Legújabb időkben a classicus tanulmányok űzését különféle oldalról s különféle indokokból részint megtámadták, részint pártolás alá vették.
Ezenfelül párthivek sem hiányzottak, kik a kath.
egyháznak a classicus tanulmányok megvetését mint kicsinált dolgot tulajdoníták s ezt neki vét-k ü l rovávét-k föl, mely ép annyit nyom, mint a buta-s á g , melyet habuta-sonlókép buta-szüntelen buta-szemére hány-nak. Mindenek előtt megjegyezzük, miszerint a classicus tanulmányok kérdését, mint valamely nyilvánosát t e k i n t j ü k , mivel a kath. egyház hit-elveivel közvetlen semmi köze nincs, következőleg előszeretettel védethetik , vagy ellenszenvvel visz-szautasíttathatik azon álláspont szerint, melyet valaki elfoglal. H a azonban ez ügyben a történet-nek irányadónak kell lenni, mint ez alig lehet ké-tes egy okos ember előtt is, ú g y az érintett kér-dés katholikus nézpont szerint már rég kétségen kivül helyeztetett. A kath. egyház első leghatal-masabb oszlopai többé kevesbbé a classicai művelt-ség minden terményeit magokkal hozták kath. tér-r e , és befolyásuk azon atér-rányban volt eldöntő, a melyben classicai képzettségük alapos és kitűnő volt.
Mindenesetre itt két dolgot jól meg kell kü-lönböztetni, melyeknek külön-tartására napjaink-ban kevesebb súly helyeztetik, mint azt a t á r g y fontossága megérdemli. A classicus tanulmányok alatt, melyeket valaki ű z , legközelebb értik az elmének az ó-világ legműveltebb nyelvének szoros formáiban való alakszerű képeztetését, a remek müvek eredeti gazdagságábani müvelését, melyek mindeddig még mint felülmulhatlan örök minták állanak az ó-müvészet mezején, mely oly messzire terjed, mint a mennyire az emberi szellem fölsőbb vezénylet s közbenjárás nélküli kifejlődése mehet.
E módszeres müveléshez, mely a classicus
tanul-mányokból folyik, járul az anyagi képzés, mely classicus szellem és életnek életszabályul s akarat-irányul való fölvételében á l l , s pogány világelvet alapít a szívben. Midőn keleten a tudományok föl-éledésének korában a ker. hitnek az európai né-pekben még erős gyökere volt, a classicus tanul-mányok becse fölötti nézet oly szilárdul volt meg-állapítva, h o g y az iránt semmi okos kétség se fo-roghata fönn. Míg a classicai müvelés alaki értékét a tudományos és müveit lélek elengedheti en tulaj-donául nyilatkoztaták ki és becsülék, legkisebb kisértet sem volt a classicus világ anyagi művelt-ségét a ker. államokra s népekre nézve kívánatos jónak tartani s annak védelmét fölkarolni. De miután a szemtelen hitetlenségnek cynismusa a ki-nyilatkoztatott hitnek minden tanait halomra dön-tötte s a világot függetlennek s minden létezők vé-gének kijelentette volna, a classicusok pogánysá-ga iránti előszeretet nemcsak elhatárzó lett, hanem a classicus humanitáshozi ragaszkodás a józan ész legbiztosb ismerve gyanánt hirdettetett. Ezzel a zavar a classicus tanulmányok fölfogásában sza-bálylyá vált. Ki sem törődött tçbbé az alakszerű classicai műveltséggel, azon egyedüli haszonnal, melyet az ó-világ tanulmányaiból a keresztény meríthet. Inkább hitetlen érzülettel a classicus ta-nulmányok anyagi nyereményére adták magokat, magasztalák a pogányok gondolkodásmódját és érzelmeit, s az ő hires, de ritkán kellőképen értett humanitásukat alapjául tevék a jelen társadalmi műveltségnek. Ezen humanitás követőinek legke-vesbbé feküdt szándokukban magokat a classicus nyelvekben törni, az ó-kort tudományosan kiak-názni, gondolkozás szabályai által az értelmet tu-dományban és művészetben tisztítani, s az igazság fölfogásában élesíteni és megedzeni. Ezt a nyelvé-szet-tanárokra bízták s Zopf-nak nevezék, mely ép oly zavarosan dobatott a társadalomba, mint a humanitás, mely sok esetben találóbban
baromi-23
— « 178 H
ságnak hivathatott volna. H o g y a pogány szellem-s bűnbe magát bele-élje szellem-s mászellem-sokat iszellem-s bele-élni szellem- se-gítsen ez ú j és hallatlan nemű humanista, csak az irodalmat kelle magához ragadnia; mert ekkor minden kellőleg eligazítva s kezére adva volt. S csakugyan a bölcsészet tanárai, mint H e g e l stb.
a szépészeté, mint F i s c h e r , a történelemé, mint G e r v i n u s, elég gondot fordítottak r á , h o g y a pogány világnézetet s élet-irányt a szivekre kössék.
Innét lőn aztán, h o g y a classicus tanulmá-n y o k ezetanulmá-n beavatottai mitanulmá-ndig kevesbbé humatanulmá-nu- humanu-s o k , mindig nyerhumanu-sebbek humanu-s humanu-szívtelenebbek lettek, minél inkább törekedtek a classicus tanulmányok szerencséjével dicsekedni. És valójában rövidlátó s aggódó kedélyekre nézve sikeresb módon nem is eszközölhették volna, hogy a classicus tanulmá-nyokat a legmélyebb gyűlölet s ellenszenvnek ad-j á k á t , mint ezen az ú t o n , melyen természete-sen ép oly igazságtalanoknak s történet-elleniek-nek—mint egy részről a politikai radikalismus me-leg-ágyainak , más részről mint a bevégzett, feje-delem- s népre egyiránt veszélyes hitetlenségnek s a legarczátlanabb istentelenségnek támaszai tűn-tek föl. A keresztény, ki előtt az evangelium s történet becsesek, legkevesbbé sem h a g y j a magát ezen jelenetek nyersesége által háboríttatni. Az alakszerű classicai képzést fő-tényezőnek tartja u g y a n a tudományos léleknek az igazság fölfogá-sa- s előadásában való élesítésére, és ennek hatá-lyossá-tételére, de a pogányság anyagi elvei s előítéletei nélkül, a mennyiben a kereszténység előtt meg nem állhatnak, h o g y mint keresztény élet bölcseségének gyarapodásai tekintessenek. El-lenben fölhasználja a classicus tanulmányok alaki előnyeit, mint legélesebb fegyvereket a hajdani s
ú j alakban jelentkező pogányság ellen, s nagyra-becsüli a classicailag kiművelt férfiakat, kik Íté-leteik érettsége, előadásuk természetessége s bizo-nyításaik döntő ereje által legjobb előbajnokok a mostani természetlenség, szívtelenség s álnokság túlözönlései elleni harczban, melyeket oly igen szeretnének az ú j státus-rendszer- s népélet alap-jává tenni.
I l y modorban a legrégibb egyház-tanárok ta-nulmányozák a classicai müveket, s e tüneményt egy katholikus sem találhatja különösnek. Maga sz. Pál sem tartja lealázónak leveleiben, melyeket Isten szava gyanánt tisztelünk és őrzünk, pogány
szín-irókat idézni, s azoknak rövid de tartalom-súlyos mondataival kortársait a ker. igazság meg-szívlelésére fogékonynyá tenni. És bizonyára a tharsusi fő-tanodában űzött tanulmányai nem kis sikerrel egyesültek a nemzetek apostolának oly kü-lönféle, oly sokoldalú s oly ellenállhatatlan befo-lyásának előmozdítására. Kelet legnagyobb egy-ház-tudorai: naz. Gergely, nagy-Bazil, Chrysosto-mus mindnyájan alapos classicai iskolán mentek keresztül, nem más czélból, mint hogy ezáltal kész s befolyásos harczosai váljanak a kath. egyház-nak , és ezen tanulmányok gyümölcsei lényegesen elősegíték tett-dús életök üdvös hatását, mely örök-ké minden századokon keresztül elevenen fut le egész mihozzánk. Kenetteljes irataik, tartalmuk szerint, telvék Szentlélekkel, melyet a keresztény-ségben n y e r t e k , kül alakjaikban még ma sem ta-g a d j á k ezen iskolákat, melyekből határozott kife-jezéseiket, éles gondolataikat, a mondatok alko-tásában öszhangzó arányosságukat, bizonyításaik hatályos erejét, ugyanannyi eldöntő hasznokat húztak. Ugyanez eset adja elő magát a többi egy-ház-iróknál, és csak kevés jelentéktelen kivétellel találkozhatni ezen művelési körön kivül. A latin egyház-atyák a dolog veleje szerint e pontban a hellenekhez sorozandók ; mert Cyprian, Ambrus, Ágoston, Jeromos irataikból ítélve oly kevéssé ta-gadhatják a classicai mély képzettséget, a mint ezáltal túlsúlyt nyerének kortársaikon. Ha ezen férfiak néha a classicai műveltség ellen nyilatkoz-ni látszanak, távolról sem értik a classicus tanul-mányok azon ú t j á t , melyen magok i s j á r d a l t a k , hanem a kereszténységgel nyilt ellentétben álló po-g á n y elvek- és maximákkali barátkozást, s ezeknek megfelelő pogány érzelemnek beszivását. A ker.
világ-nézet védői- s előharczosaira nézve a dolog természetében is f e k ü d t , h o g y a ker. egyház föl-építésében a kor műveltségét mint eszközt hasz-nálnák , melyek által a pogányokat az egyházba-lépésre indítanák, miután minden ellenség saját fegyverével leghathatósban fegyvereztetik s győze-tik le. Utódaikra nézve, kik a bálványozó világ letűnése után nem álltak többé oly közeli érintke-zésben a pogánysággal, ezen classicus irány min-denesetre h a n y a t l o t t , s a buzgalom az általánosan elterjedt ker. elvért az ú j kor és ú j szükségletek fegyvereivel harczola.
Mindazonáltal még sem szűnt meg a classicai
1 7 9 «»-—
műveltség haszna és szüksége az egyház szolgáira nézve. Mint tudva van, a kath. egyház az apostoli hagyományokon n y u g s z i k , és ezeknek öntudata
az egyház-atyákban és Írókban időjártával tanul-ságosan visszatükröződött elannyira, hogy kez-dettől fogva e hagyomány-tanuknak tanulmányo-zása képezné az egyház hittudományi műveltsé-gének egyik lényeges alkat - részét. Már pedig minden józan ember, ki az egyház-atyákkal csak valamennyire is ismeretes, kénytelen megvallani, h o g y az egyház-atyák sok müveinek tökéletes ér-tése a classicus világmüveltség alapos ismeretétől függ. Itt csak a n a g yh ir ü alex. Kelement hozzuk föl például. Ki a pogányokhoz intézett remek
föl-hívásait (Cohortatio ad G-raecos) s dús tartalmú stromatáit egyházi czélra fölhasználni akarja, an-nak a classicus világnézet mély ismerőjének kell lenni a gondolkozás és élet legcsekélyebb
részle-téig ; a classicus tanulmányok értetlen becsmérlő-jére nézve hét pecséttel zárt könyv marad, melyet csak classic ailag müveit szellem nyithat meg. Ki fogja továbbá tagadni, hogy az utóbbi időkben M ö h l e r tanár főleg az által fejtett ki oly fölül-mulhatlan mester-müvet hittani irataiban, mivel patristikai tanulmányait a legalaposb classicus nyelvészeti képzés előzte meg. H a tehát ez utóbbi-ról egyházi fölfogás szerint van szó, ú g y minden müveit katho liku s véleménye elhatározólag a clas-sicus tauulmányok javára fog előtérbe lépni. Az ellenkező vélekedés nem fér össze a történettel, összeütközik a hagyománynyal s általában a tu-dománynyal , következőkép osztozik a barbár né-pek durvaságában, kik classicaitlan beütéseikkel Európába az emberi műveltséget kioltották és ma-gának a kereszténységnek is legnagyobb károkat okoztak.
Vakbuzgók a classicus tanulmányok ellen többször azon ellenvetést is érvényesíteni iparkod-t a k , mely szeriniparkod-t azok az emberiparkod-t egy részről ke-reszténytelenítik, más részről democratai érzelmű-vé teszik. Elnézve a classicus tanulmányok egyol-dalú és visszás kezelésétől, mely kétségkívül ve-szélyes ú t r a vezethet, a tapasztalat még is napfé-nyesen mutatja , h o g y hitetleneink, socialistáink, t r ó n , oltár, törvény s fönnálló rend ellen duló kalandoraink nem a classicai iskolákból jöttek tár-sadalmunkba. Ellenben a törvény és jog minden ellenei azon sajátságos tulajdonnal b i r n a k , misze
rint fölső-Ázsia vadjaihoz közelebb állanak, mint classicus képzettségű müveit férfiakhoz, s ugyan-azért nyiltan ki is jelentik, h o g y nekik nem az ó-kor irodalmi kincseivel, hanem a jelen, a serdü-lő nemzedék, a népnevelés fekszik szivökön, hogy azt classicaitlan szellemökben forradalmi úton át-alakítsák. Csakugyan meg is kisértették Olaszhon-ban helyi okból és előítéletből a forradalomra a régi romaiak classicai köpenyét t a k a r n i , de nem mély classicus tanulmányok által, hanem catili-nai pártütés és erkölcstelenség, orgyilkosság,egy-ház-rablás s tribuniciai kigúnyolása által minden igazságnak és jognak. Ki sem bizonyítandja b e , hogy e gonosztevők vitézségüket a classicusokból sajátították el, ezek mondom, kik ifjúságuktól fogva mi egyebet sem tanultak, mint henyélni, vakmerően szemtelenkedni s Isten és ember iránt h ű -telenkedni. A classicusok ezekre nézve egészen is-meretlen mező ; az orgyilkolást a k a r j á k ők egyet-len tanulmányává tenni a jeegyet-len világnak. Esz-ményképük nem Cato, nem Caesar, nem Cicero , még Marius sem, hanem mindig Catilina s össze-esküdt ügytársai. Müveltségök útlevél-hamisítás-b a n , nép-ámításútlevél-hamisítás-ban s izgató fölszólításokútlevél-hamisítás-ban á l l , melyeknek undok hiúsága majd oly n a g y mint a szemtelen hazugság, mely amazzal karöltve j á r . Ezek az orgyilkosi forradalomnak classicus tanul-mányai a classicus világ minden jelensége nélkül I
A classicus tanulmányok ellen továbbá azon ellenvetést is szokták tenni, h o g y a hellen és ro-mai írók sok müvei a szűzies érzésre fölötte káro-san hatnak. Ezt általában nem tagadjuk. A korromlottság többé kevesbbé minden szellemi termé -kekben visszatükröződik, s a classicus világ mü-vei is csak saját korukat hozhatják szemléletre.
Ennélfogva minden ker. tan-intézeteknél, melyek föladatukat helyesen fölfogták, ovatosság alkal-maztatik, s csak az vétetik föl az iljuságképzés körébe, a mi a jó erkölcsökre s józan életre veszé-lyes nem lehet. Sajnos ! h o g y a legújabb idő iro-dalmi szabadossága s féktelen csábítási szenvedé-lye szóval és írásban a legroszabb könyvek özönét csempészte be Német-, Franczia-, Olasz- és más or-szágokba , melyek messzire magok után h a g y j á k azt, mit a classicus világ e pontban vétkezett, és melyeknek olvasása korunk divatos művelődési se-gédeszközeihez tartozik. Ebben annyira mentek m á r , miszerint tapasztalt nevelők tanítványaikat
1 8 0 «»-—
szándékosan a classicus tanulmányok ösvényére vezetik vissza, hogy regényeink, utazási
irodal-munk, emlék- s röpirataink és természettani köny-veink piszkától megóják. Mert a liellenek s ro-maiak igazságszeretőknek, tisztáknak s istenfélők-nek tűnistenfélők-nek föl napjaink irodalmi kalózai rakon-czátlanságának összehasonlításában. „Exempla sunt odiosa," különben hozhatnánk föl ilyeneket.
E szempontból az utóbb említett ellenvetés so-k a t veszt súlyából.
Ha napjainkban a katholikusok között ily kérdés tétetik: vájjon a tudományos iskolákban classicusok olvastassanak - e vagy pedig egyház-a t y á k ? ú g y megkülönböztetjük egyház-a tudományos is-k o l á is-k a t , melyeis-k előis-készületi intézeteis-kül szolgál-nak, a sajátképi hittaniaktól, melyek kizárólag pap-jelöltek számára vannak fölállítva. Az előkészületi
intézetekben, ú. m. gymnasiumokban, lyceumok-ban, bölcsészeti folyamokban v a g y bármint nevez-tessenek, egy ép itéletü ember sem fogja az egyház-a t y á k behozegyház-ategyház-alát jegyház-avegyház-aslegyház-ani, mert egyház-a mondottegyház-ak szerint azoknak megértése a classicusok tanulmá-nyozását szükségképen föltételezi. Ellenben a theo-logiai tanintézeteknél az egyház-atyáknak rend-szerinti tekintetbe kell vétetniük. Sajnos azonban, h o g y legtöbb papnöveldéinkben az idő rövid kisza-bása miatt a szent-atyák tulaj donképi olvasására nem is gondolhatni. S nem csoda, ha némely püs-pök a tetemes szellemi veszteségnek tekintetéből, melyet ez által szenved az egyház, azon módot
gon-dolja ki, mely szerint a patristikai tanulmányokat előbb kezdeti s így a classicai előmüveltség egy részét igénybe véteti. í g y áll a dolog a
classicu-sokkal egyházi téren belül. De sokan ezt máskép látják. A jesuitákat s hegyentúliakat nem csak az emberi-nem ellenségének festik, hanem a classi-cus tanulmányok s classiclassi-cus szellem ellenségének i s , mely ezen urak ismert szerénysége szerint nem
lehet más mint a melyet ők a hírlapokba lehelnek.
Ez magától értetődik. A mi azonban ezen a kath.
egyház ellen fáradságosan kovácsolt ingerlő czik-kek olvasásánál szokatlannak tűnik föl, az a nyelv.
A betűk németek, a kiadó nem kevesbbé, de a nyelv-alkat oly szabálytalan, a szó-füzet oly zavaros, az ellenmondó dolgok zagyvaléka oly boszantó, hogy az ázsiai nyelv-törés és képmutatás szülte benyo-másokból az érzelem alig szabadulhat ki. A classi-cus tanulmányoknak az ily levelezőkkel soha
sem-mi közük sem volt. Ezeket csak a hitetlenség ér-dekli, mit classicusok nélkül is megszerezhetni.
Ujabb időkben a katholikusok közt ismét élénkebben támadt föl a v á g y a pogány remek-írókban az ős kinyilatkoztatás maradványemlé-keit keresni s ily módon lényeges hasznot húzni a régiek müveiből. Már az egyház-atyáknál találko-zunk gyakrabban ily törekvéssel, és a középkor-ban sok tudós ezt oly széles kiterjedésben űzte, hogy card. B o n a „Manuductio ad coelum" czimü jeles munkájában a keresztény szellemet pogány irók összeszedett classicus mondataiban tüntette föl, s épülés okáért közrebocsátotta. P h i l i b e r t sz.-ferencz-rendi szerzetes „Legrégibb bölcselet az ujabb kor gondolkozói számára" sokkötetü müvé-ben nagy szorgalommal állította össze a classicus világ gondolattermékeit mint megegyezőket a kath.
egyház sok hitelveivel, s azokból egy a szentirás-sal öszhangzó világ-bölcseséget alapíta meg. S e p p ujabb munkájában ezen irányt nagy lelkesedéssel követte s azon szellemben, melyben egykor S t o 1-b e r g sikerdúsan működött, az isteni első kijelen-tés forrásából leszármazó pogány bölcseségnek e g y megrnérhetlen kincsét bányászta ki. Valamint an-nakokáért ezen vonás majd minden századokon na-gyobb kisebb határozottsággal keresztül szövődik s nyilvánosan az isteni kinyilatkoztatás forrásából f a k a d o ï , ú g y nem lehet tagadni, miszerint a clas sicai tanulmányok ilynemű kezelése nem alkalmat-lan a r r a , hogy anyagi tekintetből is a ker. tudo-mány- és világnézetre nézvést kamatozóvá tétes-sék. Egyébiránt sokakra nézve, kiknél az Ítélet élessége s a ker. szilárd hitbeli meggyőződés tüz-melege hiányzik, mindig némileg veszélyesek. E g y részről félrevezet a szándékos buzgalom, mely a remekírókban szétszórva mutatkozó kinyilatkoz-tatott igazságok fölfódözése- és értelmezésében az ingatag képzelmeket igen könnyen túlzásra szokta ragadni; más részről a nyomozó tehetség az ész tételei s a kinyilatkoztatás hittitkai közt sokak-nál észrevehetőleg alábbszáll, természetesen öntu-datlanul, de annál veszedelmesebb, miután látjuk, hogy Olaszhonban a classicus tanulmányok föléle-désekor sok kitűnő tehetségű tudósok az érintett módon, a nélkül, hogy Önmagok sejdítették volna, pogány gondolkozásmódba s ü l y e d t e k , miáltal az egyház iránt szembetünőleg lanyhábbakká váltak, s sokszor pogány gondolkozás valóságos
elsajátí1 8 elsajátí1 i r -tása által a kereszténységtől elidegenültek. Ezen
állítást kellőleg megerősítendő D ő 11 i n g e r nem-rég e g y vastag kötetü s bizonyosan a jelen század legtudományosb müvei közé tartozó könyvet adott ki, melyben a pogányság tanai és elvei szokott el-meéllel s tárgyi avatottsággal adatnak elő, elő-csarnokul egyház történelméhez, melynek befeje-zése után mindnyájan sóvárgunk. Itt a pogányság és kereszténység közti mérhetetlen különbség oly határozólag lép a lélek eleibe, hogy igen könnyen belátható, miszerint tanult katholikusok méltán vá-dolák Lassaulx-t, ki azt philosophiai méltósággal legalább is ignorálni látszott. (Weber után.)
E k é c h i Géza.
A német honi kath egyletek nagygyűlése Kölnben.
Kimondliatlanul nagyszerűt s magasztost fejez k i , midőn különféle nemzetségü, minden rangú s rendű, ugyanazon - egy hit által Istenben egyesülő, a vallás és erkölcs, nem különben a tudományokbani előhaladás iránt lángoló , semmi fáradságot s nehézséget nem kerülve , et-től vissza nem rettenve, a tökély s keresztény erénynek útján mindinkább előre törekvő , nemes-keblü kath. férfiak tanácsot ülnek kiválóan azon érdemben : vájjon mi által ter-jeszthető sikeresebben Isten országa , miképen nyerhetők meg a világ ezernemü irányzataiban az erkölcsnek, vallá-sosságnak s az ezekbeni kitartásnak a hivek, szóval, miké-pen érheti el könnyebben az ember teremtetése végczélját.
Ily nagyszerű tünemény volt a némethoni kath.
egyletek nagygyűlése Kölnben. Remélvén , hogy t. olva-sóink szívesen veendik e gyűlés folyamának részletesb le-írását , sietünk azt úgy adni, miként több kath. lapok
tudósításai nyomán összeállíthattuk.
Sept. 5. A birodalomszerte kibocsátott programm szerint e napon gyűltek össze mind az egyletek képviselői, mind pedig a mindenrendü vendégek, miután az ezen al-kalomra különösen megbízott „utasító-hivatal"-ban (Infor-mations-Bureau) alkalmas szállásról s egyebekről nyertek volna kielégítő utasítást. Egyetlen-egy képviselő vagy ven-dég nem volt, kiről telhetőleg gondoskodva nem lett vol-na. Délig, midőn az első névjegyzék befejeztetett, 164 egyleti képviselő és 49 vendég volt bejelentve, a telj-gyü-lésekeni megjelenhetésre pedig mintegy ezer jegy oszta-tott ki.
Esti 7 órakor találkoztak legelőször a nagygyűlésre megjelentek a brabanti udvarban. A kölcsönös üdvözlés, kézszorítás, ölelés, baráti viszonlátás és öröm rendkívül kedves hangulatot kölcsönzött a kath. ügyérti fáradalmakban közösen edzett férfiak eme gyülekezetének s úgy látszott, mintha egy családnak gyermekei ülnék a viszontalálkozás édes öröm-ünnepét. Midőn az öröm-árban uszó gyülekezet
némileg rendben lecsöndesedett, Dr. B r o i x , kölni szé-kesegyházi kanonok nyájasan üdvözölte az egyleti képvi-selőket , nemkülönben a vendégeket, és rövid de tartalmas beszédben a nagygyűlés czélját fejtegette, kijelölve
szaba-tos határozottsággal a határokat, melyeket a jelen nagy-gyűlésnek, miként a többinek is, tárgyalásai- s
határozat-hozásban szem előtt tartania kell.
A szives üdvözletre minden oldalról hangos viszon-üdvözlet következett. Erre H e i n r i c h székesegyházi ka-nonok Mainzból azon óhajtást fejezte k i , vajha a nagy-gyűlésre megjelent egyleti képviselők és vendégek között levő áldozárok a másnap Isten oltárán fölmutatandó vér-nélküli áldozat alatt kérnék a Mindenhatót, hogy a nagy-gyűlést s annak minden egyes tagját mennyei lelkével föl-világosítani méltóztassék. L i e b e r követségi tanácsos az
eddig a nagygyűléseken fölmerült kath. egyházszerü tár-gyakat , a tárgyalásokbani higgadtságot s különösen azon méltóságot emelte ki, mely azon nagygyűléseket oly szépen jellemzi. Végre R e i c h e n s p e r g e r Ágoston szólt a kath.
egyletek azon törekvéséről, miszerint az élet különféle ágazataiban mindenben s mindenütt segédkezet nyújtsanak.
Az előleges gyülekezet „Dicsértessék a Jézus Krisztus"
zár üdvözlettel fejeztetett be.
Sept. 6. A nagygyűlés megnyitási napja, miként il-lett, Istennel lőn megkezdve. Reggeli 8 órakor fényes isteni-tisztelet tartatott a ritka szépségű székes-egyházban. A
Sept. 6. A nagygyűlés megnyitási napja, miként il-lett, Istennel lőn megkezdve. Reggeli 8 órakor fényes isteni-tisztelet tartatott a ritka szépségű székes-egyházban. A