sibi esse crédita ad l u x u m , ne-que ad augendos consangvineos, sed ad vitam ho-neste, ut fidelem Dei ministrum et pietatis Chri-stianae magistrum decet, traducendam. E x eo ve-r o , quod supeve-reve-rit, si necessave-ria paupeve-ribus ali-menta denegaverint, intelligant se, quos non pa-verint, occidisse, usque ob violatam sanctissimae caritatis legem mortale peccatum commisisse, quo sibi iram in diae irae thesaurisaverunt." (Conc.
Mediol. 1. an. 1565. p. 39.) Ez volt, ez lenne most is az egyház gazdászati elve a szegények iránt. — Gondoltak-e j o b b a t , sikeresebbet ennél az államgazdászok? Hajótörésüket minden vállalat-ban önmagok bevallják. Az egyház nem akarta a szegénységet a föld színéről kiűzni, csak enyhíte-ni annak nyomorait ; és sikerült neki : szegényei
szaporodtak, de adomány-forrásai i s ; az állam-gazdászok a lehetetlent megkísértik, minden pol-gárt gazdaggá tenni ; szükségkép csalatkoznak. Az egyház boldogságnak, becsületnek hirdeté a sze-génységet, mennyei mesterében, szolgáiban, szer-zeteseiben a dicsőségponton helyezettnek mutat-t a : még is nem nőmutat-tmutat-t n y a k á r a az elviselhemutat-temutat-tlen Ín-ség; az állam-gazdászok rosznak, személyes sze-rencsétlenségnek , társadalmi sebnek, gyaláza-tosnak bélyegzik: még is szegényeik szaporod-nak , veszedelmes teherré alakulszaporod-nak. — í g y ment ez Bernben három század folytán. A szegény-ü g y az állam kezében ; az egyház kifosztatott, a
"társadalmi befolyástól kizáratva a templom négy falai közé utaltatott ; h o g y a szegények füleit az Isten igéjével tölthette, de nem üres bögréit eledellel. Míg ezelőtt Julián gúnyolódása szerint :
„e pocsék nép még ellenségeivel is jót tesz," és Justin bizonysága u t á n : „praeter uxores omnia sunt nobis communia" most? Dr. S c h e n k a decretált irgalmasság mellett az Ínséget növeked-ni , a társaságnak komoly veszélyt szülnöveked-ni bevall-j a ; a proletarius nép kenyér s munka után rivalg, a centralizált jótékonyságot teljes socialismussá tétetni k ö v e t e l i . — A z á l l a m t a r t o z i k p o l g á r a i t e l l á t n i m u n k á v a l , é t e k k e l : ez főtana a socialismusnak, ezen elvnek alkalmazása ő maga.—Az állam bír mindent, a polgár semmit;
az állam egyedülibirtokos,mindenpolgárproletár.
Az elv főiderítése u t á n , érdekes ennek törté-nelmi menete.
Az egyház birtokaitól, a zárdák konyháitól elesett szegénység, az utczákoni s ajtó-kéregetésre kényszerítve, a faluk- s városokra vetette magát, lett szakadatlanul kóbor nép, mely reggel fölkel-ve nem tudta, hova teszi le foszlányokba sem bur-kolt bűzös testét, nem tudta többé, fog-e, és hol valamit étkezni. í g é r t a berni tanács segélyt; de tettleg a magánosok adakozásaira számolt. A bir-tokos nép nagyobb-részt oly valláshoz tartozva, mely minden jó cselekedet, tehát az irgalmasság adományait is az örök üdvösségre fölöslegesek-n e k , érdektelefölöslegesek-nekfölöslegesek-nek, közöfölöslegesek-nbösökfölöslegesek-nek, sőt káro-soknak állítá, keblében az adakozás indokát nem bírta ; a kisebb számú katholikus nép a nagy ter-het maga nem viselter-hette, sőt ettől magát a tanács ígérete s a viszonyok ú j alakulása következtében jogosan vélte fölmentve; mivel a hova vándoroltak
őseink ajtatos alapítványai, oda utalta a szegények kérelmeit is. Lett általános zaklattatás, falun ki-vül falun belül panasz a sok koldus ellen, lopás-ról vádoltattak, gyujtogatás-fosztogatásoklopás-rólgya- gyujtogatás-fosztogatásokrólgya-nusítattak, a faluból kivezettettek, az ajtóktól el-verettek. A keresztény rokonszenv s szeretet hi-deg ihi-degenülésre, mozdulatlan fásultságra, sőt gyűlöletre fajult. És ez alig husz év alatt ! A bir-tokosok a tanácsot zaklatták, miként a koldusok a birtokosokat. — 1551-ben megjelent a koldus-törvény: kiki saját születése helyére utaltatott, a helység költségén tartatni parancsoltatott. — Ez a decretált jótékonyság. Az állam kötelezi a köz-séget szegényeinek eltartására; a koldusoknak jo-got ad a község i r á n y á b a n , ú g y , hogy eltartásu-kat a törvény előtt is beperelhetik.
Emez első lépés, pillanatnyi enyhülés u t á n , nevelte az ínséget, mert a falu rovására sokan sze-gények akartak lenni, h o g y munka nélkül élhes-senek.—Jött a rostálás ; a dolgozni képes munká-ra kergettetett, a dologképtelen pedig ápoltatott.
A községi koldus-adó beszedetett, évről évre ma-gasodott , míglen elviselhetlenné lett. Mert mit te-gyen a község a dologképes szegényeivel is, ha a községben nincs munka ? Valamit tenni kell, mi-vel az 1551-ik törvényre ezek is hivatkoztak. Az ellátottak nem voltak h á l á s a k , mivel eltartásuk-ban csak jogaik elismerését tekintették, ezek pe-dig keseredtek, agyarkodtak.
A községek ismét zaklatták a tanácsot ígére-teinek saját erszényéből történendő beváltására, annál inkább, mert voltak koldusok, a kiket e g y község sem akart magáéinak ismerni. A tanács utal-ványozott segélyt oly községeknek, a hol a kol-dustartást szemlátomást nagynak találta. — Ez a második lépés a decretált jótékonyságban; ezelőtt csak a község, most az állam tartozik ellátni kol-dusait; az előbbi állapot socialismus kicsinyben, ez pedig nagy mérvben. Szedett a község koldus-adót, szedett a tanács is koldus-koldus-adót, lett községi s állami koldus-pénztár.
Azonban a koldus csak szaporodott mindig;
nem csak a községre, de már az államra is elvisel-hetlen teherré vált.
í g y folyt a küzdelem, míg a franczia fogla-lás beütött ; az elv végső ízig fejtetett.
Az 1807-ki törvény ú j r a jogot ad a szegények-nek az állam iránt ; v a g y kenyeret v a g y m u n k á t
— 1 6 4 »!••
követelhettek. Születtek a d o l o g - h á z a k ; de egekig nőtt a nyomor. A kényszerített munka in-ségöket növelte, melyet nem keresztény szeretet ápolt többé, hanem csend-biztos ; a szegények há-zai tömlöczök lettek.
Az 1816.1817-kirosz termés egész községeket koldusbotra hozott : a koldus-adó be nem szedet-hetett. Az 1818-ki bő termés a koldusok számát nem kevesbité, csak az adó-forrás gazdagodása miatt a koldus-adót magasbítá. A birtokosok az állami jogtéren lettek ,sic vos non vobis fertis aratra boves.'
Jura-Bern követei első megjelenésökkor óvást tettek a r á j o k kivetni szándékolt koldus adó ellen;
küldőik mentek levén e csapástól, szegényeik az ősi ajtatos alapítványok- s önkéntes adakozások-ból láttatnak e l ; ők pauperismust, mely Bernt n y o m j a , hazájokban nem ismernek. Óvásuk elfo-gadtatott , a régi Bern küszködött szegényeivel, a mint lehetett, mától holnapra.
Az 1830-ki bel-forradalom ú j kormányt szült, mely rokonszenvénél fogva a szegényeknek ünne-pélyesen kimondá, hogy rólok a községek nélkül gondoskodni f o g , maga vezetvén az egész ügyet.
— Ez a harmadik lépcső a decretált jótékonyság-b a n , teljes socialismus: munka és kenyér az ál-lamtól.
Választmány jött létre. — Mit tegyen ez? A szegények készen álltak az utczákon ; a választ-mány pedig csak most akar tanácskozni az eszkö-zökről. — Ez a fölvett elvnek sikeretlenségét, er-kölcstelenítő erejét bevallotta: de hogyan ejtse el, h o g y a n lépjen 3 századdal vissza ? Iveket beirt, adatokat g y ű j t ö t t , hat évig a napi-díj fölvételén kivül a szegényeken mit sem segített.
Ú j választmány neveztetett, ú j vélemény ada-t o ada-t ada-t ; a melynek első része bevallja az inség sza-porodását a jelenre, óriási léptekkeli gyarapodá-sát a jövőre : a második része a decretált jótékony-ság tovább folytatása, mivel a koldusok erkölcs-telenek , a birtokosok szükkeblüek, sem azoknál a türelmet, sem ezeknél a segélyezést föl nem lehet tenni. A községi koldus-adó letiltatott; a kiket a magánosok el nem t a r t a n a k , azokat az állam dol-goztató- s kórházakban fogja eltartani.—A bajnak oka a decretált irgalmasságban fölfödöztetett, de nehogy a kis állam lángba boruljon, az elv meg-tartatott; a szegény- s dologház párvonalba, az ügyefogyott és sehonnai kóbor egy fokra tétetett,
a jótétemény volt segélyezés, de nem erkölcsi e r é n y , nem a keresztényi szeretetnek irgalma.
Emez indítvány 12 évig tartott születés szo-rongattatásai után a papíron m a r a d t ; 1844-ben is-mét tanácskoztak, de az éhező zúgolódó szegé-nyek között a népszónokok nagyban ujonczoztak, szomszéd kantoni kormányok megdöntésére vezé-relték. Nekik csak nyerni lehetett, veszteni sem mit sem.
Az 1847-ki központosítás után nem már az egyes kantonok tanácsa, de az egész köztársaság elnöke gondoskodott a szegényekről. Ű j választ-m á n y javaslatot hozott, hogy az állaválaszt-mkötelezett- államkötelezett-ség elve elejtessék, a közállamkötelezett-ségi koldus-adó beszedes-sék, a többit az állam pótolja. 1847-ki april 23-án törvénynyé lett ez. De a kivitel ismét elmaradt.
1851-ik évben, mond Dr. S c h e n k , ú g y mint ezelőtt a pauperismus fekélye hatalmasan tjeszkedett; a kóborlás, koldulás, iszákosság, er-kölcstelenedés, törvénytelen magzatok, köz-inség,
— daczára az állam által tett áldozatoknak szem-látomást nőtt, a törvényes szeretet minden jelen-ségei s eredményei kétségbe ejtenek. Mondhatnád, a pauperismus győzelmet v í , „gúnyolja az állam tehetlenségét."
Ez volna tehát az oeconomisták elméleteinek sikere a társadalmi viszonyok javításában : ellen-tétben az egyház gazdászati elveivel a régi korban.
A szegénység a bűnből ered, bűnre vezet ; erköl-csi s vallásos részét nem is ismerhetik, nem kezel-hetik az állam-gazdászok. A kevés munka s n a g y tőke, a k i s tőke s n a g y kamat elméleteikkel a
gaz-dagodás erkölcstelen vágyát is fölkeltik, nevelik, lángba hozzák ; a mennyire szaporodik a közpon-tosított tőke, oly arányban szaporodik a közinség.
— Ha ők nem ígérnék, hogy az ínséget megszün tetik, melyet az ajtatos alapítványok meg nem szüntettek ; ha ők az egyház szemére nem vetnék, hogy a biztosított segély által növeli a szegénysé-g e t , nem szólnánk elméleteikről eszegénysé-gy eszegénysé-gyházi lap-ban ; de midőn ők is csak törvényesített segély ál-tal a k a r j á k a szegénységet megszüntetni; midőn feledik a productio és consumtio erkölcsi értékét;
midőn a szegénységet fölsegélni akarván, gyalá-zat jellegével bélyegzik, szükség az elv szeren-csétlen következéseit egyszerűen elbeszélni.
A vagyonosnak kötelessége az adakozás, de a szeretet terén ; a koldusnak joga van az
ellátta-— t i 1 6 5 «+•ellátta-—
t á s r a , de ismét a szeretet t e r é n ; m i t a s z e r e t e t a d , azt a szeretet f o g a d j a ; a m a z é r d e m e l , ez h á l á r a h a n g o l t a t i k , s z e g é n y s é g é b e n is b o l d o g , édes érze-l e m m e érze-l o s z t j a a M e g v á érze-l t ó n a k s z e g é n y sorsát. D e h a a s z e r e t e t k ö t e l e z e t t s é g e a p o l g á r i j o g t e r é r e v i t e t i k á t ; a k o l d u s n e m m á r h á l á r a , de a gaz-d a g s á g k ö r é b e n s z e g é n y s é g e m i a t t önelégegaz-detlen- önelégedetlen-s é g r e h a n g o l t a t i k ; ezelőtt k é r t , moönelégedetlen-st k ö v e t e l ; h a a d a t i k n e k i , n e m h á l á l k o d i k , m e r t csak a d ó s á t ó l v e t t e föl s a j á t j á t ; h a v i s s z a u t a s í t t a t i k , j o g a i n a k
v é d e l m é r e k é s z ü l . A l o p á s c s a k j o g a i n a k g y a -k o r l a t a , a f o s z t o g a t á s c s a -k j o g a i n a -k -k ü z d e l m e l e e n d : az á l l a m i s t á r s a d a l m i v i s z o n y o k elleni a g y a r k o d á s a , v a g y t e t t l e g e s e r ő s z a k o s k o d á s a , c s a k ö n v é d e l e m s Ínségének ö n k é n t e s segélyezése. A t o r l a s z o k ép e z e k e t l á t t á k , a f ö l f o r g a t á s szelleme ép ezeket g y ű j t ö g e t i , szép r e m é n y e k k e l k e c s e g t e -ti. I l y f o k r a j ö t t a d e c r e t á l t j ó t é k o n y s á g fejlődése,
„ u t u n d e v i t a o r i r e t u í , i n d e m o r s r e s u r g e r e t . "
P a l á s t h y P á l .