É R T E K E Z É S E K
A
T Á R S A D A L M I T U D O M . K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS AK A DÉ M IA .
H I L E B Í C Z E D I H K Ö T E T .
A I I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁK,
BUDAPEST, 1888 .
3 13S 02
» «a
Budapest, 1888. Aa Athonaeum r. társ. könyvnyorad.
T Á R T Á L 0 M.
n.
in.
ív.
y.
V I.
V II.
V III.
IX .
X .
i . szám . A z eu róp a i m o n a r c h iá k rendszeres t ö r v é n y e ir ő l, tek in tettel ezek n ek a lk o tm á n y -tö rté n e lm i előzm én y eire. S c h v a r c z G y u l a 1. ta g tó l.
» A z atlien ei á lla m és tá rsa d a lom .jelentősége az em beri h a la dásra n é z v e K leistlien estől E p h ia lte sig . S c h v a r c z G y u l a 1. ta g tó l.
» A k ö z é p o k ta tá s h a zá n k b a n (1 8 6 7 — 1886). L á n g L a j o s 1. ta g tó l.
» L u ciu s C ornelius S u lla a ró m a i a lk o t m á n y jo g tö rté n e lm é ben. S z é k fo g la ló értekezés. S c h v a r c z G y u l a r.
ta g tó l.
» D a n te, m in t p o litik a i ir ó . D o m a n o v s z k y E n d r e 1.
ta g tó l.
» F e g y h á z i ta n u lm á n y ok . A r a b m u n ka . T ó t h L ő r i n c * r. t a g tó l.
» A j o g - és á lla m -b ölcsés zet fela d a ta i. S z é k fo g la ló értekezés.
P u l s z k v Á g o s t 1. ta g tól.
» E g y é n i szaba dsá g és p a rla m en ta rizm u s A n g liá b a n . S zék fo g la ló értekezés. C o n c h a G y ő z ő 1. ta g tó l.
» M a g y a ro rs zá g n é p m o zg a lm a 1 8 8 0 — 1885. L á n g L a j o s 1. ta g tó l.
» T u d o m á n y és tá rsa d a lom . S c h v a r c z G y u l a r. t a g tó l.
/■
1
\' - - - $ . . \
É R T E K E Z É S E K
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
Ki a d j a a Ma g y a r Tu d o m á n y o s Ak a d é m i a.
A I I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L 9
SZLRICESZL I P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
I X . K Ö T E T . I V . S Z Á M .
L U G I U S C O R N E L I U S S U L L A
A RÓMAI
ALKOTMÁNYJOG TÖRTÉNELMÉBEN.
S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S
S C H Y A R C Z G Y U L A
RENDES TAGTÓL.
(O lv a sta tott a I I . o sz tá ly n a k 1887. o k t ó b e r 10-tliki ü léséb en .)
— Ára 50 kr. g —
B U D A P E S T , 1 8 8 7 .
v -
V
L I I C I O S C O R N E L 1 U S S U L L A
A RÓMAI
ALKOTMÁNYJOG TÖRTÉNELMÉBEN.
S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S
S C H V A R C Z G YU LA
11ENDES TAGTÓI..
(O lv a s ta to tt a I I . o sz tá ly n a k 1887. o k t ó b e r 1 0 -d ik i ülésében.)
B U D A P E S T , 1887.
K I A D J A a M. T U D . A K A D É M I A .
Budapest, 1S87. N yom atott az A t h é n a e u m r. társ. k ön y v n y om d á ja .
K oru n k búvárai bám ulatra m éltó buzgalm at és elmeélt fejtettek ki már is a róm ai jo g forrásainak tanulm ányozásában, ta ga d h a ta tla n u l: és mégis, ha csak ám ítani nem akarju k m a
gunkat, lehetetlen be nem vallanunk, hogy j ó része annak, a mit egy M om m sen, M a rq u a rd t, M advig, H erz og és m ások a róm ai alkotm ányjog irodalm i és epigraph ikai m aradván yaiból rend
szerré, bevégzett egészszé építeni igyekeztek, vajm i gyak ran s nem egy tekintetben m ég m indig csakis a töredékszerűség j e l legét viseli magán. B átran el lehet m ondani m a m ár ezt m ég azon korszakról is, a melynek emlékezete a legélénkebb b e nyom ásokat h agyta hátra az egész róm ai történelem folyam á
b ól a m odern alkotm ánypolitikusok elm éjében : sem C. Ju liu s Caesar, sem Octavianus A u g u stu s k orá b ól nem b írju k még tiszta, világos képét nyújtani a róm ai alkotm ánynak, kellő jo g i éllel és tudom ányos szabatossággal az állam hatalm i jo g kör valamennyi nagy á g á b a n ; sőt minél jo b b a n belem élyed
nek búváraink a forrá sok kritikai tanúlm ányozásába, annál nagyobb m érvben halm ozódnak föl a lép ésről lépésre nagy erőfeszítéssel kisajtolt állam jogi eredm ények folytán a vitás kérdések.
Y a jjo n hol gyökerezik a szülő oka e sajátszerű hely
zetnek ?
Nézetem szerint m ind e kritikai válság m agával a k o runkra szállott összes k ú tfők belső term észetével áll elválaszt
hatatlan oktani k a p cso la tb a n : nem birj uk tö b b é a m aga egészében felölelni a múltat, a melynek oly sok tanújele örök re visszahozhatatlanúl lebbent előlünk vissza az id ők h o m á ly á b a ; ámde kétségtelenül kevesebb nehézséggel államink ma m ár szemközt, ha búváraink s k öztök m indjárt első helyen M om m sen, a nagy forrásfölfedező, esetről esetre m eg nem feledkez
nének, — folyton újabb és ú ja b b fölira tok diadalérzetteljes
M. T. AKAD. ÉRTEK. A TÁRSAD. TUD. KÖRÉBŐL. IX . K. 4. SZ. 1 *
4 S C I I V A R C Z G Y U L A .
értékesítése közben azon - kitölthetetlen hézagról, m élyet min - den egyes alkotm ánytörténelm i k orszakra vonatkozólag, maga a róm ai szakirodalom h agyott hátra a X I X . század reál- philologiai kutatásaira. H isz ma m ár azt sem vagyunk képe
sek határozottan m egm on d an i, h ogy Ju niu s G racchanus könyvei »D e potestatibu s« r) mennyire fognának kritikailag m eghízható v ilágot vetni a K r . e. m ásodik század illető év
tizedeiben fö n n á lló it köztársasági intézmények összeségére, m int egy »önm agában bevégzett, következetesen keresztűlvitt alapgon dolatokon nyugvó egész «-re, ha e könyvek, eltekintve egyes, ki nem egészülő töredékeiktől, m ár jó korán el nem vesztek volna ! H o g y lehetnénk tehát képesek kim utatni, hogy vájjon Q. M u ciu s Scaevola, C. A q u iliu s G allus és ennek ta nítványa, Sext. Su lpicius E ufu s mennyire engedtek tért, és ugyan mennyire helyes kritikai alapon az állam jogi kérdések
nek az ő jo g i tankönyveikben, s h ogy tételeik mennyire vág
tak össze a velők egykorú állam jogi ju ris interpretatio nyilat- kozványaival, a köztársaság azon éveiben, a m elyekben az annalisták m ár m indent pártszem pontból, m integy visszafelé okoskodva a saját koru k intézm ényeiből és pártviszonyaiból, gyártogathatták egész szabadon, egész kényelmes biztosság
ban a rég ib b századok róm ai államéletének történelm ét ? Ig en , épen ezért, mert a m agán jog terén oly nagyszerű róm ai géniusz nem h agyott az u tók orra oly műveket, a melyek kri
tikailag m egbízható egészét tárnák elénk m inden egyes alkot
m ánytörténelm i korszakból az azidétt érvényben állott róm ai
J) U lp ia n . D ig. I. 13. 1 . : » G racchan us d eniqu e Ju nius lib r o sep- tim o de p otesta tib u s.« — J oli. L y d . D e M agistr. I. 24. : ’ loúvio; rpaü)fiovÍ5 iv "(5 icspi síouauuv _ Junius Sodalis — ir ja C icero P o m p o n iu s fiá nak, A tticu an ak — de p otestatum ju re p lu ribn s verbis scripsit ad p atrem tu u m , p erite m eo q u idem ju d ic io et d ilig e n te r .« E z a dicséret, lio g y »p e- r ite r m eo q u id em ju d ic io « nem va la m i sok a t n y o m u g yan a latban , C icero t o llá b ó l, a k i m in d en n a g y sz ó n o k i és irod a lm i érdem ei m e lle tt sem m e
h e t tek in tély szá m b a , m id őn a J u n iu s G racchan us id e je b e li róm a i a lk o t m á n y jo g r ó l van szó : ám de m ag án a k J u n iu s G racch an u sn ak töred ék ei m égis k o m o ly a b b m éltatást ig én y elh etn én ek a m odern á lla m tu d om á n y részéről, m in t a m in őb en azok N iebu h r óta, — enn ek tú lzá sai d aczára, té n y le g a jo g tö r té n e le m m e l fo g la lk o z ó p h ilo lo g o k részéről egész mai n a p ig részesültek. L . m a jd a »D e m o k r a tie « c z im ű m űvem II. k öt., h o l b ő v e b b e n fo g o k e k érd ésről szólani.
L Ü C IU S C O R X . S O L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T O R T É N E L M E BE N . 5
állam jognak, s m ert az, a mi a k öztársaság k ü lön b öző a lk ot
mány történelm i korszakainak állam jogi törvényhozásából a D igesták ba szorult, az a többszörös szerkesztői át meg átöntés folytán a m aga szerves állam jogi összefüggését, m int a lk ot
m ánytörténelm i anyag, legn agyobbrészt m ár rég elvesztette, sőt jó ré szt a byzanti autokratoria állam jogán ak szellem ében át m eg átidom ítva, eredetileg k öztársasági jelen tőség éb ől m ár rég kivetkőztetve l ö n : épen ezért n agyon is túlm erész fö l
adatra vállalkozott M om m sen, m időn a fön lévő irod alm i kész
letből, meg a különben eléggé m eg nem becsülhető fölira tokból - egy önm agában tel jesen bevégzett, minden izében következetesen keresztűlvitt alap gon d olatok on n yugvó egész állam jogi rendszert igyekezett recon stru áln i — ein geschlos- senes, a u f konsequent du rchgefüh rten G ru n d ged an k en ruhen- des G a n z e s 1) — a m aga »R öm isch es S ta a tsrech t« czim ü n agy m űvében. S ha még ezt csak egy vagy más kortani lia- tárvonalaiban élesen kim etsződő fejlődési phasisra igyekezett volna csupán kim utatni! N em , M om m sen a róm ai á lla m jog alapgondolatainak egyöntetűségét keresztül igyekszik vezetni a róm ai történelem összes k o rsz a k a in ; hatalm ában m ind
annak, a mit a róm aiak a királyság végn apjaitól le egész a császárság byzanti hanyatlásáig irodalm ikig és epigrapliikai- lag ránk szállítottak, szem be száll ezen erős szellem vajm i gyakran m ég azon követelm ényekkel is, a melyeket egy töb b mint tizenkétszáz éves történelm i fejlődés elvitázhatatlan nagy tényének tekintetei tám asztanak az alkotm ánytörténelm i kritika irányában. V a ló b a n nem lehet, h ogy bárm inő csod á lattal viseltessünk is M om m sen epochalis bú várlatai iránt, mégis némi skepsis ne fo g jo n el bennünket azon egységes állam jogi rendszer belső történelm i hűségének kim erítő volta iránt, a mely egységes álla m jog i rendszernek különben oly m esterileg k idolgozott keretébe ép annyira körü ltekin tő, mint éleselmű kritikával az egym ástól legtávolabb fekvő korszakok, tehát a legk ü lön bözőbb fejlődési phasisok leg a p rób b állam jogi m ozzanatait is beleilleszteni törekszik ez a nagynevű búvár.
H isz a róm ai m agánjog fejlőd ési m enetében is h árom n agy
’ ) Hsl. ü. H erzog, >G eschichte u. S ystem d. ro m . S ta a tsv erfass.* I.
X X X i V . és k öv. 11.
6 S C H V A K C Z G Y U L A .
korszakot ism er föl m ég egy oly egyetem legiesítésekre h ajló jo g i gon dolkodó is, mint I h e r in g : pedig mennyire szingazdag változatosságot mutatnak még csak a királyság m egszűntétől ö io c le tia n korm ányzati reform jának keresztülviteléig is az államintézm ények, a m agán jog aránylagos m ozdulatlanságá
hoz kép est!
I ly gon dolatok tám adnak önkéntelenül is bennünk, mi
dőn a róm ai alkotm ányjog válságait tanulm ányozva, azon vezéreszm éket keressük, a melyek az államintézmények tö b b szörös m ódosítása által a róm ai császárság tulajdonképeni m egalapításához vezettek T ib eriu s korában.
Jelen értekezésemnek is ez képezi a tá rg y á t: örvendeni fogok, ha, midőn rendes tagi székemet ez értekezésem által az A kad ém ia kegyességéből ezen osztályban elfoglalni szerencsém vagyon, némi részben e nagy kérdések tisztázásához hozzá
járulhatok.
T isztelt A k a d é m ia !
A z t szokják hangoztatni még a legú jabb állam tudom á
nyi szakirodalom ban is, h ogy nagyon nehéz a róm ai császár
ságot szabatosan berovatolni azon állam form ák bárm elyikébe is, a melyeket eddigelé a tudom ány fölállított.
H o g y azonban ezt teliessük, ki kell előbb tisztáznunk, ugyancsak az állam form atan szem pontjából, azon anyagot, me
lyet a történelm i fejlődés a tudom ányos elemzésnek szolgáltat.
M ás szavakkal, h ogy megérthessük Octavianus A u g u stu s állam jo g i állását, mint a m elytől a róm ai császárság fölavatását, habár nagyon is hibásan, keltezni szokták, vissza kell m en
nünk L u ciu s C ornelius Sulla dictatorságáig »legibu s scriben- dis et reipu blicae constituendae,« és h ogy megérthessük Sulla alkotm ány reform ját, föl kell kutatnunk az alkotm ánypolitikai m ozgalm ak azon rugóit, a melyek a politik ai pártküzdelem nek m ár M . L iviu s Drusus kezdeményezése folytán m egter
mékenyítő lök erőt kölcsönöznek vala.
A sociusok szövetséges köztársaságának confiniumi alkot
mányozása kim agasló tünet az ódonság történetében. R óm a nem m erített tanulságot az új eszm éből: K óm a azt teljes horderejé-
LUCITTS C O R N . S l 'L L A A R D M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 7
ben tán m ég akkor meg sem é r te tte : de a róm ai állam polgár jo g o t azért lia nem is fölttélenül egyszerre, mégis kénytelen volt a szövetséges k öztársasággal vitt kemény csaták után lassacs
kán kiterjeszteni m ajd m indazon népekre, a m elyek szám ára azt a kegyes és bölcs L iviu s D ru sius békés úton, vérontás nél
kül, törvényhozás útján m egszerezni óh ajtotta volt. M á r K r . e. 90-ben L u ciu s Jú liu s Caesar consul törvén yjavaslatot fogad tatott el, a melynek értelm ében róm ai á lla m p o lg á rjo g o t nyertek mindazon latin városok s egyéb italiai városok is, a melyek e háború folyam ában R óm a iránti hűségüket m eg
őrizték, föltéve, t. i. h ogy e városok a róm ai p o lg á rjo g o t saját magok is elnyerni óhajtották. E k k or léptek a róm ai állam p olg á rjog kötelékébe a latinok és e tr u s k o k ; H era k leia és N eap olis g ö rö g városok azonban nem óh ajtottak részesülni ezen előléptetésben : kevéssel ezután jö tt létre a L e x P la u tia Papiria, tribuni törvény, melynek értelm ében szintén m eg
nyerhették a róm ai á lla m p olg á rjog ot m indazon k özségei a R óm a ellen hősileg h a rczoló szövetséges köztársaságnak, a mely községek 60 nap alatt e végett a róm ai p raetornál je le n t
keztek. E rendszabály meg is tette csakham ar a m aga hatá
sát : L . Cornelius Sulla és Cn. P onepeius tö b b ponton g yőz
tek volt m ár ekkor Ita lia seregei fö lö tt és a szövetséges k öz
társaságnak számos községe jelentkezett is ily körülm ények között azon konczért, melyet mint diadalt fegyverrel kivínia Pom paedius Stilónak nem adatott, L iviu s D rususnak p ed ig
törvényhozás útján kieszközlenie nem sikerűit.
A róm ai á llam p olgárjog kiterjesztésének követelm ényeit a győztes párt term észetesen korántsem vette oly kom olyan, mint azt a L iviu s D ru su s p olitik á ja kilátásba helyezi v a la ; Gn. P om peius consul a m aga törvényével csakis latin p olg á ri jogok at, nem pedig róm ai állam polgári jo g k ö r t adatott a transpadan gallok kiváló, R óm áh oz hű elemeinek és a K r . e.
89-dik évi census alkalm ával P. Crassus és L . J ú liu s Caesar censorok az új róm ai állam polgárokat nem az összes 35 tribusba osztották be, hanem csakis tí trib u sb a : nehogy az ősi id ők től fogva vezetést gyak orlott elem ek a m aguk mester
ségesen ápolt szavazattöbbségével m ost háttérbe szoríttasanak
8 S C H V A R C Z G Y U L A .
az ú ja b b a n fölvett elemek szavazatai által a com itiákon. *) E z tehát korántsem oly rendszabály volt, a mely kielégíthette volna a fön n álló alkotm ány erőszakos kitágítására, vagy épen szétrobbantására törekvő új n é p p á rto t; és ha ugyancsak még 89-ben sikerűit is a derék M . P lautius tribunnak keresztül
vinnie egy törvényt, a melynek értelmében a lovagrendiek az eskü dtbirósági uévjegyzék m onopolium át elvesztették, és az esküdtbirák választása a tributcom itiákra ruháztatott, még pedig akként, h ogy minden egyes tribus a saját kebeléitől 15 esküdtbirót volt választandó, tekintet nélkül a m aga ran g- osztályi, ú gy mint senatorius, lovagrendi vagy egyszerű ple- beius á llá sá ra : e jo g tá g ítá s még sem volt, de nem is lehetett képes az líj n éppártot a fönnálló alkotm ánynyal kibékí
teni, és ugyan m ár csak azért sem, mintán csupán a 8 tribus új állam polgárai m agokat a tö b b i tribus régibb állam polgárainak óriási szavazattöbbségével szemben, a vég
eredm ényben ez alapon sem érvényesíthették; pedig a L e x V a r ia de maiestate m ég m indig megkövetelte, és első so r
ban az új n éppárt közöl, a m aga áldozatait. M ásfelől azon
ban a közgazdasági válság oda szorította még a mérsékeltebb pártárnyalatokat is, h ogy lehetővé tette A sellio praetornak törvényt alkottatni, a mely b etiltott a k ölcsön zött tőke után egyátalán minden kam atot és a bírák at is oda utasította, hogy kam atot semmiféle hitelezőnek többé meg ne Ítéljenek. -) A tőkepénzesek e törvényre azután azzal feleltek, hogy e törvény indítványozóját, P lautius praetort, m időn ez épen holmi val
lásos szertartással volt elfoglalva, agyonüttették, és jellem ző az akkori róm ai jogren d re, h ogy nem akadt senki, a ki ezért a gyilkosokat feleletre vonta volna.
E z alatt R óm á t M. A q u illiu s dőre diplom atái fogásai egy óriási h á b orú b a b o n y olíto ttá k : a M ithridates elleni háborút értem, a melynek vészteljes esélyeitől csak L . C ornelius Sulla hadvezéri lángelm éje mentette meg. D e Sulla, m ár 93-ban prae- tor, nem oly könnyen ju tott hozzá, h ogy átvehesse azon légiók
') V e ll. P átere. II. 20. Hsl. e. M om m sen K . G. II. 230. kv. és H er- z o g I. 498. 1. — M om m sen, R o m . S ta atsrech t, I I I . l. 678.
2) A p p ia n . I. 54. — '« ] SeveÍCeiv ~ óx v .c. H sl. e. H erzog. I. 250.
A . 4. Ih e r in g ih. M om m sen i. h. B iich sen sch iitz E rb. u. Bes. i. A lt. il. h.
L U C IU S C O R íf. S Ü L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 9
parancsnokságát, a m elyek alatta azután m egtették R óm án ak ezt a hazam entő szolgálatot. C onsul volt u gyan ez évben Sulla, s íg y m int különben is már 93 óta já rta s keleten, teljes jo g g a l ra g a szk od ott ama légiók v ezén yletéh ez: ámde M arius, a cim berek le g y ő zője is élt még, és a m aga javíth atatlan hiú ságában egyátalán nem akart alkalm at engedni másnak arra, h ogy az ő hírnevét a csatatéren elhom ályosítsa. A k orlátolt tehetségű, műveletlen vén katona teljesen elvesztette népszerű
ségét a Saturninus-féle állam csíny a lk a lm á v a l: akkor od aad ta m agát vakeszköz űl a senatus többségének, csa k h ogy leg bensőbb p olitikai barátját, Saturninust, híveivel és itálbarát terveivel együ tt agyon g á zolh a ssa : vájjon h ogy lett volna ő képes m ost kicsavarni a consul kezéből a vezérbotot, ha nem szám íthatott volna egyéb segédre, m int V e r ce lli és A q u a e Sextiae h abáraira! M eg is ta lálta ezt P u b liu s Su lpicius K ufusban, ez ékesszóló néptribunban, a ki patriciusi szüle
tése d a czá ra beállott plebeiusnak, csak h ogy m agát tribunná választathassa, és mint ilyen átalakítólag hathasson törvény- hozásilag a tarthatatlan állam intézm ényekre. N em akart ő gyökeres reform ot, m int S atu rn in us: a kiegyenlítés, az érdekek egyeztetése képezte az ő p olitikai törekvéseinek is a. czélját, m int egykor L iv iu s D rususnak. Sulpicius oly törvényjavas
latokkal lépett föl mint néptribun a com itiák előtt, a m ely törvényjavaslatok ism ét nyíltan h adat izentek a senatus tö b b sége politikájának, sőt érzékenyen sújtották annak társadalm i tekintélyét. A legártatlan abb volt e törvényjavaslatok közt talán m ég az, a m ely a L e x V a ria alapján szám űzöttek vissza- hivatását volt elrendelendő. E g y m ásik törvényjavaslatban Sulpicius az új állam polgárok szétosztását az összes tribu- sokba követeli vala, és egyúttal a fölszabadítottak , tehát a volt rabszolgák szavazatjoggal való fölruh áztatását szintén az összes tribusokban ; egy harm adik törvén yjavaslat pedig oda irányúit, hogy zárassanak ki a senatusból m indazon sena- torok, a kiknek tö b b adósságuk van 2 000 dénárnál. E lk épzel
hetjük, hogy minő hangulatba hozták e törvényjavaslatok azon nagy államtestnek összes pártárnyalatait, a melynek eddigelé csak a társadalm i tekintélye volt nagyobb tagjai egy részének legendaszerűleg m egdicsőűlt vérgőgjénél, s a másik
1 0 S C H V A R C Z G Y U L A .
jó nagy résznek em bertelenül lelketlen uzsorás üzelmek, vagy provinciális zsarolások által fölhalm ozott roppant vagyon
értékénél. M ég lia nem jelentette volna is az új állam polgárok követelt szétosztása az összes tribusokba teljes tönkrejutását a senatus eddigi többsége politikájának : úgy e m egbélyegző ráutalás számos senator zilált anyagi viszonyaira, függő helyzetére m ár m agában véve elégséges lett volna arra, hogy a conservativ érdekek összes hagyom ányos bajnokai, mindenek fölött pedig a senatus többsége m indent m egm ozgassanak, csakhogy Sulpicius ja va sla ta i törvényerőre ne emelkedhes
senek. A senatus tehát utasította a consulokat, L . C ornelius Su llát és Quintus P om peius R ufust, hogy gátolják meg vala
miképen, ha fegyveres erővel nem lehet, hát holm i vallási szertartással a Sulpicius törvényjavaslatánakm egszavaztatását, rendeljenek holm i ünnepélyességeket, a melyek folyam a alatt a róm ai állam jog értelm ében a com itiák egybe ne gyűlhessenek.
Sulla bizon yára öröm estebb választotta volna — m i
ként az alábbiakból m egérthetjük — a Sulpicius törvény
javaslatainak m egszavaztatását, mint e babonásdi szem
fényvesztést, melyet m int fölvilágosúlt, sőt m agas művelt
ségű, valóban gon d olk od ó állam férfi csak utálhatott lelke m élyéből. D e a légiók sem voltak k é z n é l; ott táboroztak az ő consularis hadai a S trabo proconsuléival együtt a messze C a m p a n iá b a n : azt a fegyveres erőt pedig, a melyet rögtön alkalm azhatott volna a városban, vajmi könnyen szétugrasz- tották volna a néppárt fölfegyverzett hivei, s ezek közt Sulpiciusnak 3000 főnyi úgynevezett testőre. Sulla tehát jó képet vágott a rá nézve oly kellemetlen játékhoz, és megkezdte a vallásos szertartás á lczájába bu rk olt szemfényvesztő műve
leteket, a mint ezt 700 éven át előtte a R om u lu s fideicom m is- sumának letéteményesei a róm ai állam jog szabványai szerint, h itbu zgó kegyeletből, kötelességtudó lelkiszegénységből, ha nem csupán az állami eszélyesség kedvéért tevék. Sulpicius csapatai azonban fölvonulnak a piaczra, és oly nagy erővel lépnek föl, hogy megfutam odik előlök m in d en k i: egy véres összecsapás után, még m agok a consulok is. A menekvő consul S ulla azután beszünteti a szertartásteljes műveleteket, a com i
tiák összegyűlhetnek és m egszavazzák a Sulpicius törvényeit.
L U C IU S C 0 R N . S U L L A \ RO M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 1 1
E zzel a Sulpiciussal lépett m ost benső frigyre M arius.
Snlpicius reform ját h ajlan dó volt tám ogatni a L iviu s D rusus le t ip r ó ja : viszon tszolgálat fejében csak azt követelte a nép- trihuntól, liogy törvényt alkottasson, a mely m egfoszsza Sullát a consult a főparancsnokságtól, és ő rá, M ariusra, ruháztassa a M ithridates ellen indítandó összes hadak fővezérségét. A com itiák meg is szavazták e tö r v é n y t: de S ulla, ki ez alatt C am paniába ment a táborba, R óm a ellen vezette m ost a lég ió
kat, betört a városba, halálra Ítéltette egyszerű senatuscon- sultum által a Snlpicius p ártjának tizenkét főem berét, — Sulpiciust ki is végezték, M a riu s m egm enekült — és hogy betetőzze ezen állam csínyt, ő, a consul Sulla, ügyeim en kivűl hagyva a köztársaság állam jogát, önhatalm ilag oly intézkedé
seket tett. a m elyek jó ré sz t átalakították már m ost az ö rö k lött alkotm ányt. E lsőben is a centuriata com itiák szervezetét m ó d o síto tta : M om m sen azt hiszi, h og y Su lla a conservativ alkotm ánypolitikát igyekezett érvényre emelni, m időn m ód osí
tásával a K r . e. 2 4 1 -b en létre jö t t szervezetnek, mely m inden egyes vagyon foki osztálynak az öt vagyonfoki osztály közöl egyenlő szava/.iitmennyiséget biztosít vala — lá tszóla g ez ős
régi, serviusi tim okratia értelm ében — az összes szavazatok
nak m ajdnem felével m agát az első vagyonfoki osztályt vagyis azon osztályt ru házta föl, *) a melynek tagjai leg a lá b b is 100,000 sestercius értékre voltak b ecsü lve: ám de helyesebben fejezi ki, a gyökeresen m egváltozott gazdasági viszonyokhoz képest e ren dszabály alkotm ány politikai jelentőségét néze
tem szerint — H erzo g , a ki azt m ondja, h ogy a centuriata com itiák ezen szavazatjogi reform ja által Sulla a k özép
vagyonú állam polgároknak kívánta a szavazattöbbséget, és így a consulok, praetorok, censorok választásánál is túlnyom ó befolyást biztosítani. 2) - A néptribuni jo g k ö r t Su lla ugyan-
M om m sen K . G. II. 259.
-) H erz og i. m . I. 502. D ru m an n (R o m . G esch. II. 438.) eg y éb k én t a z t h iszi, h o g y A p p ia n (I. 59.) sz olg á lv á n e részb en fő fo rr á sú i m ind e rend szabályok részletein ek m egítélésénél, m ég az is lehetséges, sőt v a ló színű, h o g y a g ö r ö g ü l ír ó r ó m a i ir ó ezen á llít ó la g K r. e. 88-ban tett intézk edéseket eg y szerű leg e g y b etév es ztette a k ésőb bi, 8 1 -d ik i t ö r v é n y h ozá sá v a l Sullának. D rum an n eg y á lta lá n n a g y o n rossz szem m el tekin t Suliára.
1 2 S C H V A E C Z G Y U L A .
ekkor m egszorította : csak oly ja vaslatok at engedett a trib ü nök által a com itiák elé terjeszteni, a melyekre nézve a sena
tus előleges határzata e jo g o t már en ged ély ezte; h ogy épen oly értelem ben veendő ez, mint a h ogy a senatus beavatkozási jo g a a tribün ök által a com itiák elé terjesztendő javaslatok érvényét illetőleg H ortensius törvényhozása előtt fennállott, ezt M om m sen és H e rz o g aligha tudnák beigazolni. E gyú ttal kapcsolatban e törvények m egalkotásával — Sulla kiegészí
tette az u tób b i időkben szám erejében nagyon m egfogyatkozott se n a tu st: 300 új senatort léptetvén bele e n agy államtestbe.
Á m d e M om m sen és H e rzo g ú jb ó l kritikátlanúl já rn a k el, mi
dőn amaz azt m ondja, hogy »n atü rlicli im optim atischen I n t e r e s s e l *) emez pedig azt, h ogy »m it 300 neuen M itglied ern aus dér konservativen P a r t e i « : 2) Sulla későbbi 81-diki tö r
vényhozásából u gyan tám pontot e nézet leig a zo lá sá ra alig fogn a valaki ta lá lh a tn i: a fen forgó esetre nézve pedig forrá saink hallgatnak. V égű i, h og y segítsen a közgazdasági nyo
m oron : Sulla törvényt alkotott, a m ely az adósok érdekében a kam atot 1 0 ° 'o-ra szá llította le, és ugyanekkor nagym érvű gyarm atalapítást helyezett kilátásba. A p p ia n s z e r in t3) Sulla mind e törvényeit consultársával P om peius Kufussal egyetem ben szavaztatta m eg, tehát e tekintetben szerényebb állam jogi á lcza alatt, mintsem h og y egyszerűleg kényúri eljárást lehetne S ulla e kezdeményezésében fö lfe d e z n i: ámde kétséges még így is, h ogy v á jjon csakis a com itiák által szavaztatta-e meg Sulla e »törvén yeit,« vagy p ed ig első sorban a »senatus«
által ? M egtörténhetett ez utóbbi i s ; hisz ha nem érezte m a
gát a légiói élén a R óm a város belsejébe égő zsarátnokkal a kezében beron tó Sulla feszélyezve a róm ai állam egyik ős
régi sarktétele, a p rovoca tio jo g a által, hanem félrelökve a V a leriu s P o p lico la legendaszerű törvényhozásának e szent örökét mint valam i túpavvoc, és m egvonva a róm ai állam
’ ) és 2) Ii. lih.
B) A k a m a ttörv én y re nézv e leg a lá b b u g y a n ezt m o n d ja F estu s is : p. 675 : »u n c ia r ia le x ap p ella ri co e p ta est, qu am L . S ulla et P om p eiu s H ufus tu le ru n t, qu a san citu m est, u t p ebitores d ecim a m p a rtém etc.«
D ru m an n n ézetén ek ellen t m on d a z on b e v é g z e tt tén y, m iszerin t Su lla a m a g a 8 1 -d ik i tö rv é n y e it nem m in t con su l, h a n em m in t » d ic ta to r leg ib u s seriben dis et reip n b lica e c on stitu en d a e« alk otta m eg.
LU C1U S C O R N . S U L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 1 ■!
p olg á rok tól egyéni, sőt személyes szabadságu k leg n a g y ob b biztosítékát, egyszerííleg senatusconsultum által Ítéltette ha
lálra, m inden állam i jog szolg á lta tá s nyilt gú nyjára, a levert ellenpárt v e z e tő it: ugyan m ért kím élte volna a roham os állam csínye alk alm ából a com itiákat, m időn a törvényhozási kezde
ményezés jó g iit S u lla m aga is végérvényesen a senatus ellen
őrzése alá óhajtotta, m ég a későbbi, m ajdani békés, norm ális időket, norm ális államéletet illetőleg is helyeztetni. A zu tá n S u lla egész később kifejtett alkotm ánypolitikájának szellem é
ben állott volna-e, csakis a com itiák által szavaztatni meg egy ily törvényt, mely pl. a centuriata com itiák szavazati jo g k ö ré t volt átalakítandó ? B izon yára n e m ; és ha leszavaztatta is S u lla e törvények fölö tt a com itiákat, m inden valószínűség szerint ez csak azután történhetett, miután m ár előbb a m aga ja va sla ta it a senatussal elfogadtatta volt.
A z új consulválasztások m ár S u lla törvényeinek értel
mében ejtettek m e g : G n aeu s O ctaviu s optim atpárti mellett azonban L u ciu s C ornelius Cinna lett m egválasztva consullá, tehát oly je lö lt, a ki a legszélsőbb néppárthoz tartozott. M in den elfogulatlan kritikus e tényből azt fogn á következtetni, h ogy Sulla em lített törvényei korántsem voltak tehát oly szűkkeblűleg conservativ pártpolitik ai actusok, h og y a nép
párt még csak életjelt sem b irt volna adni m aga felől ezen állítólag oly szörnyen conservativ törvények lélek fojtólag ránehezedő súlya a la t t ; sőt m időn a forrásainkban azt olvas
suk, h ogy ez a rengeteg hatalm ú Sulla, a ki alig egy évvel ezelőtt m ajd csak hogy nem agyon zúzta és m ajd csak h ogy nem el is ham vasztotta R óm át, a Cinnának con su llá választa
tása folytán nem csak h ogy nem g erjed ádáz h aragra, sőt inkább jóin d u la tú la g kezet fog Cinnával, e szélső néppárti rajongóval, és a helyett, h ogy valam ely önkényszerű fogással m egfosztaná őt a consulságától, hát m ég egész nyugod t lélek
kel száll hajóra Á z siá b a vitorlázan dó, beérve azzal, h ogy Cinna is fölesküdött im már az új törvényekre, — m ondom , m i
dőn ezt olvassuk a leg jo b b hitelességű forrásainkban, hát akkor minden elfogulatlan állam tudom ányi kritikus egyszerű- leg bevallaná, hogy nem szükség ezért Sullát könnyelm űség
gel, politikai érzékhiánynyal, botrányos non-chalance-szal stb.
1 4 •SCHVARCZ G Y U L A .
vádolni, a mint ezt M om m sen s részben H erzog is te s z i,*) de h ogy sokkal könnyebben ki m agyarázhatja magának a törté
netiró e tünetet, ha nem azon merev előítéletből indúl ki, h ogy S u llát okvetetlenűl csakis m int a lehető legszűkkeblűbb conser- vativ alkotm ánypolitikust szabad méltatni, hanem ha előbb fon tolóra veszszük Sulla összes alkotásait, tárgyilagosan szá
m ítoljuk le azok értékét az akkori politikai, közm űvelődési és gazdasági viszonyokhoz képest, és csak azután, ha m ár m in
den old a lról tüzetesen szem ügyre vettük az ő alkotásainak természetét, csakis ezután m ondjuk ki, hogy minő irányzatot követett Sulla az ő törvényhozásában ? Sulla nem akarta sem a történelm ileg m egdicsőűlt családok régi hatalm ának restau- r a t ió já t ; nem akarta sem ezzel együtt, sem e nélkül a nagy tőke és a n agy fekvő b irtok m egingott uralm ának consolidálá- sát, az állam polgári egyéni erők szabad fejleszthetésének rovására, miként fényesen ki fog ez világiam az ő 81-diki alkotm ányozó törvényhozásából. Sulla tehát nem volt conser- vativ. É s ha Sulla nem volt conservativ p o litik u s: úgy nem hibát követett ő el a saját m aga szem pontjából, m időn oly törvényt alkotott, a mely lehetővé tette egy ('innának consullá választását, és a m időn ő a rengeteg hatalm ú, sem nem aka
dályozta, sem nem semmisítette meg ezen con su lvá la sztá st:
nem, nem hibát követett el S u lla az ő alkotm ánypolitikájának szem pontjából, hanem egyszerűleg kim utatta tán akaratlanúl is úgy a kortársak, mint az utókor előtt, h ogy sokkal szabad
elvűbb alapokon óh ajtotta ő a róm ai állam szervezetét regene
rálni, m int ahogy ezt, töredékszerű forrásaink némely helyét félreértve, M om m sen és H e rz o g hinni szeretik.
Sulla tehát elhagyta E óm át, hogy visszaszorítsa M ith- ridatest. Távollétében Cinna mint consul törvényt kívánt alkottatni, mely kim ondja az összes új állam polgárok és az összes fölszabadúltak teljes egyenjogosítását a töb b i állam polgárokkal. 2) A z optim atok conservativ p á rtja megfeszítette minden erejét, hogy egy ily törvény alkotását m eggátolja, Cinnának tulajdon consultársa Gn. Octavius vezérlete alatt
’ ) M om m sen B . G. II. 258. 1. kv. H e rz o g I. 503. 1. kv.
-) Cic. P h ilip p . V III. 7. Sehol. G ron ov . p. 410. Or. Hsl. ö. H erz og I. 504. 1.
L U C IU S C o K N . SU1,T,A A HÓM. A t.K O T M Á N Y J 0 G T Ö K T É N E L M É B E R . 1 5
fegyvert is fo g o tt nem a Sulla pártja, de a conservativ párt, és iszonyú vérontás keletkezett. E »b ellu m O ctavian u m «-ban nem kevesebb, mint 10,000 em ber esett el csak a néppárt, a Cinna p á rtja részéről. A z első tám adásnál az optim atok con servativ p ártja g y ő z ö t t : de m egérkezett M ariu s is, hazatérve a S u lla távoztának Iliiére, és e két férfiú most, a jo b b m ű
veltségű, ra jon g ó Cinna, és a babérdú s folyton ittas, taniílatlan, szűklátkörű vén katona oly h aderőt g y ű jtött nagyhirtelen m aga köré, h ogy R óm a a kezökbe került. M ariu s m ost boszú t állh atott ellenfelein, és a cim berek legyőzője nem is kím élte R óm ában sem a vért. V a ló d i m észárlás volt ez és valódi rém uralom. M ariu s és Cinna — amaz m ár a S ulpicius fölkelése
kor is nemcsa.k állam p olgárok at vezényeltek a conservativ pártem berek lekaszabolására, de ra b szolgá k a t is, kik főleg a vidéken engedtek a fölhívásnak cserébe adni fegyveres szolg á lataikat a nekik ez áron igért szabadságért. E kegyetlen ö l
döklésben elpusztúlt jó n agy része a p atriciu si elem ek n ek ; aránylag kevésbbé sú jtotta az az ú ja b b keletű plutokratikus n a g y sá g ok a t: sőt a m eggazd agod ott üzérvilág bizon yos titkos káröröm m el nézte, mint hevernek - az alantas eredetű vér
szom jas M ariusnak rendeletéből halom szám ra eltem etetle- nűl R óm a útczáin a régi nagy családok leölt ivadékai, és lázas sietséggel vásárolta m ost össze elk obzott ja v a ik a t a nyilvános árveréseken. M á r ez undok jelen et tanulsága is arra int, hogy ne kövessük Momm sent, a ki Sullát egyú ttal a plutokratikus elemek előb a jn ok á ú l is igyekszik íeltiintetni. N em , valam int Sulla nem conservativ reform ot akart, sem a szónak p a tri
ciusi, sem a szónak plutokratikus értelm éb en : szintúgy nem képviselte M ariu s sem a dem okratikus állam eszm ét e vértelt forradalom ban. A lkotm ánypolitikai" eszme egyáltalán nem vezette e m űveletlen vén katonát, hanem leg föleb b az italiaiak m egállam polgárosításának taktikai szükséglete, meg a vele
született gyűlölet a patrícius elemek irányában. Cinna fejével gondolkozott m ost alkotm ánypolitikai kérdésekben az egész győzelm es m a ria n u sp á rt; Cinna pedig maga sem jö h e t k om o
lyan szóba, ha a róm ai alkotm ánypolitikusokról van szó.
A z a hat év, mely a M ariusék rém uralm ától Sulla visz- szatértéig lefolyt, mindenesetre inkább m utat dem okratikus
1 6 S C H V A K C Z ( ; V U tjA .
állapotokat R óm á b a n , m int bárm ely k orábbi időszaka a róm ai alkotm ánytörténelem nek. Á m d e csakis az állam polgári jo g azon nagymérvű kiterjesztésére nézve m ondhatjuk ezt első sorban, a melylyel M ariu s és Cinna p á rtja m ost már az állam hatalom b irtok ába ju tva, a maga állását m egerősíteni igyeke
zett. — B eosztották az összes új állam polgárokat, sőt mint L iv iu sb ól kitűnik, az összes fölszabadultakat is az összes 35 tribusba még a »bellu m O ctavianum « e lő t t ; az ellenpárt leveretése után pedig, m iután időközben a m egrém ült senatus állam polgári jo g g a l ruházta föl az italiaiak közöl a dediticiu- sokat, a Cinna p ártja végleg korm ányra kerülve, m egadta m ost az állam p olgárjogot az italiai népeknek, még a samniteknek i s . x) E nnek köszönheté Cinna, hogy négy éven át korlátlan ura m aradhatott a köztársaság egész államéletének. A nél
kül. h ogy m agát évről évre alávetette volna a választásnak az alkotm ányjog értelmében, egyfolytában gya k orolta a consuli hatalm at, szintúgy tőn consultársa C arbo, természetesen Cinna akaratából, a com itiák h allgatag b eleegyezésével.2) A lkotm ányellenes uralom volt ez kétségen k iv ű l: mert annak, h ogy Cinna m agának ily uralom gyakorlására rendkívüli ha
talm at, d ictatori vagy egyéb czim en adatott volna, semmi nyoma fo rrá sa in k b a n ; sőt L iv iu sb ól egyenesen az tűnik ki.
h ogy saját m aga önkényűleg hosszabbította meg egy-egy év leteltével a saját consulságát. s ennek folytán, nehogy a con- sularis alkotm ány kettős tetőzetén erőszakot látszassák ejteni, consultársának, C arbónak consulságát is. A z alkotm ányos fo r
m ákhoz szokott, kom olyabb jog érzék ű állam polgárok m egdöb
benhettek e dem agogi kényuralom nak ily alakban való m egál- landósulása fe lö t t : de nem emelkedett a városban hang, mely számon kérte volna C innától a törvények uralm án alapuló politik a i szabadságot. N em emelték föl a szavokat a néptribu-
>) L iv . epit. 80. . Ita licis p opu lis a senatu civitas d ata e s t ; Sam ni- tes — Cinnae et M ario se con iu n x eru n t. L icin ia n . p. 27 : senatus ab n u it d ign ita tem an tiq u am p rae se ferentibu s patribu s ; qu ibu s eogn itis Cinna per F la v iu m F im b ria m in leges quas p ostu la b a n t, eos recep it et copiis snis iu n x it. D ed iticiis om n ibu s civitas data.
s) A p p ian . I. 7 7 . ; L iv . epit. 83.
s) Cic. de o ffic. I I I . 80.
nők s e m : sőt Cinna egész uralnia alatt még csak annyit sem hallattak m agokról, mint 88-ban , 87-ben, m időn Sulla állott a hatalom élén. Cinna egyáltalán m ellőzte a com itiákat, a hol csak teh ette; m ég a pén zforgalom ra vonatkozó intézkedését is a com itiák teljes mellőztével, a m agistratu sok és a néptri- bunok m eghallgatása után p ra etori edictum m al eszközöltette.
A következő három éven át teljes rend, ha nem is alkotm á
nyos rend, de zavartalan rend és nyugalom honolt e sajátszerű állam jogi állapotok daczára is K óm ában. »T rien n iu m fere fűit urbs sine arm is,« — m ondja m aga C icero a m aga »B ru tu s«-á b a n . H o g y történhetett ez ? M in ő ala p ok on n y u g od ott h á t m égis a k orm á n yza t? Cinnának első g on d ja term észetesen az volt, h ogy hatályon kivűl helyezze a Su lla által 88-ban alkotott összes tö rv én y ek et.1) "Nem érintette a bíróságokat, sőt h á b o rítatlanul hagyta azokat m űködni a L e x P lau tia a la p já n ; nem szervezte ú jjá a senatust, csak kiegészítette, és szintén hagyta m űködni annak Sulla előtti jo g k ö r é b e n ; engedte p ed ig ezt azon biztos tudatban, h ogy a 8 7 -d ik i rém uralom iszonyait nem felejtették el még az ő p ártjáh oz nem ta rtozó senatorok sem. Szóval Cinna egyáltalán nem tett az új polgárok, fölsza- badú ltak egyenjogosításán, és az italiaiak m egállam polgária- sításán kivűl egyáltalán alkotm ánypolitikai intézkedéseket:
de igen is tett két taktikai fogást, a mely k özeleb b ről érde
kelte K óm a leg za jon g ób b elem eit pártk ü lön bség nélkül, mint bárm ely alkotm ánypolitikai kísérlet. — T örv én y t alkottatott C apu a gyarm atosításáról a G aius G ra cch u s szellemében és törvényt alkottatott L u ciu s V a leriu s F la ccu s által az adósok j a v á r a ; törvényt, a mely minden m agánadósságot a k ötelez
vényben jelzett k ölcsöntőke névleges értékének egy negyed
részére szállított le, és a többit, a három negyedrészt egysze- rűleg semmisnek jelentette ki. » V a le riu s F la ccu s, turpissim ae legis auctor, qua cred ito iib u s quadrantem solvi ju sserá t«
kiált föl annyi id ő m úlva még V elleju s i s .2)
Ily rendszabályok által b iztosította m agának Cinna a töm eg föltétien bizalm át és tántoríthatatlan ragaszkodását, minden gondolkodó, m űveltebb lelkű róm ai állam polgárnak
’ ) A [ j p i a n . I . 7 3 . : a v c iT p o ic a i -< íiv s í i t SúX Xí jt sÍHv t o jv v r jjiiu v . a) V e lle j. II. 23.
M. T. AKAD. ÉETEK. A TÁRSAD. TDD. KÖRÉBŐL IX. K. 4. SZ. •>' L U C IU S CORN.. S U L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 1 7
1 8 S C H V A ltC Z g y u l a.
bensőségteljes m egütközésére. Igen, m ert nemcsak az űzéri elemek, nem csak a plutokraták fordú ltak el immár most tőle a F la ccu s törvényének k ibocsájtása u t á n : de elfordultak mindazok, a kik belátták, h ogy ha zsarnokilag kegyetlen szigorral já r t is el Sulla, m időn a köztársaság irtézményein
—• az akkori viszonyokhoz képest — javítani igyekezett, Sullának mégis voltak eszméi, a melyek az államéletnek adott körülm ények között kedvező kibontakozást Ígértek : Cinnának azonban nem volt egyetlen gon dolata sem, a melylyel a már- már tarthatatlan anarchiává fajuló állam életbe a törvények u ralm ának üde, m egterm ékenyítő erejét önthette, és akár a legk özelebbi jö v ő t a folytonos rém uralom tól, m ajd e, m ajd ama párti esélyek rem énynélküli anatagonizm usától m egment
hette volna. Cinna hatalom rajutásának csak egyetlen egy nagy eredm énye v o l t : az egyenjogosítás, és az italiaiak m eg- á lla m p olg á ria sítá sa ; ámde ez nem csak a Cinna által vezérelt néppárt program m ja volt m ár ez id ő b e n : maga Sulla sem akarta a kor e nagy követelm ényét kielégítlenűl hagyni, és m időn Cinna a com itiák által a M ithradates ellen a távol Á zsiá b a n diadalm asan küzdő Sulla procon sult a parancs
n okságától botor m ódon m egfosztatta, Sulla m egkötvén a békét M ithridatessel, azt irá töb b ek közt a senatusnak, hogy az új állam polgároknak, tehát m ost már az itáliaiaknak adott jo g o k a t ő is tiszteletben fo g ja m indenha tartani. A jogtágítás ez irányban tehát nem csupán a Cinna pártjának program m ja v o l t : hogy Su lla 88-ban nem ment el annyira a törvényhozás utján, m int a mennyire elment pár évvel később C in n a : ennek nem Cinna nagyobbm érvtí szabadelvűsége volt az oka első sorban, de a M ariu s viszonya a szövetséges népekhez. M ás
felől azonban Cinna teljesen tehetetlennek bizonyúlt az ál
lam élet regen erálására; nem adott ő, a néppárt vezére, a róm ai népnek nagyobb szabadságot, mint a melyet ez a századoktól örök öl vala, semmiféle irá n y b a n ; az alkotm ányos jo g ren d e t pedig nemcsak hogy nem szilárdította meg, de sőt, d aczára a három -négy évi békés állapotnak, teljesen m eg
ingatta a hitet egy ily széles alapon nyugvó város-államnak, m int jogállam nak lehetőségében. C onsultársa C arbo túlélte őt, kit épen akkor konczoltak föl saját katonái, midőn Sulla
l U C I Ü S C 0 R N . S U L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 1 9
ellen akart indúlni Á z s iá b a az Ita liá b a n m aradt légiók egy részével: azon kísérlete azonban, h ogy ő m aga ragadhassa m eg az állam hatalm at, mint egyedüli consul, nem sikerűit, habár e kísérlet is azt m utatja csak, h ogy a két consullal betetőzött köztársaság tarthatatlanságáról m eggyőződtek a beteg alkotm ányfejlődés e stádium ában R óm á b a n m ár a h ig g ad tabb elemek is. A n a rch ia volt ez, a hagyom ányos form ák á lczá ja a la t t ; vajúdás folyton os vértelt rázk ódtatások közben a szétbom lás felé.
L . C ornelius Sül Iának lön föntartva, helyreállítani az állam rendet és életbeléptetni egy alkotm ányreform ot, mely ism ét egy rém uralom iszonyai közepette jö t t ugyan létre, és nem az ed d igi történelm i fejlődés által előírt ú tjá n a törvén y
hozásnak, de azért határozottan életképesebb alapra volt fektetendő a róm ai állam hatalom szervezetét, mint a m inőt a köztársaságnak a M a riu s-p á rti eszm eszegény dem agógia íg ér
het vala.
A z o n jó l á tgon dolt alkotm ányreform ot értem, melyet az Á z s iá b ó l hazatérő Sulla, mint »D icta to r legibus scribendis et reipublicae constituende,« tehát egy eddigelé a róm ai ál
lam jogban ily alakban még föl nem m erült hatalm i jogczim en vitt keresztül K r . e. 81-ben. M om m sen egész következetes
séggel »0 1igarch en regim ent« - n e k , »0 1 ig a rch isch e R estau- ra tio«-n a k nevezi, sok annyi más történetiró p éld á já ra ez alkotm ányreform ot, Sullát m agát »G en era l dér 0 1 ig a rch ie«- nak, a pártját pedig m ajd »0 1 ig a rch en p a rtei«-n a k m ajd
»O ptim atenpartei«-nak. A z állam tudom ányi kritikának h a
tározottan tiltakoznia kell e műszók ellen ; egészen más v ilá gításban fo g föltű n n i előttünk a S u lla alkotm ánypolitikai törvényhozása, ha elfog ulatlanúl, és nem már á p riori azon m eggyőződéssel fogu n k a forrásaink tanúlm ányozásához, h ogy S ulla 81-d iki műve által nem is akarhatott egyebet, csak oligarchikus restauratiót.
H o g y m egérthessük Sulla alkotm ányreform jának tu la j- donképeni term észetét, nem szabad felednünk két m o z z a n a to t:
először azt, h ogy Sulla, még m ielőtt R óm á b a bevonúlt, már is ismételten kijelentette a senatushoz m enesztett procon suli üzenetében, hogy teljesen épségben fo g ja ő is tartani a Ginna
2 0 S C H V A R C Z (iY U L A .
forradalm i consulsága alatt alkotott miiül azon törvényeket, a m elyek az itáliaiaknak a róm ai állam polgárjogot és az új p olgároknak az egyen jogú sítást m egadják v a la ,x) sőt K óm á nak von uló katonáit egyenként fö l is eskette arra, hogy m inden egyes italiai községi szabad p olg á rt olybá fogn ak tekinteni, m int barátjokat és tu lajd on róm ai állam polgár
társukat. M eg is tartotta Sulla ez irányban adott szavát a legkövetkezetesebb készséggel. M ásfelől nem találjuk S u b á nak följegyezve egyetlen intézkedését, egyetlen nyilatkozatát sem, a mely v érg ő g b ől eredő politikai türelm etlenséget, szűk- keblűséget árúit volna el, még m ielőtt m agához ragadta a legfőb b hatalm at, az ő r é s z é r ő l: sőt éppen ellenkezőleg, minden oda mutat, h ogy ő, a m agas műveltségű, gon dolkodó államférfiú, emelkedettel)!) álláspontra bírt helyezkedni min- denha, mint akár az alantas műveltségű katona M arius, akár m int az egyoldalú ra jon gó Cinna. E zek azért követték el a m észárlásnak sok ezer meg ezer állam polgár ártatlan vérét is kiontó iszonyait, mert m egátalkodott elvi ellenségei voltak a patríciu soknak és p olitikai h ív eik n ek ; Sulla szintén követett el rettentő vérengzéseket 88-ban is, m eg most 82-ben is, de csak azért, h ogy boszú t álljon azon dem agógokon, a kik K ó m ában töm egesen gyilkoltatták le és rabolták ki az ő pártjának híveit az ő tá vollétében ;csak azért szennyezte be ő az ő szerepét, mert ő, kit hadvezéri lángelm éje a hatalom elére ju tta t vala, a köztársaság kétségbeesett helyzetében nem talált más m ó
d o t az ő hazam entő m issiójának betöltésére, mint a dem agóg rém uralom gaztetteinek szintén rém uralom m ali m egtorlását.
M ariu s szom júhozta a vért, a patríciusok, az ősp olgá rok vé
rét : Su lla m inden öldöklése közben is állameszélyes önm ér
séklést tanúsított. M ielőtt m egütközött volna a M ariu s-párti seregekkel, kom oly alkudozásokba b ocsá tk ozott m ind a két consullal, sőt S cipio consullal már meg is kötötte volt a békét, csak h ogy kímélhesse a vért. D e nem a patríciu s dühöngött ő benne a plebeius elemek ellen ; sőt inkább Su lla a maga ellen
forradalm i hadjáratának folyam ában legöröm estebb oly fér
fiakkal osztotta meg a vezényletet, a kik mint L u ciu s F laccu s,
!) L iv . E p it. 86.
L U C IU S C 0 R N . S U L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O G T Ö R T É N E L M É B E N . 2 1
L u ciu s P hilippus, Q uintus Ofella, G naeus P om peiu s a népies elemnek voltak szószólói, részben gyerm ekei is. Á t is csaptak hozzá a m arianuspárt összes felvilágosult elemei, m ihelyt az ő politikai törekvésének irányát m ég az ellenforradalm i h a d já rat alatt m eg értették : ezrenként jö ttek át hozzá az ellen tá b or
b ó l a közkatonák i s ; h ozzá csa tlak oztak az italiaiak is jó részt m indjárt p a rtra sz á llta k o r: csak a sam nitek m aradtak m eg m indvégig a M ariusék tá b o r á b a n : tehát azon nép, mely sok százados ádáz szenvedéseiért cserébe m ost nem a róm ai állam p olgárságot akarta csupán, de egyúttal R ó m a városának ősi népét egytől egyig ki is akarta irtani. N ovem b er első napján, K r . e. 82-ben zúzta szét Sulla a m arianus-hadakat a collin i kapunál. E z a tum ultus p ro recu peranda rep u b lica teljesen hatalm ába adta R ó m á t : és ő hozzá is látott azonnal az állam rendezéséhez. A z út, a melyen h aladva Sulla a h ata
lom polczá ra elért, alkotm ányellenes, m ert valódi ellen forra
dalom volt u g y a n : de most, m időn a győzőnek m ár lábainál fetrengett mind az, a mi m ég m egm aradt a senatusból és nép
ből, most m ár Sulla nem m int törvén ytaposó tűpavvo;;, de mint alkotm ányos kivánt eljárni, és az alkotm ányos eljárásra meg is terem tette csakham ar az alapot ő maga.
M indenek előtt rá p a ra n csolt a csonka senatusra, h og y nevez
zen In te rre x e t — bizon yára nem az ősrégi róm ai állam jog értel
mében. A czélját ezen interrex-nevezésnek szintén m aga Sulla szabta meg a senatushoz intézett üzenetében. » Szüksége van m ost a köztársaságnak. irja a senatushoz S u lla - szük
sége van m ost a köztársaságnak arra, h ogy az állam rendez- tessék ; ezt az állam rendezését csakis egy em berre kell bizni, de remlkivűli és korlátlan hatalom m al kell fölruházni őt, h ogy föladatának m egfelelh essen ; ő m aga Sulla alkalm asnak tartja m agát e nehéz missió telje síté sé re : tehát a senatus intézked
jék.* - Ily férfias nyilt hangon követelte m agának Sulla a legfőbb hatalom állam jogi rá ru h á z á sá t: és a senatus engedel
meskedett.
Igen, a senatus engedelm eskedett ez alkotm ányellenes p a ra n csszón a k : azért is, mert meg volt a csak imént ledöfött 4 0 0 0 ellenzéki állam polgár h a lá lm ora já tól rémülve, de meg a zért is, mert ez anarchikus állapotok közepette csakis ez
2 2 S C H V A B C Z CÍY U LA.
ellenforradalm i actus révén rem élhetett m ost m ár vissza
evezhetni egy líj alkotm ányos állam életbe. A senatus inter- rexxé nevezé tehát a saját princepsét, L . Y aleriu s P la c c u s t:
az interrex pedig m egtette — m ég kétes, h ogy a senatus fo r maszerinti leszavazásával-e vagy a nélkül - L uciu s Corne- lius Sullát, a haza m egm entőjét, az állam fejévé ez új címen
»D icta to r legibus scribendis et reipublicae constituen- d a e«, egyúttal kim ondván határzatilag a senatus, hogy helyesli m indazon intézkedéseket, a melyeket Sulla a múlt
ban mint consul és mint p rocon su l tett — ily m ódon tö r
vényesítvén e rem egő senatus m indazon alkotm ánysértést és törvénysértést, a melyek árán Sulla m agának az utat a le g fő b b hatalom hoz egyengeti vala. »O m nium legum iniquissi- m am dissim illim am que legis esse a rb itror e a m , quam L . F la ccu s interrex de Sulla tú lit ut om nia quaecum que ille fecisset, essent r a ta .«J) í g y ja jd u l föl C icero. É s C icero nem is ta rtja alkotm ányosnak, h ogy Sulla. interrex által tetette meg m agát d ic t a to r r á : »volet — irja A t tic u s h o z 2) — consules rog et pra etor vei dictatorem dicat, qu orum neutrum ius e s t ; séd si Sulla potu it efficere ab interrege ut dictator diceretur, cur hic non p o s s it? « M om m sen is alkotm ányellenesnek3) látszik tartani az interrex szerepeltetését consul vagy prae
tor helyett és csakis D ion ysios H a lik a rn a sso sb ó l4) m ondja egy helyütt, h ogy woxep suóö-aoiv tmzXv oi tis-oíjasf/isíc. — N a g y o b b alkotm ánysérelem volt a róm ai á llam jogra nézve azon teljhatalom jo g i term észete, am ely e dictatorsággal S uliára ruháztatott. M e rt ha nem is eshetik állam jogi szem
pont alá, a m it C icero a m aga Y e r re s é b e n 5) a szónoki pathos nekibőszűlt hangján hallat, m időn így sóhajt föl, hogy »D e (S u lla ) legem populus R om an us iusserat, ut ipsius voluntas ei posset esse p ro le g e « - - annyi bizonyos, h ogy nem m eríti ki A p p ia n 6) a Sulla teljhatalm át, m időn elm oudja, h ogy Sidla
') Cic. de 1. agr. III, 2.
a) C ic. ad A tt. I X , 15. 3.
3) R o m . Staatsr. II, 663. k öv. 11. és II. 130 — 131.
*) V . 72.
5) ni, 35, 82.
*) A p p ia n I. 98— 99. M om m sen az ille tő fejezetb en (R om . Staatsr.
L u c r i r s C O B N . S U L L A A R O M . A L K O T M Á N Y J O & T Ö R T É N E L M É B E N . 2 3
üzenetére, miszerint ápyeiv oix s? ypovov prjxov, á l l á |iiypi trjv
•üoX’v xa! fíjv IraXíav xai r/jv ap'/Yjv őlyjv atctosoi xai -JtoXé|AOic oíaaXsu|j.svYjv gTvjpíaeiev — m egválasztották ők d icta torrá — annyi időre, a m eddig csak saját m aga jón a k fo g ja látni e dictatori hatalm at m egtartani — ss íaov 9-éXoi — » m egválasztották őt«
m ondja A p p ia n *) — toadvSs [isvxot xpoas&eaav sq eiirpéTtssav toű pyjjj.atoc, őtí aü"óv aípoTvto S'.xxáropa sic! öiosi vojxov u>v aütoc éautoö Soxtjj.áaE!S, xai xataaiciae: tyjq. -jroleco;. E kifejezések ftsasi vojjitov és xaxaa-aas'. tíjc xdXsco; szóról szóra m egfelel
nek ugyan a legibus scriben dis és a reip u b lica e constituendae latin m űszóknak, de ez incisum — o>v autó; scp’ iautoű Soxi- jiáasts nem is sejtetik m ég a S u lla d ictator jog k öré n e k azon egyes com petentiáit, a m elyeket P lu ta r c h o s 3) »S u lla «-já b a n találunk m egörökítve egy M om m sen által is teljesen hiteles
nek elismert forrás u t á n : st|)Yj<fía&7} oi dutcj) Trpóc tö |j.éXXov uaía fravoiTou, Syjiisúascoq, xXyjpouymv, xtíosok, xopft’/jaeujc, ct^sXáa&ai fJaa'.Xeíav xai iu j3oúXotto yapíaao&a'.. E z körülbelül oda m egy ki. a mit Sallustius > H istoriae«-ján ak első könyve töredékeiben találunk följegyezve, h o g y : »leges, iu dicia, aera- rium , provinciáé, reges penes unum, denique necis et vitae licen tia.« 4)
M in den t egybevetve tehát Su lla dictatorn ak teljhatalom adatott az álla m p olgá rok élete fö lö tt első és legfelső folya
modványon Ítéletet hozni, — az állam vagyonnal saját tetszése szerént rendelkezni, — R óm a határát, Ita lia határát, tetszése szerént idébb- vagy tov á b b tolni, Ita liá b a n v á rosi községeket alapítani vagy m egszűntetni, — a provin ciák és a R ó m á tó l fü g g ő állam ok fölött rendelkezni, a leg főb b im perium ot a nép nevében valakire ráruházni, procon sulokat, prop ra etorok a t kinevezni, m agát az állam ot új törvények alkotása által reor
ganizálni ; de teljhatalm at nyert Sulla e dictatorságával még arra is, hogy m íg ő e d icta torsá got gyak orolja, fölfü g g eszt
hesse, sőt egyátalán beszüntethesse, ha jó n a k látja, a consulok
IT, 662. k öv . 11. nem fo g la lk o z ik e lég g é tü zetesen e k érdésekkel. H erz og s e m ; a töb b iek m ég kevésbbé. H sl. s. M om m sen, F o rs e h u n g e n I. il. h.
') 2) A p p ia n I, 98— 99.
3) P lu t. Y it . Suli. c. 33.
‘ ) Sallust. H istor. I, 41, 73.
2 4 S C H V A R C Z CtY U L A .
m űködését is, és liogy ezen dictatorságától senki által, semmi úton m ódon el ne m ozdíttathassék, hanem, hogy ő csak is saját maga léphessen vissza ezen dictatorságától és csak is akkor, a m ikor ő ezt tenni az eléje tűzött m agasztos czél érde
kében jón a k látni fo g ja . M om m sennek *) tulajdon szavai ezek, és azt hiszem jo b b a n találnak, m int H e rzog fejtegetései.2)
Szegénységi bizonyítványt állított tehát ki m ost a ró mai nép azon ősrégi szabadsághősök naiv törvényhozásának, a kik a decem virek leléptetése után törvényt alkottattak vala, melynek értelm ében soha többé senki provocatióh oz nem k ö
tött m agistratus fölállítását indítványozni ne m erészelje, a ki p ed ig ily m agistratust merészelne életbeléptetni, azt szabad legyen bárkinek is büntetés terhe nélkül megölni. — N e qui m agistratus sine p rovocation e cr e a re tu r 3), így hangzott az ő srégi törvény értelme C icero tanuságtétele szerint. N e quis ullum m agistratum sine provocation e cre a re t: qui creasset eum ius fasque esset o ccid i neve ea caedes capitalis noxae liaberetur.« í g y találju k följegyezve azt Liviusnál. J ó v a l töre- dékszerűebbek a híreink a Sulla dicta torsá gá t behozó tör
vény m egalkotásának részleteiről, sem hogy tudhatnók, minő álláspontot fog la lt el a senatus szemben e törvényekkel a Sulla d ictatorságán ak tá rgya lá sa kor: pedig nagyon fontos lenne tudni, hogy m ennyire ra ga szk od ott a róm ai köztársaság ez alap jogáh oz legalább alakilag ez a senatus, a mely m eg
menthette volna legalább a látszatát az alkotm ányos eljárás
nak, ha m ielőtt a S u lla dictatorságát, p rovocatió nélküli dictatorságát elhatározza vala, amaz ősrégi törvényt — tekin
tettel ez esetre — hatályon kivűl helyezte volna. M i nyomát sem látju k forrásainkban, hogy ilyesmi kom olyan indítványoztatott volna. A »salus reip u b lica e« d ö n tö tt: ez elv, ez ürügy védve alatt aligha is keresett a senatus egy ily pillanatban a maga alkotm ányellenes eljárásának beigazolására valam elyes ment
séget. A z a nehány jog tu d ós pedig, a ki ott ült a senatusban,
>) E . G. n , 336— 7.
=) H erz og G esck . u. Syst. <1. K öm . Staatsverí'. 1, 509. 11.
3) C ic. D e B e p u b l. II, 31, 54.
4) L iv . I I I , 55, 5.
