ÉRTEKEZÉSEK
A
T Á R S A D A L M I T U D O M . K Ö R É B Ő L .
K I A D J A
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
H I L E B Í C Z E D I H K Ö T E T .
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P E S T Y F R I G Y E S
O S Z T Á L Y T I T K Á K ,
BUDAPEST, 1888 .
3 13 S 02
» «a
Budapest, 1888. Aa Athonaeum r. társ. könyvnyorad.
T Á R T Á L 0 M.
n.
in.
ív.
y.
V I.
V II.
V III.
IX .
X .
i. szám . A z eu róp a i m o n a r c h iá k rendszeres t ö r v é n y e ir ő l, tek in tettel ezek n ek a lk o tm á n y -tö rté n e lm i előzm én y eire. S c h v a r c z G y u l a 1. ta g tó l.
» A z atlien ei á lla m és tá rsa d a lom .jelentősége az em beri h a la dásra n é z v e K leistlien estől E p h ia lte sig . S c h v a r c z G y u l a 1. ta g tó l.
» A k ö z é p o k ta tá s h a zá n k b a n (1 8 6 7 — 1886). L á n g L a j o s 1. ta g tó l.
» L u ciu s C ornelius S u lla a ró m a i a lk o t m á n y jo g tö rté n e lm é ben. S z é k fo g la ló értekezés. S c h v a r c z G y u l a r.
ta g tó l.
» D a n te, m in t p o litik a i ir ó . D o m a n o v s z k y E n d r e 1.
ta g tó l.
» F e g y h á z i ta n u lm á n y ok . A r a b m u n ka . T ó t h L ő r i n c * r. t a g tó l.
» A j o g - és á lla m -b ölcsés zet fela d a ta i. S z é k fo g la ló értekezés.
P u l s z k v Á g o s t 1. ta g tól.
» E g y é n i szaba dsá g és p a rla m en ta rizm u s A n g liá b a n . S zék fo g la ló értekezés. C o n c h a G y ő z ő 1. ta g tó l.
» M a g y a ro rs zá g n é p m o zg a lm a 1 8 8 0 — 1885. L á n g L a j o s 1. ta g tó l.
» T u d o m á n y és tá rsa d a lom . S c h v a r c z G y u l a r. t a g tó l.
ÉRTEKEZÉSEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
Ki a d j a a Ma o y a r Tu d o m á n y o s Ak a d é m i a.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
PESTY FRIGYES
O S Z T Á L Y T IT K Á R .
I X . K Ö T E T . Y . S Z Á M .
DANTE,
M I N T
P O L I T I K A I IEÓ.
DOMANOVSZKI ENDRE
L E V . T A G T Ó L .
(O lv a sta tott a II. o s z tá ly n a k 1887. d ecz. 5. ta r to tt ülésén.)
BUDAPEST, 1 8 8 8 .
PA N T E,
M I N T
P 0 L 1T I K A I I R Ó.
DOMANOVSZKl ENDRE
L E V . T A G T Ó L .
(O lv a s ta to tt a II. o s z tá ly n a k 1887 d ecz. 5. ta rto tt ülésén.)
B U D A P E S T , 188S.
Budapest, 1888- A z A thenaeum r. társ. kön yv n yom d á ja .
Dante, mint politikai író.
A közép k ori tudom ány lényegileg th eologia volt. M ind e mellett voltak írók, kik az állami élet rajzával foglalk oztak . Term észetes, h ogy felfogásuk az állam ról nem lehetett más, mint k oru kn ak m egfelelő. A k özép k ori keresztyén világnézet az isteninek és em berinek, a végtelennek és a végesnek, a túl- naninak és az inneninek, a szelleminek és a term észetinek merev ellentétén n yugodott. A z isteniről, a m ennyeiről, a szellem iről, a lelki üdvről gon doskodik az egyház, ennek e re
dete is te n i; ellenben az állam csak a földiekre, az érzékire, a m ulóra, a testire, a jelen élet biztosságára irá n yozza fig y e lm é t;
azt csak em berek alapították meg, még pedig, mint azt a leg
nagyobb pápa a világi fejedelm ekkel tudatta, sokszor nem a legtisztességesebb m ódon. A z egyháznak szárm azása és czélja m agasabb, mint az államé. A m agasabb kenetet az állam az egyháztól nyerte, a kardot is az egyháztól k ap ta ennek védelmére.
E b b ő l a k özép k or azt következtette, h ogy az állam az egyháztól függ, ez paran csol a n n a k ; az állam alá van rendelve az egyháznak, a világi fejedelem a pápának mint az egyház fejének, kiben az egyház összes hatalm a egységbe van össze
foglalva, s az egyház törvényei a fejedslem re nézve minden korm ánym űködésben m érv a d ók ; az állam csak oly törvénye
ket adhat, melyek az egyház censuráján átmentek. A z egyes embernek és az állam nak egész élete, m inden a mit tennie és elhagynia kell, csak egy alkatrésze az egyházi életnek. A föld i életnek csak annyiban van becse, m ennyiben a jöv ő életre vonatkozik. A jö v ő élet titka pedig, melyben minden valóság és dicsőség lenni gondoltatik, az egyházra van bízva.
A M . T U D . A K A D . T Á R S A D . É R T E K . I X . K . 5 . S Z . 1
4 IM JM AN O V SZK I B N D K K .
E zen rendszer a theokratia, s ilyen volt a középkori fel
fogás a közösségi életről. E zt a rendszert legavatottabban m agyarázta A q u in ói Tamás.
D e a fejedelm ek, mint a világinak képviselői, sokszor összeütközésbe jöttek a pápával, a mennyeinek képviselőjével.
E rezték azt, hogy más az egyház és más az állam működési köre, s h ogy lehetetlen az állam nak feladatát m egoldania, ha teljes fü ggésben áll az egyháztól. A keresztyén világ lassan- kint m egérett arra, h ogy belássa a viszony helytelenségét.
E lősz ö r Itáliában , a mai műveltség első hazájában, lép
tek fel oly politik ai írók, kik a világi birodalom jo g a it szem
közt a pápával bátran védelmezték. A két ellenfél a ghibellinek és a guelfek neve alatt ismeretes. A z o n író k k özött az első és a leghíresebb Dante A lligh ieri de m onarchia czím ű m unkájá
val. E munka m ég ugyan bele nem esik a renaissance korába, de e kor már kezd benne derengeni. A renaissance volt az első nagy esemény, mely E u ró p á t a k özép k orb ól az újkorhoz átvezetni segítette, de m aga a renaissance a nagy átalakulást nem lett volna képes kieszközölni, ehhez eredetibb és hatal
m asabb tényezőkre volt szükség, mert a renaissance maga lényegileg csak a ré g i m íveltségi emlékek feltám asztása és utánzása. T ö b b pont m utatja, h ogy D ante ismerte A ristoteles politikáját, de még nem az eredetit, nem a hamisítatlant.
D ante m unkájának m a g v a : bebizon yítani azon tételt, hogy a világi u ralkodó hatalm a független a pápai hatalomtól, tehát annak hatalm ától, kit akkor az egész keresztyén világ az egyházban és az állam ban legn agyobb tekintélynek ismert el. Csak oly óriási szellemben és érczjellem ben, mint D ante volt, fogam zhatott meg e b á tor gondolat. É s a bátorságnak meg erőnek mily foka kivántatott, h ogy m unkáját a világgal közölje. Y a n tudata arról, h ogy korának gondolkodásától eltérő, tehát nehéz úton j á r . 1) H árom kétséges kérdésre felel;
először, h ogy a világ jólétéh ez egy általános világi m onarchia (m onarchia tem poralis) szü k séges-e; azután igaz-e, h ogy a róm ai nép a m onarchia tisztét (officium ) m agának jo g g a l
’ ) U t p álm á m tan ti b r a v ii p rim us in m eam g ló riá m ad ip isca r. 4. 1.
D an tis A llig h e r ii de m on a rch ia lib r i III. c o d ic u m m a n u scrip toru m ope em endati p er C. W itte. V in d o b o n a e 1874.
DA N TE MINT P O L IT IK A I ÍR Ó . 5 m egszerezte: végre, h ogy a m onarchia tekintélye közvetetlenűl az Isten től függ-e, vagy az Istennek más helyettesétől.
M on d ja , hogy mivel a tárgy politikai, s mivel az egész politika hatalmunkban van, a tá rg y nem a speculatio, hanem cselekvésünk k öréb e esik.
A z egész em beri nemre ta rtozó m űködést nem végez
heti egy em ber, sem egy család, sem egy község, sem egy ország. A z o n munka czélja, h ogy az egész em beri nem egész
ben véve megvalósítsa (a ctu a re) az értelemnek egész tehet
ségét először a speculatio, azután ennek segedelm ével a cse
lekvés által (ad operandum ). L átszik, h ogy D an te philosophiai fej, ki nem állapodik meg az egyesnél, hanem az általánosra, az egész em beri nem czéljára irányozza figyelmét.
A z em beri nem ezt a neki sajátságos m unkáját, mely csaknem isteni, legsza b a d a b b a n és legkönnyebben a béke nyugalm ában végezheti. T eh á t az általános bék e a leg job b , a mi b oldogságu n kra rendelve van. E zért kérdés, h ogy a világ jólétéhez (ad bene esse m undi) a világi m onarchia, egy általá
nos b irod alom (im perium ) szükségképeni-e ? B izon yításaiból elég lesz azokat megemlíteni, melyek lega lá b b némileg p o liti
kai színezetűek.
K é t fejedelem között, kiknek egyike sincs a másiknak alávetve, lehetséges a viszály. K e ll tehát, hogy legyen egy harm adik n a g y ob b hatalm ú u ralk odó. E z a császár (im pe- rator).
A világ leg job b a n van berendezve, ha benne az igazsá
gosság a legerősebb (potissim a). L eg erőseb b az igazságosság, ha van egy úr, a császár. H o l az akaratba belevegyűl a kívánság, ott az igazságosság a maga tisztaságának fényében m egfogyatkozott. H a a kívánságot eltávolítjuk, az iga zsá g os
ságnak nincs ellensége. A m onarchának nincs kívánni valója, mert törvényhatósága a tengerig terjed, ellenben a tö b b i feje
delmek, kiknek országa más ország határáig hat, nem ilyen szabadok a kívánságtól. A kívánság az igazságosságot elho
mályosítja, a szeretet azt fényesebbé teszi. D e az igazi szere
tet leginkább a m onarchában van. D an te a császárt az em beri gyarlóságoktól mentnek ra jzolja , a császár a szeretet
6 DOMANOVSZKI ENIlHE.
nek és az igazságosságnak példánya. Idealism usa, melylyel a császárt gon dolja, itt a túlságba viszi őt.
A z em bernek állapota a k k or leg job b , ha minél szaba
dabb. H elyesen m ondja, h ogy szabadságunk elve a szabad választás, a szabad akarat (libertás a rb itrii), de az felteszi, h ogy Ítéljünk az akaratról. E lő sz ö r meg kell a d olgot érteni, a m egértettet jó n a k vagy rossznak Ítélni, s íg y következik az önelhatározás. H a tehát az ítélet, indítja a kívánságot s az ezt m egelőzi, akkor szabad, de ha a m egelőzött kívánság in dítja az Ítéletet, ekkor nem szabad, mivel nem maga, hanem más által mint fogoly vonzatik. E zé rt az oktalan állatok sza
b ad sággal nem birnak. A szabadság minden az Isten től adott ja v a k között a legn agyobb. E z az adom ány nekünk em berek
nek itt m aga a bold ogság, a szabadság másutt bold og ít min
ket mint Isteneket. *) A z em beri nem legjob b állapotnak örvend, ha szabadságával élhet.
D e az em beri nem legszabadabb a m onarcha alatt. A z szabad, a mi m agáért és nem más miatt van. M ert a mi más miatt van, az által szükségeltetik (necessitatur), a mi miatt van. A z em beri nem a m onarcha uralkodása alatt m aga és nem más végett van. A z o n állam ok mind rosszak, melyek az em bert a szolgaságra kényszerítik. A z igazi állam a szabad
ságra törekszik, t. i. h og y az em berek m agok m iatt legyenek.
M ert nem a p olgá rok vannak a consulok, sem a nép a király miatt, hanem m egfordítva. A p olgá rok a törvény szerint élnek, de ők nem a törvényhozók miatt vaunak, hanem ellen
kezőleg. 2) Innen kitetszik, hogy noha a consul vagy a király, tekintve az élet útját, másoknak urai, de tekintve a határt, hova ez az út vezet, másoknak csak szolgálattevői (m inistri).
E b b ő l az is következik, h ogy a m onarcha a hozandó tö r
vényekben az elébe kitűzött czél szükségességéhez van kötve.
A mit m egtehet egy ember, az jo b b mint az, a mit sokan tesznek meg. A z em beri nem pedig korm ányozható egy leg főb b u ralkodó által. D e ezt nem úgy érti, hogy minden köz
ségnek legkisebb ügyeit is közvetetlenűl ő intézze el. M ert a
!) P e r ip su m (donu m ) h ic fe lic ita m u r ut hom ines, per ipsum a lib i felioita m u r ut D ii. U g y a n ott 23. 1.
2) U. o. 24. 1,
DAN TE MINT P O L IT IK A I ÍRÓ. 7 nemzeteknek, országoknak, állam oknak vannak sajátságos ügyeik. E zeket külön törvények által kell igazgatni. *) A z o n tételt úgy érti, hogy az em beri nem közös ügyeit a császár korm ányozza s közös törvény által vezesse a békéhez.
A lény (ens), az egy, a jó fokokat képeznek. A lény term észeténél fogva m egelőzi az egyet, az egy a jót. A z a leg jobb, a mi legegységesebb. A z egyetértés (con co rd ia ) valami jó , mivel az egyben m int gyökerében fogam zik meg. A z egyetér
tés abban áll, ha töb b akarat egyesül, s az em beri nem ekkor örvend a leg jo b b állapotnak. D e ez nem lehet máskép, mint ha van egy, minden akaratot az egységre visszavezető és k o r
mányzó akarat. E korm ányzó akarat a fejedelem.
M indezekből azt következteti, h ogy a világ jólétéh ez egy általános világm onarchia szükségképeni.
D ante m unkájának első részében még n agyobbára a középkor gondolkodását mutatja, fél lábával m ég benne van a középkorban, de fél lábával m ár rálépett az ú jk or talajára.
A keresztyén vallás rendeltetése az egész em beri nemet k ö rébe befoglalni, mert jellem e az általánosság és szükségesség.
E hh ez m egfelelő m ódon képzelték a világi uralkodást. A középkori keresztyénség a világi főt a császárban látta, sőt neki kell az egész világ, urának lenni. A birodalm at úgy gon dolta, h ogy az m inden népeket b efog la ló k ö z ö s s é g ; különvált nemzeti állam okat a közéjekor még nem ismert. A zo n b a n az általános m onarchiától a nemzeti állam ok eszméjéhez ü a n te - nél találunk egy gyenge hidat, s utána nem sokára önálló nem zeti állam ok kezdtek fejlődni. A z t m ondja, hogy az általános m onarchiát nem úgy érti, m intha az egyes állam ok alkotm á
nyának és törvényeinek tőle kellene kiindulnia, m ert az egyes népeknek, állam oknak vannak oly sajátságaik, melyeket egé
szen különböző törvények által kell szabályozni. A politikai egység mellett tekintetbe veszi a nemzeti különbséget. D ante általános m onarchiájának eszméje tiszteletre méltó ugyan, mert általa akarja m egvalósíttatni azt, mi az egész em beriség m unkája; de azon feladat a nemzeti állam ok által oldható meg legjobban, mivel a nemzetek törekvéseiből és h a rcza ib ól
■) U. o. 28. 1.
8 DOMAXOVSZKI ENDRE.
í’ejlik ki azon szellem és igazság, mely a nemzetiségi korláto
kon túlhat, lévén utolsó elem ezésben minden nép és minden nemzet végczélja ugyanaz. É s ha az állami törvényeket a népek sajátságaihoz kell idom ítani, ebből kitetszik, hogy D an te nem gon dol korlátlan, csak a maga önkénye szerint korm ányzó u ralkodóra. E z t világos szavakkal is kim ondja, azt állítván, hogy nem a nép van a k irályokért, hanem m egfor
dítva. M ívelt, az em beriség örök jo g a it tisztelő kedélyéről tesz tanúbizonyságot, m időn m eggyőződésének m elegével hirdeti, h ogy a királyok, alattvalóiknak, csak az élet ú tjait tekintve urai, de nem mi ezen út határát illeti. T ö b b e t e fontos pon t
ró l nem mond. M it érthet itt D ante ? Ig a z az, hogy az állam egyike azon intézményeknek, melyben az erkölcsi világrend m egvalósúl, m indam ellett az állam életünknek minden m oz
zanatát ki nem meríti, az állam hatalma m inden cselekede
teinkre, kivált ezek bensőségére ki nem terjedhet. E zen érte
lem van általában D ante fentebbi szavaiban, de azt h atáro
zottan m ég meg nem m ondhatta, h ogy mi hát életünknek azon mozzanata, hova semmiféle em beri és világi hatalom nak nyúl
nia nem szabad, m ire nézve az ember feltétlen u ra magának, s m ire nézve más úr nincs. E zt most m ár világosan tudjuk.
É s a királyok, meg korm ányaik, ha a p olgá rok az élet helyes ú tjáról letérnek, őket kényszerrel is kötelezhetik a jó úton járn i, de csak az állami törvény nevében. A polgár u ra lk od ó
ján ak alattvalója, de csak a törvény értelmében. Dante igen helyesen fo g ja fel az u ralk odók á llá s á t: az a hivatásuk, h ogy a polgárok jólé té rő l az állam erejével gondoskodjanak. E czélra van az uralkodás és a hatalom , de nem arra, hogy abban kéjelegjenek.
D ante szól ugyan a törvényhozókról, mégis hiba lenne úgy vélekedni, m intha ő a törvényhozó és a végreh ajtó hatalom m egkülönböztetésére g on d olt volna. D e azért, midőn minden akaratot az egységre visszavezető akaratról szól, s ezen akara
tot a fejedelem akaratának mondja, itt sem kell gondolni kor
látlan hatalm ú u ralkodóra, mert világosan tanítja, hogy az állam czélja, a polgárok jóléte, szabja meg neki a hozandó törvény tartalm át és szükségességét.
É s m ily magasan szárnyaló a lelkesedése az em beri sza
DA N TE MINT r O L IT IK A l ÍR Ó . 9 ba d sá g ért! A z nem puszta phrasis, nem pusztán k öltői szólam, hanem a leg v a lód ib b igazság, h ogy a szabadság m aga a b o l
dogság, m int azt S pinoza is m ondja, és öröm m el el fo g ja m on
dani mindenki, a ki em beri m ivoltának m élyébe bocsátkozni elég erővel bir. L elkesedni a szabadságért csak az képes, a ki azt jó l felfogta és átérezte. Á lta lá b a n jó felfogás, h ogy ö sztö neink és kívánságunk szerint cselekedni, még nem szabad cse
lekedet. H elyesen m ondja, h ogy a szabadsághoz önelhatározás kell, ez p ed ig felteszi a tudatos gondolkodást, az Ítéletet.
Jegyezzü k meg azonban, hogy m indez a szabadság teljes fogalm át még ki nem meríti.
A m ásodik könyvet a csodálkozásnak kifejezésével kezdi azon tény fölött, h ogy a róm ai népnek a fö ld kerekségén senki sem tu d ott ellenállni. M id őn e tényt felületesen szem lélte, úgy vélekedett, h ogy a róm ai nép a világuralom hoz m inden jog nélkül, csupán a fegyverek erőszaka által ju to tt el. D e midőn m élyebben pillan tott a d olg ok alapjára, itt az isteni gon d vi
selésnek leghathatósabb jeleit ismerte fel. E zért igyekszik kimutatni, hogy a róm ai birodalom jo g o s volt. O koskodása a k ö v etk e z ő :
G on d olju k a legtökéletesebb művészt, a kinek le g jo b b esz
köze v a n ; ha véletlenül a mű m egalkotásában h iba történik, az ok az anyagban k e rese n d ő .x) A mi hiány van az alsóbb dolgokban, az az anyag részére rovandó, az a szülő Isten (D ei naturantis) és a term észet szándékán kívül történt, s mind, a mi az alsóbb d olgokban jó, mivel ez m agától az anyag
tól nem szárm azhatik, lévén ez puszta lehetőség, eredetileg a művész Isten től van, m ásodik sorban az égtől, m int az isteni művészet orgánum ától, a mit közönségesen természetnek nevezünk.
E zekb ől kitetszik, hogy a jo g , m int jó , kezdetben az Isten értelmében van. D e ő a jó t akarja is. A z isteni akarat tehát maga a jo g . A dolgok ban levő jo g az isteni akarat hasonlósága. J o g mindaz, a mi az isteni akarattal megegyező.
M it az Isten az em beri társadalom ban akar, az az igazi és hamisítatlan jog . A z isteni akarat tettekben látható. Isteni jo g o n alapszik az állam.
*) A ristotelesi felfogá s az an y a g ról.
10 DOJHANOVKZKI ENDRE.
T ehát a róm ai nép jo g g a l és nem bitorlás útján szerezte ineg a világuralm at. íg y , Dante szerint, a róm ai nép az Isten nek különös kegye által a világuralom ra kiválasztott Jnép.
H a az állam alapja a jo g , a mint ez az isteni igazságosság
ban gyökeredzik, ez nem csak a róm ai állam ról áll, lianem m ásról is. A zon b a n a történet tanúsága szerint az igenis tény, hogy egyik nép tö b b politikai képességgel bír, mint másik.
T á n ennek érzetében teszi hozzá, hogy a róm ai nép, erényeit tekintve, a legnem esebb volt, tehát m egilleti őt, hogy minden más népnek elibé tétessék. H o g y a róm ai nép a legnemesebb volt, itt elég neki L iviu sra, különösen pedig az isteni költőre, V irg iliu sra hivatkozni, a ki azt énekli, hogy a dicső, igazságos
ságra és kegyességre nézve legnagyob király, Aeneas, a róm ai nép atyja volt. A róm ai birodalom n agyságáért az Isten cso dákat is tett. I tt a bizonyítás a kitűnő írók azon tanúsága, h ogy N um a alatt az Isten által kiválasztott városba az égből ancile (p a jzs) esett le. Isten csodája volt a gallok idejében a capitolium megmentése, csodás m ódon segítette az Isten Clö- liát. M inden, csak valamennyire a közönséges élet színvonala fölött álló eseményben, ha ezt a róm aiak vitték véghez, az Isten csodatevő hatását látja.
K i a köztársaság ja v á t előm ozdítja, annak ezélj a a jo g . E z t pedig tette a róm ai köztársaság, mert tetteiből eltávolí
tott m inden kívánságot. E szent, kegyes és dicső nép saját hasznát nem tartotta szeme előtt, h ogy az em beri nem javát előm ozdítsa, s D ante egészen helyesnek ta rtja azon m ondatot:
romanum im perium de fonté nascitur pietatis. M inden kétsé
get kizáró igazság és érv gyanánt szolgálnak neki C icero azon sz a v a i: nostri m agistratus im peratoresque in ea re maximé laudem capere studuerunt, si provincias, si socios aequitate et fide defendissent, itaque illud patrocinium orbis terrarum potius quam im perium poterat nominari.
D e az igazság kipuhatolása végett tudni kell, h ogy az isteni Ítélet a dolgok ban ném elykor nyilvánvaló, némelykor elrejtett. A nyilvánvalóhoz vezettetünk az em beri ész és a hit által. A z elrejtett isteni Ítélet m egtudásához az em beri ész el nem jut, sem a természet, sem az írás törvénye, hanem külö
nös isteni kegynek töb b m ód jai által. E m ódokhoz számítja a
DA N TE MINT P O L IT IK A I ÍR Ó . 11 párb a jt (du ellum ) is. É s e föltevésből következteti, h ogy azon nép, mely a világ uralm áért harczolva, minden népnél erősebb volt, isteni Ítélet által lett ilyenné.
H o g y a szerzem ény a p á rb a j által jo g o s , ezt így törek szik bebizonyítani. A hol hiányzik az em beri Ítélet s a tu dat
lanság h om álya által eltakartatik, hogy az igazság el ne m aradjon, ahhoz kell folyam odni, a ki azt leginkább szereti. E z pedig történik, m időn a felek szabadon beleegyezvén, nem gyűlölségből, hanem az igazságosság szereteténél fogva lelki és testi erőik kölcsön ös összem érése által kívánják az isteni ítéletet m egtudni. E z é rt nevezték el duellum nak. [tt gondolkodását a kor előítélete annyira kötve tartja, h ogy azt meri állítani, h ogy a p á rb a jb a n az igazságosság el nem buk- hatik. M utogatja, h ogy a róm ai b irod a lom kezdet óta párbaj által győzött. P á rb a j volt m ár A en ea s és T urn u s közt, párbaj a H oratiu sok és ( Juriatnisok közt. A P yrrhus, a karthágóiak elleni h áborút is igyekszik úgy feltüntetni mint p árbajt, ott P y rrh u s és E abriciu s, itt H a n n ib á l és S cip io versenyezvén.
K itű z ö tt feladatát igyekszik bebizon yítani a keresztyén hit elveiből is. E lé g lesz az elfogúlt kor okoskodásának kim u
tatására egy érve. A z t mondja, ha a róm ai b irod alom nem volt jog os, K risztu s születése igazságtalan ságot tesz fel, a mi nem áll.
D ante a m ásodik kérdést is csak annak kim utatása végett fejtegeti, h ogy a birod a lom független, h ogy saját, semmi más hatalom tól nem fü g g ő hatalm a van. E zt legczélszerűh b- nek látta a róm ai b irod alom történetén felfogliatóvá tenni. É s noha érvei e p on tra nézve is legink ább a k özépk or gon d olk o
dásának iránya szerint valók, a scliolastikai th eologia i iskolá
tól nagyban különbözik. E z az isteni kinyilatkoztatás nyomait csak a szent történetben látta, s m ellőzött m inden egyéb tö r ténetet mint profánt. E llen ben Dante m agasztalólag szól a róm ai történetről, ebben is az isteni kinyilatkoztatás, m ert az isteni jo g , nyomait látja.
Á tm egy a harm adik kérdésre. E pont az, melynél fogva D a n te nagy érdem eket szerzett, m ert első tört utat, h ogy az állam viszonyáról az egyházhoz az em beriség másképen kezdett gondolkodni, mint a középkor. A z o n tana által, hogy
12 DOMANOVSZKI ENDRE.
az állam független az egyháztól, lett ő a mai önálló politikai tudom ányok első m egalapítója. A z ő nyom ába lépett m indjárt Páduai M arsilius. T eljes tudata van, h ogy nehéz munkához lát, de b á torsá g ot ad neki a változhatatlan trónján ülő igaz
ság. E b b en hisz, bízik hatalm ának uralmában, az szerinte az absolut tekintély. D e az igazság nem j ő m agától, ahhoz munka, küzdés, gondolkodásunk m egerőltetése után jutunk el. A z igazság szeretete felfegyverzi őt azon bátorsággal, hogy az igazságot keresse. A z összhangzólag m ívelt és erkölcsileg nagy embernek legbiztosabb ism ertető je le az igazság szeretete.
E zért kész minden áldozatra.
A kérdés két nagy világosság körűi forog. E gy ik a róm ai pápa, másik a róm ai fejedelem , s az a kérdés, hogy a róm ai m onarcha tekintélye, ki jo g g a l a világ m onarcliája, közvet
lenül az Isten től függ-e, vagy az Istennek valamely helyettesé
től. E z D ante szerint is a k özép k ori felfogás értelm ében, a pápa, kinek kezében vaunak a mennyek országának kulcsai.
M inél n a gyob b tekintélylyel bír I )ante szemében is a pápa, annál nehezebb rá nézve a kérdés m egoldása.
O hiszi, hogy a kim utatandó igazságnak némelyek az anyaegyház iránti túlságos b u zg ó sá g b ó l nem lesznek barátjai.
M ások, kikben a m akacs kívánság az ész világát kioltotta, m ár azon szótól is »fejedelem « irtóznak. A harm adik osztályba tartoznak a decretálisták. E zek járatlan ok , ügy a theologiá- ban mint a philosophiában. D ante tiszteli a pápai decrétum o- kat, de ellensége azon decretalistáknak, kik a decrétum okat oly becsben tartják, h ogy erejök a birodalm at is gyengíti.
M á r hallja ezek részéről az ellenvetést, h ogy az egyházi traditiók képezik a hit alapját. A traditiót a rom ai katho- lika egyház emelte form ai rendszerre. M inden intéz vényeit, rendeleteit a miílthoz kötötte. Á llítá sa szerint, minden új már valam ikép m egvolt a róm ai ős anyaegyházban, semmi sem eredett a közvetlen jelenből, saját gon dolk odásból és akaratból, nem a d olog term észetéből, lén yegéből, hanem minden a legrégibb egyházzal való összefüggésből. A ki ily, a századok folyam ában feltétlen tekintélyre emelt alap ellen első emelte fel szavát, az Dante volt. 0 különbséget tesz oly írás közt, mely m ár az egyház előtt volt, mely az egyházzal
DANTE MINT P O L IT IK A I ÍR Ó . 13 együtt keletkezett és mely az egyház után lett. A z t m ondja, hogy a traclitiók az egyház után keletkeztek. Ezeket, mint apostoli tekintélvlyel bírókat, kell ugyan tisztelni, de nem lehet kételkedni, h ogy tekintélyre nézve az írás után állanak.
E b b ő l szükségképen következik, h ogy az egyház tekin
télye nem a traditiok ból, hanem ezek az egyh ázból eredtek.
N em akar azokkal vitázni, kik a traditiót az írásnak elibe teszik. E zek istentelenek, kik hogy bűneiket gyakorolhassák, az anyát m eggyalázzák s b ir ó t nem akarnak. Szava csak azok
hoz van, kik az anyaegyház iránt nagy buzgalom m al viseltet
vén, az igazságot nem ismerik. A h a rczot az igazság üdvére ezek ellen kezdi meg.
A z o k , kik a b irod alom tekintélyét az egyház tekintélyé
től fü ggőn ek állítják lenni, először azt m ondják a Cíenesis szerint, h og y az Isten k ét nagy világosságot alk otott — a n a gyobbat és a kisebbet, azt, h ogy a nappalt, ezt, hogy az éjjelt korm ányozza. E z alatt képiesen értették a szellemi és a világi uralkodást, s valam int a kisebb világosságnak, a h old
nak, nincs saját fénye, hanem azt a naptól kölcsönzi, ú gy a világi korm ány sem b ír saját tekintélvlyel, hanem azt a szel
lem i korm án ytól (egyh áz) kapja.
Dante erre azt m ondja, itt a szavaknak oly értelm et adnak, mely bennök nincs meg, tehát rossz úton járnak. E zt az Írásban el kell kerülni, mert íg y a hit zavarba jő , s az isteni írás tekintélye m egingattatik. N a g y on korszerű figyelm eztetés ! H ozzá teszi, h ogy ha ilyesm i m egesik tu datlanságból, azt meg kell bocsátani, de kik ezt szántszándékosan teszik, azokkal úgy kell bánni, mint zsarnokokkal, kik a nyilvános jo g o k a t nem a közhaszonra alkalm azzák, hanem saját hasznukra fo r
dítják. E zek a szent lélek ellen vétkeznek. N em lehet azon szavakban azon értelein először azért, mert az ilyen korm á
nyok az emberek esetleges korm ányai. A z Isten tehát m egfor
dított rendben já r t volna el, ha az esetlegest előbb terem ti meg mint a tulajdonképi alanyt, tehát a lényegest. A két vilá
gosságot a negyedik napon alkotta, az em bert pedig a h a tod i
kon. A zután, mivel ezen korm ányok az em beri czélokra rendelt intézvények, ha az em ber m egáll vala az ártatlanság állapotá
ban, m elybe az Isten által helyeztetett, olyan intézvényekre
14 D 0 M A N 0V S ZK I E N tlR E.
nem szon íl. A z o n korm ányok a bűn gyengesége elleni eszkö
zök. D ante az ártatlansági állapotot a középkori scholasticusok m ód já ra fog ja fel. A z ártatlanság azon állapot, midőn még nem tudunk különbséget tenni a jó és a rossz között. T erm é
szetes, h ogy az csak egy m ozzanata életünknek, melyen át kell esnünk. E zen hiányos felfogásból foly t azon hiba, h ogy az állam ot és a vallási közösséget esetleges intézményeknek tekinti.
D an te különbséget tesz. N oh a a holdnak nincs saját fénye, azért nem áll, h ogy a hold a napnak köszöni léteiét.
M ás a h old létele, más ereje (virtu s), és más hatása (operari).
A hold m ozgása az első m ozgatótól van, hatása pedig saját sugaraitól, mert magának is van fénye, s csak a n a gyob b hatás végett kapja fényét a naptól.
T eh á t a világi u ralkodó sem kapja a szellem itől sem léteiét, sem erejét, mely az ő tekintélye, sem m űködését egy
szerűen (sim pliciter). H a az állam sem léteiét, sem erejét, sem m űködését nem kapja az egyháztól, eb b ől következik, h ogy az ettől független, tehát önálló iutézvény. K ü lön ösen midőn D ante állítja, h ogy az állam nem kapja m űködését az egyház
tól, ezzel lényegileg meg van alapítva az állam nak független sége az egyháztól, mert itt ki van m ondva azon tényleges ig a z
ság, h ogy az egyház nem tanít minket arra, h ogy mik az állam nak teendői, ezek hogyan végzendők p .o. a katona-, pénzügy stb.
H o g y a n kell ezeket végezni, ezt azon tárgyakn ak saját isme
retéből, azon tárgyak törvényeinek k inyom ozásából tudjuk meg. A vallás ezekről semmit sem tanít és nem is taníthat. A vallás felvilágosít minket azon viszonyról m elyben, az ember, tehát m úló lény, áll ahhoz a lényhez, mely a létnek örökkévaló a la p ja ; felvilágosít m inket azon viszonyról, melyben a véges szellem a végtelen szellemhez áll. íg y az egyház és az állam m űködési köre tisztán, világosan elválik egym ástól, egyik a m ásiktól független, egyik a másik k öréb e nem avatkozhatik.
D e D ante belátta azt, h ogy az egyház valam ikép vonat
k ozik az államra, ezért mondja, h ogy a világi korm ány a szel
lem itől oly m űködést kap, hogy n a gyob b hatása legyen a kegyelem fénye által, melyet a pápa föld i és mennyei áldása önt belé. H a elhagyjuk korához mért előadásának m ódját, itt gon
DA N TE MINT P O L IT IK A I ÍR Ó . 15 dolkodásának magva az az igazság, hogy nincs em beri m űkö
dés, tehát politik ai sem, mely az Istenben, azaz a teljes ig a z
ságban való h itb ől erőt és bizalm at nem meríthetne. D e eb b ől épen nem következik, h ogy a vallás és az egyház hivatva volna az állam igazgatásához sza b á lyok a t adni.
A k özép k or a napról és a h old ról szóló okosk od ást a következő syllogism usba fo g la lt a :
L u n a r e c ip it lu cein a sole, qu i est rég im én sp iritu á lé ; R é g im é n tem p orale est Inna ;
E r g o rég im én tem p orale r e cip it a u cto rita te m a r e g im in e sp iritu a li.
D ante ezen észlet hiányát a form ában látja, m ert a főtét
ben az állítm ány a fény, a zártétben pedig a tekintély. E zek alanyra és m ódra nézve k ü lön bözők.
A pápai hatalom hívei K risztu sn ak Péterhez intézett azon sza v a it: » valam it csak m egkötsz a földön, meg lesz az kötve az égben is, és valam it oldasz a földön, meg lesz az oldva az égben is,« úgy következtették, h ogy Péter u tódja minden, tehát a világi korm ány törvényei alól is fölm entheti az embereket.
Dante azt m ondja, h ogy K risztu sn ak azon szavait P éter
nek csak fő apostoli, fő pásztori teendőiről kell érteni, de nem tígy, h ogy ő az állam törvényei fö lö tt is állana s ezek alól is felmenthetne. A z egyház és az állam h atáskörét itt is m eg
különbözteti egym ástól. A pápák m agokat az Isten helytartó
ján ak tekintették, íg y gon d olk od ta k a k özép k ori keresztyén népek is, s innen azt következtették, hogy a pápa a szellem iek
nek és időbelieknek is ura. E rre D ante azt m ondja, az Isten helytartója az Istennel hatalom ra nézve nem egyenlő, tehát nem is lehet ura az állam i hatalom nak.
T ová b b á azt állítják, h ogy K on stantin császár a b iro dalom székhelyét, R óm át, sok más birodalm i m éltósággal az egyháznak ajándékozta. E b b ő l azt következtetik, h ogy azon m éltóságokat csak az veheti fel, k i azokat az egyh áztól átveszi.
Innen igenis következnék az állam tekintélyének függése az egyháztól. E rre az állam fogalm ából felel, h ogy K on stantin semmit sem idegeníthetett el a mi az á lla m é ; az egyház pedig azt, a mi nem az övé, át nem vehette. M ert senkinek se szabad
ltí DOMANOVSZKI ENDRE.
tennie kötelessége ellen. A császár kötelessége, a ráruházott császári m éltóság ellen cselekednék, ha a birodalm i hatalm at elosztaná (scindere).
A z egyháznak saját alapja van, a birodalom nak is saját alapja van. A z egyház alapja K risztu s, ő a szikla, mely fölé van építve az egyház. M i a b irod alom a la p ja ? A z emberi jo g . A birodalom nak se szabad az em beri jo g ellen cselekedni.
A z em beri jo g megsértetnék, ha a császár tehetne valamit a b irodalom ellen.
D ante gondolkodásása e pontra nézve nagyszerű. A z állam i hatalom független minden más fö ld i hatalom tól, az autonóm azaz m aga adja m agának azon törvényeket, melyek fogalm ában gyökerező jo g á b ó l folynak, és azokat a törvénye
ket m inden hatalom közbelépése nélkül saját erejénél és köze
geinél fogva fogan atosítja. C zélja tehát m agában van, mert az állam a nép ja v á t és jólé té t előm ozdító intézvény, az a népet törvényesen berendezett k özösséggé kapcsolja össze. A z állami hatalm at ily értelem ben m ondjuk ma mindenhatónak.
D ante szerint az állam i hatalom a m aga m űködési körében igenis m indenható azon értelemben, hogy ezen hatalom soha meg nem sértheti az em beri jo g o k a t, azon hatalom határa ezen jo g . M in d en b ől kitetszik, h ogy ő korlátlan, önkény szerint eljáró állami hatalom ra, k orlátlan hatalm ú u ra lk od óra nem gondolt, az tinóm, mívelt, jo g o t és igazságosságot mélyen érző leikétől távol volt. N a g y on tisztelte a pápaságot, m int a nyu- g o ti keresztyénséget összetartó régi intézvényt, de a világi hatalm at ezzel szem közt is függetlennek ta n íto tta ; mondta, h ogy a császár a b irod alom jo g a in a k csonkításával a pápai hatalm at nem nagyobbíthatta, R óm á t a pápának nem adhatta s ez K óm á t nem igényelheti. H o g y a világi uralkodás K óm a fölött a pápát nem illeti, ezen hatalmas szót először Dante m ondta k i s hagyta örökségképen az utókornak, hogy ez az igét testté tegye. E zen pont által Itá lia egységének gon d ola
tához is az utat egyengette, mert az itáliai államférfiak, p o li
tikusok azt jó l belátták, h ogy Itália K óm a nélkül soha nem lehet egységes, nem azon terület miatt, melyet befoglal, hanem azon tiszteletre méltó és ragyogó emlékeknél fogva, melyek az örök városhoz fűződnek.
DA N TE MINT P O L IT IK A I ÍRÓ. 17 M inden törvényhatóság e lő b b van mint a b író, mert a b író van rendelve a törvényhatóság végett, nem m egfordítva.
D e a b irod a lo m oly törvényhatóság, mely minden világi tö r
vényhatóságot m agában foglal, tehát a b irod a lom előb b i mint a császár. E z van rendelve arra, h og y a törvényhatóságot kezelje. A császár azt, h ogy császár, a birod alom tól kapta. I tt noha még gyenge csirái vannak meg egy új tannak, a k ö z jo g nak, h olott a k özépkor a nyilvános és a m agán jogot össze
keverte, az állam okat, országokat, a leg felsőb b hatalm at úgy tekintette, mint a fejedelem m agán domínium át, mi az em beri elm ében a fogalm aknak nagy zavarát szülte.
F elh oz történeti érvet is. A pápa, midőn őt a lon gob a r- dok szorongatták, N a g y K á r o ly t hívta meg segedelm ül, s ezért kapta tőle a birodalm i m éltóságot. E b b ő l azt következtetik, hogy a császár m inden u tód ja i az egyház védői (a d v oca ti ecclesiae). E zek semmit se m ondanak, m ert a jo g b ito rlá s nem jo g . Ottó császár is visszahelyeztette L e ó pápát s Benedeket letette. E b b ő l az következnék, h ogy az egyház tekintélye fü gg a császártól.
A z ész útján pedig a pápai hatalom szószólói így okos
kodnak. A z egy nemhez tartozó d olg ok egyre vitetnek vissza, s ez mértéke az egy nem alá foglaltaknak. A z em berek m ind
nyájan egyneműek, tehát egyre vitetnek vissza. D e a főpap és a császár emberek. M ivel pedig a pápa nincs másnak alávetve, nem m arad más hátra, mint, h ogy a császár és a töb b i em be
rek a pápának vannak alávetve. H elyes D ante szerint és igaz, hogy az em berek m ind egyneműek, egyenlők, de a zártétben hibáznak secundum accidens. D ante azt m ondja elleneinek, más embernek, és más pápának m eg császárnak lenni. M ás mérték az, mely alá mint em berek tartoznak, és más mint pápa és császár. A mennyiben emberek, a le g job b em ber alá fogla- landók, ez lévén m indnyájoknak mértéke, ez az idea, mely alá minden ember tartozik. D e m int pápa és császár rávitelesek, egyik a m ásikról el nem m ondható, m indegyiknek saját jo g köre lévén.
Nem lehet az egyház ura a világi hatalom nak, mert ezt nem kapta sem az isteni sem a term észeti törvény által, nem kapta önm agától, nem valami u ralkodótól, nem a népek közös
A M . T Ű D . A K A D . T Á R S A D . É R T E K . L X . K Ö T . 5 . S Z . 2
18 TIOM A X O V M ZK I E M I R E .
beleegyezésétől. A z utolsóra nézve azt mondja, liogy vala
mennyi ázsiai és afrikai sőt E u róp a népeinek is egy része ilyen g on d ola ttól elszörnyednének.
A z , a mi valaminek term észete ellen van, nem képezheti annak tehetségét (virtus). D e a világi országokat tekintélvlyel felruházni, ellenkezik az egyház hivatásával. A z egyház ter
mészete, annak form ája (lényege). E z K risztu s élete, mely tet
teiben és szavaiban foglaltatik. A z ő élete az egyház ideája.
K risztu s maga m o n d ta : az én országom nem e világból való.
D e ezt nem kell úgy érteni, mintha K risztu s, ki Isten, nem egyszersm ind e világ ura, hanem mint az egyház ideája, ősképe, regni hujus non habét curam, azaz a véges d olgok ba ő be nem bocsátkozik. Szóval, a birodalom tekintélye nem függ az egyháztól, tehát csak az Istentől függ.
A z em ber valam ennyi lények k özött középső a rom olhatok és a rom olhatatlanok között. R om olh ató testénél, rom olliatat- lan szelleménél fogva. V ann ak tehát véges és végtelen czéljai.
K é t czélt tű zött ki az isteni g o n d viselés: ezen élet b o ld og sá gát, mely saját erényünk cselekvékenységében áll s a földi paradicsom alatt gondoltatik. és az örök élet boldogságát, mely az isteni szemlélet élvezetében áll, hova saját erényünk által el nem juthatunk, ahhoz szükséges az isteni segedelem. E z a mennyei paradicsom . E zen kétféle b oldogságh oz különböző utak vezetnek. A z elsőhöz a philosophiai tanitás által jutunk el, az erkölcsi és az értelmi erényekben lévén m u n k ások.x) A másikhoz oly szellemi tanítások által vezettetünk, melyek az emberi észt felülm úlják, th eologiai erények : a hit, remény és a szeretet útján. E kettős czél m iatt két útbaigazítóra (d irec- tivum ) volt az em bernek szüksége, t. i. a legfőb b papra, ki a kinyilatkoztatottalc szerint az em beri nemet az örök b o ld o g ságra vezeti, és a császárra, ki a philosophiai tanítás által irá
nyozza az em beri nemet a véges b oldogságra. É s mivel e kik ö
tőbe csak kevesen és azok is nehezen jutnak el, akkor, ha a behi- zelgő kívánságok hullám ai lecsendesednek, h og y a szabad em beri nem a béke nyugalm át élvezze, ezért a világ őrének, a róm ai császárnak, minden erővel arra kell törekedni, hogy a
') A z erén yek n ek aristotelesi m egkü lön b öztetése.
DANTE MINT P O L IT IK A I ÍRÓ. 19 halandók ezen küzdelem téren szabadon, békében éljenek.
E hhez kell, hogy a világ őre a szabadság és a béke hasznos tanításait a helyhez és időhöz m egfelelőleg alkalmazza.
M in dezek ből kiviláglik, h ogy a világi m onarcha tekin
télye minden közvetítő nélkül az általános tekintély forrásából ered. M ely forrás egyszerűségének várában egy lévén, jó sá g á nak b őségéb ől sok m ederbe átszárm azik.
D e a fejtegetett kérdés igazságát nem kell úgy érteni, h ogy a róm ai u ralkodó a róm ai pápának valam ennyire ne volna alávetve, mert halandó boldogságu n k valam ikép a h al
hatatlan bold ogságra van rendelve. T eh á t a császár azon tisz
telettel tartozik Péternek, melylyel a fiú tartozik atyjának, h ogy az atyai kegyelem fénve által m egvilágíttatva, a világ kerekségét nagyobb erénynyel besugározza, melynek fejévé egyedül az által tétetett, ki m inden világit és szellem it kor
mányoz. M int látszik, D ante a k özép k ori éles dualism uson az Isten ideája által ment túl.
D ante jó l ismeri korát és a maga elleneit. A z egész középkor a pápát a nappal, a császárt a h old d a l hasonlította össze. E zen okoskodás a valód i bizonyítás súlyával bírt. A z elfogúlt kor előtt először ezt kellett lerontani s így a tisztább és m élyebb gondolkodás útját egyengetni. É le té b ő l és irataiból kitűnik, h ogy ő az egyház és annak feje iránt h atártalan alá
zatosságot m utatott, D e ezen alázatosság mellett is szabad gondolkodását, mint szabad férfiúhoz illik, m egóvta úgy, hogy a pápai hatalom jo g k ö ré t tisztán felism erte és bátran kim on
dotta. K íván ja, h ogy a pápa csak a vallásra g on d oljon s pusz
tán az egyháziakban uralkodjék, a világi korm ánynyal fog la l
kozni, ez magas feladatát hátráltatja. Ig a zá n nagyszerű azon önállás, a mint az em beri társadalom és az állam alapját a jo g b a n kim utatja. A jo g független, önálló, isteni, m ert az igazságosság az Isten akarata, az az ő tu lajd onsága. T e h á t a császár hatalma is az Isten től van és nem fü g g a pápától.
M időn Daute kim ondja az állam fü ggetlenségét az egyháztól, egyszersmind annak teljes jog o su ltsá g á t tanítja, m ert az iste
ninek nyomát benne is látja. Ezen tan m ár túlem elkedik a k özépkori nézeten. A világinak becse teljesen elism ertetik szem közt a középkori felfogással, m ely az állam ban csak érzé-
1*
2 0 I M I MANOViSZKI E N D R E . DANTE MINT P O LITIK A I ÍR<V
kit, jelentéktelent, hiút, m úlót látott, de ennek ellenére is ezen érzékit, jelentéktelent, az egyház a m aga hatalmának körébe törekedett bevonni s azt magának alávetni. Dante a szabad gondolkodáshoz, mint m aga m ondja, az erőt a változhatatlan trónján ülő igazságból merítette. Term észetes, hogy oly ideális lélek, milyen az övé volt, hitt az igazságban, meg volt róla győződve. E zen hit és m eggyőződés nélkül világra szóló költői művét sem lett volna képes m egterem teni. A történeti tények helyesebb felfogásához a feltételek D ante korában még hiá
nyoztak. D e töb b hely m utatja, h ogy a középkori merev, a valóság helyes felfogását hátráltató dualism uson túlemelke
dett. Ig a z, h ogy m ég ő is beszél philosophiai és az észt m eg
haladó th eologiai erényekről. D e m ily szép, h ogy meg van g y ő ződve az em beri észnek mindent átható hatalm áról, s mondja egy helyen, h ogy az em beri ész fénye és az isteni tekintély sugarai összefutnak, a mi határozottan az újkori, a valóságnak teljesen m egfelelő gon dolk odás hirdetője.
I
